Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-06 / 4. szám

2. oldal Megyei Körkép A „Főtér 13-asban” 99 százalékos a fizetési fegyelem - Új társasházi törvény Falunyi népesség egy lakóépületben A parlament decemberben fogadta el az új társasházi törvényt, amely az idén lép hatályba. A törvény célja a tulajdonosi szemlé­let erősítése és a társasházak működésének szigorúbb szabályo­zása. Könnyítést jelenthet viszont az, hogy nem minden kérdés­ben szükséges a tulajdonosok 100 százalékos döntése. Az alapító okirat módosításához és a szervezeti működési szabályzat elké­szítéséhez a tulajdonosok kétharmadának a szavazata is ele­gendő lesz. Az is fontos változás, hogy a közös költség legalább féléves hátralékára jelzálogjog jegyezhető majd be. Ezekről a kérdésekről és Salgótarján egyik legnagyobb, falunyi népességet befogadó társasházának - Március 15. u. 2-12.sz. ismertebb ne­vén a „Főtér 13-as” - közös képviselőjével Jakab Lászlóval és a vezetőség egyik tagjával, Godó Dezsővel beszélgetünk.-Nagyon kellett már az új társasházi törvény - mondja Jakab László hogy áttekint­hetőbb legyen az irányítás. E lakóépület 192 tulajdo­nostársa és 24 bérleménye kö­zül alig néhánynak van vala­milyen költséghátraléka. Vagyis a tulajdonos lakók fize­tési morálja 99 százalékos. Kinek mi a fontos?- Pedig ez nem egyszerű do­log, hiszen az itt lakók 62 szá­zaléka nyugdíjas, három száza­léka munkanélküli - magya­rázza a közös képviselő, de azt is hozzáteszi, hogy az elmara­dások nem a kis nyugdíjasok­nál tapasztalhatók, hanem a nagyobb pénzűeknél. Amikor egyik ilyen tulajdonostársra rászólt, hogy illene már befi­zetni a költségtérítést, az illető annyit válaszolt neki: - Ez a legkisebb gondom. Jakab László azzal vágott vissza, hogy neki meg ez a legna­gyobb gondja. A társasházi közös képvi­selő, aki megszokta a rendet és a fegyelmet korábbi munkahe­lyén a rendőrségen, különféle számlákat, szerződéseket tesz le Godó Dezső elé az asztalra. Ő átnézi azokat, néhány meg­jegyzést tesz, s megegyeznek róla, hogy miként történjenek az elszámolások. Minden drágul- Öröm számunkra, hogy ennyire jó a fizetési fegyelem - mondja Jakab László - ámde tüstént baj van, ha a felújítás oldaláról nézzük a dolgokat. Ugyanis a működési költsé­gekre összejön havonta a pénz, ha viszont hosszabb távra szóló terveket akarunk valóra váltani, már baj van a pénzzel.- Minden drága és egyre csak drágul- kapcsolódik a beszélgetésbe Godó Dezső, akinek építészmérnöki vég­zettsége révén egyik fontos te­vékenysége minden terv, számla kivitelezésének az el­lenőrzése, mert minden forint megtakarítás számít. A városközponti távfűtéses modem épület működtetése nem olcsó mulatság. Jó lenne minél többet tartalékolni a fej­lesztési alapra, mert például csak egy liftnek a felújítását már kétmillió forintért el sem vállalják.- A ház karbantartására, felújítására évi mintegy ötmil­lió forintot tudunk felhasznál­ni - mondja Jakab László.- Az értelmes felújításhoz viszont szükség lenne mini­mum 30 millió forintra. Ennyit nem tudunk összeadni. Hitelt meg nem vehetünk fel, mert megesz minket a kamat. Nem szólva arról, hogy ehhez jelen­tős sajáterő-hozzájárulás is kellene. Na, de miből? Korábban valamivel több pénz jutott felújításra, karban­tartásra. A közös költség húsz százalékát kellett közüzemi szolgáltatásokra fordítani, ma már ennek a duplája szüksé­ges. Viszont a közös költség közel felét elviszik a közüzemi szolgáltatások, amelyek évről évre emelkednek. Önmagukat ellenőrzik- Őszintén szólva nekünk nincsenek nagy gondjaink a szolgáltatókkal. A Tarjánhő Kft.-vel kifejezetten jó a kap­csolatunk - mondja Jakab László. - Korrekt tárgyaló- partnereink. A Városgazdál­kodási és Üzemeltetési Kft. vi­szont a díjerrlelések ellenére jó ideje csak ígérgeti a szemét- szállítás színvonalának emelé­sét. Lehet, hogy az esti sze­métszállításokat vélik ennek. A vízmű kft. szolgáltatása is elfogadható, azonban ez nem jelenti, hogy mindennel elége­dettek vagyunk. Az almérők leolvasása hiányos, ezért viták vannak a főóra és a lakásokban lévő vízórák közötti eltérések megítélésében. Godó Dezső közbeszól: -plhatároztuk, hogy minden kalória energiának, minden csepp víznek utána nézünk. Éppen ezért azt csináljuk, hogy a ház hőközpontjában naponta háromszor ellenőriz­zük a különböző mérőórákat, az értékeket pedig könyveljük. Ez viszonylag könnyű a fűtés­nél, amelyet szabályozhatunk is. Ezért a Tarjánhő visszafize­tett nekünk. A csatornamű kft. gyakoribb ellenőrzéssel és jobb karbantartással segít­hetne, mert a szennyvíz- és a csapadékvíz-elvezetés lassan katasztrofálissá válik. A házat, de a közvetlen környékét is lassan elönti a fekália. Elmaradt kézfogás Vannak azért gondok is a la­kókkal. Elsősorban az új be­költözőkkel. ’97-ben például 10 lakás cserélt gazdát. Az új lakók között azonban fehér holló az, aki megkeresi a kö­zös képviselőt és bemutatko­zik neki. Jakab László nem is a tisztelgés elmaradása miatt te­szi ezt szóvá, hanem azért, mert tudni kell, hogy kik tar­tózkodnak a házban. S noha az utóbbi időben sokat erősödött a 620 lakó tulajdonosi szemlé­lete, bizony még csapkodják az ajtókat, betörik az ablak­üveget, bútorszállításra hasz­nálják a liftet, vagyis meggon­dolatlanul pazarolják azokat a megtakarításokat, amelyeket néhány ember iparkodik meg­teremteni. S az is jó lenne, ha a lépcsőházi felelősök is határo­zottabban állnának ki a veze­tőség mellett, s a döntéseket nagyobb felelősséggel képvi­selnék éppen a társtulajdono­sok érdekében. Pádár András PÁSZTÓ 1998. január 6., kedd Egyelőre nincs ifluenzajárvány a megyében Figyelik, de nem lelik Rekordtavaszias telünk megkér­dőjelezi az örökérvényűségét an­nak a tapasztalásnak, miszerint az influenzavírusok enyhébb időben mindig támadásba lendülnek. Ugyanis novembertől mindmos­tanáig egyetlen ilyen megbetege­dés sem akadt fenn a tisztiorvosi szolgálat megyei intézete figye­lőszolgálatának „hálóján.” A rendre előforduló, köhögéssel, esetleg lázzal jelentkező betegsé­gek közönséges meghűlések kö­vetkezményei, melyek télen min­dig gyakrabban jelentkeznek. Mostanában feltehetően azért is sűrűbben, mert az olykor inga­dozó hőmérséklethez gyermek­nek és felnőttnek egyaránt nehéz igazodni az öltözködéssel. Hűséges és csodálkozó szegedi turisták Ők jönnének Salgóra Szegedi kollégáim makacs és hűséges emberek. Korábban rendszeresen felkeresték Nógrádot és valósággal „bele- szerelmesedtek” Salgótarján környékébe. És hívtak máso­kat is. A nekünk megszokott táj az évek során Szeged-Tar­ján város iskolásainak és pe­dagógusainak kedvelt hegyi­erdei pihenő helye lett. Elő­fordult, hogy évente többször is szép napokat töltöttek a Karancs-Medves festői tá­jain.- „Ti Salgótarjániak talán nem is tudjátok, hogy az ország legszebb környezetű városában éltek!”- mondogatták még a 80-as évek közepén a „Nógrád- imádók”, majd némi ravasz­sággal hozzátették: -„Szeren­csére ezt ma még másutt is vi­szonylag kevesen tudják.” A szegedi kollégák becser­készték és apró részletességgel megismerték az „eresztvényi Alpok” környékét. Közülük többen síelni is megtanultak. Ők a „Domyay”-ban szerettek tábort verni, igaz, ez - a nagy érdeklődés miatt - nem mindig sikerült nekik. Ilyenkor a KISZ-iskolán vagy a Salgó Hotelben ütöttek tanyát. Mindig benn az erdő­ben. • Aztán elmaradtak . . . Nem saját elhatározásukból. Beszű­kültek a lehetőségek. No, nem az övék, hanem a miénk. A „Domyay” (ki érti ezt?) az enyészeté lett, a Salgó Hotel privatizációs problémák miatt szintén bezárt... A nem túlsá­gosan tömött pénztárcájú sze­gediek mostanában már Zemp­lénbe, Pálháza környékére jár­nak regenerálódni. Ott az utóbbi időben a lehetőségek még bővültek is, s a „turista­fogó” propagandájuk is figye­lemre méltó. Jó és olcsó „telep­helyre” találtak Zemplénben a Tisza-parti barátaink, de azért szívük visszahúzza őket a Ka­rancs-Medves vidékére. Rend­szeresen érdeklődnek: változ- nak-e már a körülmények? A válasz mindig ugyanaz. Szegedi kollégáim néha- néha szerveznek még egy-egy „érintőleges” kirándulást a nóg­rádi hegyekbe, de mind ritkáb­ban. Ők nem értik tehetetlensé­günket ... Mi pedig ne csodál­kozzunk, azon, hogy az egy főre jutó GDP a megyék közül Nógrádban a legalacsonyabb. Czene Gyula Be kell tartatni a törvényi előírásokat! Vigyázzunk egymásra i A város lakói sokan egyetértünk azzal, hogy az illetékesek a fe­gyelmezetlen ebtartókkal szem­ben szigorúbban alkalmazzák az ellenőrzést, következéskép­pen a szankciókat. Fokozottab­ban kellene a felelőtlen gépjár­művezetőkkel szemben is al­kalmazni a KRESZ, az ide vo­natkozó törvények szigorát. Az éves statisztikák több száz halálos, valamint több ezer súlyos sérüléssel járó közúti balesetet regisztrálnak. Egyér­telmű, hogy felelőtlen emberek kezébe adnak könnyelmű szü­lők, barátok, hatóságok - utób­biak üzleti érdekből - gyilkos eszközt. Pedig a gépjármű kormánya, ugyanúgy halált, sé­rülést okoz, mint a lőfegyver az arra nem érdemes emberek ke­zében. A városi önkormányzat he­lyesen megtiltotta, hogy 18 éven aluliak vezethessenek közterületen nagy testű ebeket. Az illetékes hatóságoknak meg kellene szüntetni, hogy 17 éves fiatalok bármilyen gépjárművel közlekedjenek közúton, 20 éves életkor eléréséhez kellene iga­zítani a vezetői engedély meg­szerzését. Amennyiben szüksé­ges ezzel kapcsolatos törvény módosítása, indítványozzák azok, akiknek kompetenciájába tartozik. Szigorúbb feltételeket kel­lene előírni a vezetői engedé­lyek megszerzéséhez, - az úgynevezett „úrvezetőihez is! - különös tekintettel az egyéni­séget illetően. Ne elsősorban az üzleti érdekek legyenek a meg­határozók. Nagyon fogy a nem­zet, tisztelt illetékesek! Egyetértünk azzal, hogy a járdát ne szennyezzék az ebek, azt is helyeselni tudnánk, hogy a gépjárművek ne foglalják el a járdákat. Főleg ne folyjon az olaj a gyalogosok lába alá. Szigorúbb szankciókat kel­lene alkalmazni a járdákat, va­lamint parkokat szennyezőkkel szemben is. Sok a szétdobált papír, nejlon, cigarettadoboz, csikk. Hova akarunk menni? Európába? A közlekedésbiztonsági ta­nácsnak újra fel kellene térké­pezni a közlekedést veszélyez­tető helyzeteket. Például a Me­redek út, valamint a Damjanich utak kereszteződésénél - ahol a közelmúltban halálos kimene­telű baleset történt- mintegy 40 méter hosszúságban rend­szeresen állnak gépjárművek az út torkolatától nem 15 méterre, az egy méter távolságot sem tartják be. Többször a tömeg- közlekedést végző autóbuszok­nak is le kell állni, mivel nem tudnak befordulni. Ez a helyzet súlyosan veszélyezteti a közle­kedés biztonságát. Többször a Meredek és Damjanich utakon 80-100 km-es sebességgel szá­guldoznak gépjárművek. Nyolc éven belül egy rendőri intézkedést sem láttam, annak ellenére, hogy sokszor gyalo­gosan járok ezeken az utakon. Nemcsak nyilatkozni kellene uraim! A sajtónak is többet kellene foglalkozni a közlekedésbiz­tonsággal. Szívesen olvasnánk! Ozsvárt Barnabás Salgótarján (1998. január 1-jétöl a kezdő gépkocsivezetők esetében beve­zették a próbajogosítványt. - A szerk.) A lelketlen tulajdonosok legalább az állatvédők segítségét kérjék Ne a kukáké legyen az ételmaradék! A salgótarjáni állatvédők egyre gyakrabban találnak kidobott, ki­éhezett kutyákat, macskákat. Akik ezt teszik valószínűleg a túlszaporulat miatt választják ezt a „megoldást.” Túl azon, hogy a kedvencek szaporodásának elke­rülésére létezik jól bevált - s csak egyszer megfizetendő - orvosi módszer, nagyobb baj az: a lel­ketlen tulajdonosok még azt a fá­radságot sem veszik, hogy egy ál­latvédő segítségét kérjék. Pedig kis utánjárással maguk is találná­nak gondos és szerető befogadót. Aki pedig attól tart, hogy