Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-31–02-01 / 26. szám
10. oldal SporTTüköR 1998. január 31., szombat Szertefoszlott a nagy álom Szeles Tamás szeretett volna a Stécében játszani, de mégis marad Palotáson Szálfatermetű, döngő léptű, kis túlzással: ahová odalép, felfakad a víz. Márpedig a testi adottságok cseppet sem elhanyagolhatóak egy olyan labdarúgónál, akinek a csapata kapuját kell megvédenie a góltól. Ehhez a játékosnak nagyon gyakran ütközni, fejpárbajt vívnia kell az ellenfél csatáraival. Nos, a 25. életévében járó Szeles Tamásnak éppen a fizikai ereje és a fejjátéka az erőssége. De a lábbal történő szereléshez is kellő ügyességgel és határozottsággal rendelkezik. Mindezek alapján tartják őt jó védőjátékosnak. Tamás az utóbbi két héten az SBTC-nél gyakorolt. Ott, ahol tízévesen Kmetty József keze alatt kezdte el tanulni a labdarúgás ábécéjét. Edzett, közben játszott két előkészületi mérkőzést. Nem is rosszul. Kis Károly, a fekete-fehérek mestere elismerően beszélt róla.-Tamás szorgalmasan, becsületesen dolgozik. Tetemes súlyfelesleggel érkezett hozzánk, de már alig van rajta két- három kiló plusz. A bajnoki rajtra azonban a versenysúlyánál lesz. Úgy érzem, Tomit tudnám hasznosítani a csapatban. Csakhogy Szeles Tamásnak még e hét elején is tisztázatlan volt a helyzete. A fiatalember ugyanis egy éven belül igazolt Pásztóról Szegedre, amely pedig kölcsön adta őt Palotásra. Az átigazolási szabályzat értelmében ez esetben a PHFC szabhatja meg a játékos árát, s abból fele részben részesülhet.-Mi 375 ezer forintban állapítottuk meg Szeles Tamás árát, melynek - az átigazolási szabályzat szerint - legalább a hetven százalékát köteles a Palotás SE megfizetni - mondta hétfőn Miricz Tibor, a pásztói klub elnöke. - Csakhogy Kiss Lászlótól, a palotásiak főszponzorától még egyetlen fillért sem láttunk, ezért a területi labdarúgó-szövetséghez fordultunk panaszunkkal. Egyébként holnap délelőtt még egyszer tárgyalok a Szeles-ügyben Palotáson, s ha végeztünk, szívesen elmondom, mire jutottunk.-A helyzet változatlan - summázta a puszta tényt másnap Miricz úr. - Kiss László öntörvényű ember, úgy dönTamás játszani szeretne tött, inkább a Szeged-Do- rozsmával egyezkedik. Én naiv, ezek után felhívtam Szeles Tamást, s megkértem, fáradjon be szerkesztőségünkbe, szeretnék róla, mint leendőbeli Stécé-játékosról írni. Szerda 12 órára beszéltük meg a randevút. Szerda reggel újabb telefon, immár Palotásra, a vonal végén Szabó Mihály technikai vezető jelentkezett.- Mi a helyzet a Szeles-ügyben? - kérdeztem.-Rendeződött Tomi helyzete - közölte - , véglegesen megvettük. Az erről szóló megállapodást tegnap, január 27-én írtuk alá.- Ezt ő már tudja?- Még nem. De hamarosan tájékoztatom. Ahogyan ígérte, Szeles Tamás pontban délben megérkezett a szerkesztőségbe, s leültünk beszélgetni.- Tamás, milyen a felkészülés az SBTC-nél?- Semmi gond, bírom a tempót. Bár még van mit javulnom erőben, összjátékben.- Szeretnél az NB l/B-s együttes játékosa lenni?- Ki ne szeretne magasabb osztályban játszani?! Megtiszteltetésnek vettem Kis Károly invitálását, végre szeretném abbahagyni a vándoréletet.- Sok egyesületnél játszottál már eddig?-Bizonyára tudod, hogy a Stécében kezdtem, s 15 évesen Szabó Géza edző vett az NB III-as első csapat keretéhez. Bár korábban védő voltam, de Karancskeszin, a megyei II. osztályban csatárt játszottam. Egy bajnoki szezonban több mint húsz gólt rúgtam. Tizenhét évesen igazoltam Pásztora, a megyei első osztályba, s Kis Károly trénerrel bajnokságot nyertünk. Fél év kitérő következett az NB I-es Videotonhoz, de csak a tartalékcsapatig jutottam. Az SBTC és a Síküveg egyesülése után visszatértem Salgótarjánba. Életem akkor vett fordulópontot, amikor Balga „Dodi” hívott Pásztora: nála sokat fejlődtem. Az ő segítségével szerződtem Szeged-Dorozsmára is, ahol azonban fél évet ki kellett hagynom, mert eltört a lábujjam. A tavaly őszt már Palotáson kezdtem, ahová Tóth Dénes hívó szavára érkeztem. Végigjátszottam az idényt. Most meg a Stécénél gyakorolok, s boldog lennék, ha ide igazolhatnék.