Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-08 / 286. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Gyásznap Halálra ítélték, de kegyelmet kapott - Tizenöt év börtönből hatot letöltött Robbanógolyóval lőttek a tömegbe Tóth Miklós 67 éves, Pásztón él feleségével. Mára már megromlott egészsége, magas vérnyomással, szívbetegség­gel kénytelen élni. A „bélye­get” egész életében hordoznia kellett, talán ezért is vált be­lőle megkeseredett ember. Akkor, 1956-ban huszonhat évesen a MÁVAUT-nál autó­szerelőként dolgozott Salgó­tarjánban. Nem tüntetni ment, kíváncsisága vitte a térre, csak szerette volna megnézni, mi is történik. Mai napig azt vallja, csak az Is­tennek köszönhető, hogy nem maradt ott: három méterről lőtt rá az orosz katona.-Ott ment el előttünk az orosz kocsi - emlékszik vissza Tóth Miklós. -Én már akkor mondtam a kollégámnak, fi­gyeld meg, itt baj lesz! Decem­ber 8-án reggel 7-8 óra felé már jöttek Nagybátonyból, Kistere- nyéről a bányászok zászlókkal, énekelve, de fegyver nem volt náluk.- Kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz. Felmentünk a megye­háza mögötti nagy dombra, on­nan be lehetett látni szinte az egész területet. 10—11 óráig nem is volt semmi baj, így hát én is lejöttem a dombról. A rendőrség előtti szakaszon vol­tak az oroszok, volt egy üres rész, ahová beásták a géppus­kát, ott voltak a rendőrök is, a templomnál meg a pufajkások. Azok kezdték meg a lövöldö­zést. A megyeháza meg a rend­őrség között volt az orosz harc­kocsi.- Amikor az első sortűz el­dördült, az egyik háznál keres­tem menedéket. Rossz rágon­dolni is, mennyi ember maradt ott. Úgy nézett ki a tér, mint amikor a borsót szórja az em­ber: csakhogy itt mindenfelé halottak meg sebesültek hever­tek. Soha nem felejtem el azt a kilenc-tíz év körüli gyereket, aki a harckocsi lánctalpa előtt esett el. Felvettem, bevittem az első házhoz, akkor már volt ott vagy öt sebesült. Azt mondja nekem a kisgyerek - merthogy a hátára fektettem le-, bácsi, tessék engem megfordítani! Megfordítottam, és elször- nyedve láttam, hogy nincs de­reka a gyereknek! A robbanó­golyó szinte az egész hátát el­vitte . . . Míg élek, nem felej­tem el.- Nyolcadika után aztán szedték össze az embereket, hogy viszik őket fogságba. Ak­kor robbantották fel a Káposz- tás-hidat, hogy innen vasúton nem visznek el senkit! Akkor ugyan nem voltam ott, de ami­kor a robbanószert elhoztuk a szőlősi bányából, akkor igen. Ezért is tartóztattak le, fegyver- és robbanószer-rejtegetésért, húsvét hétfőjén a legjobb bará­tom vitt be!- Hogyan derült ki, hogy köze volt a robbantáshoz?-Úgy, hogy egyik társunk­nak -Geczkó Istvánnak- volt egy sebhely az arcán, eléggé jellegzetes volt. Egy szőlősi embernek fotókat mutogattak, őt felismerte, innentől aztán könnyű volt kideríteni, kik vol­tak a többiek.-Tarjánban aztán vallatóra fogtak bennünket, tízen vertek agyba-főbe, gumibottal, ököl­lel, ami jött. A városban addig voltunk, amíg elmúltak az ütés­nyomok, aztán Budapestre vit­tek bennünket. Ott már nem bántottak, gyorsan megvolt a tárgyalás is: Alapi Lászlót, Geczkó Istvánt, Kiss Antalt és engem halálra ítéltek, Kelemen Karcsi 15. évet kapott. Alapit és Geczkót ki is végezték, de Kiss Antal és én valami csoda foly­tán kegyelmet kaptunk, 15 évre változtatták az ítéletet. De mi erről nem tudtunk, velünk ezt nem közölték, két és fél hóna­pot töltöttünk el a halálos zár­kában, se éjjelünk, se nappa­lunk nem volt, hiszen nem tud­tuk, mikor kerül ránk a sor.- Aztán egy nap a nővérem­től tudtam meg, hogy kegyel­met kaptam, három évig Pes­ten, három évig Vácott rabos­kodtam, amikor amnesztiát kaptam.- Mi történt azután, hogy ha­zajött? 