Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-21 / 17. szám
8. oldal SporTTüköR 1998. január 21., szerda Döntött a profiliga Elnökválasztás majd később A Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga tegnapi közgyűlésén a harminc- nyolcból harminchat tagegyesület képviseltette magát (a Dorog és a Stadler képviselője hiányzott), s amelyen Szániel János képviselte az amatőrligát. Plachy Györgytől, az SBTC Sportalapítvány kuratóriumának elnökétől megtudtuk: a közgyűlésen többek között elhangzott, mivel a kormány állásfoglalása alapján megszületendő sporttörvény-módosítás csak március végére várható, ez alapvetően meghatározhatja a labdarúgás jövőbeli helyzetét. A közgyűlésen megerősödött az a nézet, hogy a profiliga és az amatőrliga azonos módon gondolkodik a magyar labdarúgás jövőjéről. Ez pedig egyet jelent a sportág gyökeres megváltoztatásával. Teljesen új összetételű labdarúgó-szövetséget kell létrehozni, s ebben a profiliga és az amatőrliga azonos képviseletet kapjon. Ugyanakkor a profiligához tartozó klubok egységesen foglaltak úgy állást, hogy jelenleg még nincs meg az a jelölt, aki a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökeként a radikális reformokat következetesen végre tudná hajtani. A sporttörvény módosítása alapján létrejövő sportági programhoz kíván a profiliga olyan elnököt választani, aki elfogadja ezt a koncepciót és annak végrehajtását elvállalja. Ebből a meggondolásból kiindulva, a közgyűlés úgy foglalt állást, hogy személyi kérdés ne kerüljön napirendre a Magyar Labdarúgó Szövetség február 21- ei közgyűlésén, melynek feladata a jövőbeni működéshez elengedhetetlen alapszabály módosítása lesz. A Magyar Labdarúgó Szövetség új elnökét előreláthatóan április közepe tájékán választják meg majd a küldöttek. (K.L.) A Ferencváros a múlt év után az idén is megnyerte a tornát Nyilasi és a nemes cél Ismét óriási közönségsikert aratott a hét végén, a salgótarjáni sportcsarnokban megrendezett jótékony célú labdarúgógála. Az egykori sztárok zsúfolt nézőtér előtt játszották mérkőzéseiket, s színvonalas produkciójuk méltán érdemelte ki a szurkolók tapsát. Hogy Gabora János milyen jó szervező, arra egyetlen példa. Amikor a kezdés előtt nem sokkal kiderült, hogy nem jön el a magyar világ- és olimpiai bajnokok csapata, pillanatok alatt „összevarázsolt” egy vegyes gárdát, s Nógrád Volán- Szabadidőközpont néven benevezte a tornára. A gálán örömfocit mutattak be a hajdanvolt válogatottak. Élményszámba mentek Nyilasi és Détári leheletfinom cselei, Turbék góljai, Hannich higgadt mozdulatai. Ezúton is jelenthetjük, hogy afférjukat követően a két érintett, a ferencvárosi Ebedli Zoltán és a tatabányai Emmer László megbékélt egymással. Nem beszéltünk még a szombat esti „harmadik félidőről” sem, amelynek a Népjóléti Képzési Központ adott helyet, s ahol Gabora Károly és népi zenekara húzta a talpalávalót. A remek hangulatban sorra felelevenedtek a régi élmények. A meghívott csapatok vezetői és játékosai dicsérték Gabora Jánost, s elmondták, hogy hívására az első szóra jönnek. Nagy dolog ez a mai világban! Visszatérve Hannich PéNyilasi Tibor, az FTC mestere betartotta adott szavát! Bár csapata szombaton Hévízen teremtornán szerepelt, a zöld-fehérek vezető edzője Salgótarjánban, a Gabora-gálán rúgta a labdát. Mert még korábban megígérte. Eljött, s játékával újra elkápráztatta a közönséget. Röviden azt mondhatnánk rá: igazi sportember. Az első mérkőzése után beszélgettünk vele.-Mit jelent önnek a Gabora-gála?-Elsőként ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy immár másodszor kaptam meghívást a Gabora-gálára. Nem a városért vagyok itt újra, hanem a nemes célért, a gyerekekért. Nekem is van két fiam. Úgy gondolom tehát, kötelességem itt lenni, mert ez a gála megéri a pénzét. Jól érezzük itt magunkat. Nagyon jó dolog, hogy újra megmérettethetjük magunkat a közönség előtt, mert tapsuk még a mai napig is jól esik számunkra.