Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-26 / 21. szám

4. oldal Megyei Körkép 1998. január 26., hétfő Salgótarjániakat is várnak a maratoni futásra Olaszok a „Palócország ’98-on” Itossano Bellini, Vigarano Mainarda, az itáliai testvér- város polgármestere FOTÓ: - áíi Három napot töltött Salgó­tarjánban a megyeszékhely olaszországi testvérvárosá­nak, Vigarano Mainardának a polgármestere, Rossano Bellini. Elutazása előtt a Ka- rancs Szállodában találkozott Puszta Béla polgármesterrel. Rossano Bellini meglepeté­sek sorozatának nevezte űjabb látogatását. Mint mondta, vala­hányszor megérkezik Salgótar­jánba, lenyűgözi a folyamatos fejlődés. Új barátokra tesz szert, ragyogó programokon vehet részt. Mindössze egy ki­fogást emelt: nem szereti a hi­deg időt! Pénteken részt vett a Magyar kultúra napja alkalmából ren­dezett ünnepségen. Szentend­rén véletlenül találkozott az Olasz Kulturális Intézet igazga­tójával, szombat este pedig ott volt a sportcsarnokbeli sportgá­lán. Mint mondta, igazán sok ötletet merített a rendezőktől, s meg is állapodtak Takács Ta­más igazgatóval ezek átvételé­ről. A nyár folyamán meghívta városába a Dűvő népzenei együttest, de elvárja a sportsze­retőket a hagyományos vigara- noi maratoni futásra is. Puszta Béla igen dinamikus­nak nevezte a két város kapcso­latának fejlődését, amely a kul­túra, a sport, az intézmények és az üzleti élet szinte minden ágára kiterjed. Ezek közé so­rolható a Gagarin iskola 20 di­ákjának idén esedékes látoga­tása. A Palócország ’98 kiállí­tásra üzletembereket ígért az itáliai polgármester. Felvetődött, hogy, számos szolgáltatásban érdekeltek az olaszok, mihelyst megkezdődik a vállalkozási övezet, illetve az ipari zóna kiépítése. Ezek között az idegenforga­lom, turisztika is szóba került. Az olasz polgármester segít abban is, hogy befektetői cso­portok is megismerjék a he­lyi gazdaságfejlesztési koncep­ciót, s abban lehetőségeket ta­láljanak. (tnl) Üzleti terv nincs, de béremelés van a Volánnál Tizennégy százalék biztos Mint emlékezetes az el­múlt napokban még fi­gyelmeztető sztrájkot he­lyezett kilátásba a Közúti Közlekedési Szakszerve­zet, a Volán-társaságoknál idén megvalósítandó bér- tárgyalás eredményes be­fejezése érdekében. Ma már - mint ugyancsak közismert - elhárult ez a veszély, s megszületett az országos keretmegállapo­dás.- Sikerült-e aprópénzre váltani az érdekképviselet ál­I tál elért megállapodást a ! Nógrád Volán Rt.-nél? - kér- I deztük Valenta Györgytől, a j helyi érdekvédelmi szerve­zet vezetőjétől.- Mi komolyan gondol- : tűk a kétórás figyelmeztető sztrájkot, s ennek megfele­lően meg is kezdtük az elő­készületeket. A sztrájkfelhí­vás visszavonását követően azonnal tárgyalást kezde­ményeztünk a cég vezetésé­vel. A management az eddig megszokott gyorsasággal és korrektséggel reagált, s megtette konkrét ajánlatát a bérfejlesztés első lépcsőjét illetően.- Ennek megfelelően idén január 1-jétől vala­mennyi munkavállalót érintő tizennégy százalékos bérfejlesztésre kerül sor.- Az üzleti tervek elkészí­tése csak tavasszal várható, s így az éves bérfejlesztés mértéke csak akkor kerül megfogalmazásra. Nálunk tehát megteremtődött a munkabéke, tesszük a dol­gunkat, a buszok rendben járnak. (németh) Elvitték a pálmát a városgazdálkodás járművezetői Számadás KRESZ-ismeretből ivenként egyszer számot ad­nak KRESZ-ismeretekből a salgótarjáni VGÜ Kft. gép­járművezetői. Az elmúlt hét végén - a ha­gyományoktól eltérően - a köz­terület-felügyelet munkatársai is részt vettek az oktatással egybekötött rendezvényen. A módosulásokról, szabályválto­Csak a mindenható tud­hatja, mit akar ezzel az idő­járással elérni, mert ami most van az abszurdum. Százéves öregek sem emlé­keznek ilyen tavaszias télre. Pedig novemberben már lát­tunk havat. Hű! Hó! Mondhat­tuk a világunkat vékony fá­tyolba öltöztető egycentis hó láttán. - Egy fecske nem csinál nyarat - szól a mondás és va­lahogy így is volt ezzel az első hó is, mert ugyan hozott egy kis lehűlést, de aztán mintha nem is láttuk volna. Igaz annyit elértek