1997, december 8., hétfő-Nem akartak felvenni dol­gozni sehová, végül a tégla­gyárban kaptam munkát mint segédmunkás, de jóformán fe­leannyi fizetésért, mint mások. Az utolsó pillanatig éreztették velem, hogy figyelnek, több­ször megfenyegettek, ha járta­tom a számat, ha uszítok, visz- szakerülhetek oda, ahol voltam. De a legfájóbb pont mégis az, hogy nekem kellett kémem a rehabilitálásomat: kétszer kel­lett Pestre mennem, oda, ahová annak idején vittek. Szerintem nekik lett volna kötelességük semmissé nyilvánítani az ítéle­tet!- Részt vett az október 23-ai ünnepségen?-Nem ünnep ez nekem, de mindig elmegyek a megemlé­kezésre. Tőlünk nem messze az emlékhely, ahol koszorúzni szoktak, ott van a hősi halottak névsora, odakerült az ’56-os emléktábla is. Ez a nap emléke­zés a barátokra. Hegedűs Erzsébet Tisztelgés az 1956. december 8-i sortüz áldozatainak emléke előtt „Hallgatni bűn, amely nem szül életet” Hegedűs Lóránt püspök (balra) a református templomban- Bosszúvágy nincs a lel­kűnkben, de igazságot aka­runk, törvény szabta felelős­ségre vonást követelünk azok fejére, akik felelősek 1956 forradalmának véres elfojtá­sáért, gyilkos sortüzei áldoza­tainak haláláért - mondotta Fónay Jenő, a Pofosz orszá­gos elnöke vasárnap Salgó­tarjánban, ahol az ellenzéki pártok, jobboldali, keresz­tény szellemiségű szervezetek tartottak közös emlékünnep­séget, tisztelegve a 41 éve el­dördült sortüz 135 halottja, súlyos sérültje előtt. Kijelentette: emlékezés szándéka az egyik oldalon, erőlködés a múlt elfedésének igyekezete a hatalom oldalán, miközben nem tudni, hogyan is születhetne ebből az ország sorsát fölfelé vivő egyetértés, megbékélés? Mindez azért van így, mert nem történt igazi rendszerváltás, a hatalom ajta­ját még mindig azok torlaszol­ják el, akik „bent ülnek” már évtizedek óta. S ez nagy bűn, a meg nem történt rendszerváltás bűne is - hangsúlyozta a szó­nok. A December 8. téren, a halá­los sebet kapott fiatal férfi em­lékműve előtt Steigerwald Ottó,- aki a forradalom idején a Munkástanács Nógrád megyei titkára volt - felidézte azokat a hősi napokat, amikor a nép megmutatta erejét, egységesen fellépett az elnyomó hatalom­mal szemben, amelynek vála­sza a „véres szombat” volt. Steigerwald Ottó keserűen bí­rálta a salgótarjáni polgárokat, különösen fájlalta a fiatalok tá­volmaradását az emlékünnep­ségről. - Közönyük oka, az el­múlt évtizedek agymosó politi­kája és a zsigerekben ismét fel­támadó félelem, amelynek kínzó, gyötrő érzését kezdtük lassan elfelejteni - mondotta. Jecsmenik Andor, aki maga hosszú éveket szenvedett a for­radalmat követő megtorlás után Kádár börtöneiben,"az ország nehéz helyzete, erkölcsi rom­lása miatt a jelent és elmúlt év­tizedek politikáját kárhoztatta. Kiemelte a fiatalság közönyét, amelyet nemcsak a beléjük vert ideológia okoz, hanem a jelen kilátástalansága és bizonytalan­sága is. - Amikor a múltba né­zünk, a jelenre és a jövőre is gondolunk - hangsúlyozta a sokat szenvedett Jecsmenik Andor, majd felolvasta egyik versét az emlékünnepség részt­vevői előtt. Felszólalt a gyászünnepen Hegedűs Lóránt püspök, aki tegnap délelőtt a salgótarjáni református templomban végzett igehirdetési szolgálatot és Úr­vacsorát is osztott. A Duna mel­léki Református Egyházkerület püspöke beszédében a hazáért cselekvő erők összefogását hir­dette. Hangsúlyozta: a „benzi­nes palackok” forradalma he­lyett a radikális minőségi forra­dalomra van szükség. - Ezt kö­vetelik tőlünk vértanúink, akik­nek halálát, annak körülmé­nyeit fel kell tárni, tanítani isko­láinkban, hogy az új nemzedék tanuljon és okuljon, megtanulja hazánk dicső múltjának egy szeletét. Most viszont a hallga­tás bűnös időszakát éljük, pedig az soha nem hozott fejlődést, szült új életet - hangsúlyozta a püspök. A radikalizmust az életmentő cselekvő határozott­ságához hasonlította, amely nem tűri a gyengeséget és bi­zonytalanságot. Mert most is ilyenre van szükség, hiszen a hatalom népességromboló, nemzetvesztő politikája követ­keztében a jövő ködbe vész. Életben maradásunk a tét - mondotta Hegedűs Lóránt. Tőkés László, Erdélyből ér­kezett Salgótarjánba tisztelegni az áldozatok emlékműve előtt. A Királyhágó-melléki Refor­mátus Egyházkerület püspöke beszédében Jciállt korábbi, vé­leménye mellett, miszerint, aki halálát okozza másnak, annak bűnhődnie kell. Ez olyan erköl­csi érték, parancs, amely az igazság és törvényesség alap­köve. A keresztényi könyörüle- tesség és megbocsátás, csak ez­után következhet, mindennek sorrendje van, azt nem lehet felcserélni - mondotta. A beszédek után koszorúzás következett. Az ünnepségen résztvevő ellenzéki pártok, szervezetek képviselői gyász­zene hangjai mellett helyezték el az emlékmű talapzatánál a kegyelet virágait. Salgótarján Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata a sortűz ál­dozatai emlékére ma délután rendez városi gyászünnepséget. A December 8-a emlékműnél 15 órakor Puszta Béla polgár- mester mond beszédet. Közre­működnek nógrádi előadómű­vészek és a Kohász Fúvószene­kar. Az ünnepség koszorúzással fejeződik be. Ugyancsak ma emlékeznek a 41 évvel ezelőtt történt tragikus'‘eseményre az SVT-Wamsler Háztartástech­nikai Rt. központi épületében. 14 órakor az aulában az üzem dolgozói és vezetése nevében megkoszorúzzák az áldozatok emléktábláját. - szgys ­Főként az idősebbek emlékeztek fotó: gyurián tibor Emlékező szavak, dokumentumrészletek december 8-áról „Azonnal szüntessék be a vérontást... ” A Nagybudapesti Központi Munkástanács utolsó ülése 1956. december 8-án, jó kétórás késéssel kezdődött meg Budapesten. Az or­szág minden részéből ösz- szegyűlt küldöttek olyan helyzetben készültek újabb általános sztrájkról dön­teni, amikor egyértelmű lett, hogy a Kádár-kor­mánnyal folytatott tárgya­lások nem vezettek ered­ményre. A kormány és a munkástanácsok képvise­lői éppen az előző napon, december 7-én tárgyaltak, eredménytelenül... December 8-a délelőttjén nyilvánvalóvá lett: nincs ér­telme a további tárgyalások­nak .. . Jegyzőkönyvrészletek: Töke F. XIV. kér. munkás­tanács tagja: „ ... hogy miért kezdtük két órával később a gyűlést. . . Reggel ugyanis felhívott minket Marosán, hogy ne merjük megtartani a gyűlést, mert különben fegyveresen avatkoznak be.- Nem lesz megtartva -, feleltem, mivel nem szeret­tem volna, ha bármelyi­künknek is bántódása törté­nik. Ezt azért adtam elő, mert nem szerettem volna, ha az a színezete volna, hogy gyáva voltam ...” Nem tárgyalás volt Kassai, a X. kér. munkásta­nácsának elnöke: „... de­cember 7-én a Parlamentben folytatott tárgyalások alkal­mából a kormányösszekö­tőnk javasolta, hogy közös bizottságot alakítsunk az őrizetbevételek felülvizsgá­latára . . . (Kassai ismer­tette egyébként a december 6-ai memorandum alapján a munkástanácsok 6 pontban foglalt követelését is, a de­cember 8-ai ülés munka­anyagát.) Ring I. XIV. kér. Alumíni­umgyár: „ ... Én részt vet­tem a tegnapi (XII. 7.) kor­mánytárgyaláson. Ez nem tárgyalás volt, hanem leült hozzánk Marosán, Kádár és beszédet tartottak. Kimutat­ták a beszéd stílusával, hogy az erőszak politikájával fog­ják megoldani a kérdést és bejelentették, hogy Tatán ma (XII. 7-én) ropogni fognak a géppuskák ...” Kindki, Tatabánya: „ . . . Tegnap (XII. 7-én) négyez­ren vonultak a párt székháza elé, türelmesen vártak, de nem történt semmi. Több­ször megígérték, hogy most engedjük ki őket (a letartóz­tatottakat), húzódjanak félre. Később