- A mai napon csapata Hévízen van egy tornán.-Igen, de én megígértem, hogy szombaton itt leszek.- Hol tart a Ferencváros felkészülése jelenleg?-Gőzerővel folyik a munka. Aki kijön az edzésünkre, mindent leolvashat a játékosok arcáról. Jelenleg Miruita, Lipcsei és Vincze Ottó sérüléssel bajlódik.-Lesznek erősítések?- Mindenképpen szeretnénk erősíteni, így jelenleg is több játékost tesztelünk. Többek között a svájci-jugoszláv Selimi Zenunt, a libériái Kiét, Sági Attilát és a Komáromból érkezett Mlinkovics Lászlót próbálgat- juk.-Csapata az őszön megszerzett 31 pontjával az 5. helyről várja a tavaszi rajtot. Gondolom, szeretnének előbbre lépni.- Ez így van, mi az első három hely egyikét szeretnénk elérni. De akkor lennénk nagyon boldogok, ha bajnoki címmel ünnepelhetnénk.-Köztudottan ma ünnepli 43. születésnapját. Engedje meg, hogy a Nógrád Megyei Hírlap nevében sok boldogságot kívánjak. Mit kívánna önmagának?- Ha egoista lennék, akkor azt mondanám, hogy ugyanannyit éljek, mint eddig, természetesen egészségesen! Dr. Szabó István, a Silco Kft. ügyvezető igazgatója (képünkön) vette meg Kozma István liverpooli mezét. Mellette az árverezésben segédkező Nagy Ágnes szépségkirálynő látható tén itt volt Salgótarjánban. Azt írtuk, Tieber, holott a személyigazolványában ez a név áll: Tiber László.- Még a pályafutásom kezdetén írtak rólam egy cikket, melyben Tieber jelent meg. Ettől kezdve így írták a nevemet, melynek én nem tulajdonítottam jelentőséget. Egyébként még a mai napig is Tieber névre hozza nekem a postás a levelet. A sztorikat, az érdekességeket még hosszan sorolhatnánk. Egy szó, mint száz: a VII. Gabora-gála a maga nevében páratlan rendezvény Nógrád megyében. Tehát: nincs más hátra, mint előre! Készülni kell a nyolcadik gálára! Ismerve Gabora Jánost, már el is kezdte a szervezést... Balogh Tibor Emlékek és élmények - Még egyszer a VII. Gabora-gáláról Következzen a nyolcadik! térré, a győriek 27-szeres válogatottjára. Megtudtuk tőle:- Ősszel még az osztrák harmadosztályban játszottam, az utolsó négy fordulóban pedig már az NB II Nyugati csoportjában szereplő Motim TE kispadján ültem. Preszeller Tamás, egykori csapattársam a pályaedzőm. Negyvenegy éves vagyok, úgy gondolom, most már az edzői pályát kell előtérbe helyeznem. Más. Ha azt mondjuk, hogy Tieber László, akkor mindenkinek a Videoton kétszeres válogatottja jut az eszébe, aki szinTéli olimpiák - 1. Chamonix: 1924. január 24. - február 5. - Négy magyar indult a síversenyen, s Németh Ferenc huszadikként zárt „Ez a hóborította előjáték minden tekintetben sikerült” Takács Ferenc sporttörténész a Testnevelési Egyetem tanszékvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olimpiák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz időszerűséget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városában megkezdődik a 18. téli olimpia. A mától induló sorozathoz csupán egyetlen megjegyzés: a sportszerető olvasó ne csodálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal jelöljük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a római szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál. A Mont Blanc lábánál fekvő előkelő üdülőhely békés „telelői” 1924. január végén egy plakátra figyeltek fel, amely a Nemzetközi Téli Sporthetet hirdette. Önmagában az esemény is szenzációt sejtetett, de különös légkört adott a havasjeges versenyeknek, hogy a felhívás a Nemzetközi Olimpiai Bizottság védnöksége alatt jelent meg. A versenyzők és a nézők akkor még nem gondolták, hogy az első téli olimpia résztvevői voltak. Tizenhat ország indult A NOB már az alapító okiratában is megemlítette a téli sportokat a javasolt műsorszámok között. Ebből azonban sokáig nem lett semmi, csak 1908-ban a londoni olimpián jelenhetett meg a műkorcsolyázás. Érdekes, hogy éppen az északi országok tiltakoztak a „téli” olimpia ellen, mivel féltették a hagyományos rendezvényeiket (például a svéd