Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24-25 / 20. szám
A NÓGRÁD MEGVEI HÍRLAP MELLÉKLETE _______________________ _________________ 1998. JANUÁR 24-25,1 F ölihatja a pocsolyákat ? Beszélgetés Danyi István naiv festővel- Mikor benyitok a házamba, mintha nem is a konyhába csikorogna be az ajtó, hanem a semmibe, a reménytelensége. Pedig nekem, aki hét gyereket nevelek, nem lehet a semmibe nyitogatni az ajtót, s pláne nem, ha komolyan gondolom, hogy jó képeket írok a vászonra. Jó festményt, amelyik nemcsak szép, érdekes, titokzatos, de egyben Qzenés is. Üzenés: hogy a cigány is ember. Ember, magyar polgár. Olyan, aki az elkésettsége, ezer bizonytalansága mellett is most már ember módra kívánna élni - mondja Danyi István naiv festő, aki két évtizedes sötétcsend után 1997 novemberében tért vissza a kiállítótér világába, a színek, formák örvényébe. Gyerekként a salgótarjáni Pécskő cigányhegyen tanúja volt annak a szűk évtizednek, amelyben Balázs János festette a bizarr fantáziájú képeit. Megleste a zárkózott, mogorva öregembert, aki kézen fogta, és váratlan kedvességgel kérdezte meg: mit akar itt? Festeni, én is ..., válaszolta a tizenhét éves Danyi. És festett is. Néhány hónapon belül tucatnyi festményt, rengeteg rajzot vitt át a magányos festőremete ítélete elé. Balázs János hümmögött, nem mondott mást, csak annyit: - Fessed csak, majd te is felihatod a pocsolyákat és elküldte Danyi- hoz F. Mihály Idát, a Nemzeti Galéria művészettörténészét, aki rögtön megvásárolt az országos naiv gyűjteménybe három festményt, néhány rajzot. Egy pálya elindulni látszott.- Miért tette le az ecsetet?-A nagy semmiért! Nem volt rá valódi okom, csak elsodort az élet a cigányhegyről, ahol otthon voltam, ahol még mindenben biztos voltam. Gondolhatja .. . Megnősültem. Jöttek a gyerekek. Ahogy nőtt a család, úgy nőtt a nyomorúsághegy is körülöttem. Munkanélküli lettem. És itt a végeredmény: ez a nyirkos, penészes szoba-konyha! Itt élünk kilencen! Itt festek a nagy asztal sarkán képeket, ha éppen nem ül a térdemen vagy két kisgyerek. Szemétről, hulladékba dobott festékdobozok aljáról kaparom elő az olajfestéket, magam kötözök tehénfarok szőrből festő ecsetet, mert megvenni egyiket se bírnám. Azért aztán mindig elégedetlen is vagyok: az elkészült kép nem pont ugyanaz, ahogy én a lelkemben látom. Danyi István 1997 novemberében 18 olajfestmény bemutatásával tért vissza a Balázs űános-örökséghez. Tizennyolc szuggesztív, titokzatos képpel próbálta megmutatni: ő volt a mestere, tőle tanulta, miatta tudta merni a képcsiná- lást. De az is, hogy ő immár másféle is. A szakértő műtörténészek dicsérték a kiállítás képeinek frissességét, erejét, és 1997 decemberében, mintegy karácsonyi ajándékként a budapesti cigány kulturális centrum, a „Napház” mutatta be a tárlat anyagát a VIII. kerület nagyközönségének, a cigánykulturális élet irányítóinak. Néhány képet is megvásároltak tőle, hogy javuljanak valamit az alkotói körülmények.- Javultak is - mutatja a javulás tényeit Danyi István. Van rendes ecsetem, hozzájutok tisztességes festékhez. Azóta valamivel elégedettebb vagyok, ahogyan „kijönnek” a színek az elgondolásom szerint. Danyi István november óta tucatnyi új képet festett. Elképesztő lendülettel, akarással dolgozik az „asztal-sarka”-mű- termében, hét gyerek zsivajában.- Jó ez így, ahogyan van, - mondja, amikor látja mennyire elképesztenek a nyomorúságos életviszonyai. Balázs Jánosnak se volt villanya. Viskószerű kisházban élt, kis vaskályháján pirította a gombát is vacsorára, meg ott olvasztotta az enyvet is a festékhez.- Nincsen énvelem semmi baj azon kívül, hogy sok éve munkanélküli vagyok, a nagy semmiből kell eltartani ezt a hét gyereket. De majd, ha a festőmunkámban meg tudok állapodni, majd én megmutatom...-Kerékgyártó István, művészettörténész biztat! Az első bemutatóim után azt mondja, ő bízik a jó folytatásban, és abban, hogy 1998 nyarán össze- gyűjthetők lesznek egy jelentősebb nagy kiállítás képei. Akkor aztán majd megmutatjuk ... Tanulni, olvasni kell, mert bizony huszonöt év alatt beledöngölt az élet engem a sárba, és ott meg nem igen vesz könyvet a kezébe az ember ... az meg bizony kevés, hogy az ember csak a belső látomásaira, fantáziájára hagyatkozzon ...- A családja mit szól az első sikereihez?- A nagy kamasz gyerekeim már pontosan értik, hogy itten miről van szó. Egyik-másik pont abban a korban van, mint amikor én ott voltam leskelődő gyerek, Balázs házikója mellett ... Két fiacskám is igen jól rajzol... Ha belőlem már nem lehet, hát majd belőlük lesz igazán méltó képfestő ... De hát még én is csak negyvenöt éves vagyok! Ha Isten megsegít és el tudom végezni, amit képzelek, akkor még sok mindennek előtte vagyunk ... Nyárra már okosabb leszek ... Egy nagy kiállítás után; mit ér Danyi István elképzelt képes világa. Miért ne hihetnénk, hogy Danyi szinte megörökölte Balázs János már-már ijesztő energiájú alkotói feszültséget, s néhány év alatt ő is felépíti saját, öntörvényű naiv művész festészetét. Erdős István „Az ifjú Buddha” (A Napház tulajdona) fotó: gy. t. Filmjegyzet: Csillagközi invázió Lövöldözés az űrben Atyaég! Újra kitört a háború! Úgy látszik, teljesen hiábavaló volt, hogy nem is olyan régen, össznépileg a förtelmes idegenek nyakára léptünk és egymás kezét fogva kivívtuk a függetlenség napját. Úgy tűnik, mindez teljesen hiábavaló volt, hiszen most ismét a fejünkre szakad az Univerzum, hiszen óriási, intelligens, de gyilkos szándékú rovarok döngicsélnek a Föld felé. Céljuk eléggé egyértelmű: az emberiség történelmének múlt időbe helyezése. Az inváziós seregeket azonban meglepetésre nem egy ízeltlábú királynő, hanem egy középkorú hollandus vezényli. Paul Verhoeven korábbi bombasikereit - Robot Zsaru, Az emlékmás, Elemi ösztön - követő kínos pucérkodása - Showgirls - után most ismét visszatért a régi, jól bevált recepthez: futurisztikus lövöldözés minden mennyiségben - ez a Csillagközi invázió alapja. Valamikor, a távoli jövőben a Föld lakossága már nem apró, helyi háborúcskákkal múlatja az időt. Ehelyett inkább úgy döntenek, hogy érdemesebb békében és barátságban éldegélni egymás mellett. Az idilli hangulatnak azonban hamar vége szakad: ellenséges, túlméretezett bogárhad tűnik fel a horizonton. A háború megkezdődik. Több százezer fiatal földi harcos jelentkezik a hadseregbe. Az önkéntesek között van Johnny Rico (Casper Van Dien) is, aki az iskola elvégzése után csatlakozik a fegyveres erőkhöz. Számára azonban a háború nem az otthon védelme, sokkal inkább az imponálás miatt rendkívül fontos. Johnny ugyanis tetszeni szeretne barátnőjének, a pilóták közé jelentkező Carmennek (Denise Richards). A fiú számára játéknak tűnő móka azonban hamarosan eldurvul: rövidesen nyilvánvalóvá válik, hogy a milliószám özönlő rovarokat csak óriási áldozatok árán lehet megállítani. A csata nem ér véget a földön, nemsokára olyan űrháború veszi kezdetét, amilyet a Star Wars-filmek óta nem látott a Világegyetem! Verhoeven nem pocsékolta a pénzt méregdrága szupersztárokra. Színészei gárdáját tévésorozatok fiataljai közül verbuválta, a súlyos milliókat pedig az elképesztő speciális effektusokra költötte el. Az űrbéli rovarok az elmúlt napokban a balassagyarmati, január 22-étől pedig salgótarjáni mozinézők ellen indítottak rohamot. Sz. G. „Muzikális” javaslat amerikai csecsemőknek * Ertelemfejlesztő zene Az egyesült államokbeli Georgia állam kormányzója azzal a javaslattal állt elő, hogy ezentúl minden georgiai újszülött kapjon - állami pénzen - egy klasszikus zenei kazettát vagy CD-t, annak érdekében, hogy a szülők mielőbb megkezdhessék a gyermek értelmi képességeinek erőteljes fejlesztését. Zell Miller demokrata párti kormányzó, a szövetségi állam összesen 12,5 milliárd dolláros költségvetésének vitájában 105 ezer dollárt javasolt elkülöníteni erre a programra. Miller azokat a kutatásokat idézte, amelyek szerint a kisgyermek előtti felolvasás, a vele való gyakori beszélgetés, de legelsősorban a megnyugtató muzsika hallgatása hozzájárul az intellektuális képességek fejlődéséhez. Rokon, aki Madáchra hasonlít - Ahogyan a reformkori magyar festők dolgoztak Költő világosszülte posztónadrágban Nagy Márta, Balassagyarmaton élő festőművész Madách Imréről készült portréját január 23-án adták át a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban. (Lásd mai lapszámunk 1. oldalán) Ez a Madách-ábrázolás némileg eltér az eddig megszokottaktól, amelyek többnyire a - Jobbágy Károly költői kifejezésével élve - „göthös tekintetes urat” mutatták be.- Ez a portré viszont egészséges férfit ábrázol. Azt jelenti-e ez, hogy az eddig megszokott portrék nem hitelesek?-Egyáltalán nem. Valószínűleg inkább arról van szó, hogy a századunkban meggyökeresedett sztereotípia - miszerint például van egy vézna, aszkéta, sok mindenben és mindenkiben csalódott, betegeskedő, emberiség-költeményt író költőnk, Madách, és van egy kövér, pipafüstbe burkolózó, anekdotázó Mikszáth - túlságosan is egyeduralkodóvá vált a köztudatban. Természetesen nem ok nélkül, mindkét felfogásnak van életrajzi alapja. De ne feledjük, a balassagyarmati Madách-szobor például szintén egészségesnek, erőteljesnek mutatja a költőt. Ami számomra azt jelenti, hogy a költő nem volt mindig csak göthös úr.- Mindazonáltal - gondolom -ez a portré nem pusztán az elképzelés szülötte.- Korántsem. Nagyon sokat köszönhetek' dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténésznek, aki Madách-fotókat bocsátott rendelkezésemre, sőt megismertetett egy Budapesten élő Ma- dách-rokonnal, Nyáry Péterrel, aki a családi vélekedés szerint a legjobban hasonlít a költőre. Tavaly októberben az ő portréját is megfestettem. Egyébként Nyáry Péter, aki mostanában gyakran megfordul Patvarcon, magas ember, és a fotográfiák alapján úgy látszik, hogy Madách is sokkal magasabb volt, mint eddig gondoltam. A fotón látszó felső combja pedig meglehetősen erőteljes, ami egy lovagló úri gyereknél - mert az is volt - nem szokatlan. Nyáry Péter költővel való hasonlóságának képi élményéből és a fotók alapján készült el ez a Madách-portré. Egy kicsit folytattam a múlt századi portrézás hagyományát is.- Ez miben nyilvánul meg?-Egyrészt abban, hogy például a tizenkilencedik században a portré nemcsak a fej ábrázolását jelentette, hanem kézzel együtt festették le a modellt. A reformkori magyar festők is így dolgoztak. Másrészt a késő középkortól kezdve századunkig, ha házaspárt festettek meg, akkor azok egymásra néztek. Madách az én portrémon ugyan egyedül van, de 1990-ben már megfestettem feleségét, Fráter Erzsébetet. Ha a két képet egymás mellé tennénk, kiderülne, hogy egymásra néznek. A költő ezért néz balra ezen a képen.-A Madách-fotókon értelemszerűen nincsenek színek, hiszen akkor még nem tartott ott a fényképezés technikája. Ez a realista portré viszont színes. Hogyan lett az?- Ugyancsak dr. Kerényi Fe- renctől tudom, hogy a korabeli felvételen látható posztónadrág világosszürke, a kabát kopottas fekete lehetett, szatén szegővel és szaténszerű mellénnyel, az ing a jellegzetes mandzsettával fehér volt, a rojtos selyem nyakkendő pedig kékesfekete.- Mikor lett kész a portré?- 1997 novemberében.- Mennyire tekinthető élethűnek ez a festmény?-Hogy mindig ilyen volt-e Madách Imre, természetesen én sem tudom. Azt viszont igen - és ezt a fotók alapján is állíthatom - hogy ilyen is lehetett. (bte) Balassagyarmatnak segített az alkotó, Borsos Miklós özvegye Újraöntik Szabó Lőrinc szobrát Tavaly a költészet napjára virradóra lopták el a balassagyarmati Palóc ligetből Szabó Lőrinc bronzból készült mellszobrát. Az eltűnt szobor szégyenletes esetét az Ipoly-parti város irodalombarát közönsége sok szempontból veszteségként élte meg. Egyrészt azért, mert a kegyeletsértés alig néhány órával a költő emlékműve előtti koszorúzáskor történt, másrészt pedig az alkotó, Borsos Miklós már nem él, s úgy tűnt, pótolhatatlan a műalkotás. Néhány nappal ezelőtt azonban rendkívüli dolog történt. A szobrász özvegye megkereste a város vezetőit, s közölte, hogy előkerült a Szabó Lőrinc-szobor gipszváltozata. A képviselő-testület a napokban döntött a bronzszobor újraöntéséről, a költség még a százezer forintot sem éri el. Vita pusztán csak azon van, hogy az újraöntött szobrot ugyanúgy a Palóc ligetbe helyezzék-e el, vagy az új iskolába kerüljön, amelyet meglehet, hogy Szabó Éőrincről neveznek majd el. T. L. Négy előadással folytatódik Salgótarjánban a Keddi kabaré-sorozat Besenyő család és a többiek Mint a januári - Nyer- tes-Nemcsák-est igazolta - a József Attila Művelődési Központ az idén is folytatja Salgótarjánban a Keddi kabaré című sorozatát. A további négy előadás programját igyekeztek változatossá tenni azon túl, hogy közkívánatra - természetesen új műsorral - a tavalyi év egyik sikerelőadóját - Maksa Zoltánt - ismét meghívták, aki február 10-én „Portrék” címmel - Ayalá-val kiegészülve - mutatja be előadását. Március 10-ére tervezik Ha- umann Péter zenés estjét. Április 7-én „Tyúkszínház” címmel, a Besenyő család két közismert Az ősz egyik sztárja Koltai Róbert volt fotó: p. t. l. alakja Pityu - Laár András - és a nagypapa - Dolák Saly Róbert lép a közönség elé. Május 12-én a Shütz Ila és Harsányi Gábor zenés estjétől várható kellemes szórakozás. Fenti - hangsúlyozottan tervezett- előadások esetében a műsorváltoztatás jogát az intézmény fenntartja, annál is inkább, mert kiszolgáltatott helyzetben van a csak rövid távra „garantált” szerződéskötéseknél a művészek úgynevezett „anyaszínházaival” szemben. Á négy előadásra egyébként kedvezményes bérletet is kiadnak, amely elsősorban a hűséges kabarékedvelők számára jelent előnyt.