- Csakhogy téged tegnap megvásárolt a Palotás - szóltam közbe, mire „megfagyott” a levegő.- Erről én most hallok először - felelte kisvártatva Tamás, majd így folytatta: - Akkor Palotáson fogok játszani. El kell tartanom a családom. Jeck Ferenc, az SBTC ügyvezető elnöke így kommentálta a végkifejletet:-Ezzel a Szeles-ügyet részünkről lezártuk. Csak az bánt, hogy egyesek hülyének néztek bennünket. Kolaj László Két belépőjegy igaz története Avagy: miért is tartják igazi sportembernek Nyilasi Tibort? Ffmlridt-Ludwig-Iahn-Sportpark Berlin » Cantianstrofte . Berlin - Haupütodt d*r DOS UmdMiMíliter 18 Septe Beginn: EinloB; 1&30 Ühr FfC Austria Memphis Wm íl * V Preis 1,00 M-j-0,10 M Páldi Károly belépője, Nyilasi Tibor kézjegyével ellátva A történet 1985. szeptember 18-án kezdődött Kelet-Ber- linben és 1998. január 17-én végződött Salgótarjánban, a VII. Gabora-gálán. Lássuk, miről is van szó! Köztudott, hogy Nyilasi Tibor játszott az Austria Wien labdarúgócsapatában is, amely 1985. szeptember 18-án Kelet-Ber- linben készült a Dynamo Berlin elleni BEK-mérkőzésre (ma Bajnokok Ligája - szerk.). A Hotel Stadt Berlinben volt az osztrák együttes szálláshelye. Pont akkor járt ott üzleti úton a salgótarjáni Páldi Károly (jelenleg vállalkozó) az egyik kollégájával. Ők is abban a szállóban laktak, ahol a „sógorok”, s szerettek volna elmenni a mérkőzésre, de már nem lehetett jegyet kapni. Páldi a szálló halijában ácsorgott éppen, amikor Nyilasi kilépett a liftből. Odament az egykori ferencvárosi sztárhoz, s megkérdezte tőle: tudna-e szerezni nekik két jegyet? Ekkorra a biztonságiak is odaértek, de Nyilasi megnyugtatta őket, minden rendben.- Megkérdezem a menedzsert - válaszolta a labdarúgó jegyügyben Páldinak. Beszélgetve elindultak a buszhoz, amely háromszáz méterre állt az Alexander Platzon. Az utat végig rendőrkordon biztosította. Nyilasi felment a járműre, majd két jeggyel tért vissza.- Mennyibe kerülnek? - kérdezte Páldi.- Százhúsz - hangzott a felelet. Páldi átnyújtott 200 márkát Nyilasinak, aki kisvártatva visszahozta a pénzt, mondván, nem 120 márka, hanem csak 120 schilling a tikettek ára.- Sajnos, nekem csak márkám és forintom van - így Páldi.- Semmi gond - közölte Nyilasi. - Majd én lerendezem. így sikerült elmenni a két salgótarjáni focidrukkemek a mérkőzésre, amelyen telt ház előtt 2-0-ra nyert az Austria.- Nekem felejthetetlen élményt jelentett a meccs. Nyilasi szerezte az egyik gólt, a másikat pedig előkészítette Polster- nek - mesélte Páldi már Salgótarjánban, a VII. Gabora-gálán, miközben Nyilasihoz közeledtünk.- Szeretném végre rendezni a tartozásomat - lépett a vállalkozó a Fradi vezető edzőjéhez. Elmesélte a közel tizenkét és fél évvel ezelőtt történteket, és megmutatta a máig féltve őrzött jegyet. Nyilasi emlékezett a dologra, s kézjegyével látta el a bilétát.- Most pedig szeretném megadni az adósságomat - jelentett ki ismételten Páldi.