Északi Játékokat vagy a norvég Holmenkol- len-i síversenyt). Coubertin báró és csapata az 1911-ben - és éppen Budapesten - tartott NOB-közgyűlésen újból megvitatta a téli játékok ügyét. De csak annyit értek el, hogy az 1920-as antwerpeni olimpián a műkorcsolya mellett a jégkorong is szerepelhetett. Az 1924-es párizsi olimpia ismét időszerűvé tette a téli olimpia gondolatát, de a „lau- sanne-i urak” csupán annyit engedélyeztek, hogy Chamo- nix-ban nyílt téli sporthetet rendezhetnek, ez azonban olimpiai bajnokságnak nem tekinthető. Végül 16 országból - néhány híján - háromszáz versenyző indult a francia üdülőNAGANO 19 9 8 tMiCt Hton Az olimpia lógója hely rendezvényein, köztük tizenhárom hölgy is. Meglepő, hogy az addig tiltakozó északi országok valamennyien eljöttek és kitűnően szerepeltek (a tizennégy számból kilencet megnyertek). A megnyitó hasonló külsőségekkel tarkítva zajlott le, mint a nyári olimpiákon (felvonulás, eskü, zászlók és így tovább), a rendezést azonban „franciás nagyvonalúság” jellemezte. A norvégok nyerték a síszámokat, míg gyorskorcsolyázásban - egy amerikai győzelem kivételével - a finnek diadalmaskodtak. A harmincon túli Clas Thun- berget joggal nevezték a „korcsolyázás Nurmijának”, hiszen mind az öt számban (ötszáz méteren, ezerötszázon, ötezren, tízezren és összetettben is) elindult, hármat megnyert és szerzett egy második és egy harmadik helyezést is. A kanadai hokis rekord A „síkirály” a norvég Thorleit Haug lett, aki az ugrás kivételével minden számban győzedelmeskedett. Síugrásban a szintén norvég Jacob Tullin- Thams végzett az első helyen, az általa képviselt új aerodina- mikus technikát ekkor láthatta először a szakma. Szerencséjük volt a rendezőknek az időjárással: az egy hét óta tartó alpoki esőzés a megnyitó előtti éjjel állt el és fagyott, így a jeges sportolók is színre léphettek. Jégkorongozásban a kanadaiak taroltak: hat mérkőzésükön 132:3-as gólaránnyal nyerték a tornát, ez azóta is Guinness- rekord. Műkorcsolyázásban a háború óta először indultak nemzetközi versenyen ausztriai sportolók, háromból két számban győztek. A női első helyezett osztrák Planck Szabó Herminének csak a neve magyar. Sajnos, a század első két évtizedében számos világbajnokságot nyert leányaink - Kronberger Lili és Méray-Horváth Opika - már „asszony” korba léptek és nem indultak az olimpián. Besiklott viszont a jégre egy akkor még csupán tizenegy éves kislány. „Hercig” műsorával nagy sikert aratott, bár az utolsó helyen kötött ki. Később Sonja Henie néven vonult be a sporttörténelembe. Magyarországot négy síelő képviselte: Déván István, Há- berl Aladár, Németh Ferenc és Szepes Béla. Ma már szokatlan, de akkor nem volt olyan feltűnő, hogy ketten atléták voltak: Déván 1922-ben a stockholmi olimpián kétszáz méteren a középfutamig jutott, Szepes pedig 1928-ban ezüstérmet szerzett gerelyhajításban. Sítalpon viszont gyengébben szerepeltek, sőt feladni kényszerültek a versenyt. Egyedül a munkás-síelő hagyományokon nevelkedett Németh Ferenc ért be a célba élete első 50 km-es távján és kölcsönléccel mínusz húsz fokban az igen jónak mondható 20. helyen végzett. Volt még egy érdekes magyar próbálkozás, amit ma már kevesen ismernek. Dr. Rácz Vilmos vállalkozó szellemű sportember apróhirdetésben keresett bobversenyzőket a téli játékokra: „Felkérem mindazokat, akik Chamonix-ban a bobs- leigh-versenyen részt akarnak venni, jelentkezzenek nálam (Váczi u. 40. 1. e. 8.) akár személyesen, akár írásban.” A nevezés elment, a csapat nem. Feltehetően anyagi nehézségek miatt. Lecsúszni talán tudtunk volna, csak odáig eljutni nehéz. Coubertin elégedettsége A versenyek befejeztével Coubertin báró úgy nyilatkozott, hogy „ ez a hóborította előjáték minden tekintetben sikerült”. Egy év múlva a prágai 23. NOB ülésszakon a 62 éves elnök lemondott, de előtte megszavaztatta, hogy fogadják el a cha- monix-i sportheteket az első téli olimpiának. (Folytatjuk)
