Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17-18 / 14. szám

Megjelent a Nagy Iván Történeti Kör újabb évkönyve Balassagyarmaton Valódi szellemi műhely az Ipoly partján Megjelent a Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 Balassa­gyarmaton a kör, illetve a Nógrád Megyei Levéltár kiadásá­ban, Tyekvicska Árpád szerkesztésében. A dátumbeli csúszás nem befolyásolja a kiadvány tanulmányainak időszerűségét, sőt - tudományos igényű publikációkról, újabb kutatási ered­mények közléséről lévén szó - frissességét sem. A kör első évkönyve 1994-ben látott napvilágot, jelen kötet sorrendben a harmadik. Tyek­vicska Árpád szerkesztő az 1994-es évkönyvben egy új tár­sulás első vállalkozásaként jel­lemezte a kiadványt, amely - mint írta - az Ipoly mentén élő levéltárosok, néprajzosok, hely- történészek írásait gyűjtötte, il­letve gyűjti egybe. Provincia-kutatás Neves kutatóként maga is tisz­tában van a vállalkozás külön­legességével, jelzi is, hogy bi­zony eltérő diszciplínák kuta­tóit nem mindig könnyű egy asztalhoz ültetni, azonban az el­térő módszerek, megközelítési módok ellenére is meghatáro­zónak tartja a válaszkeresés azonosságát. Hangsúlyozza: „Valamennyi írás helyhez kö­tött, nógrádi-honti vonatko­zású.” Reménykedik azonban abban, hogy a „kétszeres vidé- kiségben” is sikerül túllépni a provincializmust, a témák kuta­tói bárhol haszonnal forgathat­ják az évkönyvet. A színvonalas szerkesztői munkának, a szerzői igényes­ségnek köszönhetően ez így is van. A három szám ismereté­ben bizton állítható, a város, sőt a megye és az ország határain is túlmutató jelentőségű szelleihi műhely született és működik Balassagyarmaton, amely bő­vülő szerzői körével, változatos kutatói programjával is ismétel­ten igazolja, a provincia-kutatás nem azonos a provincializmus­sal. Hogy ennek alátámasztá­sára csupán egyetlen példát em­lítsünk, az évkönyv 1995. évi száma, amely közre adja a ba­lassagyarmati autonóm ortodox izraelita hitközség — az ország egyik legrégibb hitközsége - alapszabályát (Majdan Béla közlése), a helyi kistársadalom alapján bemutatja a zsidó-ke­resztény együttélés jellemzőit (Tausz Katalin Óváros-kuta­tása) és Tyekvicska Árpád ku­tatómunkája eredményeként föltárja a balassagyarmati zsi­dóság holocaustját, bizonyára a város határain messze túlmu­tató jelentőséggel bír. De több más példa is említhető lenne. Az évkönyv mostani száma nyolc tanulmányt ad közre. A nem kimondottan helytörténeti érdeklődésű olvasók számára is rendkívül izgalmas olvasmány lehet Bozena Nemcova (1820- 1862), a cseh irodalom nagy­asszonya korabeli néprajzi leí­rása, az Egy magyar város (Gyarmat), ami a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok szem­pontjából is jelentőséggel bír. A leírás Hemerka Gyula utósza­vával jelent meg. A fordítás 1997-ben készült a Nógrád Megyei Levéltárban. A publikációk sorát Pálmány Béla A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat pol­gári fejlődése az újkorban 1552-1870 című tanulmánya nyitja meg. Praznovszky Mi­hály Drégely 1552-es híres ost­romáról ír. Nógrád ostroma Hausel Sándor két német újság­lapot mutat be Nógrád 1594-es ostromáról. Reiter László for­rásközlése a vármegyeháza tör­ténetéhez kapcsolódik. Csáki Károly az újabb Mikszáth-kuta- tások tükrében ír a „nagy pa­lóc” Selmecbányái diákéveiről. Zólyomi József a Nógrád me­gyei parasztság lakástextíliái (1700-1960) közül ezúttal a le­pedőket mutatja be. Lengyel Agnes egy nógrádmegyeri pa­rasztember katonaverseit közli, illetve elemzi. Limbacher Gá­bor a templombúcsú és búcsú­szerű ünnepek pár jellemző vo­násáról szól tanulmányában. A Nagy Iván-kör jól doku­mentált és gazdag képanyaggal is rendelkező évkönyve jelzi, új szellemi műhely jött létre Ba­lassagyarmaton. - mér fóstr&őftíge m aícrtttaW £réfi#e Korabeli ábrázolás Nógrád várának ostromáról Filmjegyzet:,Álljon meg a nászmenet!” Visszahódított férjjelölt Julia másodszor! Épphogy egy hete elbúcsúztunk a széles mosolyú, vörösen göndörödő, szupersztár színésznőtől, Julia Robertset ismét a film­vásznon üdvözölhetjük. Most azonban a krimi he­lyett egy vérbő, nagyon szórakoztató vígjátékban domborítja a tehetségét. Hugh Grantnek meggyűlt a baja a nősüléssel a Négy esküvő és egy temetés című kacagtató világsikerben. Az­tán Steve Martin, Az öröm­apa is a kefét rágta, amikor a széltől is óvott kislányát kényszerült férjhez adni. De itt volt még ráadásként Mu­riéi esküvője, amelyben egy kissé túlsúlyos ausztrál le­ányzó révbe jutásának lehet­tünk szem- és fültanúi. E legutóbbi komédia ren­dezője, P. J. Hogan aztán a Muriéi esküvőjével olyan sikert vívott ki nem csupán a nézők, de a szakma körében is, hogy az amerikai produ­cerek rögtön Hollywoodba hívták forgatni. Első külhoni filmjével az­tán ismét nagy dobást csi­nált, hiszen az ő keze mun­káját dicséri, a hagyomá­nyos kliséktől mentes, bájo­san szórakoztató szerelmi komédia, az Álljon meg a nászmehet! is. Julianne (Julia Roberts) és Michael (Dermot Mulro- ney) ezer éve nagyon jó ba­rátok. Még az sem vet ár­nyékot a kapcsolatukra, hogy ezeregy évvel ezelőtt nem csupán baráti, hanem egy sokkal bensőségesebb, romantikus viszony alakult ki közöttük. A románcnak azonban Ju­lianne „jóvoltából” vége szakadt. Most, jó néhány év eltel­tével aztán egyszer csak megcsörren a lány telefonja: a vonal túlsó végén Michael jelentkezik és bejelenti, hogy nemsokára megnősül. Julianne azonban nem osztja az örömét, barátja ugyanis nem őt, hanem a szinte még kislány milliárdos csemetét, Kimet (Cameron Diaz) vezeti az oltárhoz. Julianne-nel megfordul a világ, miután az újságíró­ként dolgozó lány valahogy felkavarja magát a földről, elhatározza, hogy megfúrja a készülő frigyet. Szövetsé­gesként maga mellé vesz egy barátot (Rupert Everett az év egyik legnagyobb fel­fedezettje) és ketten együtt harcba indulnak, hogy négy nap alatt Julianne visszahó­díthassa a férjjelöltet. A kacagtató vígjátékot január 15-étől vetíti figye­lemre méltó sikerrel a salgó­tarjáni Apolló Mozi. A nógrádi megyeszékhely is tiszteleg Madách emléke előtt Tragédia-előadás Tarjánban Miközben tegnap Balassagyarmaton megnyílt a Madách-év, átadták az idei Madách-érmeket (lásd mai lapszámunk 1-3. oldalát), elkészült Salgótarján ünnepi programja is a költő születésének 175. évfordulója tiszteletére. Programok: Január 20. kedd 15 óra: Kamarakiállítás „Madách és a nagyvilág” címmel a Ba­lassi Bálint Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. A kiállítást megnyitja Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság elnöke. Közremű­ködnek a Madách Imre Gim­názium tanulói. Január 23. péntek: 10 óra: „Hol a szellem van, ott a győzelem” című kiállítás megnyitása a Nógrádi Törté­neti Múzeumban.-A kortárs magyar mű­vészek Madách-illusztrációi- Balogh Károly akva- relljei- Válogatás a Petőfi Iro­dalmi Múzeum és a Nógrádi Történeti Múzeum képzőmű­vészeti és irodalomtörténeti gyűjteményéből. Megnyitja: Praznovszky Mihály, a Ma­gyar Irodalom Háza főigazga­tója. Közreműködik: Doráti Kamarazenekar Torják Vilmos vezetésével. 11.30 óra: Ünnepség a Madách Imre Gimnáziumban- „Születésnapi kö­szöntő” című irodalmi műsor. Az intézmény diákjainak em­lékműsora.-A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület (Salgótarján) ünnepélyes alakuló ülése. 12.30 óra: Koszorúzási ünnepség Varga Imre Madách-szobrá- nál.- Emlékező beszédet mond: dr. Csongrády Béla, a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke.- Közreműködnek: a Madách Imre Gimnázium és a Bolyai János Gimnázium di­ákjai. 14 óra: Színházi bemutató a József Attila Művelődési Központ­ban.- Madách Imre: Az em­ber tragédiája című drámai költeményét a város diáksága részére bemutatja a Beregszá­szi Illyés Gyula Magyar Nem­zeti Színház. 18.15 óra: Városi ünnepség a József Attila Művelődési Központ színháztermében:- A városi kitüntető cí­mek és díjak ünnepélyes át­adása.- Megemlékezés Madách Imre születése 175. évfordu­lója, a Magyar Kultúra Napja és Salgótarján várossá nyilvá­nításának évfordulója alkal­mából. Ünnepi beszédet mond: Puszta Béla, Salgótar­ján Megyei Jogú Város pol­gármestere. Közreműködik: a salgótarjáni zeneiskola fúvós kisegyüttese.- Madách Imre: Az em­ber tragédiája című drámai költeményének díszelőadása a Beregszászi Illyés Gyula Ma­gyar Nemzeti Színház bemuta­tásában. (A díszelőadásra jegyek korlátozott számban — az igénylés sorrendjében - díj­mentesen kaphatók d József Attila Művelődési Központ pénztárában január 19-étöl, hétfőtől a pénztári órákban.) Kilencvenéves lenne Michel Gyarmathy, Balassagyarmat szülötte és díszpolgára Méltatlanul halványodik az emléke A világ fővárosa Párizs leg­fényesebb színpadának, a Folies Bergere-nek művé­szeti vezetője, Michel Gyarmathy kilencven évvel ezelőtt született. Másfél éve helyezték őt örök nyugalomra a balassagyarmati izraelita temetőben, eleget téve ezzel végakaratának. Születé­sének évfordulójáról országos médiumok is megemlékeztek, szülővárosában azonban külö­nös csend veszi körül. Sírját máig csak egy fából ácsolt ke­reszt jelzi, pedig a művészvilág ismert személyisége tetemes vagyont hagyott maga után örökségül. Gyermeke nem volt, néhány oldalági rokon részese­dett a hátra maradt értékekből, s fránk tízmilliók gyárápítótták' egykori kertésze és testi lelki jó barátja vagyonát. A franciaor­szági kastélyban az örökös bi­zonyára kegyelettel emlegeti az Ipoly-parti város nevére sajátját cserélő Gyarmathy nevét, ahol viszont még csak egy kőbe vé­sett fejfa sincs, amely a város szülöttére és díszpolgárára em­lékeztemé. T. L. A Keddi kabaré-sorozat két színművésszel nyitotta meg az 1998-as évet „Nemcsak Nyertes, Nemcsák is ”! „Hinni kell...” A szellemes cím Nyertes Zsu­zsát - az egyik legszebb, leg­jobb alakú magyar színésznőt - és a Szomszédok „ Vágási Feri­jét” , s a nem kevésbé szimpati­kus megformálóját Nemcsák Károlyt takarja. Az ő kettősük fellépése kellemes estét ígért a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ kö­zönsége szá­mára. Előzetesen csupán egy kérdés me- rül(hetet)t fel: milyen kabaré várható tőlük, még akkor is, ha sok bohó­zatban, vígjá­tékban letet­ték már a név­jegyüket. Ők azonban nem tartoznak szorosan az eddigi­ekben bemutatkozónak úgyne­vezett nagy nevettetők (Nagy Bandó András, Koltai Róbert, Maksa Zoltán, Bach Szilvia, Mikó István stb.) sorába. Ezt igazolta is műsoruk, amiben az ének, a tánc, a vers, a színházi próza dominált. De nyilván nem szomorú, tragikus hangvé­telű darabok, illetve részletek kaptak helyet a tudatosan fel­épített összeállításban, hanem szórakoztató, vidám etűdök. Mindkettőjükön látszott, hogy mindenekelőtt színészek, ha nem is idegen alkatuktól a han­gulatteremtés. Nemcsák „kedves, jó ember” alkata, mentalitása a humoron is átsütött. Azt, hogy egészen jól is énekel, szinte csak most tudta meg a közönség, s több­ször is nyílt színi tapssal hono­rálta. Nyertes Zsuzsa ezúttal is - értelemszerűen - főként a fér­fiak körében volt nyertes. Ér­dekes, hogy színészileg éppen akkor volt igazán jó, amikor nem külsejével akart hatni mindenáron, hanem a Molnár­darab szűkszavú naiváját jelení­tette meg befont hajjal, egy­szerű hosszú ruhában. Apropó: ruha. Ketten sokféle kosztümöt viseltek az alig egy órányi est folyamán, ami ugyancsak a műsoruk igényes­ségére utal. (Különösért ha ezt „A nőkön nem fog az idő... összevetjük a sorozat néhány korábbi sztárszereplőjének fel­tűnő „szakadtságával”.) Summa summárum: a Nyer- tes-Nemcsák páros (kiegé­szülve Balassa Tamás zenei ve­zetővel) nem okozott csalódást, sőt... Más kérdés, hogy bizonyára ők is jobban érez­ték volna magu­kat egy - a prog­ramjuk jellegé­hez, stílusához - igazodó úgy­mond kamarate­remben, ahol a mintegy kétszáz főnyi közönség nem veszett volna el a szék­sorok között. Ez­úttal is, - immár sokadszor - be­bizonyosodott, hogy ehhez a műfajhoz nem a nézők száma a kicsi, hanem a színházterem a nagy. Pedig még négy Keddi kabaré hátravan . . . Cs.b: Részlet Molnár Ferenc Liliom-jából fotó: p. Tóth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents