Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-29 / 24. szám
* 2. oldal Rétság És Környéke 1998. január 29., csütörtök Szennyvízhálózat Négy község együtt Elkészült négy település - Pusztaberki, Horpács, Bor- sosberény valamint Nagyoroszi - szennyvízhálózatának engedélyezési terve. Ennek alapján február máso- dikáig eljuttatják pályázatukat a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztériumhoz anyagi támogatás céljából. A képviselő-testület abban reménykedik, hogy kedvezően bírálják majd el á pályázatukat. Újabb munkahefy Rétságon Az új csarnok 1800 négyzetméter hasznos területű lesz A Spektíva 2000 Kft. letelepülése tovább bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket. A cég bőrkárpit varróüzemébe keres dolgozókat. Az alapbér minimum 35 ezer forint havonta. A cég belga és német partnerek megbízását teljesíti. A varrónőkkel és az őket kiszolgálókkal együtt száznegyven dolgozót kíván foglalkoztatni..- Mitől vagyunk város? - kérdezték annak idején Tolmács lakói Harag nélkül váltak el Rétságtól- Nem haraggal váltunk el, a rétsági képviselő-testület annak idején tudomásul vette a döntést - utal Tolmács község önállósulásának egyik legfontosabb epizódjára Havai László polgármester. polgármesteri hivatal. A tetőtérben könyvtár lesz, a pincében fiú-leány öltöző, az épülethez kapcsolódó tornacsarnok mindenféle rendezvényiéül a faluház, amely nemcsak a hivatalnak ad helyet- A vagyonmegosztás sem jelentett gondot. Talán most még jobb a kapcsolat Gresina Istvánnal, Rétság város polgár- mesterével és Kapecska Fe- rencné jegyzővel mint korábban. Mindenféle segítséget megkapunk tőlük. Az előző ciklusban a rétsági önkormányzathoz tartozott Tolmács község. Annak idején úgy „csapták oda”. Az első képviselő-testületben négyen vállalták a község lakói érdekeinek védelmét. Adódott olyan téma, amikor azon gondolkodtak, hogy mindannyian felállnak, és otthagyják a testületi ülést, mert képviselőtársaik nem akarták figyelembe venni Tolmács jogos érdekeit. Akkoriban egymástól kérdezték a község lakói: - Mitől vagyunk város?- Mi kezdeményeztük a válást. 1994 decemberében kaptuk meg az önállóságról szóló dokumentumot - mondja a polgármester és nem tagadja, hogy az előző ciklusban is jutott pénz a község fejlesztésére. Van jó ivóvizük, bevezették a gázt, a telefont, hátravan még a csatornahálózat kiépítése.- Miért jó az önállóság? - ízlelgeti a kérdést Havai László, majd így válaszol: - A lakosság helyben intézheti az ügyeit, nem kell utazniuk, mint korábban. Tisztábbak a közterek, van igény közhasznú munkára. Az önállóság három éve alatt utak, járdák épültek, hozzákezdtek az iskola rendbetételéhez. A háromévi fejlődést legjobban az új faluház építése reprezentálja.- Az épületben helyet kap a nek, benne esküvőnek is helyet ad. Az idén csupán apróbb fejlesztésekhez lesz pénz. A tervben az iskola külső tatarozása, járdák, utak építése szerepel. Nem lesz könnyű, de megpróbáljuk a helybeli kastélyt visz- szaszerezni. Egyébként, aki dolgozni akar, annak nincs akadálya. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több üzem (a Nógrádi Erdőkémia Kft., a Gránitból kivált Cartflex Kft., az Aviko-t követő Holmann Kft. Vegyesvállalat, továbbá az Erdőkémia Kft., ahol tisztább edzőszenet állítanak elő) kínál munkalehetőséget. Nem beszélve a szomszédban lévő TDK-ról. Megkérdeztünk egy ott dolgozó helyi lakost, hogyan érzi magát.-Nehéz volt megszokni az ott diktált fegyelmet, rendet, tempót, de most már szuper ...- Ön számára is megérte az önállósodásért való munkálkodás? - kérdeztük a polgár- mestert.-Én vagyok a harmadik faluvezető. Elődeim közül az első felesége betegsége miatt kérte felmentését, a második jobb munkahelyet talált magának. Jómagam 1996 áprilisától vagyok tiszteletdíjas. Azért vállaltam el, mert furcsa lenne, ha én, aki szorgalmaztam a különválást, most hátat fordítanék a lakosságnak. Havai László tősgyökeres tolmácsi. A „gépiparit” Vácott végezte. Országos versenyen, mint tanuló második helyet ért el. Sok újítása, tíz-tizenöt szakmai kitüntetése van. Gépésztechnikus, szerszámkészítő. Teendőinek elvégzéséhez munkaadójától napi egy óra munkaidő-kedvezményt kap. V. K. Pusztaberkiben jólesik az öregeknek a gondoskodás Törődnek a lelkekkel is azonban rögtön utána következik a Nógrád Megyei Hírlap- JL '-Csak bővüljön a terjedelem', V ksfá'gáfeb1 - 'fogalmazza rrteg barátilag értő kritikáját. Figyeli a televíziót, hallgatja a rádiót és van véleménye mindenről. Törődnek a lélekkel is, ennek egyik szép példája, hogy egyre szebb lesz a falucska temploma. A kínzó paphiány egyik jele lehet azonban a sekrestyeajtóra tűzött üzenet: szentmise legközelebb csak január 31-én. Vidéken élni Röpke fohász Isten háza kívül-belül megszépült és most végzik az utolsó simításokat a tornyon. A felújítás költségeit a maroknyi hívő anyagi áldozat- vállalásával, önkormányzati és egyházi segítséggel oldották meg. Ottjártunkkor éppen két idős asszony imádkozott a templom falába épült lour- des-i barlang Mária-szobrá- nál. Özv. Brindza Mihályné és özv. Petényi Pálné az orvosi rendelőből hazafelé tartva tértek be röpke fohászra, lelki vigaszt remélve Isten anyjától. - szgys -Nézze valóban sok a megrokkant, magányos ember, akinek jólesik minden gondoskodás. A gyerekek is kevesebbet néznek az öregekre, legtöbbjüknek megvan a saját gondja, főleg az egészségével.- Aki viszont szerencsés, az még mozog a ház körül: a kert meghálálja a gondoskodást, baromfit tart, ha teheti hízót nevel. Jómagam tavaly Özv. Brindza Mihályné és özv. Petényi Pálné is áldozott templomuk felújítására Árpás György még nem szorul rá a segítségre Nem kevés a férjét vesztett özvegyasszony Pusztaberkiben is. Sajnos egyre csökken az elöregedő őslakosság létszáma. Az ön- kormányzat egyik fontos dolga a magányosok, betegek védelme, segítése, a szociális gondoskodás: gyógyszerbeszerzés, saját busszal orvoshoz szállítás, de megszervezték a közétkeztetést, lehetőségeik szerint anyagilag is támogatják a rászorulókat. Szerencsére Árpás György még nem szorul rá a gyámo- lításra, de az önkormányzat humánszolgáltatásairól elismerően beszél. négyet vágtam, kettőt magunknak, kettőt meg bepakoltak a gyerekek a kocsiba. Másként nem megy, nem lehet, ha élni akar az ember vidéken. Kínzó paphiány Árpás György elárulja, hogy nemcsak munkával él az ember. O maga nagyon szeret olvasni. Kedvence a Népszava, Egyeki „gyerek” a csesztvei dombok között Itt a gáz, mindenki azzal füt nem kell már a fa - kesereg Fodor István bérfürészes Csesztvén a polgármesteri hivatal udvarán, ahol pöfög az öreg Zetor, hajtja a visító fűrészt. Fodor István egyeki „gyerekként” indult az Alföldről fel a nógrádi dombok közé Bor- sosberénybe az ottani téeszcsébe. Brigádjával erdőt irtottak, mezőn gyalogmunkáskod- tak, aratáskor cséplőgép tetején feszülve garatját kévékkel etették. Aztán a csapat elment, Fodor pedig megnősült Csesztvén - ennék 35 éve.