- Ugyan már, ne sértsél meg! — hárította el Nyilasi. Ennyiben maradtak. Páldi még egyszer megköszönte az örök élménnyé nemesedett segítséget, majd kezet fogtak. Nyilasi ment a csapatához, Páldi pedig felült drukkolni a nézőtérre. E sorok írójának pedig az járt a fejében, hogy Nyilasi Tibor, a szeretett és játéktudása alapján máig csodált „Nyíl” ezúttal is igazolta, miért is tartják őt igazi sportembernek. (balogh) Óriási mezőny, taijáni siker az OTP Bank crossfutás évadnyitóján Szentendrén Langer összetettben az élre állt A Futapest Futóklub által szervezett téli-tavaszi terep- futás-sorozat harmadik versenyét a közelmúltban rendezték meg Szentendre közelében. Igen erős mezőny gyűlt össze, s a közel 400 induló között ott volt a salgótarjáni Langer Olivér is, aki tavaly legjobbnak bizonyult. Az évszakhoz képest kiváló időjárás, kedvező talaj, de annál keményebb emelkedők várták a résztvevőket. A három kilométer táján a Talabér, Osztoróczki, Csillag, Langer négyes váltott vezetéssel meglépett a mezőnytől, s nekivágott a mintegy másfél kilométeres meredek dombnak. Mint köztudott, a salgótarjáni fiú remek hegymenő, így a legmagasabb ponton már ő vezetett, de lefelé és síkon újra összeverődött az előbbi társaság. Már-már úgy tűnt, hogy pályaversenyeken megszokott véghajrá dönti el a sorrendet, amikor Langemek és Talabér- nek sikerült minimális előnyre szert tennie. Végül az utóbbi 43 perc 35 másodperccel nyert, egyetlen másodperccel előzte meg a „mi fiúnkat”. Am Langer Olivér összetettben átvette a vezetést, s két fordulóval a vége előtt jó esélye van a pontverseny megnyerésére. (Satis) Téli olimpiák - 10. Grenoble: 1968. február 6—18. - Százszor annyiba került, mint az innsbrucki téli világjátékok Megmutatták oroszlánkörmüket a keletnémetek Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tanszékvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olimpiák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz időszerűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne csodálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöljük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a római szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... A Mont Blanc lábánál fekvő Grenoble történetében az olimpia ugrás volt a jövőbe. A legutóbbinál (az innsbruckinál) majdnem százszor annyiba kerülő világjátékok kapcsán sikerült az egész város infrastruktúráját korszerűsíteni. Ennek ellenére a „legdrágább téli olimpia” nem hozta meg a várt sikert. Ennek az volt az oka, hogy csak a műkorcsolyázók voltak a városban, a többiek hetvennyolcvan kilométerre egymástól, a jól-rosszul kiválasztott helyszíneken. Csupán a megnyitón és a záróünnepségen találkoztak a 37 ország versenyzői az erre a két alkalomra épített stadionban. Killy három aranya Egyébként a nyitó ceremónia itt volt a legszebb. A környező hegyekben a zord tél uralkodott, a stadionban pedig rózsasziromeső hullt alá, miközben helikopterek a színes olimpiai karikát rajzolták az égre, élő kórus és zenekar kíséretében. Az olimpiai fáklyát vivő Alain Calmat felerősített szívdobogását visszhangozták a havas hegyoldalak. A síelés „koronás fője” a hazaiak kedvence, Jean-Claude Killy, aki három aranyérmet is nyert. Igaz, az egyiket kissé ködös körülmények között. Chamrousse-ban, a lesiklóver- senyek színhelyén állandó szélvihar és köd volt. Attól lett zavaros az egész, hogy a jobb időt elért osztrák Kari Schran- zot utóbb, állítólagos kapukihagyás miatt kizárták a versenyből. Megszületett az első nem skandináv hosszútávú sífutó olimpiai bajnok is, az olasz vámtiszt, Franco Nones személyében. Győzelme után így nyilatkozott: „Nagyon gyorsak az olasz csempészek, csak így érem utol őket.” Az északi ösz- szetettben közép-európai végzett az első helyen, amire még nem volt példa. Az ugrások érmein pedig a cseh és szovjet sportolók osztoztak. NAGANO 19 9 8 & HS51 Ezen az olimpián indultak először önállóan az NDK-be- liek, és rögtön megmutatták „oroszlánkörmeiket”. Sok érmet nyertek a többiek elől, köztük egy aranyat is. Biatlonban a szovjetek elé befutott a norvég Magner Solberg, de a most először megrendezett 4x7,5 kilométeres biatlonváltót a Szovjetunió nyerte Norvégia előtt. A biatlon egyéni és váltóversenyében a hibás lövésekért egy perc büntetőidőt adnak hozzá a futás időeredményéhez. Fontos tehát a találat, amit a jeges havon fekve a holtfáradt versenyzőknek nem is olyan könnyű elérni. Erhard Keller a nyugatnémetek gyorskorcsolyázója egy hónappal az olimpia előtt futott világcsúcsot ötszáz méteren (39,2 mp), de óvatos, mert ahogy mondta: „Vi- lágrekordot futni és olimpián győzni egészen más dolog.” Nyugodt tempóban, magabiztosan futott, és 79 sikló lépéssel győztesen ért célba. A nőknél vége a szovjet „uralomnak”. Rövidtávon ugyan még Ludmilla Tyitova győzni tudott, de az ezer és a háromezer méter a hollandoké, pedig legjobbjuk, a világranglista-vezető Christina Kaiser utolsóként indulva, teljesen vizessé vált pályán csak harmadik lett. A Paul Mistral-parkban tartott versenyen a holland szurkolók ezrei kürtszóval és zászlókkal buzdították leányaikat - eredményesen. Fleming, a , jég atlétája” A fehér olimpia legizgalmasabb versenye a jégkorongtoma döntőjében alakult ki. Mindenki a csehszlovákokat biztatta a Szovjetunió ellen. A mérkőzés 28. másodpercében azonban már 1:0 a szovjetek javára, és úgy rémlik: megismétlődik a múlt (a csehek hét éve képtelenek legyőzni a nagy ellenfelet). De most van remény, mert 3:1-re elhúznak, majd 4:2 a javukra. Érik a meglepetés. Tombol az „ezerfejű”, a szovjetek 5:4-re szépítenek, de végre megszólal a sziréna és győz: Csehszlovákia. Az olimpiai bajnokság mégis a Szovjetunióé lett, mert a következő meccsen a csehszlovákok csak 2:2-es döntetlent harcoltak ki a svédek ellen, míg a címvédők öt góllal lelépték Kanadát. A Villard de Lous-i szánkópálya az egész verseny alatt vízben úszott, a futamokat nem tudták a kiírt időben megrendezni. Volt olyan, hogy a versenyzők hajnali kakasszóra kezdtek, mert akkor még fagyott, később viszont a felmelegedett pálya használhatatlanná vált. De nem csupán a talaj melegedett föl, hanem a szántalpak is, igaz, az utóbbit nem az időjárás okozta. Már az 1964-es ötkarikás versenyt is „előmelegített talpak olimpiájának” nevezték, ezért a Nemzetközi Szánkózószövetség szigorúan megtiltotta a szánkók melegítését. Az NDK sportolónői „utcahosszal” vezettek, amikor elkapták őket és kizárták. A férfiak tanultak az esetből - vagy nem melegítették a talpakat, vagy ügyesebben csinálták - így ők lettek a bajnokok. A jégen az egyetlen fénysugár és vitathatatlan győztes az amerikai Peggy Fleming. A törékeny alkatú Peggy ellentéte az előző bajnoknőnek, a , jég atlétájának” nevezett holland Dijkstrának, de ha lehet, még nagyobbakat tud ugrani, vagy ahogy a korabeli újságok írták: „lebeg, mint egy szitakötő a befagyott tó fölött”. Mivel a kötelezőket is jól teljesítette, a pontozók sem ronthatták le teljesítményét, „kénytelenek” voltak kilenc helyezési számmal, a maximális pontokat megadni. A párosban a Ludmilla és Oleg Protapopov házaspár megvédte ugyan bajnokságát, de modorossá kezdett válni a stílusuk. A botrány most a férfiaknál tört ki: a pontozók osztrák, amerikai és francia versenyzőt tettek a többszörös világ- és Európa-bajnok osztrák Emmerich Danzer elé. Feltűnt Almássy Zsuzsi Némi reménysugár, hogy a jövőben a nemzetközi szövetség a kötelező kűr értékelésének arányát az eddigi 60:40-ről 50:50-re változtatta, csökken tehát a kötelező gyakorlatok jelentősége. Ha ezt a „fifty-fifty” szabályt már az olimpián is alkalmazzák, akkor a mi Almássy Zsuzsink akár érmet is szerezhetett volna. A magyar versenyző az előző olimpián azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy tizennégy évével ő volt a legfiatalabb résztvevő. Egy évre rá viszont az új szabály alapján harmadik lett a világbajnokságon, így 1914 óta először álhatott fel magyar női műkorcsolyázó a világbajnoki dobogóra. (Folytatjuk)