a fegyvertelen tö­megre rálőttek belülről, negyven sebesült volt, és az éjszaka folyamán négyen meghaltak...” Dénes J. Kőbányai Gyógy­szergyár?: „... a demonst­ráció nem vezet célra, mert a kormány maga provokálja a fegyveres összetűzéseket, hogy jogcíme legyen arra, hogy itt nincs rend, fegye­lem, fasiszták vannak, és a szovjet hadseregre évekig szükség van...” Egy javaslat... Kalóczai Gy., . Csepeli,, Nö­vényolajgyár: „. . . tegnap éj­jel a szovjet parancsnokság kért egy tájékoztatót, mi tör­tént a Parlamentben (XII. 7- én)...” „ ... ahányszor a Buda­pesti Munkástanács eddig még a szovjet parancsnok­sággal tárgyalt, akár letartóz­tatások, akár szabadon bo­csátások érdekében, több meghallgatásra találtunk, mint a kormánynál... Van egy javaslatom: a mai dön­tésről az önök soraiból vá­lasztott bizottság keresse fel a szovjet főparancsnok­ságot ...” Kollár Ernő, Nógrád megye képviseletében: „Bányamér­nök vagyok . . . Nógrádban szétverték a munkásbizott­ságokat, Nógrád megyében egy tiszti különítmény ga­rázdálkodik. Azóta nem tu­dunk összejönni. (Tudniillik: a szénbányák munkástaná­csa). Egyedül voltam sza­badlábon. Nem bírunk két­százhúsz femberrel, aki terro­rizál bennünket...” A tanácskozás küldöttei éppen bizalmat szavaznak a munkástanácsnak, amely eddig vitte a tárgyalásokat, és épp szavazni készülnek a szovjet parancsnoksággal való kapcsolatfelvételi javas­latról, amikor zűrzavar tá­mad, ekkor érkezik a hír a salgótarjáni esemé­nyekről ... „Lövik a munkásokat” Rácz Sándor, a Budapesti Munkástanács elnöke: „A sal­gótarjáni küldöttel el kell mennünk a szovjet pa­rancsnokságra; elmondom őszintén: lövik a munkáso­kat . . . Keresztes: „Javaslom: a szovjet főparancsnokságnak az összekötőjét kérem ide, akivel a salgótarjáni szaktár­sakkal elmennek a . szovjet parancsnokságra. A leg­messzebbmenőkig követel­jük, hogy azonnal szüntessék be a vérontást...” A KMT sztrájkhatározata: A Nagybudapesti Központi Munkástanács, a vármegyék és a vidéki ipari gócpontok munkástanácsainak küldöttei a mai napon megtárgyal­ták a magyar nép jelenlegi súlyos helyzetét, és megálla­pították, hogy a Kádár-kor­mány az országot tragikus ál­lapotából nem tudja kive­zetni. A munkásság megbízottai által átadott memorandumot semmibe sem vette és arra nem.. válaszolt., Ezzel meg­mutatta, hogy semmibe sem veszi az egész magyar mun­kásságot és választott képvi­selőit. Közben letartóztatják és elhurcolják a munkástaná­csok elnökeit és tagjait. Ezért elhatározzák, hogy: 1. Kimondják és elrende­lik az egész országra a min­denre kiterjedő negyven- nyolc órás általános sztráj­kot, folyó hó 11-én 0,00 órá­tól 12-én 24 óráig bezárólag. Kedd és szerdai napra a Ká­dár-kormány népellenes és munkásellenes cselekedete miatt figyelmeztetésül. A bányák energia-fenntar­tására szükséges energiafor­rások és a városok vízszol­gáltatása működjék. A men­tők, tűzoltók, kórházak és orvosok végezzék munkáju­kat. Sztrájkfelhívás 2. Felhívjuk a világ vala­mennyi szakszervezetének dolgozóit, hogy velünk egy időben szolidaritás-sztrájkok formájában támogassák a magyar dolgozókat ä félelem nélküli életért és személyes szabadságukért indított har­cunkban. Budapest, 1996. XII. 8. A Nagybudapesti Központi Munkástanács teljes ülése * Negyvenegy év telt el a tragikus decemberi napok óta. Hét—nyolc esztendő az­óta is elmúlt, hogy ki merte mondani valaki: 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt Magyaror­szágon. Mégis elgondolkodtató, ez az idő nem volt elég arra, hogy egyértelműen bizo­nyosságot nyerjünk: kik a fe­lelősök ártatlan magyar em­berek könyörtelen legyilko- lásáért. . .- tván -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents