Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-16 / 13. szám

1998. január 16., péntek Mozaik 7. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban Kert a hegyoldalban - Akinek a munka az élete Kisterenyén, a téglagyár melletti hegyoldalban építette meg családi házát Bender Lajos. Azóta már sok víz lefolyt a Zagy­ván, Lajos bácsi megöregedett: nyolcvanötödik évét tapossa. 1972-ben ment nyugdíjba a Volán áruforgalmi osztályáról, de senki ne higgye, hogy semmittevéssel tölti napjait. A ház melletti hegyoldalt valami­kor szeméttelepnek használták a kör­nyék lakói, amíg Lajos bácsi meg nem elégelte. Tele­hordta földdel, ka­nyargós szerpentint alakított ki a hegy­tetőre. A meredek oldal miatt az egyiptomi teraszos földműveléshez ha­sonlóan tervezte meg a kertet, amely nyáron maga csoda: kövirózsák, kroku- szok, rengeteg tuli­pán, gyöngyvirág, petúnia, őszirózsa - ki tudná felsorolni a sok színpompás vi­rágot, amely szemet gyönyörködtetően virít és illatozik. Bár nagy a család, a három gyerek öt unokával, sőt két dédunokával is megörven­deztette őket, a kerttel csak La­jos bácsi foglalkozik. S hogy mennyire jó erőnek örvend, bi­zonyítja az is, hogy ottjártunk- kor éppen fát pakolt.- Lajos bácsi már csak ilyen - mondja mosolyogva a fele­sége, Ilike nélii. - Fáradhatat­lan, szinte el van keseredve, ha ban kézimunkázni szeret. Néz­zen csak körbe - mutatja büsz­kén Ilike néni. - Ez a sok fali­kép, faliszőnyeg mind-mind az ő munkája. Ezeken a hosszú téli délutánokon ő ilyeneket Hajönnek a gyerekek, Lajos bácsi megfiatalodik nem csinálhat valamit. Ilyen­kor, télen nem lehet a kertben dolgozgatni, de azért talál ma­gának elfoglaltságot: cserép­kályhával fűtünk, a fát a mai napig ő pakolja, készíti a kályha mellé. Reggel nagyon korán kel, ebéd után jó nagyot alszik, és estig rendezgeti a bé­lyegalbumát vagy éppen könyvet köt. Legjobban azon­készít, én meg kötök a család­nak. Hitetlenkedve nézek a csen­desen mosolygó öregúrra: a könyvkötés, a bélyeggyűjtés, a kertészkedés megszokott fog­lalatosság egy férfi számára, na, de a kézimunka?- Úgy bizony és nagyon szeretem csinálni - erősíti meg feleségét Bender Lajos. ­Gyermekkoromban tanultam édesanyámtól a gobelinhím­zést. Először nem nagyon volt hozzá kedvem, de édesanyám nagyon határozott asszony volt: leültetett és meg kellett tanulni. Ugyanígy tanultam meg főzni is. Egyszer aztán úgy jártam, hogy el­fogyott a fonalam: akkor „találtam” ki magamnak - lega­lább is én úgy hit­tem - egy új techni­kát, melynek az a lényege, hogy csak a munka színén lát­szik a minta, a visz- száján nem. Taka­rékos megoldásnak is látszott, hiszen így feleannyi fonal kellett hozzá. Evek múltán egyszer megtetszett egy könyv, amely a ke­leti szőnyegekkel foglalkozott: hát, abban olvasom, hogy a varrott, szál- fotó: -RT- öltéssel készített kézimunkát „szu- makh”-nak nevezik. Azt hit­tem, én találtam fel, közben ki­sült, hogy már réges-régen lé­tezik! Lajos bácsi az évek során rengeteg faliképet, faliszőnye­get készített. Ezek a kézimun­kák többnyire a családban ta­lálnak gazdára, de szívesen ké­szít idegeneknek is. Mindig improvizál: amikor elkezdi, sosem tudja, milyen