a négy- lábúakat nem lenne mivel etetnie, gondoljon csak arra, ő maga is mennyi nem romlott ételmaradé­kot dob ki a kukába. Takács Lajosné Salgótarján Ismét birtokba kéne venni kirándulóhelyeinket! Újévi séta Kercseg-laposon Meglepően sokan döntöttek úgy, hogy a szilveszteri han­gosabb, szolidabb mulatozást, szórakozást követően az új év első napján, kirándulnak a természetbe, szívnak egy kis jó levegőt. A Karancs-hegy lábánál fekvő Kercseg-la­poson szokatlanul nagy volt a „forgalom”. Még szerencse, hogy a Bükki Nemzeti Park közle­kedésre alkalmassá tette az oda vezető utat, így jó né­hány motorizált turista érte el a szép fekvésű területet. A nyomokból ítélve errefelé minimum „off-road”, azaz, autós terepversenyeket ren­deznek, persze illegális kö­rülmények között. Most is voltak, akik a fák sűrűjében „rejtették el” ver- dáikat, csak arra nem jöttem rá: miért? Szeméthalmok Sebaj, kárpótolja az embert a csend, a nyugalom, az érin­tetlennek tűnő táj. Mit ad Isten, ekkor ve­szem észre, hogy az esőbe­álló tetejét szinte teljesen le­bontották, s szerintem eltü­zelték. Száraz kórók szegélyezik utunkat, látszik, hogy elmúl­tak már azok az idők, amikor ide járt piknikezni a fél vá­ros. A tűzrakó helyek állapota jól tükrözi, hová „fejlődött” a világ. Körötte szemétha­lom, a cserkészek által időről időre odakészített farakások szétrugdosva, ételmaradék­kal keveredő hamu tölti ki a kőbástyák üregét. A padok és asztalok állapotára nincs jelző, de hogy érzékeltessem egy kicsit a helyzetet: siral­mas! Csoszogunk az egyik te­repjáró keréknyomában, hi­szen épp' most olvasztja a fagyott föld tetejét a bekan­dikáló napocska. Fogódz­kodni van miben, hiszen buja aljnövényzet telepedett a tájra, többnyire kökény, csipke. így haladunk a Gyo­pár-forráshoz, amit egyko­ron az acélgyári természetjá­rók tettek rendbe. Halomba rakott venyigék mellett vezet utunk, a jelek szerint mégis törődik valaki ezzel a területtel. Ám aligha az ifjúkommunisták, akiknek elődei minden bizonnyal jól érezték magukat ebben a környezetben. Az illegális forradalmárok emlékműve ugyanis lepusztult, nincs, aki rendbe hozza, s rendben tartsa. Híd sincs már A forrás vize most is hűs, jól esik a téli őszben. Lehet úgy 4 fok. Kicsit tovább is me­részkedünk, amíg a terepjáró dagonya engedi, aztán kény­telenek vagyunk visszafor­dulni. Egy hídon át vezetne utunk, ha lenne még híd . . . Elhordták a fáját, vagy el­korhadt; ki tudja! Vélhe­tőleg ma már nincs ilyenre pénz. Hirtelen átcsapunk nyo­mozóba, hiszen vaddisznó nyomokra bukkanunk. Emitt egészen gyökérig túrtak ki valamit, amott a sárban fetrengett a falka. Csak nem szarvasgombára buk­kantak? Követjük a nyomo­kat, amelyek a déli hegyol­dal lábánál vezetnek egészen addig, ahol a természetvé­delmi területet jelző tábla áll. Közben sokasodunk, újabb gépkocsi parkol le az út mentén és az erdőben is. Valaha itt posztolt egy ha­tárőr, most hűlt helye. Énnek megfelelően kólás flakonok, színes csomagoló papírok tarkítják a tájat. Lassan leereszkedünk a murvás úton, s egyre csak jön a nép. Ki egyedül, ki a kedvenc kutyájával, „amely­ről” most éppen hiányzik a szájkosár. Mi várható ? A bivalyképű jószág figyeli járművünk elvonulását, addig gazdija megfogja a nyakörvét. Közben mosolyog. Mintha azt mondaná: szelíd jószág ez, csak a rossz embereket nem szereti... Nem számoltam, de mint­egy száz ember választotta a természetet az új év első nap­ján, a Karancs-hegyi Ker­cseg-laposon. Eltűnődöm: vajon lesz—e egyszer egy olyan brigád, amelyik kaszával jön ki, hogy rendet vágjon, vagy fűrészt, kalapácsot és sze­get hoz, hogy megjavítsa a padokat, asztalokat, ülőké­ket? Vajon lesznek-e még olyan emberek, akik önzet­len módon kapát, ásót, lapá­tot hoznak, s kiegyengetik a gyalogösvényeket? Akik összeszedik a szemetet. . . Aligha! (németh)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents