Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-05 / 284. szám
Disputa 1997. december 5., péntek x munkahelyteremtés” - Lapunk kerekasztal-beszélgetést rendezett Balassagyarmaton az ipari park szerepéről Ha élénkül a gazdaság, fejlődhet a térség Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium már elsütötte a startpisztolyt. Balassagyarmat bekerült azon 22 település közé, mely központi támogatásra számíthat iparipark-ter- vének megvalósításakor. Az már eldőlt, hogy legyen ipari park a palóc fővárosban, az azonban még kérdés, hogy milyen legyen, s ki üzemelteti majd? Ide is jönnek-e nyugati befektetők? Mivel tudja kínálni önmagát a város? A kérdések megválaszolásakor előkerülnek Balassagyarmat értékei, kedvező és kedvezőtlen adottságai. A szándék viszont egyértelmű: adott egy lehetőség, amit mindenáron meg akarnak ragadni. A Nógrád Megyei Hírlap eddig is nyomon követte Balassagyarmat iparfejlesztési törekvéseit, a nagyüzemek talpon maradási törekvéseit, melynek folytán némelyiküknél remény- teljes beruházásokról tudósíthattunk, s bemutathattuk azokat a termékeiket, melyek a mai piaci viszonyok közt is kelendőek, s nem csak keleten, de nyugaton is. E mellett természetesen a kis- és közepes vállalkozások történései is megjelennek oldalainkon. Most annak eredtünk nyomába, hogy miként fogalmazódtak meg az ipari park gondolatai azokban, akik döntés- helyzetben vannak, s a vállalkozókban, kiknek a pénztárcavastagsága függ majd ennek sikerétől. Munkareggelin Lapunk kereskedelmi vezetője, Plachy György, felelős szerkesztőnk, dr. Csongrády Béla és Tarnóczi László újságíró meghívásának eleget téve Juhász Péter, Balassagyarmat polgármestere, Géczy Gyula, a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (NMRVA) ügyvezető igazgatója, Zsidai László, az önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke, Sümegi Tibor, a Magyar Kábel Művek Rt. Balassagyarmati Kábelgyárának termelési vezetője, valamint a tervezési, kivitelezési munkáiról ismert balassagyarmati vállalkozó, Táborszki János, a napokban egy „munkareggelin” vett részt a Gösserben. A munka alatt itt természetesen nem a szolid, ám finom falatok elfogyasztását kell érteni, hanem pusztán azt a gyakorlatot, hogy még ezt a kis időt is igyekeztek munkával tölteni a résztvevők. A fölvetett kérdéseket és válaszokat úgy adjuk közre, ahogyan azok akkor és ott elhangzottak. Plachy György köszöntőjét követően felelős szerkesztőnk mondta el szándékunkat. A sajtó erejével Cs. B.: - Használni és segíteni jöttünk. A sajtó erejét akarjuk annak szolgálatába állítani, hogy Balassagyarmat gazdasági mutatói javuljanak. December 9-én terítékre kerül az ipari park ügye a városházán. A testületi ülés előtt nyilván fontos dolog, hogy a lakosság is megismerje, mit akarnak, miről döntenek majd. Salgótarjánban a napokban tartottak konferenciát a bátonyterenyeiekkel közös vállalkozói övezetről. Úgy gondolom, hogy ezek a fórumok - és a mi beszélgetésünk is - hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a feladatokra célirányosabban lehessen készülni. Helyszín kiválasztása T. L.: - A helyszín kiválasztásában már döntött a város képviselö-testülete. Mégis érdekelné az olvasót, hogy miért változtattak a Szüggyel közös iparipark-terven. Az okot sokan abban látják, hogy a térségi szeméttelep létesítésekor született érdekkülönbözőségek tették lehetetlenné a további közös munkát. J. P.: - Kétségtelen, hogy nem felhőtlen a két önkormányzat kapcsolata, ám a helyszín megváltoztatásában az kényszerített bennünket, hogy a Balassagyarmat-Szügy közötti területre kijutáshoz át kellene menni a teljes belvároson és ez felborítaná a város mindennapi életét. Az előzményekről szólva mindenképp' meg kell még említeni az NMRVA vállalkozás- szervező munkáját, melynek első lépése a helyzetfelmérés volt. Ennek birtokában pályázhattunk az ipari park címre. A helyszín kiválasztásánál szempontnak tekintettük, hogy az a nagy forgalmú 22-es útról jól megközelíthető, s mintegy önreklámként látható is legyen az ipari park. A kórház mellett is lett volna alkalmas terület, de itt még nem voltak rendezett tulajdoni viszonyok, míg a nyugati iparvidéken, s annak déli részén jó áron földhöz jutottunk. A pályázat beadásának határideje miatt az idő is sürgetett, ugyanakkor a választást szerencsésnek tartom azért is, mert itt a közelben már van kiépített, működő infrastruktúra, és egyébként sem lenne szerencsés a várost ipari létesítményekkel körbebástyázni. Miért éri meg? T. L.: - Milyen kedvezményekkel kívánja az önkormányzat a leendő ipari parkjába édesgetni a befektetőket? J. P.: - Termelő tevékenységnél öt, kereskedelmi tevékenységnél három év adómentességet fognak élvezni azok, akik vállalkozásuk székhelyéül, telephelyéül az ipari parkunkat választják. T. L.: — Ki működteti majd az ipari parkot? J. P.: - Az önkormányzatnak kicsi az apparátusa ehhez, a havonta ülésező képviselő-testület pedig az operatív ügyekben nem tudna hatékonyan működni, így szándékunkban áll erre a feladatra gazdasági társaságot létrehozni. S mindezt már az indulás szakában. Tehát ők alakítanák ki magát az intézményként működő ipari parkot is. G. Gy.: - A vállalkozásfejlesztési alapítvány már eddig is áldozott pénzt az ipari parkra, s továbbra is aktív szerepvállalásra készül. A vállalkozásfejlesztésnek ez éppen úgy terepe, mint az inkubátorház. Alapvető cél a munkahelyteremtés. A kormány modernizációs programja preferálja az ipari parkokat, s erre a lehetőségre minél gyorsabban rá kell startolni! T. L.: — Milyen készültségben vannak jelenleg a tervek? G. Gy.: - Az NMRVA finanszírozásával már elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, valamint az üzleti terv, s folyamatban van a közművek tervezése, s amikor létrejön a társaság, felgyorsulhat az engedélyeztetési eljárás is. T. L.: - Milyen pénzügyi hátteret tud Balassagyarmat ehhez a beruházáshoz biztosítani? Önkormányzati szerep Zs. L.: - Már a terület megvásárlását is az önkormányzat 22 millió forintja tette lehetővé. Ezen kívül kötelezettséget vállalt a képviselő-testület a további finanszírozásra is. A kitörés egyetlen lehetőségét látom az ipari parkban, s ebben a többi testületi tag szintén egységes véleményen van. A terület közművesítése 240 millió forintot igényel, ezt nyilvánvalóan nem lennénk képesek egyedül vállalni, de a központi pályázatokból ennek a pénznek a nagy része elnyerhető majd. G. Gy.: - Ez így igaz, a székesfehérvári Álba Ipari Zóna Kft. - amelynek szakértői nekünk is dolgoznak - már eddig is több millió forintot nyert el az jpari parkjuk infrastruktúrájának fejlesztésére. Itt kemény verseny van, amelyben gyorsan kell reagálni, különben lemaradunk. Szerintem az egyik legfontosabb kérdés, hogy a város és a térség mivel tudja fölkelteni a befektetők érdeklődését. T. L: - Az ipari parkok országos egyesületének elnöke Salgótarjánban arról beszélt, hogy az egyébként kelet-nyugati irányban megosztott gazdaságunkkal ellentétben az ipari parkok egy észak-dél tengely választóvonala mentén helyezkednek el, s ebből a szempontból akár azt is mondhatjuk, hogy a naposabb oldalon vagyunk. Ráadásul Balassagyarmat rendelkezik azon adottságokkal, amelyek a nyugati vagy a japán befektetőknél elvárásként jelentkeznek, hogy a rekreációs tevékenységre, kulturált szórakozásra, sportra, hétvégi szabadidős tevékenységre is lehetőséget tudjanak biztosítani. Munkaidőben, s az után J. P.: - Mind az ipari park, mind pedig annak tágabb környezete, a város és a vonzás- körzete véleményem szerint kedvező lehetőségeket kínál. Az ipari parkon belül ugyanis közös szolgáltatásokat vehetnek igénybe a vállalkozók. Ez a szállítástól, az őrzésen és védelmen át egészen a könyvelésig sok mindenre kiterjedhet. Mi elsősorban az 50-100 főt foglalkoztató vállalkozások megjelenésével számolunk, ahol ezen együttműködési szempontok különösen fontosak lehetnek. Tehát a „kerítésen belül” adott adókedvezmények mellett még számos lehetőség van a költségcsökkentésre, s itt például a közös marketinget is megemlíteném. A város pedig polgári gyökereivel, s azzal, hogy iskolaváros, az itt letelepedni szándékozó cégek szakembereinek kellemes életteret biztosít. A városban színvonalas hangversenyprogramok vannak, és Budapesthez való közelségünk — különösen a 2-es számú főútvonal fejlesztésével - elérhetővé teszi a fővárost is. Rendelkezünk egy jól felszerelt kórházzal, s most, amikor egyre inkább felértékelődik az egészség, ez is nagy kincs. Összességében tehát mindazt tudjuk nyújtani, amit akár Budapest, mégis egy sokkal emberibb, biztonságosabb közegben dolgozhatnak azok, akik Balassagyarmatot választják. G. Gy.: - Az ipari park és a város kölcsönösen hat egymásra, így fejlődik. Ez egy megtérülő beruházás, melynek sokan és hosszú időre élvezhetik az eredményét. Székesfehérvárott például majd minden terület elkelt már az ipari parkon belül, s ahogy halad előre az idő, úgy értékelődik fel itt az ingatlan, s a munkaerő ára is. J. P.: - A jövő évre, s az azt követőre további tíz-tíz millió forintos fejlesztésre vállaltunk kötelezettséget, reméljük, hogy a munkanélküliség jelenlegi helyzetén ez valódi segítséget jelenthet. T. L: - Nem tart attól a városvezetés, hogy a kedvező feltételek miatt az ipari parkba települnek ki majd azok a cégek is, melyek eddig a város területén voltak, s így megspórolhatják a helyi adót? J. P: - Költségvetésünkben ez az összeg, sajnos, egyelőre nem meghatározó. A város kiadásainak 70 százalékát a közalkalmazottak, köztisztviselők bére, s annak költségvonzata viszi el, s a bevételeink jelenleg, sajnos, meghatározóan központi költségvetéstől, vagyis a leosztott pénzektől függS. T.: - A kábelgyár eredményei nem ismeretlenek az itt ülők, valamint az olvasók körében sem. Mióta a Siemens többségi tulajdonába került a Magyar Kábel Művek Rt., azóta igen jelentős változásokat hajtottunk végre, s nem csupán a profil vagy a technológia terén. Először is leválasztottuk a fő tevékenységünkről azokat, amelyeket vállalkozásban vagy beszállítóként is el lehet látni. Látszólag tehát valóban csökkent a gyári létszám, ezzel szemben viszont a kábelgyári tevékenység jelenleg már több mint 700 főnek ad munkát. Azt gondolom tehát, hogy az ipari parknál is ez lesz a helyzet. Lehet, hogy a „kerítésen belüliek” adókedvezményt élveznek, viszont mások olyan beszállítók lesznek majd, akik a városban dolgoznak, ott adóznak is, de az ipari park gazdaságélénkítő szerepéből következően ezt meg is tehetik. Ösz- szességében tehát én sem látok bevételkiesést. Vigyük be a vámudvart ! T. L.: - Közösen használt infrastruktúrát említettek. Mit jelent ez konkrétan, mondjuk, a már meglévő nagyüzemekkel való együttműködésben? S. T.: - Alapvető dolog a szállítás, és a kábelgyár részéről ehhez közös működtetésre föl tudjuk ajánlani az ipari vágányunkat. Ennek megléte nyilván jelentős költségcsökkentő tényezőként jelenhet meg az ipari park kialakításában és a működtetésében is. Ugyanígy közös érdekként képzelem el a vámudvart, hiszen a jelenlegi helyén a megközelítés rendkívül problémás. Azt gondolom, hogy ennek az ipari parkban van a helye. Ez jó a városnak, mert a teherforgalmat csökkenti, jó a vállalkozásoknak, mert helyben van, s jó lehet a vámudvarnak is, mert bővítheti ügyfélkörét. A gyár kerítésén belül van szabad területünk, így az építés időszakában védettségben tárolhatnak anyagokat, a későbbiekben pedig szó lehet a gyáron kívüli területeink eladásáról is, amennyiben arra igényt tart az ipari park. T. L.: - Milyen lehetőséget látnak az új létesítményben a balassagyarmati vállalkozók? T. J.: - Ahhoz, hogy sikeresek lehessenek a vállalkozások, az egész térséget kellene egy kicsit jobban menedzselni. Mind szélesebb kör számára be kell mutatni a várost, az itteni munkakultúrát, a nagy múltra visszatekintő ipari és kereskedelmi hagyományainkat. Az ipari parknál is fontos lesz a marketing, az itteni vállalkozókat külső segítséggel is megfelelő helyzetbe kell hozni. Ami az egyik korábbi kérdést illeti, néhány szót a bedolgozásról. Úgy hiszem, sok olyan tevékenység lehet itt, melynek mi, a városban működő vállalkozók lehetünk a partnerei. Egészen a kialakítástól kezdve a további működésig. Meggyőződésem, hogy a város térségi központi szerepe nő majd, s ez a kereskedelemben is érezhető lesz. T. L.: - Mennyire építhetnek a szlovák határra mint profilra? G. Gy.: - Az IKIM kiemelten támogatja az olyan törekvéseket, melyek a határon „átnyúlva” közös tevékenységre építenek. Szentgotthárd példáját említhetném, ahol az ipartelepítés ezen szempontja a lakosság megtartó erejét is növelte. S. T.: - Ebben a lényeges kérdésben én azért pesszimistább vagyok. Szlovákia déli részén nehéz partnercégeket találni. Ott a gazdaság a miénktől is lényegesen rosszabb helyzetben van. Zárszó helyett P. Gy.: - Számomra a park korábban egy árnyas ligetet jelentett, melyet átgondoltan, kellő szakmai ismeretek birtokában gondos kezek ültettek, s ápolták is azt. Az ipari park megjelenését is ennek mintájára képzelem el. Csakhogy itt a növények mellett azokat a gondolatokat is el kell ültetni, melyek ebben a körben is megfogalmazódtak. Az ipari parkba bevihető vámudvar, a közösen használható kábelgyári ipari vágány, s talán ez a beszélgetés is valamennyiünknek olyan magot jelent, amely ki fog csírázni. * Pohárköszöntőt, tósztot természetesen most még senki sem mondott. Ez érthető is. Egyrészt a kerekasztal-beszél- getés résztvevői természetesen nem akartak előre inni a medve bőrére. Másrészt mindenki sietett, s még a volán mögé is kellett ülni. Abban viszont megegyezés született, hogy az ipari park kialakításának valamennyi mozzanatát továbbra is követik az asztal körül ülők, s az avató ünnepségen valóban sor kerülhet majd a koccintásra. Addig is megfontolásra ajánlották a jelenlévők, hogy azt az időpontot, amikor is az ipari cím használatát elnyerik, avassák majd születésnappá. Egyúttal jó alkalom legyen ez egyebeken kívül arra is, hogy évről évre tekintsenek vissza az elvégzett feladatokra ezen a napon. Lejegyezte: Tarnóczi László Abban mindenki egyetértett, hogy az Ipoly-parti városban szükség van az ipari parkra fotó: rigó tibor
