Nógrád Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-23 / 45. szám
Galérianyitó tárlat - A sziráki Kastély Múzeumban a múlt hét végén nyitották meg az idei első kiállítást. Lukács János festményeit Sipos Endre ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Közreműködött Kertész Katalin salgótarjáni származású színművésznő. Lukács János már több alkalommal részt vett a bujáki művésztelepen is. fotö: rigó tibor Vendégjárás - egy napunk Bujákon, bujákiakkal - Folytatás Homokterenyén / „Erezzük: velünk vannak, nekünk írnak” (Folytatás az 1. oldalról) drukkolunk: emberibb létért, boldogulásukért szorítunk. A községi óvodában reggel 10 órakor kezdődött a farsangi mulatság, de maszkabál volt délután a községi általános iskolában is. Ami öröm a gyereknek, esetenként gond a szülőnek. Előteremteni az űrhajó- söltözéket, huszáruniformist, meg minden mást, amit a gyermeki fantázia kitalál. Aztán sütni tortát, süteményt a vigalomra. Molnár Lászlóné vezető óvónő szerint így van ez mindenhol. Gond, gond, de öröm is, látni a gyerek boldogságát mindent megér. Tőle tudjuk meg, hogy 103 kisgyermek jár az óvodába. A szülők és az óvoda kapcsolata kiváló. Mutatja a rendezett udvart, tele játékkal. Büszkeségük egy hatalmas hajó, fából: az anyagot az erdészet adta, a „hajóácsi” teendőket az apukák látKodák Csaba, a díszletező munkásból lett sütőipari vállalkozó ták el - így a vezető óvónő, aki egyben a képviselő-testület tagja. Elismeréssel beszélt az önkormányzatról, amely anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a legkisebb bujáki polgárok gyarapodását. Vállalkozókedvért az óvónőknek sem kell menni a szomszédba. Molnár Lászlóné örömmel újságolta, hogy számos pályázaton nyertek már pénzt. Egy-egy ilyen feladat valóságos szakmai tanulmányt, pedagógiai munkát követel. Ahány ember, annyi olvasási szokás - állítja Varga Istvánná postavezető, akinek szavaira Zsiga Jánosné hírlapos kolléganője buzgón helyesel. - Kedveltek a regény- és műsorújságok, országos lapok mértékkel fogynak. Amit kapunk a Nóg- rád Megyei Hírlapból, az mind elfogy, sőt néha több is elkelne. Javasoltuk: ha lehet, emeljék az áruspéldányt, inkább többől maradjon felesleg, s a betérőnek maradjon esélye, hogy rendszeresen megvehesse lapunkat. Takaros épület a bujáki takarékszövetkezeté, hivatalosan a Héhalom és Vidéke Takarék- szövetkezet itteni fiókpénztáráról van szó. Heffner Károlyné kirendeltségvezető dicsérte a helyi polgárokat, különösen az időseket, a középgenerációs családokat. Akik tehetik, pénzüket előrelátóan kamatoztatják, beosztják. Persze itt a „tehetik” fontos szempont, mivel a munkanélküliség sok embert sújt. Szóvá tesszük a kirendeltségvezetőnek, amit nekünk több bujáki polgár is: jó lenne, ha hirdetésfelvételre is lenne mód a takarékszövetkezetben. Mindez a főnökein múlik - válaszolta készségesen Heffner Károlyné. Szókimondó, őszinte asz- szony Fintor Istvánná, a Kézműipari Rt. bujáki telepének vezetője. Szavaiból kiderül, sok mindennel elégedetlen a faluban. Többek között azzal is, hogy szakképzett varrónők „ülnek otthon a küszöbön”, s vármeg a Sony-járat Gödöllőre, a konzervgyári busz Hatvanba - bár emiatt aggódik Patkós István polgármester, mivel a gyár Pásztor Sándorné ajándékát veszi át vendéglőtulajdonos (jobbra) lapunk ják a munkanélküli-segélyt, miközben nyolcvan helyett csak 18-an ülnek a gépek mellett.-Német, francia megrendelésre, hozott anyagból, bérmunkában dolgozunk. Háromszor ennyi embernek lenne munkája. Hogy bírjuk? Túlórában, ha kell ráhúzunk egy napot, vagy kettőt. Mindezt 18-25 ezer forintos átlagfizetésért teszik, de van, aki 35 ezret is megkeresi nettóba - mondja. Azt is megtudtuk, hogy a cégen belüli versenyben minőségi munkájukért a legjobbak közé sorolta a bujákiakat a vezér- igazgató. Fintor Istvánná mégis félti csapatát, amelynek az ösz- szefogás, szorgalom és az élni akarás az összetartó kovásza. Meg a kényszer is, hiszen vannak olyanok, akiknél a férj nem dolgozik, a gyerekek nőnek, iskoláztatni kell őket, vagy éppen a nyugdíj elég csak éhkoppra. Ők azok, akik műszak végén meg akarja szüntetni innen a munkásszállítást -, akkor tér nyugovóra Kodák Csaba pékmester, sütőipari vállalkozó. A 26 éves gépésztechnikus fiatalember elhárítja a „mester” titulust, bár az elmúlt négy év alatt beosztott pékjeitől - főnökként - sikerült ellesni a szakma fortélyait. Délután 2-kor csörgött a vekkere, kelt, hogy kirakja a lekváros, túrós, sajtos süteményeket a kemencéből.- Színpadi díszletező munkás voltam Pesten, de még az albérletet sem bírtam kifizetni. Meguntam a pénztelenséget, hazajöttem és belevágtam ebbe a sütőüzembe. Amikor 22 évesen bementem az adóhivatalba és ott elmondtam, mit akarok, egyszerűen kinevettek. Mit akar ez a- gyerek?-Úgy1 tűnik, megmaradok, a környező településeken - Palotás, Héhalom, Kisbágyon, Szirák - kedvelik a kenyerem, süteményeim, s ami fontosabb, hogy szépen fogy. Csaba 4 millió forintot áldozott erre. A fiatalságnak viszont ára van - jegyzi meg mosolyogva. - A barátnőm nehezen viseli, hogy éjszakánként is a kemence mellé állok. Bujáki egész napos falujárásunk utolsó állomása a Cserhátgyöngye kisvendéglő volt, ahová sokan jöttek el az olvasótalálkozóra. Egyedül agilis vendéglátónk, a tulajdonos Pásztor Sándorné zsörtölődött egy kicsit, szerinte közönyösek Bujákon az emberek, még többen is lehettek volna. A Cserhát Gyöngye egyébként a közösségi élet egyik színtere. Itt egész nap kézről kézre jár a Nógrád Megyei Hírlap, s mint egy kávéházban, tárgyalják meg a vendégek a helyi és országos eseményeket. Fontos szerepe van a faluban a sportnak is, Pász- tomé anyagilag is segíti az arany- lábúakat. Egy-egy összecsapás előtt vendéglőjéből indulnak, és térnek be utána jó kedvvel vagy éppen letörten egy italra, megbeszélni a tapasztalatokat. A délutáni olvasó-találkozón sokan elismeréssel szóltak Kec- zeli Jánosról, lapunk terjesztőjéről, aki hajnali 5 és 7 között bujáki előfizetőinkhez eljuttatja a Nógrád Megye Hírlapot. A 75 éves Pila László szikvizes 83- tól járatja a lapot. Hajnali kávézás és a lap együtt, immár 15 éve - mondja a verdiktet és még megjegyzi: jó, hogy Bálint gazda ott van tanácsaival a lapban. Gábor József rokkant- nyugdíjas kérte, foglalkozzunk többet a szegényekkel, hátrányos helyzetűekkel, akik nem képesek érdekeiket érvényesíteni. Nem csak a kisvendéglőben olvassák az újságot, kézről kézre jár az a „kultűrcsoport- ban” is - mondta Fintor Istvánná Pikuné, a híres bujáki asszonykórus régi tagja. - ElőMaszkabál a bujáki óvodában, ahol barátságos vendéglátásban volt részünk rádolgoznak, egyszer, kétszer, sokszor, mert kell az ám, jön a kamion. Mi lenne, ha ez nem lenne, kérdezik egymást bátorítva, s különben is élni kell! - vallják a gép felett gömyedők. Élni kell! Ezt hirdeti Baranyi István bujáki kőművesmester, építő vállalkozó is, aki hajna- lonta 4-5 emberével indul a fővárosba dolgozni. Amikor van munka.-Most éppen két hónapra való - mondja a kérges kezű mester, aki „szentségtörésnek” tartja, hogy éppen pénteken, munkanapon faggatjuk Patkós István polgármesterrel. - Bele kellett tanulni nemcsak a falrakásba, hanem az üzletszerzésbe is, mert mit mondok az embereknek, ha megkérdezik: Pista, aztán áprilisban hová megyünk? Választ várnak... Amikor Baranyi emberei hajnalban kihúznak a faluból, A régi iskola épületét kapta meg Kodák Csaba az önkormányzattól, ezzel is támogatva a fiatal vállalkozót. A belső szociális helyiség, fürdő, mosdó felújítás alatt, Kodák Keczeli János kézbesítő fizetésre nem telik, kalákában olvassuk esténként. Kocsis István szeremé, ha a vidéki sport- eseményekről a megszokottól korábban értesülhetnének. Robotka Gábor szerint már most is színesebb, gazdagabb lapot kap kézhez az olvasó. A szándék, hogy még jobb legyen: a vezetés és munkatársak részéről is érezhető. Özv. Pálinkás Lászlóné vágya, ha naponta ritkábban hallaná a választ: „elfogyott”, ha szeremé megvenni a Hírlapot. Egészség, tanulás, életmód, életvitel, családok(!) - ezen témákról szeretne többet olvasni ő és Barna Istvánná, valamint Pálok István. A közösséget érdeklő információkat várja tőlünk Opolcsik Ferenc. * Legközelebb február 27-én, pénteken 16 órakor Homokterenyén találkozunk olvasóinkkal. PÁSZTÓ 1998. február 23., hétfő Laboránsból helytörténész és egyházi kórustag Tízezer diakép Gyarmatról Valójában nem is lehet eldönteni, mi is az igazi érdeklődési köre. Mint elmondja, nyomdász szeretett volna lenni, ám gyógyszertári laboráns, újságíró, helytörténész, fotós, egyházkutató egyaránt.- Valóban, a nyomdászati szakma vonzott és be is iratkoztam egy ötéves tanfolyamra, de ebből csak másfél esztendőt engedett a sors, mivel kitört a háború - kezdi az élettörténetét a tősgyökeres - ma már nyugdíjas - gyarmati Reiter László, akivel éppen egy templomtörténeti kutatás során sikerült találkoznom a balassagyarmati Szentháromság plébánián. Az asztalon megsárgult iratok, akták, régi korok levelezései. Szinte élőTéxikonként sorolja a Szentháromság-templom és a plébániaépület adatait a XVI-XVII. századtól egészen napjainkig. Megtudhatjuk, hogy ezek már az Internetből is leol- vashatóak. Megyénkben ez még ritkaságszámba megy. Élete történéseiről, fontosabb állomásairól a következőket mondja:-Jelenleg a váci egyháztörténeti bizottság tagjaként kutat- gatok, de egyéb helytörténeti adatok is előkerülhetnek ilyenkor. Szeretném feldolgozni Balassagyarmat összes emléktábláit, azok adatait, ismertető feliratait.- A rövid nyomdászkodást követően hogy alakult az élete?- Itt, a plébániai hivatal alatti patika 1945-ben a fegyvemeki születésű Regmann Rókus gyógyszerészé volt, oda sikerült bejutnom laboránsnak. Majd később, az államosítás után, 1950-től a mai Ipoly Áruház helyén állott gyógyszertári központ munkatársa lettem. Közben két évre a katonaság látott vendégül, azt követően pedig újból a gyógyszerek közt dolgozhattam. Akkoriban szinte kötelező volt minden munkatársamnak a beiskolázás, így én is drogistatanfolyamra kerültem, a fővárosba jártunk amolyan levelező oktatásra. 1962-től a gyógyszertári központ raktárát vezettem, innen is mentem nyugdíjba 1989 júniusában. Akkor töltöttem be a hatvanadik életévemet.-A helyi történések - beleérje a levéltári kutatásokat is - miként kötik le az idejét?- Rendszeresen publikálok a Honismereti Híradóban és a többi helyi lapban. A katolikusok gyarmati lapjának, az Életerőnek pedig állandó fotósa vagyok. Itt, a Madách Imre Városi Könyvtárban működik a Balassagyarmati Honismereti Kör, 1979-től magam is alapító tagként működöm benne. Több oldalról megközelítve dolgozom fel a város fejlődéstörténetét, most a börtön és a volt megyeháza építészeti históriája az egyik érdeklődési köröm. Egyébként tízezernél több diaképet őrzök a kutatásaim során végzett fotózások nyomán. Sőt még templomunk Szent Felicián kórusában is énekelek.- Beszélgetésünk elején említette, hogy félig-meddig kollégák vagyunk, hisz egykor külső munkatársa volt lapunknak.- Igen, a hetvenes, nyolcvanas években - főleg sporttudósításaim, de egyéb témájú cikkeim is - rendszeresen megjelentek a megyei napilapban. Szívesen emlékszem az akkori munkatársakra, Somogyvári Lacira és Szokács Laci barátomra, meg a többiekre. Deák Ferenc Madarásztól pelikánig Szombaton tartotta közgyűlését Salgótarjánban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád megyei helyi csoportja. Dr. Kiss Zsolt, a szervezet elnöke beszámolójában elmondta: 1997-ben örvendetesen gyarapodott a létszám Nóg- rádban: jelenleg kétszáz a tag- díjfizetők száma. Drexler Szilárd arról számolt be, hogy az elmúlt évben a pályázatoknak köszönhetően jelentősen javult az egyesület anyagi helyzete. Salgóbányán sikerült megvalósítani a Bagolytanya nevet viselő információs központot, amelyben nemcsak értékes szakkönyvtár, hanem technikai eszközök is segítik a természetvédők munkáját. Papp Tamás az elmúlt év egyik legnagyobb jelentőségű eseményéről, a szeptemberi törökországi madarászkirándulásról számolt be diavetítéssel egybekötve. Az 1995-ös kuta- tóúthoz képest lényegesen nagyobb egyedszámban sikerült megfigyelniük déli szállásterületeikre vonuló ragadozókat, s eljutottak az Anatólia szívében található Tűz Gölü nevű tóhoz, ahol az ott együtt előforduló borzas- és rózsásgödényeket figyelték meg. A balassagyarmati Kagyerják Pál szakterületeiről, a ragadozókról és a ma- dárgyűrűzésről tartott előadást. Az egyesület idén már egy újabb információs irodát is megnyithatott Salgótarjánban. Ez évi terveik között szerepel egy kirándulás az Ipoly forrásvidékére, a szokásos ipolyszögi gyűrűzőtábor megrendezése, illetve - tekintettel az új tagok fiatal korára, - a terepmunka előtérbe helyezése. Utóbbihoz a tapasztalt madarászok ajánlották fel segítségüket. F. 2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép i