- Négy gyermekünk született, két lány, két fiú, közülük a nagylány már kirepült, három még a kenyerünket eszi - meséli az 54 éves férfi. - Huszonöt évet húztam le a megyei Volánnál. Infarktus miatt leszázalékoltak 15 ezer forint nyugdíjjal.. Ifjabb Fodor hasonló termetű, mint az apja. Könnyedén emeli az ölfát a fűrész elé.- Munkanélküli, - jegyzi meg az apja. - Helyben nincs lehetőség, távolabb meg elvinné a pénzt az utazás költsége, alig maradna valami. Ha munka van, jön velem, ha nincs, á ház körül segít. A jószág körül is mindig van tennivaló.-Állat is van?-Feltétlenül! Feleségem is leszázalékolt. A két tehén is hoz valamit: egyik tejelő, a másik hasas. A borjúért kapott pénznek már megvan a helyen - jegyzi meg Fqdor István, miközben mutatja a ház félig kész padlásteret.’- Abból csak akkor lesz valami, ha valamelyik gyerek bejelenti: apa itt szeretnénk lakni. Szabó Gy. Sándor Ifj. Fodor István (balra) dolgozik az apja keze alá A rosszat megtartja magának, a jót igyekszik közreadni Helytörténész Borsosberényben A 74. évét taposó Busái Sándor volt vasutast, a falu történetírójaként is emlegetik.- Itt születtem, az egész faluról írok visszaemlékezéseimben. A történések egy részét, mint gyerek magam is átéltem, de sok eseményt édesapámtól hallottam, aki halottkém és sírásó is volt. Gyakran dolgoztunk együtt.- Kezdjük a gyerekkorral!- Feljegyzéseim szerint - pillant a kezében lévő papírkö- tegre - akkoriban a házak 80 százaléka szalmatetős volt. Ezekben együtt laktak az idősek és fiatalok. Egy szobában hatan-nyolcan zsúfolódtak ösz- sze, közös volt a konyha. Rengeteg ház égett le a gyúlékony háztető miatt. A falu utolsó háza 1925-ben a velem szemben lévő porta volt. A cserepes házak 1935-ben jelentek meg.-Mi szerepel még az írásában?-A többi között gémesku- tak. Hét volt a határban. Abból itatták az állatokat. Akkoriban százhúsz állat jutott eleséghez a legelőkön. Lojzi bácsi, az akkori tehénpásztor nagyon babonás ember volt. Édesapámtól, aki akkoriban sírásóként és halottkémként dolgozott, megfelelő felszereléssel, a koporsót leeresztő kötélből tíz-húsz centis darabot kért, amit május elsején a legelőre vezető országúiba ásott azzal, ha ezen keresztül mennek a tehenek, nem betegszenek meg, nem hullanak el.- Ön fél a halottaktól?- Nem. Feleségem másfél évvel ezelőtt távozott az élők sorából. Most is szívesen átölelném. A község krónikáján fáradozó Busái Sándor emlékezetében még élénken él annak az embernek a tragédiája, aki a vasúti sínre feküdt, s a vonat oltotta ki az életét. 1975 januárjától jegyzi az elhaltak neveit.-Fodor György cipész az első, a legutóbbi Fehér Tünde kétéves kislány és Tóth Zsolt, aki 28 évesen búcsúzott az élőktől, elégették, hamvait itt helyezték nyugalomra.- A Berényi Hírlapból is kapok ilyen jellegű információt. Vasárnap, a szentmise előtti beszélgetéseken is sokat hallok. A rosszat megtartom magamnak, a jót közreadom.- Tovább folytatja gyűjtőmunkáját?- Egyelőre a lakodalmas versekkel. A beszélgetésen jelen lévő Varga László polgármester búcsúzásul a következőket mondja: - A községi monográfia második kötetében felhasználjuk Sanyi bácsi feljegyzéseit. V, Venesz Károly