minta is lesz belőle. Másik kedvenc foglalatossága a könyvkötés, amelynek tudományát még a cserkészeknél tanulta fiatal ko­rában. Régebben hivatássze­rűen foglalkozott vele, ma már csak a család elrongyolódott, szakadt könyveit varázsolja újra. Amikor nincsen bekö­tésre váró könyv, vagy éppen elfogyott a kézimunkához szükséges kongré anyag, akkor sem unatkozik. A bélyeggyűj­tés mindig a „szíve csücske” volt egy kicsit, bár - mint mondja - ez nem igazi bélyeg­gyűjtés:- Az az igazi, amikor az ember nem vásárolja, hanem saját kezűleg áztatja le a borí­tékról -magyarázza. -Érde­kes dolog, hogy a világon mindenütt értékesebbek a „fu­tott bélyegek” (postán lepecsé­teltek), nálunk az ellenkezője igaz. Az albumok rendezgetése is sok időt kíván, de hát, idő aztán van bőven! Csak az a bá­natom, hogy nem tudom kinek átadni: a gyerekeknek nincs tü­relmük az ilyen aprólékos munkához. Nyáron nincs idő ezzel fog­lalkozni: a kertre fordítja min­den idejét. A helyi 3. Számú Általános Iskolából gyakran jönnek megcsodálni a termé­szet szépségeit a gyerekek. Olyankor Lajos bácsi elemé­ben van: megmutatja a kertet, magyaráz a növényekről, és egy kicsit visszafiatalodik lé­lekben. H. E. Heti egy halvacsora Feleannyi szívhalál Ha csak egyszer eszik valaki halat egy héten, már azzal is felére csökkenti a hirtelen szívhalál veszélyét. Ezt az állítást bizonyította be egy amerikai tanulmány, ame­lyet 20 551, 40-84 év közötti orvos bevonásával végeznek. (A halétkeket nem kedvelőknek nem árt tudni, hogy többszöri halfogyasztás már nem változ­tat az életesélyen.) „Az orvosok egészségvizsgá- lata” címmel megkezdett fel­mérés még tart, de az első részeredményeket már közzé­tették az Amerikai Orvosi Tár­saság lapjának legújabb számá­ban. A hirtelen szívhalálon álta­lában azt értik, amikor az első tünetek észlelése után egy órán belül beáll a halál. Amerikában évente 250 ezer ember veszíti így életét - többnyire, mielőtt még a kórházba érne -, s közü­lük 55 százaléknak előzőleg nem voltak szívbetegségre utaló tünetei. Más, korábbi ta­nulmányok már bizonyították, hogy a halfogyasztás jelentősen csökkenti a „nem hirtelen” szívhalál, illetve a halálos ki­menetelű szívbetegségek veszé­lyét. Ugyanakkor a vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy a heti egyszerinél gyakoribb hal- fogyasztás nem csökkenti érzé­kelhetően tovább a veszélyt. A jelek szerint a veszély csökken­téséhez elegendő az egyetlen étkezés során elfogyasztott hal­ban lévő hosszú láncú, többszö­rösen telítetlen zsírsav, „vagy más, még nem azonosított tápanyag” - szögezte le a ta­nulmány. Lát engem, nővérke? Idősek gondozóháza Romhányban - Tizenhatan lakják - Reggel ágyba hozzák a kávét Sok pénze és kevés egészsége legyen! Több mint két évvel ezelőtt, a romhányi községi önkormányzat Phare-pályázaton nyert pénzből a volt általános iskola átalakí­tásával megalkotta és berendezte az idősek gondozóházát. ... Sötét napok közelítenek, meghalt a férjem. Jövőm a magány, a szomorú­ság. Az enyéim saját gondjukkal, bajukkal vívódnak, az emlékeimnek élek és a szeretet van velem. Az ember elszürkül, ha öreg és beteg, kicsit tán ütődöttnek is