Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

1997. december 31., szerda Szilveszter ’97 5. oldal A városi rendőrkapitányságok bűnügyi osztályvezetőitől kérdeztük Mi volt az esztendő bűnügyi sztorija ? Évente több mint háromezer bűnüggyel foglalkoznak Nógrád megye rendőrei. Ezek között előfordulnak nagyon súlyos életellenes bűncselekmények, rablások, betörések, de úgy­mond tucatesetek is. S természetesen vannak furcsa ügyek is. A városi rendőrkapitányságok bűnügyi osztályvezetőit kér­deztük meg, hogy ’97-ben mi volt számukra a legérdekesebb, leghumorosabb bűnelkövetés. Fürjes Béla alezredes Balassagyarmat Sokáig nyomoztunk azok után a tettesek után, akik mintegy száz bűncselekményt követtek el sorozatban. Gépkocsikat tör­tek fel, loptak el, különféle ér­tékeket tulajdonítottak el. A nyugati kocsikat vagy egy fémszalaggal vagy műanyag lappal nyitották ki. Előfordult azonban, hogy némelyik ko­csinak betörték az ablakát. Olyan eset is volt, hogy a gép­kocsivezető a motorházban matatott, amikor a hátsó ülés­ről elvitték az aktatáskát öt­venezer forinttal. A törvényes határidőben nem tudtuk ezeket a bűnözőket elfogni és azon törtük a fejünket, hogy kik ezek a jól felkészült tolvajok. Az utólagos felderítés során azonban sikerült a tetteseket elcsípnünk. Nagyon megle­pődtünk, hiszen közülük egy nyolcéves, kettő kilenc- és egy tizenkét éves volt. Józsa Mihály alezredes Bátonyterenye Bejelentés érkezett a kapitány­ságra, hogy betörés történt. A telefonáló némi útbaigazítást is tudott adni a feltételezhető tettes hollétéről. A kollégák kimentek a megadott területre és egy fiatal személyt kerestek. Az otthon lévők közül azon­ban senki sem akarta tudni, hogy hol van a fiatalember. Dolguk végezetlen tértek visz­sza, de megállapodtak, hogy másnap kora hajnalban ismét felkeresik a családot. Úgy is történt. Bekopogtak a konyha­ajtón, s az ajtó kinyitása után azonnal bementek. A házbe­liek nagyon meglepődtek a ko­rai látogatáson, de a fiúk most sem találták a keresett sze­mélyt. Ekkor azt vették észre, hogy a konyhaasztal olyan szorosan áll a szekrény előtt, mintha csak le akarná azt zárni. Kíváncsian félre húzták, mire hirtelen kinyílt a szek­rényajtó és kigurult belőle a ház ura. Mondani sem kell, hogy nem őt keresték, hanem a gyereket, de mivel ellene a büntetésvégrehajtási intézet el­fogató parancsa volt érvény­ben, őt hozták a rendőrségre. Nem sokkal később elfogtuk a betörés tettesét is. Medve János őrnagy Pásztó Szép, derűs napon történt a lo­pás három fiatal „jóvoltából.” Szerencsénkre valaki látta amikor egy vállalkozó telephe­lyére ketten behatoltak és pa­kolták a szajrét. A harmadik társat odakint hagyták a kerítés mellett. Ő mozgáskorlátozott és tolókocsiban ült. Azt gon­dolták, róla senki sem tételezi fel, hogy be akar tömi vala­hová. A bejelentés nyomán azonnal a helyszínre indult a rendőrjárőr. Ezt a két suhanc is észre vehette, mert hanyatt­homlok menekültek, azt re­mélve, hogy megúszhatják a dolgot. Igen ám, csak arra nem gondoltak, hogy a figyelő nem tud megszökni. Nemsokára a másik kettőt is elfogták, akik hatvanezer forint értékű fémet vittek magukkal. Csorba László százados Rétság A bicskei nevelőotthonból megszökött két gyerekkorú s ide keveredett hozzánk. Mivel semmijük sem volt, lopással próbálkoztak. Sikerült is nekik a nagy parkoló melletti társas­ház pincéjébe behatolni, ahol feltörték a rekeszeket, s élel­miszereket, kerékpárokat vit­tek el. A napközben történt esetre csak este derült fény, amikor az egyik lakó lement a pincébe és észrevette a betö­rést. Telefonon hívta a kapi­tányságot. Sorolta, hogy mi tűnt el és éppen arról beszélt, hogy két színes mountain bike kerékpárnak is lába kelt, ami­kor az ablakon kitekintő ügye­letesnek elakadt a lélegzete. A kapitányság bejárata előtti te­ret megvilágító lámpa fényé­ben akkor karikázott el két gyerek az ellopott bicikliken. Az utánuk eredő járőr percek alatt elfogta őket. Kaszás Ottó őrnagy Salgótarján Egy szép tavaszi vasárnap gyerekeimmel erdei sétára in­dultunk. A Pécskő hegyi sípá­lya irányába tartottunk, amikor útközben régi kedves ismerős­ként jött szembe egy apa a két gyerekével. A nyolc- és tíz­éves srác mintegy negyven rendbeli bűncselekményt kö­vetett már el. Az édesapjuknál ásó, kapa és más kerti szer­szám volt. Megkérdeztem, hogy hol, merre jártak. Az apuka azt válaszolta, hogy mi­vel az édesanyjának telke van Somlyóbányán, ott voltak ásni és rendet csinálni. Hittem is meg nem nem is ... Már egy jó kilométert is haladtunk a sí­pályák alatt, amikor látom, hogy 15-20 méter hosszban valaki kiásta az elektromos vezetéket a földből. Mindjárt arra gondoltam, hogy ez lehe­tett a telek, amiről beszélt az apuka. Hétfőn az apuka már várt engem. Lesütött szemmel vallottá be, hogy hazudott ne­kem. Ugyanis ők lopták el a villamos vezetéket. Mizser István őrnagy Szécsény A disznóvágások idején tör­tént. Szécsényfelfaluból beje­lentették, hogy ismeretlen tet­tes kipakolt egy füstölőt, s el­vitte az összes benne lévő fi­nomságot. Kimentünk a fa­luba, sejtettük, hogy kinél kell keresni a disznóságokat. Az il­lető nyugodtan fogadott, be­tessékelt a házba és készsége­sen nyitotta ki előttünk a kam­raajtót is. A lopott holmit sehol sem leltük. Egyik nyomozóm azonban körbejárta a házat is. A kert felé eső részen hirtelen átható fokhagymaszag ütötte meg az orrát. Tovább ment a kertben, amikor észrevette, hogy a két telket elválasztó ro­gyott kerítés egyik oszlopán nagy csomag lóg. Mindjárt tudta, hogy meglelte amit ke­restünk. Amikor behozta a házba, a gazda csak annyit mondott neki mérgesen: - Az isten tegye valahová azt a nagy orrodat. Pádár András Törvénysértő Mikulás . . . Rendnek márpedig lennie kell! Történt, hogy egy ponyipusztai ember Mikulás napján zsákot ragadott, telepakolta gyerme­keknek tetsző holmival, lóra pattant, s jó néhány salgótar­jáni emberpalántához juttatta el ajándékait, mint annak ide­jén elődje. Csak gondolom, hogy egy életre szóló emléket okozott a csemetéknek, no meg magának is .. . Emberünk ugyanis lebukott! Engedély nélkül közlekedett a főúton a négylábúval, ám ez még semmi: a lónak szüksége támadt. Ugye értik, menet köz­ben végezte el a dolgát. Az Acélgyári úton. Nos, a közterület éber őre azonnal a nyomába eredt, s Pálfalván beérte. Azt gondolta, hogy a városszerte ismert vál­lalkozó, K. J. ül a nyeregben, ám tévedett. De a ló csak az övé lehet - vette gyanakvóra a dol­got, s máris így kezdte: mondja meg kend a K. úrnak, hogy ta- karíttassa el a trágyát az Acél­gyári útról. Mikulásunk széttárt kézzel magyarázta, hogy ő nem azonos K. J -vei, s régóta van saját lova, egyébként is csak a szeretet vezérelte. A bölcs hivatal nem futa- modhat meg ilyen esetben, a közterület felügyelő megírta hát a feljelentést. Mikulásunk a két ünnep között kapta meg az első fokú hatóság végzését: fizessen kétezer forint szabálysértési dí­jat. Az ok: az állati erővel von­tatott jármű vezetője köteles gondoskodni az állat ürüléké­nek eltávolításáról, s ezt Miku­lásunk elmulasztotta. Okos jogszabály, hiszen mindenki tudja, mennyire kör­nyezetromboló jószág a ló. Mi­kulásunk csak azt nem érti, hogy akkor miért nem kutya­szaron nevelnek gombát, miért keresi minden termesztő a ló trágyát? Másrészt, a 26 ló „ürülékét” termelő kétütemű motorokra miért nem tér ki a rendelet? Trágyától ugyanis még senki nem kapott rákot. . . En azonban azt mondom, igaza volt a közterület-felügye­lőnek. Ha az eset miatt esetleg valaki kicikizné, mondja azt: azért büntette meg a Mikulást, mert nem volt a lován macska­szem! Szilveszter Miklós Egy aranyszabály: ha két percig áll, finomabb ... Nem pezsgő, csak habzóbor December 31-én éjfél előtt pezsgőt bontunk, legalábbis ezt mondjuk. Pezsgőnek, azaz champagne-nak azonban csak a franciaországi Champagne környéki szőlőből szüretelt, az ottani pincékben erjesztett bo­rokból készült italt hívhatják. Amit bárhol másutt gyártottak -legyen az bármilyen nemes is- azt csupán a habzóbor megjelölés illetheti. Az ital íze, aromája, szénsav­tartalma akkor érvényesül a leg­jobban, ha 8 és 10 fok között, azaz nem a mélyhűtőben tárolják. A bontásnál ügyeljünk arra, hogy a dugót lassan húzzuk ki az üvegből. Kinyitás után ne töltsük azonnal poharakba, hanem hagy­juk állni két percig, amíg a szén­sav nyugalomba kerül. Pezsgőt csak vékonyfalú, magas, szűk szájú poharakba töltsünk. A pa­lackot mindig, kibontatlan álla­potban is állítva tároljuk. Bontás után azonnal zárjuk vissza a tete­jét, nehogy a szénsav elillanjon. Óévi, új évi derülésre Demográfiai kísérlet A szociológusok szeretnék tisz­tán látni a demográfiai helyze­tet szocialista és kapitalista re­lációban. Ezért a következő kísérletet végzik el: egy lakatlan szigetre küldenek egy angol nőt és két angol férfit, egy francia nőt és két francia férfit, valamint egy orosz nőt és két orosz férfit. Egy esztendőre tervezik a kísér­leti időt, amelynek leteltekor elvégzik a felmérést. Elsőként az angol nőt kérde­zik, miként érzi magát.- Nem jó ez az élet. George és Jack megalapították a night clubot és örökké golfoztak, te­niszeztek, szinte teljesen elha­nyagoltak- feleli a lady szo­morúan. Következik a francia hölgy, aki viszont lelkendezve újsá­golja a sikereit:- Csodás egy évem volt, képzeljék, már az első nap Paul lett a féljem. Pierre, a szeretőm, másnap meg fordítva. Szívesen élnék még így egy évtizeden át! Örülnek ám a sikernek a tu­dósok és szinte hasonló pozitív választ várnak Másától, a har­madik kísérleti alanytól.-Hát az elején még csak- csak megvoltunk, Iván és Alek- szej megalapították a kommu­nista pártot, Alekszej lett a tit­kár, Iván meg a helyettese. Egyik nap Alekszejé lettem, a másikon meg Iváné. Aztán egy hét múlva, mint kurvát, kirúg­tak a pártból. Sivatagi szárazság Afrikában jár a turista, és a hatalmas piramisok közt bo­torkálva, a rekkenő hőségben megkérdez egy járókelőt:- Mondja uram, itt nem szokott esni az eső?- Itt olyan ritkán esik, hogy akadnak ötesztendős halak, amelyek még nem tudnak úszni... „Nem hiányzik semmi... ” A gyerekeket kérdezi a tanító néni az iskolában, hogy kinek mi hiányzik a lakásából, mire lenne szüksége a családnak.- Nekünk egy automata mo­sógépre lenne szükségünk, most arra gyűjtünk- mondja Pistike. -Nálunk elromlott a régi tévé, most egy modernebb színes televíziót szeretnénk vá­sárolni, meg parabolaanten­nát - feleli Jolánka. - Nekünk nem hiányzik semmi otthonról - mondja Móricka határozot­tan.- Honnan tudod ezt ilyen biztosan? - kérdi a tanító néni.-A múltkor apukám része­gen jött haza, lehányta a sző­nyeget és anyu azt mondta:- No, már csak ez hiányzott! D. F. Hasonmások ne kíméljenek ! - Üzenet az űrből a Fehér Házba Kis országnak kicsi a Clintonja Salgótarjánban is él egy Bili Clinton: Pintér Sándor megdöb­bentően hasonlít az amerikai elnökre. Bár ... Ha alaposab­ban veszem szemügyre a két urat, - nem felejtve el azt sem, hogy Clintont a magamfajta mezei polgár csak a képernyőn vagy fotón láthatja - rögtön feltűnik, hogy Pintér úr a má­zsás súlyú, százkilencvenvalahány centis Clintont termetre lényegesen alulmúlja...-Kis országnak kicsi a Clin­tonja - intézi el egy legyintés­sel és egy logikus megállapí­tással a termetek különbségére tett megjegyzést Pintér Sán­dor. - Különben meg, ami a testsúlyt illeti, még utolérhetem Clin­tont ...- Mikor vettem észre a hasonlóságot?- kérdez vissza. - Nem is nekem tűnt fel, hanem az egyik mun­katársamnak, még 1994-ben. Néhány hó­nappal később részt vettem egy miskolci hasonmásversenyen. Csak a negyedik let­tem, de azért kellemes élmény volt. Ezután kezdtem el a kísérlete­zést, hogy felvegyem a kapcsolatot az ameri­kai elnökkel...- Ez még mezei ma­gyar hivatalnokokkal sem mindig jön össze, nemhogy egy külföldi állam­férfival - jegyzem meg az akadékoskodás kedvéért.- Nekem meg Clintonnal nem sikerült - nyugtat meg gyorsan Pintér Sándor.-Egyébként szoktam neki levelet küldeni az amerikai nemzeti ünnepeken: július 4- ikén, a függetlenség napján, meg a hálaadás napján, ami mindig november negyedik csütörtökére esik. Üdvözöltem őt akkor, amikor újraválasztot­ták, de karácsonykor meg a születésnapján is... Az Inter­neten keresztül a Fehér Ház vendégkönyvébe is írtam már üzenetet. Bili Clinton szemé­lyesen még sosem válaszolt, de a titkárságának vezetője, Stephen Hóm már küldött ne­kem levelet, köszöni az érdek­lődést, a jókívánságokat, üd­vözöl az elnök nevében.- Amerikában a híres embe­rek hasonmásai állítólag jól megélnek a külsejükből, de va­jon Magyarországon mi ér­telme van a dolognak?-Nem sok, bár nem rossz érzés az, ha valaki éppen az amerikai elnökre hasonlít. Egyébként szeretnék kijutni az USA-ba, hogy a washingtoni és a salgótarjáni Clinton végre találkozhasson! Sokaktól kér­tem már ehhez segítséget, még Friderikusz Sándornak is ír­tam, amikor közzétett egy fel­hívást, hogy lehetetlen kíván­ságokat próbál meg teljesíteni. Eddig nem jött válasz, de még reménykedem. Jövőre lesz egy nagy Clinton-hasonmás ver­seny az USA-ban, arra min­denképpen szeretnék kijutni. Az az álmom, hogy egyszer kezet szoríthassak az elnökkel!- Úgy tűnik, hogy írogatni is szeret...- Igen, néha elkövetek egy- egy verset is. Sok az igazságta­lanság a világban, ezeket leg­alább költeményekben jó or­vosolni. Különben elég izgága ember vagyok, ebből néha már gondom is volt. Persze ... Aki nem élt végig az enyémhez ha­sonló életet, az nem tudhatja, hogy milyen lelkileg sérült embernek lenni. Azért, hogy a gondoktól szabaduljak, egy pá­lyázatra megírtam az önélet­rajzi kisregényemet; ennek egy rövidített változata az In­terneten is olvasható, magyar és angol nyelven. Visszatérve az éle­temre: egy kicsit az is hasonlít Clintonéhoz: egyéves korában ő is árván maradt, akárcsak én. Őt is nevelőszülők nevelték, mint engem. Igaz, én később állami gondozásba kerültem, Sopronba; az intézetre nem lehet panaszom, bár még most is fáj néha, hogy nem volt kinek mondani: apuka, anyuka ... — Amikor kikerül­tem a nagybetűs életbe, először Buda­pesten dolgoztam, az­után Salgótarjánba ke­rültem. Jelenleg az Öb­lösüveggyárban va­gyok laboráns. Egy idős hölgynél, Aranka néninél lakom. Őt anyámként szeretem és tisztelem. A különféle gon­dok ellenére meg vagyok elé­gedve a magam kis életével, bár az utam sokszor igencsak göröngyös. Nem könnyű át­vergődni ezeken a szakaszo­kon, de - akármilyen hihetet­len - a Clintonhoz való hason­lóságom ebben is segít! K. I. íme az igazi, a washingtoni ... ... és a salgótarjáni hasonmása

Next

/
Thumbnails
Contents