az első hópihék, hogy fogyni kezdtek az árusok polcairól a meleg holmik az egyre vékonyodó forgalmat bonyolító kereske­dők nagy örömére. így jött el a szeretet ünnepe a karácsony is, ami sokak számára ugyancsak fekete volt, viszont másoknak egy kis színt jelenthetett és voltak, akiket az ünnep fé­nyessége szinte elvakíthatott, olyan fényességes ajándék­halmazt láthattak a fenyőfa alatt. - Kinek így, kinek úgy - mondja a tapasztalat. A tél pedig az ünnepek kö­Elment Mátyás és vele az igazság?! Csalafinta, kótyagos tél rül valahol máshol kóborolt, még szilveszterkor is csak haj­nalban mutogatta tejfogait, amit az újévet köszöntők az átmulatott éjszaka után alig- alig éreztek meg. De nem csak minket, hanem a természetet is megtévesztette ennek a csalfa télnek a szélhámos viselke­dése. A sokat megélt öregek ilyen téli csalafintaságok láttán már most nagy fagykárokat jó­solnak. Vannak akik nosztal­giáznak és azt emlegetik, hogy néhány száz éve a befagyott Duna jegén választották ki­rállyá Mátyást. Igaz, hogy el­ment Mátyás, vele ment az igazság. Azóta vesztett hábo­rúk sokaságával jutottunk el a csonka Magyarországhoz. Még vannak hírmondók, akik kutya erős télre emlékezhetnek ott a Donnál, talán ott fagyott meg az „egész Magyarország mennyország” is. Akadnak, akik egy másik Mátyás teleit áldják, többen átkozzák és so­kan a János teleire esküdnek, amelyeket valahogy biztonsá­gosabban vészelhettek át. Aztán nemcsak a világ idő­járásának a változásait tapasz­talhattuk meg, hanem szinte egy ország a József teleiben látta a jobb idők eljövetelét. Hát ami igaz, az igaz, a télho­zók egyike sem bizonyult szentnek. A tél pedig gazdát­lanul elbitangolt, valahogy el­felejtette a magyarságot. Talán elriasztotta az a létbizonyta­lanság, amit napjainkban meg­élhetünk. Jobb máshol, gon­dolhatta és szerencsénkre a vi­lág más tájain töltötte dolgát kedvére, jó politikus lehet, mert most kedvezett a nehéz sorban lévő volt szocialista or­szágok lakóinak. Talán tudja, hogy vékonyodó pénztárcá­inkban alig akad krajcár tüze­lőre, ami külföldi kézbe ke­rülve az új tulajdonosok ké- nye-kedve szerint változó áron egyre nehezebben fizethető meg. De, hogy csapodárlett ez a Tél, a szerelmeseit is be­csapta. Alig akadt hó még lát­nivalóba is a sípályákon. A Mátra és a Tátra csúcsain vé­letlen pillanat, volt hogy meg­pihent a nagy hideghozó. Az okosok már a világ végét jó­solták, hogy nőtt az ózonlyuk, felmelegedünk. Fel! Melege­dünk! Seperjünk, lapátoljunk, mondják, akik egyre céltala­nabbá váló életükben most jó szövetségesre találtak a meg­tévedt télben. Egy-két nap és itt a február!- Február, hol nyár? kér­dezhetnénk, de a február még sokat sejtetően hallgat.-Ami késik, az nem mú­lik - üzenik az újra faggyal beköszöntő hajnalok. A tél még megtévedt gyermekként visszatérhet, de már csak úgy ötven napja van, hogy talál­kozhasson évmilliós barátjá­val, a tavasszal. Ezt a pár napot csak kibírjuk és remélhetőleg újra megélhetjük azt, hogy a régi barát, a tavasz ölelésében megolvad a megkótyagosodott idei tél. Szabó Endre öldesi László, a közterület-felügyelet vezetője tartja be- zámolóját FOTÓ: GYURIÁN TIBOR zásokról Koronczy Imre, a Nógrád Megyei Balesetmege­lőzési Bizottság tagja és Föl- desi László, a közterület-fel­ügyelet vezetője számolt be, majd a két cég jelen levő dol­gozói KRESZ-totóban is ösz- szemérték tudásukat. Az első öt helyezést a VGÜ dolgozói ér­ték el. T. N. L. megmarad Nem tudom pontosan, milyen író lehetek, de az . «rÄ ä temkes By alá­merülw Ü™ a forró fürdőbe. A lapozás percegese édes zene. Nekem jöhetnek a borúlátó jósok, akik szerint a könyvnek vagy az újságnak befellegzett, mert győz a film, a tó'ó a Emezek sokra kéjnek, Íven r is de nem ^ vést 'v7- ° Van volna, nnntű »*_<- a szereimeske^; ■yettesitenénk pirulákkal - *lh tolag már ezen is dolgoz­nak. Sebaj, csak ne legyen kötelező. Tévé vagy számító­gép nél­kül tud­nék élni, olvasás (és írás) nél­kül nem. Olvasni aranv. 'chto~> I ^ MAGYAR LAPKIADÓK EGYESÜLETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents