Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-22 / 18. szám

8. oldal SporTTüköR 1998. január 22., csütörtök NB Il-es sakkcsapatbajnokság, Erkel csoport „Szekusokat” vertek Lapujtőn Karancslapujtő — Jászberényi Szekuritás 6,5 — 5,5 Jól kezdte a tavaszi idényt Karancslapujtő NB Il-es sakkcsa­pata, és kiköszörülte az utolsó őszi fordulóban Újszásztól el­szenvedett vereség miatti csorbát. Nem mondható el ugyanez a szintén az Erkel csoportban küzdő Salgótarjáni Vásártérre és Pásztora, hiszen mindkét együttes súlyos vereséget szenvedett. Serfőző István (K.-lapujtő), öt partiból négyet megnyert A jászberényiek azzal a hiú áb­ránddal látogattak Palócföldre, hogy nagy arányú győzelmük­kel a harmadik helyről az élre ugorjának. (Ehhez persze még kellett volna a salgótarjániak segítsége, akiknek a vezető Ta­bánt kellett volna legyűrniük.) Nos, a vendégeknek - nevük­höz méltóan - jobban kellett volna ügyelniük a biztonsá­gukra, mert a tavalyi szezonhoz képest megerősödött és az egy­séges Karancslapujtő nem hi­ába tartózkodik az élbolyban. A jó nevű Schranz mesternek az első táblán világossal is meg kellett elégednie a döntetlennel a fiatal hazai Mede ellen, és hát­rább is remekeltek a lapujtőiek. Juhász lendületes rohama és villámgyőzelme megadta az alaphangot, Sztremi, Fábri és Berta pedig folytatta a pont­gyártást. Az eddigi legjobb pontszerző, Serfőzö István ma­ratoni csatában nyert, és a csa­patgyőzelmet Szabó László mintaszerűen lebonyolított vég­játéka hozta meg. Pásztó - Gödöllő 4-8. Nem tud kilábalni tartós hullámvöl­gyéből a pásztói gárda. Ha foly­tatódnak a sorozatosan bosz- szantó hibák és kihagyott lehe­tőségek, a kieső zónába sod­ródhat a táblázaton elfoglalt he­lyénél többre képes csapat. A mostani három győzelemből Nagy Mihályé a legértékesebb, mivel egykori ifiválogatott sakkozót kényszerített meg­adásra. Hovanecz és Ponyi nyerte a további két játszmát, míg Lengyel és Németh remi­zett. Salgótarján - Tabán 3-9. A listavezető fővárosiakat fogadta a szlovák vendégjátékosokat nélkülöző Vásártér és úgy lát­szik, nélkülük kevésbé megy. Miként az előző fordulóban a lapujtőiek, úgy most a tarjániak rohantak bele egy nagyszabású „zakóba”. (Az előjelek szerint nehéz órák várnak az elkövet­kezőkben Budapestre látogató Karancs-völgyiekre.) Annak el­lenére, hogy az éllovas kétség­telenül esélyesebb volt, a salgó­tarjániak részéről jóval több volt a partikban, túlzott a ven­déggyőzelem aránya. Az éltáb­lákon nem tudtak pontot sze­rezni a hazaiak, csupán a hato­dikon nyertek Kánya révén. Smida ugyancsak sötét színnel győzött, míg Morovnyán és az ifjúsági Újj fél-fél pontot „kasz- szírozott”. Smida László (St.-i Vásár­tér) sötéttel győzött További eredmények: Új­szász - Füzesabony 8,5-3,5, Heves - Mátra II5-7. A tabella állása: 1. Tabán 46,2. Újszász 42, 3. Jászberény 39, 4. Karancslapujtő 37, 5. Salgótarján 35, 6. Gödöllő 35, 7. Füzesabony 28,5, 8. Gyön­gyös 25,5, 9. Pásztó 25, 10. Eger 23,5, 11. Heves 23 pont. (Satis) Asztalitenisz - Salgótarján egyéni és páros bajnoksága jAVMuííuj ■ sf. i .vw-,..- ». .. Taroltak az Arany AC versenyzői A Salgótarjánt Sport- es Le- tesítményigazgatóság és a Városi Asztalitenisz Szövet­ség a közelmúltban rendezte meg a sportcsarnokban a vá­ros asztalitenisz egyéni és pá­ros bajnokságát. A különböző korosztályokban szép számmal induló verseny­zők nagy csatában döntötték el a végső helyezések sorsát. Kü­lönösen az újonc és serdülő korcsoport viadalain voltak nagy mezőnyök. Kellemes színfoltja volt az ifjúságiak me­zőnyében a középiskolások in­dulásának, ahol a Stromfeld di­ákjai jeleskedtek, s első nekifu­tásra bajnoki címet szereztek. Összességében elmondható: a Salgótarjáni Arany János Asztalitenisz Club tagjai kie­melkedtek a mezőnyből, hiszen a megrendezett tizenegy szám­ból nyolcat megnyertek. Győztesek. Újoncok. Fiú egyes (24 induló): Líber Zsolt (Báma). Leányok: Béréi Éva (So­moskőújfalu). Serdülők. Fiú egyes (31): Szabó Adrián (St.-i Arany AC). Leányok: Juhász Andrea (St.-i Arany J. AC). Fiú páros: Szabó A., Gáspár B. (St. Arany J. AC (St.-i Petőfi DSE). Leány páros: Juhász A., Plavecz A. (St.-i Arany J. AC). Ifjúságiak. Fiú egyes: Cseh Krisztián (St.-i Arany J. AC). Leányok: Juhász Andrea (St.-i Arany J. AC). Fiú páros: Molnár B., Ra­vasz P. (St.-i Stromfeld Aurél Szakközépiskola). Leány páros: Juhász A., Plavecz A. (St.-i Arany J. AC). Felnőttek: Cseh Tivadar (St.-i Arany J. AC). (jóba) Még egyszer a salgótarjániak őszi szereplésről - Gólok, pontok az NB I/B-ből Idegenben játszott otthon a Stécé Bár az NB I/B-s SBTC már javában készül a tavaszi szezonra, ennek ellenére nem árt még egyszer visszatérnünk a labdarúgócsapat őszi szereplésére. Annál is inkább, mivel a végül is 10. helyen zárt fekete-fehér együttes mérlege meglehetősen felemás: idehaza szenvedett, míg idegenben önmagához képest brillírozott. A Stécé a másodosztály legszűkebb játékoske­retével küzdötte végig a bajnokság első felét, mindvégig sok volt a sérültje, ugyanakkor Sági László négyszer is helyet követelt magá­nak a fordulók válogatottjában, majd az ősz elitjében. A fiúk együttvéve 22 gólt lőttek, ám a legeredményesebb játékos is mindössze négy találatig jutott. Ilyen és hasonló érdekes­ségekkel foglalkozunk alábbi összeállításban. Jó böngészést kívánunk kedves olvasóinknak! Szabó I mind az 1710 percet végigvédte Az NB I/B-ben ősszel összesen 432 játékos lé­pett a pályára. Legtöbb labdarúgó (26) a Rákó­czi Kaposcukorban, legkevesebb (18) a Stécé- ben szerepelt. A 432 labdarúgóból csupán ti­zenhármán küzdötték végig az 1710 percet, köztük Szabó I Csaba, a tarjániak kapuvédője. Huszonhat játékost legalább egyszer le- vagy becseréltek. Ebben a „társaságban” három tar­jám található: Palaticzky, Szoboszlai és Forgó. A játékvezetők 731 sárga lapot osztottak ki a 361 mérkőzésen, s ezekből a negyedik-ötödik legtöbb, 41 jutott a „mi fiainknak”. Piros lapos büntetésben 57-en részesültek, szerencsére Stécé-focista nem volt köztük. A csapat 22, Forgó és Szabó II4-4 gólja Összesen 478 gól