Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17-18 / 14. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN B V BALASSAGYARMAT Megyei Körkép ki' . . PÁSZTÓ 1998. január 17., szombat Aranylakodalmat ünnepel a család - Kincs annak, aki megéli - Későn házasodtak össze, mert feldúlta életüket a háború Külön-külön járták meg a poklot, most együtt boldogok Pirospozsgás, magyaros bajszú kis öregúr perdült be otthonosan a balassagyarmati vállalkozási iroda ajtaján. Majdán Béla önkormányzati képviselő után érdeklődik, mivel nem találja leül, hogy megvárja. Látja, hogy fürkészem az arcát, rám szól.- Nem ismer meg? Róth József vagyok, az érsekvadkerti tsz- ben találkozhattunk.- Föállattenyésztő volt ugye? — kérdezem.- Főagronómus is, és minden, ami kellett! - mosolyodik el az öregúr.-Most mit csinál, hogy él Józsi bácsi? - érdeklődöm.- Készülök az ötvenedik házassági évfordulónkra: a héten lesz! Jönnek haza a gyerekek is. Együtt ünnepli a család az aranylakodalmat.-Aranylakodalom? Nagy kincs annak, aki megéli!- Hát igen, nagy kincs, nekem is! - komolyodik el Józsi bácsi. - Tudja, már öreg legénynek számítottam, mikor feleségül kértem a ságújfalui Goldstein Editet.-Nem sikerült .előbb megnősülni? Akadt szép lány bőven akkoriban is Palócországban — próbálom a lánykérés dolgait kideríteni.- Akadni akadt, de az élet nem engedte. Tudja, én érsekvadkerti vagyok, annak ellenére, hogy 1913-ban, a most Szlovákiához tartozó Demén- den születtem. Apám ott is bérelt földeket, mert gazdálkodott. Ott, a nagyanyámnál hozott világra az anyám. De a szüleim Ersekvadkerten laktak és itt is bérelt apám vagy négyszáz hold földet. Volt egy amerikai Comick traktorunk, gőzzel működő cséplőgépünk és megvolt minden földművelő eszközünk, ami kellett. Állatokat is tartottunk. Búzát, sörárpát, lóherét, lucernát termeltünk és vagy 40 holdon cukorrépát, amit a Selypi Cukorgyár dejtári átvételi állomására hordtak a fogatok őszönként. Ebbe a gazdálkodásba születtem bele. A család Balassagyarmatra járatott gimnáziumba, ahol Majtényi Gyula latintanár volt az osztályfőnökünk. Innen Békéscsabára kerültem a négy felső mezőgazda- sági tagozatos gimnáziumba és ott is érettségiztem. Kellett apámnak a se- gítségj így hazajöttem Érsekvadkertre és együtt gazdálkodtunk. De aztán 1936-ban behívtak katonának és kilenc évig le sem került rólam a mundér. Amit ezalatt megéltem, arról jobb nem beszélni, - legyint keserűen az idős férfi. - Tudja, alig szereltem le, máris behívtak a felvidéki és az erdélyi bevonulásra. Karpaszományos- ként kezdtem és ahogy bejöttek a zsidótörvények, a katonáskodást keserves munkaszolgálat váltotta fel. Kijev környékén építettünk utakat és mindent, ami a háborúban kell. Ne is kérdezze, hogy viseltem el - komorodik el Józsi bácsi. Szemében fájdalom csillan...- Csoda, hogy megélte a háború végét! - mondom neki részvéttel.- Bizony, keserves idők voltak azok. A Horthy-kiáltvány idején Lengyelországban, a Tátra környékén állomásozott az alakulatunk és a század szét- bomlott. Akkor beléptem az első magyar hadseregbe és katonaruhában, iratokkal felszerelve eljutottam az akkor már felszabadult Debrecenbe. Ott aztán megléptem, levetettem a katonaruhát és elvergődtem Budapestre, ahonnan már kiverték az oroszok a németeket. Innen, ahogy lehetett, hazajöttem Érsekvadkertre, ahol véget is ért számomra a háború. Csak a lelkem háborúja maradt meg máig, mert nem maradt senkim és semmim. A családomat elpusztították. A gyanmati házamat is bombatalálat érte. Élni kellett, gazdálkodni kezdtem, majd vegyesboltot nyitottam, de azt államosították. Nem volt mit tennem, elmentem a malomba adminisztrátornak. Nehéz idők voltak. Egyedül voltam 34 évesen. Az ismerősök asszonyt ajánlottak Ságújfalu- ból, a Goldstein Editet. O kilenc évvel fiatalabb volt és szegény megjárta már Auschwitz poklát. Úgy élte túl, hogy életerős nőként repülőgépgyárban dolgoztatták és ott egy kicsivel jobb volt az élelmezés. Ott is érte a tábor felszabadítása. Egyik testvérével ő hazajött, de szegény édesanyja és a másik testvére ott pusztultak. Az édesapja csodával határos módon túlélte a munkaszolgálatot, mint én, így, ha csonkán is, de megmaradt a családjuk. Feleségem megkérésének külön története van. Már a lánykéréshez szolgáló pálinkáért ment az édesapja, mikor találkoztam vele az utcán. Mikor megtudtam, hogy mire szolgálna az üres üveg, mondtam neki, hogy egy lépést se tegyen, mert én álmaimban is csak az ő lányát szerettem volna feleségemül látni. Nem tudom hogyan, de hallgatott rám és üres üveggel ment vissza a házukhoz. A lányának pedig azt mondta: nem kell ide ez a pálinka, mert az érsekvadkerti Róth Józsi fog téged feleségül venni, így is történt. Óreglegényként kértem meg a feleségemet, akivel Budapesten, a Dohány utcai Zsinagógában esküdtünk meg 1948-ban. Két gyermekünk született, Vali és Ági. Négy unokánk közül Viktor ötödéves orvostanhallgató, a Zita harmadikos tanítóképzős, a Dani másodikos gimnazista és a legkisebb, Viktória az általános iskola negyedik osztályába jár. Feleségem hosszú házasságunk alatt a családot látta el. Háztartásbeli volt, ahogy ma mondják; jó feleség és édesanya a mai napig - mondja szeretettel Józsi bácsi és még hozzáteszi: - szerencsés embernek mondhatom magam, mert jól sikerült a házasságom. Munkám is akadt, hogy megéljünk, mert az érsekvadkerti téesz megalakulásakor kérték, menjek közéjük dolgozni. Ismertem a határt, mint a tenyeremet és az embereket is, és hát mező- gazdasági iskolám is volt. így lettem én főagronómus, főállattenyésztő, meg ami kellett. Jó téesz elnököm volt, a Tóth Pista, szegény még jó pár millió forint nyereséggel adta át a téeszt nyugdíjazásakor. Aztán, hogy én is nyugdíjba kerültem, csak a téeszben maradtam, mert kellett a pénz a család megélhetéséhez. Végigéltem a szövetkezet szétesését, de tudja, most újra jól megy nekik, még a volt bor- sosberényi Állami Gazdaság földjeit is megszerezték! - mondja bizakodva Józsi bácsi.-Hogy mit csinálok mostanában, nyolcvannégyévesen? - kérdez vissza. Elfoglalom magam. A balassagyarmati izraelita hitközség elnökeként tevékenykedem és a temetőnk dolgait intézem, mert szegény Kertész Pista a közelmúltban elhalálozott. Már alig egy páran vagyunk, akik a Holocaust napján évente összejövünk az izraelita temetőben és halottainkra emlékezünk. A szomorú emlékek mellett ez az aranylakodalom szebb emlékeket ébreszt bennem, a számomra kedves és szép családomra gondolhatok! - mondja Róth Józsi bácsi és még hozzáteszi: -Most hogy megélhettük azt, hogy velünk együtt ünnepli a család az aranylakodalmat, boldogok vagyunk a feleségemmel! Szabó Endre Róth József és családja 1960 táján - Józsi bácsi ma az izraelita hitközség elnöke Százhat postahelyet ad vállalkozásba a Budapest-vidéki postaigazgatóság Hogyan legyünk postamesterek? Nem kis szorongással ültek be tegnapelőtt a tarjáni főposta előadótermébe a kisposták vezetői. Állásukkal, munkahelyükkel kapcsolatban alapvető döntés előtt állnak. Legyenek- e vállalkozók? Hogyan, mivel járnak majd jól a ma még alkalmazottként szolgálatot teljesítő jövőbeni postamesterek? Balról jobbra: Lukács Ildikó, Onódiné Szekeres Antónia, Lessné Greff Aranka, Képes András, Fent Attila Képes András, a Magyar Posta Rt. Budapest-vidéki Igazgatóságának hálózatüzemeltetési igazgatóhelyettese bevezetőként elmondta, hogy az igazgatóságukhoz tartozó négy megyében az idén 106 postahelyet kívánnak vállalkozásba adni. Az ezredfordulóra országosan 900, igazgatósági szinten pedig 284 postahely működik majd vállalkozásban. Az átalakítás szükségszerűségét költségcsökkentési tényezők indokolják, ugyanakkor a postai vezető hangsúlyozta, hogy nem kényszerítik senkire sem a vállalkozást. Az viszont igaz, hogy azokon a kispostákon, melyet nem kíván a vezető postamesterként továbbvinni, ott rövidül a nyitvatartási idő, s ezzel együtt a postás munkaideje és fizetési szalagja is. Azokat a helyeket, ahol a postás szolgálatot ellátó személy már legalább 25 éve postás, három évnél nem több, ami még számára a nyugdíjig hátravan, s nem vállalkozik, ott késleltetik a postamesterséggé alakítást. A vállalkozó szellemű postások előtt viszont nyitva az út. Igaz, ez nem mentes a zökkenőktől, ugyanakkor a postás vezetők vallják, hogy még egy ilyen vállalkozás nincs ma Magyarországon, amely nem igényel a vállalkozótól befektetést, s már az első hónapban jövedelmet termel. A költségek viszont rendkívül magasak, s hogy azt kitermelje a postamester, bizony föl kell, hogy nyissa az ötletládát. Félsz egyelőre minden alkalmazottban van. A tájékoztatón Erdőkertestől Felsőtoldon át Héhalomig több kispostának a vezetője is megjelent. A felmerült kérdésekre apró részletekre is kiterjedően Onódiné Szekeres Antónia, valamint Lessné Greff Aranka, a hálózatüzemeltetési osztály munkatársa, s az osztály vezetője válaszolt, s támogatásáról biztosította a hozzá fordulókat Lukács Ildikó, az üzemi tanács elnöke, aki szintén lehetőséget lát a vállalkozásban. Képes András ígéretet tett a postások folyamatos tájékoztatására, melyben lapunkra is számít a Magyar Posta. Mint azt a Budapest-vidéki igazgatóhelyettes elmondta, a kezdeti feszültségek oldhatók, s minél inkább megismerik a már postamesterségként működő kisposták eredményét, annál inkább hisznek majd saját sikerükben is a postások, akik nyilván jó kereskedőként kínálnak majd a jövőben több szolgáltatást. A postai vezetők szeretnék, ha mind többen lennének olyanok, akik elébe mennének a hirdetményeknek, s jeleznék szándékukat a vállalkozásban történő postahely üzemeltetésre. A posta ezzel képzett szakembereivel üzemeltetheti országos hálózatát. Ahol viszont „külső” vállalkozó szeretne majd postamesterré válni, ott megadnak minden segítséget, mely a szükséges vizsgák elvégzéséhez természetesen nélkülözhetetlen. T. L. Gazdaságfejlesztési program - Nincs realitása a hitelfelvételnek Rétság értékeinek megtartásáért A megyében sokan hivatkoznak a rétsági önkormányzat, képviselő-testület példájára, ahol a város rangjának erősítése, szerepének a lakosság érdekében való növelése jegyében a testület ésszerűen felvállalta a vállalkozói szereppel járó egyeztető, koordináló és ezzel együtt járó sok irányú feladatokat. A döntést sok vita, vélemény- csere előzte meg a leghelyesebb út és módszer megtalálása céljából. A továbblépés legeredményesebb módszereinek fellelése is különböző vélemények összeütközése közepette zajlik. Otthon a városban Miként látja, illetve hogyan értékeli az eddig megtett, többek által meglehetősen irigyelt utat, miben és milyen területen lehet partner az önkormányzat az újabb ipari fejlesztésekben, hogy még jobban, otthonosabban érezze magát városában a lakosság. A kérdésekre Majnik László, a Vállalkozási és Településfejlesztési Bizottság elnökhelyettese, a pénzügyi bizottság elnöke válaszol.- Milyennek ítéli a városi vezetés, a képviselő-testület gazdaságfejlesztési programjának kidolgozását, az ipari övezet továbbépítését?- A képviselő-testület úgy fogott hozzá a gazdaságfejlesztési program kidolgozásához, hogy ide mindenképpen ipart kell hozni, munkahelyet szükséges teremteni, mivel a rendszerváltást követő négy-hat évben sorra szűntek meg a munkahelyek, növekedett a munka- nélküliség, egyre erősödtek a társadalmi feszültségek. A város pedig kezdte elveszíteni korábban betöltött vonzáskörzeti szerepét. A kedvezőtlen folyamat megállításában meghatározó szerepe volt a TDK idetelepítésének. Természetesen egyáltalán nem volt könnyű az ezzel kapcsolatos döntés. Sok vita, illetve eszmecsere előzte meg, míg végül a testület egyhangúlag elfogadta az elképzelést. Ezt követően a korábbi egyöntetűség részben megbomlott, mert egyes testületi tagok az önkormányzat lehetőségeit, jogosítványait meghaladó kívánságokkal rukkoltak elő.- Mire gondol?- Arra, hogy az önkormányzat tartsa kezében a TDK-beru- házás pályázati lebonyolítását, kivitelezését. Ez a téma néha még szóba kerül, más beruházásoknál pedig újra és újra fellángol, pedig nincs semmiféle alapja. Az önkormányzatnak alapvetően és jelenleg az a feladata, hogy vállalásának megfelelően segítse a menedzsmentet, a jövedelemtermelő képesség növelésében segítse az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat, infrastrukturális ellátottságot, hogy a város vonzása növekedjen. Biztos alapellátás — Mi a véleménye, a testület egyes tagjai által képviselt más elképzelésekkel szemben? Van- e realitása?- Az önkormányzat nem vállalhat fel olyan kockázatot (pl. jelentős hitelfelvétel), mellyel veszélyezteti az alapellátást. Az utóbbival kapcsolatos ellentétes véleményeket magukénak valló képviselők nem megfogható haszonról beszélnek. Hosszú távon az önkormányzat csak a feltételeket biztosítja, bekapcsolódik a kivitelezés összehangolásába. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy ez a megoldás az, amelyik az önkormányzatot valóban gazdagítja, vonzóvá teszi mások számára. Ezt bizonyítja a Spektiva 2000 Kft. rétsági bőr- kárpitvarró-üzemének idetele- pülése. Amennyiben a hitelfelvételt szorgalmazó képviselők véleménye szabad utat kapott volna, akkor a város a járulékos fejlesztésektől is elesik. Mindebből kitűnik, hogy az ellentétes véleménynek jelenleg nincs megalapozott realitása. Fejlesztési lehetőségek- Hosszas vajúdás után végül is többségi szavazattal megszületett a városrendezési és szabályozási előírás. Mennyiben segítik az előbbi elképzelések megvalósítását a benne foglaltak?- A dokumentum egyrészt megtartja a város értékeit. Erénye, hogy hosszú távon élesen elkülönülnek a sajátos területi feladatok. Egyértelmű, hogy a város rangja tovább erősödik. Az önkormányzat bárki részére, aki befektetni kíván, megfelelő feltételeket, területet tud biztosítani. A dokumentumban szereplő elképzelések rugalmasságot teremtenek a további fejlesztésekhez. A rendelkezésre álló területek sokszínűén illeszkednek egymásba és hatékonyan szolgálják a területfelhasználást. Hangsúlyozni kívánom, hogy olyan hosszú távú feladatról van szó, amit tartalommal a következő önkormányzati testületek fognak megtölteni. Venesz Károly