lát­szik. De hát egy öregasszony va­gyok, bája tűnt és ereje fogyott. Ebben az öreg testben mégis egy fiatal lány lakik! Emlékszem örömeimre. Emlékszem fájdalmaimra. Szeretem és újra átélem az életem, Elhivatottságot érez a hitok­tatói munka vállalására egy nyugdíjas salgótarjáni peda­gógus. A megbízatást azon­ban nem kapta meg, mert a városrész plébánosa (már) nem támogatja e szándékát. A nyugdíjas hölgy több mint egy éve jelezte az Acélgyári úti Szent József római katolikus templom plébánosának, szíve­sen vállalna hitoktatást. Úgy látszott, nincs akadálya. Szep­temberben meg is kezdte egy csoport szervezését, október­ben pedig már a csoport meg­alakításáról számolt be a plébá­nosnak, aki azt válaszolta újabb kérésére: késve jelentkezett. A volt pedagógus emlékeztette a korábbi ígéretére. S mivel be­csapottnak érezte magát, a váci püspökhöz fordult kérelmével. A püspök válaszában azt hozta mely oly gyorsan elröpült. Elfogadom a hideg tényt, hogy semmivel sem tudok szembeszállni. Ha felnyílna a szeme, nő­vérke, sosem csak egy mogorva öregasszonynak látna. Jöjjön közelebb hozzám, néz­zen rám! Egy idős, otthonban élő skót asszony vetette egykor papírra gondolatait remény és kétség- beesés közepette, szeretetre éhesen, készülve a nagy útra. Az öregség nem ismer határo­kat: megható sorait Romhány­ban, az idősek gondozóházának falán olvashattuk.-szgys­tudomására, hogy a hitoktatás­hoz szükséges engedélyt csak a helyi plébános felterjesztésére és hivatalos kérelmére adhat. A plébános viszont nem támo­gatja kérését, és ezt a késedel­mes jelentkezéssel, s azzal in­dokolja, hogy - bár javasolta - a hölgy nem jelentkezett hitok­tatói főiskolára. A csalódott pe­dagógus úgy érzi, méltatlan fo­gadtatásra talált a sok tekintet­ben, de főként a hitoktatásra to­borzott hátrányos helyzetű gye­rekek szempontjából hasznos kezdeményezése. A roma gye­rekek hitoktatását szerinte ke­vesen végzik, tudomása szerint e tanévben a Petőfi iskolában senki sem. Annak idején a taní­tóképzőben hit- és erkölcstant, lélektant is tanult, gyakorolja hitét, szereti a gyerekeket és ők is ragaszkodnak hozzá.- Önálló költségvetéssel dol­gozunk, a létesítmény fenntar­tója a helyi képviselő-testület, - utal az intézmény létrejöttének előzményére Hortobágyi Zol­tánná gazdasági vezető, aki 1992-ig a Börzsöny és Vidéke Áfésznél pénzügyi beosztásban dolgozott, s létszámleépítés után került mostani beosztá­sába. Kisvártatva így folytatja:-Nincs túljelentkezés, a vá­rakozólistán ketten-hárman vannak. A ház lakóinak több­sége helybeli, de vannak idősek Tolmácsról, Balassagyarmat­ról, Diósjenőről. Inkább szálloda Az időseken való segítés céljá­ból hozta létre a képviselő-tes­tület ezt az intézményt, mely egyedülálló a környéken. Ti­zenhatan lakják, inkább szállo­dai miliőre emlékeztető épület­ről van szó. A ház legfiatalabb tagja Mártonfi Imréné, a leg­idősebb Pálfi József. Az átlagé­letkor 84-85 év.- Az ittlévők végleges ott­honra találtak?-Nem. Gondozóházunk át­meneti jellegű. Tehát bárki, a szerződésben foglaltak lejárta­kor visszatérhet családjához, netán rokonához.- Ha jól értem, az itt tartóz­kodók nem jelentenek nyűgöt gyermekeiknek, hozzátartozó­iknak?!- így van. Azért hozták ide őket, hogy biztonságban és jó körülmények között legyenek.-Mit kell fizetni az ellátá­sért?- Térítési díjat, havonta. Eb­ben a gyógyszerköltségen kívül minden benne van. Ha szüksé­ges, alanyi jogon, akkor dr. Ja­kubecz József háziorvos na­ponta megvizsgálja a panaszo­sokat. Mindegyikük nyugdíjas. Akinek netán a kapott összeg kevesebb, mint amit itt kell fi­zetni, a különbséget a család, vagy a rokon egészíti ki. Ilyenre jelenleg nincs szükség.- Vannak programjaik?- Igen. Az a társalgóban zaj­lik. A kívánságnak megfelelően régi filmeket láthatnak az ér­deklődők, ha kedvük tartja, be­szélgetnek, de a viccelődéstől sem tartózkodnak, mert vallják: a jó kedély fiatalít.- Az öregkorral járó érzé­kenységből fakadó torzsalko­dás, netán vitatkozás és egyéb nézeteltérés van-e köztük?- Családias a hangulat - ál­lítja a gazdaságvezető, amit nem sokkal később a társalgó­ban lévők egy részével történő beszélgetés jól visszatükröz.- Csak a nyolcvanadikba lép­tem - kezdi Varga Jánosné, társainak derűs támogatása kö­zepette. - Jól érzem magam, ha jókedvre derülünk, dalolunk. Kirándulni is voltunk. Kisvár­tatva bevallja, azért szeret itt lenni, mert nem kell dolgozni. El vagyunk kényeztetve. A gondozónők a reggeli kávét a szobánkba hozzák be.-Ha lúd, legyen kövér ala­pon, a jó hangulat fokozására a férfiakra terelődik a szó.-Hárman vannak itt a ház­ban. Nekem olyan kell, akinek sok a pénze és kevés az egész­sége! - mondja Varga Jánosné. A jóízű nevetést tovább fo­kozza Sisa Margit kirobbanó kacajt kiváltó szavai: - Nekem csak a fejem lány!- Emlékszik, hány férfit fo­gyasztott el életében?- Mindig volt... Bartos János helybeli lakos, 71. életévét tapossa.- Ő a kedvencünk! - mond­ják kórusban egyszerre a tár­salgóban összegyűlt hölgyek.- Mindenkinek segít a bevá­sárlásban, ha kell, havat lapátol. Tavasszal a kertben kapál, s amit bír, szívesen elvégez - egészíti ki az előbbieket a gaz­daságvezető. Amikor feleségre terelődik a szó, magába roskad. A derűs évődést Piacki Fe- rencné szavai törik derékba: - Várom az ítéletnapokat - mondja többször is. Keserűsége érthető. Elvesz­tette férjét. Csak akkor derül fel az arca, amikor a látogatók ke­rülnek szóba.- Szeretnek, csókolnak - mondja, majd a kisördög, a ke­serűség ismét előbukik. -Le­het, hogy van, aki kíváncsiság­ból látogat meg?! A kényelmes fotel előtt van a lépteit segítő keretes járóka. E rövid kis hangulatváltás után újra előbukkan a jókedv. Nyugodt élet- Kérjük, írja meg, hogy minden születésnapot közösen megtartunk. A tortát a gondo­zónők: Saliga Lászlóné, Ter­mán Lászlóné, Zachar Gyu- láné, Túri Istvánná és kisegí­tőik: Bandur Istvánná, Doman Antalné készítik el. Mindenkihez rendszeresen jönnek látogatók. Van, akit he­tenként többször is felkeresnek. Egy kis segítséggel mindegyi­kük el tudja látni magát. A lá­togatások után érezzük, hogy nyugodtabbak. Többségük fizi­kai munkát végző családokhoz kötődik - egészíti ki az előbbi­eket Hortobágyi Zoltánná. V.K. Hitoktatást szeretne vállalni, de hiába a szándék Elhivatottságra elutasítás Jó hangulat uralkodik a társalgóban

Next

/
Thumbnails
Contents