esett a labdarúgó második vonalban ősszel, s ez 2,52-es átlagnak felel meg meccsenként. Legtöbb gólt a III. Kerület (43), a Szeged-Dorozsma (38), a Matáv Sopron és Érd (32), valamint Nyíregyháza (31), míg legkeve­sebbet az Alkaloida SE (11), a Csepel SC (13), a Paks (15), a Soproni FAC (17) jegyzett. Az SBTC 22 gólját az alábbiak érték el: Forgó, Szabó II4-4, Németh, Győri, Sági 3-3, Palaticzky, Gubán, Nagy P., Szoboszlai 1-1 gól. Öngól: Dömény (Komló) 1. Az NB I/B legeredményesebb gólvágói. 11 gólos: Miklós Zoltán (Szeged-Dorozsma). 10 gólos: Wukovics (III. Kerület) és Pap (Tiszaúj- város). 9 gólos: Lengyel, Tököli (Dunaferr). 8 gólos: Körmendi (Matáv Sopron), Janics (Nyír­egyháza). Sági László az ősz válogatottjában A Nemzeti Sport, tudósítóinak osztályzatai alapján, minden egyes játéknap alapján összeál­lítja a forduló válogatottját. íme, fordulók ti­zenegyében legtöbbször szerepeitekből összeál­lított őszi elit, s hogy ki, hányszor kvalifikálta magát a legjobbjai között: Vadon (Nyíregy­háza) 2 - Itvás (Rákóczi Kaposcukor) 3, Sági (Salgótarján) 4, Crnomarkovics (Nagykani­zsa) 4 - Szabó A. (III. Kér.) 4, Kondora (Nyír­egyháza) 4, Csehi Z. (KCFC-Hajdúszoboszló) 3, Dukon (Érd) 4 - Tököli (Dunaferr) 5, Len­gyel (Dunaferr) 4, Azoite (Pécsi MFC) 4 A fordulók játékvezetői: Szarka Zoltán (3) és Vágner László (3). Itthon csak 18., idegenben 4. az SBTC Bár a hazai és az idegenbeli táblázatok fél év­kor nem teljesen pontosak, hiszen a csapatok nem ugyanannyiszor voltak pályaválasztók, il­letve vendégek, a táblázatokból azonban így is sok tanulság levonható. Nos, a Nyíregyháza el­sősorban a kiváló hazai eredményeinek kö­szönhetően zárta első helyen az őszi idényt, ám a Matáv Sopron pályája is igazi oroszlánbar­langnak számított. Mindkét csapat veretlen ma­radt vendéglátóként. Ezzel szemben odahaza is az ellenfeleknek volt több okuk az örömre a ti- szavasváriak és a dorogiak „gyepén”. Az SBTC saját környezetében sokszor csak vergődött, ennek tudható be a 15 pont elhullajtása. A ki­lenc meccsen elért 12 pont mindössze a 18. helyre volt elegendő a többre képes gárdának. Vendégként a III. Kerület és a Dunaferr sze­rezte a legtöbb, míg a Csepel, a Tiszaújváros, a Szolnok, a Komló és a Dorog a legkevesebb pontot. A Stécé itt negyedik, a 10 találkozón kasszírozott 14 ponttal. Némi túlzással tehát azt mondhatnánk, hogy a Kis-legénység idegenben érezte magát odahaza. A hazai eredmények alapján 1. Nyíregyházi FC 109 1­20­■ 3 28 2. Matáv SC Sopron 1082­24­6 26 3. Szolnoki MÁV 97 11 20­■ 9 22 4.\Szeged-Dorozsma 1063 1 23­• 7 21 5. Nagykanizsa 962 1 20­■ 8 20 6. III. Kér. TVE 95 3 1 22­■ 7 18 7. Dunaferr SE 105 2 3 12­■ 7 17 8. Pécsi MFC 10442 14­8 16 9. Rákóczi KFC 944 1 13­8 16 10. Soproni FAC 944 1 10­6 16 ll.KTE 105 1 4 9­13 16 12. Paksi ASE 9432 9­7 15 13. Érdi VSE 9423 19­14 14 14. KCFC-Hajdúszob. 9423 8­6 14 15. Tiszaújvárosi SC 104 2 4 15­14 14 16. Csepel SC 10343 11­13 13 17. Komlói Bányász 104 1 5 14-18 13 18. Salgótarjáni BTC 93 3 3 10-10 12 19. Dorogi SE 10244 12­15 10 20. Alkaloida SE 9 144 4-10 7 Az idegenbeli szereplés szerint 1. III. Kér. TVE 10 63 i: 21­- 8: 21 2. Dunaferr 9 522 17­-10 17 3. Pécsi MFC 9 423 8­- 8 14 4. Salgótarjáni BTC 10 424 12­-16 14 5. Rákóczi KFC 10 4 1 5 10-16 13 6. Nyíregyházi FC 9 26 1 11­- 7 12 7. Kecskeméti TE 9 324 11­-14 11 8. Érdi VSE 10 244 13­-13 10 9. Szeged-Dorozsma 9 243 15­-20 10 10. KCFC-Hajdúszob. 10 3 1 6 10-16 10 11. Nagykanizsa 10 3 1 6 8­-16 10 12. Soproni FAC 10 235 7­-17 9 13. Alkaloida SE 10 1 54 7­-12 8 14. Paksi ASE 10 154 6-12 8 15. Matáv SC Sopron 9 144 8­-11 7 16. Dorogi SE 9 1 1 7 6-14 4 17. Komlói Bányász 9 1 1 7 6-14 4 18. Szolnoki MÁV 10-46 7­-23 4 19. Tiszaújvárosi SC 9 1-8 6-27 3 20. Csepel SC 9­-1-8 2­-14 1 ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOLAJ LÁSZLÓ Téli olimpiák - 2. Sankt Moritz: 1928. február 11. - 19. - Mi, magyarok népes csapattal szerepeltünk, s a gyorskorcsolyázó Eötvös Zoltán 10. lett Minden idők legenyhébb tele fogadta a játékokat Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tan­székvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olim­piák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz idősze­rűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. Sorozatunkhoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne cso­dálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöl­jük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a ró­mai szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál.. A Sankt Moritz-i olimpiára már tervszerűen készültek a sporto­lók, meg a svájci város elöljárói és szállodásai is. Az időjárás viszont nem kegyelmezett a já­tékoknak: minden idők legeny­hébb tele fogadta a vendégeket, olvadt hetek óta, sőt esett. A puha jég és a nedves hó rontotta az eredményeket. Puha jég, nedves hó A síelőknél ilyenkor fontos a „vakszolás”, vagyis a sítalpak viaszolása. Az ötven kilométe­res sífutás alatt például erős főn fújt és hétágra sütött a nap, aki a kásás havon rosszul kente fel a síviaszt, mehetett zuhanyozni (a negyvenegy indulóból tizen­egyet ért ez a baleset). A jégen sem volt jobb a helyzet. Az ötezer méteresek még valahogy lefutották a nagy viharban a távot, de a tízezer méteres gyorskorcsolyázók a katasztrofális pályaviszonyok miatt kénytelenek voltak félbe­szakítani a versenyt. Többé nem is rendezték meg ezt a tá­vot és az összetett-bajnokságot sem. Példátlan eset máig. Az érdeklődés nagy volt, hu­szonöt országból jöttek sporto­lók és a nézők száma is sokszo­rosa volt az előző olimpiáénak. De a felfokozott várakozáshoz viszonyítva ez a világjáték csa­lódást okozott. Eleinte a nagy magasságtól (1600 méter) fél­tették a versenyeket, később azonban kiderült, hogy ez végül nem befolyásolta a sikert. Az első „magassági fóbia” ugyanis nem 1968-ban a mexikóvárosi olimpián tört ki, hanem itt. A játékok szervezői orvos­csapatot hoztak létre, amely megvizsgálta, hogy az emberi szervezet miként alkalmazko­dik a terhelésekhez nagyobb magasságokban. A cél melletti barakkokban műszerekkel (röntgen, EKG, és így tovább) mérték a sportolókat. Nos, az edzett test 2000 méter fölötti magasságokon is képes csúcs­teljesítményekre. A legnagyobb rekordot a svéd Per Erik Hedlund érte el. Az ötven kilométeres sífutást úgy nyerte, hogy egyetlen el­lenfelét sem látta, végig az élen ment, nem üldözte senki, magányosan futott be a célba. A második helyezett negyed­óra múlva tűnt fel, a többi he­lyezett pedig egyórás késéssel, de így is büszke lehetett a tel­jesítményére. (Hedlund ideje 4:52:03, míg volt olyan helye­zett, aki közel hat óra alatt tette meg a távot.) Új versenyszámok A „síkirály” mégis a norvég Johan Gröttumsbraaten lett, aki zuhogó esőben győzött a tizennyolc kilométeres sífu­NACANO 19 9 8 ,'$• MitiAOZ TV. H*ín íöíl tásban, és megnyerte az északi összetett számot is. Igaz, hogy ez házi verseny volt, mert mindkét versenyszámban csak norvég állt a dobogón. Miként az első téli játékokon, most is Norvégia nyerte a „nem hiva­talos” pontversenyt. Síugrás­ban is norvég bajnokot avat­tak, pedig a védő, a híres Ja­cob Tullin-Thams, a rossz pálya miatt bukott. Már az első téli olimpián próbálkoztak új versenyszámok bevezetésével, mint például a curling és a triatlon (katonai járőrfutás). Ezek azonban csak bemutató jellegűek voltak, most viszont a svájciak olim­piai bajnokságot hirdettek szke- letonban. Ez egy ötvenkilós szánkó, amelyen hasal a ver­senyző és egy jeges csatorná­ban lecsúszik, megközelítően 120-125 km/óra sebességgel. Három futam után végül az amerikai testvérek - Jennison és John Heaton - végeztek az első és második helyen. A „né­gyes” bobot - amelyben akkor még mindig öten ültek - szin­tén az Egyesült Államok nyerte. Jégkorongozásban akár előre ki lehetett volna osztani az aranyérmeket a kanadaiak­nak. Egyetlen kapott gól nélkül (!) vertek mindenkit, két szám­jegyű eredménnyel. Ä jégen is meglátszott a mos­toha időjárás. A pályán zászlók és szalagok jelezték a gödröket, a felolvadt jeget, ami a jobbakat különös improvizációkra kész­tetett a szabadon választott kűrben. A férfiaknál a címvédő svéd Grafström - némi ponto­zóbírói segédlettel - ismét le­győzte a kiváló osztrák Wil­helm Böcklt. Sonja Henie nyert Ahol viszont nem volt vita és az eredményt senki sem vonhatta kétségbe: női műkorcsolyázás­ban óriási fölénnyel lett olim­piai bajnok Sonja Henie. A norvégok bájos csillaga két pontozótól kapott nyolc helye­zési számot, és mind a köte­lező, mind a szabadon válasz­tott gyakorlata kiemelkedett a mezőnyből. Mi, magyarok viszonylag népes csapattal szintén ott vol­tunk az olimpián, bár egyetlen tizedik helyünkkel nem sok babért arattunk. A gyorskor­csolyázó Eötvös Zoltán ezeröt­száz méteren jól futott és tisz­tességesen helyt állt. Kissé „öregecske” jégkorongcsapa­tunk (az átlag életkor harminc fölött!) nem ismerte még eléggé ezt a játékot. Tagjai azelőtt jéglabdáztak, így a selejtezők során elvérez­tek. De legalább ott voltak, voltunk . . . (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents