Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27-08 / 301. szám

6. oldal Hétvégi Magazin 1997. december 27., szombat Idei tevékenységük alapján is dicséretet érdemelnek Nógrád megye képviselői „Munkás” évet zárt az Országgyűlés Soltész István, a parlament főtitkára, dr. Gál Zoltán házelnök és Kulcsár Gáborné sajtó­osztály-vezető az év végi „ elszámoláson ” a szerző felvétele- Dinamikus és eredményes törvényalkotó, „munkás” évet zárt a magyar Ország­gyűlés - hangsúlyozta dr. Gál Zoltán házelnök, azon a sajtótájékoztatón, amelyet Soltész István, a parlament főtitkára és Kulcsár Gá­borné sajtóosztály-vezető je­lenlétében, a közelmúltban tartott. A számszerű adatok — nyolcvankét törvény, het­venhét törvénymódosítás, százhuszonhat országgyűlési határozat, három politikai nyilatkozat - nemcsak sta­tisztikai értéket képviselnek. Ezek viszonyítási pontok ugyanúgy, mint az a tény, hogy idáig négyszázötvenhat törvényt hoztak tető alá a honatyák. Ez harminchá­rommal több, mint az előző parlamenti négy év teljes időszakában. Lényeges vi­szont, hogy az egyre össze­hangoltabb törvényalkotói tevékenység felgyorsuló ütemben járul hozzá mind az ország társadalmi, politikai és gazdasági stabilitásához, mind pedig a Magyar Köz­társaságnak az európai integ­rációs folyamatban való in­tenzív részvételéhez. Mint tudósítónk kérdésére válaszolva Gál Zoltán el­mondta, Nógrád megyének sem kell szégyenkezni kép­viselői miatt. Példás és érték­teremtő munkát végeztek mind a törvény-előkészítő folyamat során, mind pedig a különböző bizottságokban és speciális programokban. Nevek említése nélkül kö­szönet illeti mindannyiukat, hiszen például a környezet- védelem, a drogellenes tevé­kenység, a munkahelyterem­tés, a kistérség-fejlesztés, az oktatás, a művelődés, a sport — és más terület- hatéko­nyabbá és színvonalasabbá válhatott az ő munkájuk által is. A házelnöki fogadáson, az idei parlamenti év utolsó „napirendi pontjaként” meg­köszönte Gál Zoltán a médi­ának - köztük a Nógrád Me­gyei Hírlapnak - valamint személyesen az elektronikus és írott sajtó meghívott kép­viselőinek az objektív, tárgyszerű és konstruktív tu­dósítói munkát. G. Szűcs László Leégett Monte Carlo harminc méteresnél is nagyobb karácsonyfája Füstbe ment büszkeség Három nappal karácsony este előtt „füstbe ment” a Monacói Hercegség egyik büszkesége, a közelgő ün­nepre a Monte Carlo-i ka­szinó előtt felállított óriási fenyőfa. Vélhetően rövidzárlat miatt gyulladt ki a 2200 villany­égővel díszített hatalmas fe­nyőfa, amely a tűzoltók min­den erőfeszítése ellenére órá­kon belül elhamvadt. A bal­esetnek szerencsére nem vol­tak sérültjei, csupán a közel­ben parkoló gépjárműveket kellett igen gyorsan eltávolí­tani a perzselő hő elől. A 30 méternél is magasabb karácsonyfa szállítása, felállí­tása és különösen gazdag dí­szítése miatt mintegy egymil­lió frankba (körülbelül 32 millió forintba) került. Albert Einstein: Az Űristen nem játszadozik az univerzummal / Es ha a nagy fizikus mégis tévedett ? Tudományos és egyben fantasztikus sikert értek el osztrák fi­zikusok: sikerült tudományos körülmények között megvalósí­taniuk a „minden hordozó eszköz nélküli anyagátvitelt”. Eddig legfeljebb tudományos­fantasztikus regényekben, fil­mekben lehetett találkozni az ilyen típusú anyagátvitellel, ide­gen szóval teleportációval. Az utazásnak (?), szállításnak ezt a módját eddig természetfölötti je­lenségnek tartották. Ide sorolták például azt a jelenséget, amikor különféle tárgyakat, például egy golyóstollat - állítólag - sikerült az egyik szobából a másikba átte­lepíteni, pusztán a szellemi ener­giák segítségével, anélkül, hogy a tárgyhoz bárki is hozzáért volna. A tudományos világ persze mindig fenntartással él a termé­szetfölötti jelenségekkel szem­ben: nemcsak azért, mert jelen­kori tudásunkkal nem magyaráz­hatók meg, hanem azért is, mert ellenőrzött körülmények között nem mindig ismételhetőek meg a kísérletek. A fizika ma (és eddig) ismert törvényei szerint a telepor- táció lehetetlen. Már Albert Einstein is kizárta a lehetőségét, szavaival élve, aj Úristen nem játszadozik az univerzummal. Ezért számít óriási tudomá­nyos szenzációnak, hogy osztrák kutatóknak, Anton Zeilingernek és munkatársainak az innsbrucki egyetemen sikerült kísérleti kö­rülmények között a teleportáció. Igaz, mindössze egyetlen fo­tont (az elektromágneses sugár­zás energiájának elemi részecské­jét) voltak képesek egy méter tá­volságba „áttelepíteni”. Római kori településen találták, szokatlanul gazdag kincsekkel Ősrégi bazilika Spanyolországban Megtalálták a legrégibb spanyol bazilikát Madridtól délre, Carranquéban. A templomot a IV. század vé­gén, Nagy Theodosius (379- 395), a Római Birodalom utolsó császárának uralko­dása alatt építették, sírhely­ként Materno Cinegio, a császárnak a mai Spanyol- ország területén született egyik nagybátyja számára. A nyolcvan méter hosszú ba­zilikát szokatlan gazdagon dí­szítették kincsekkel, melyek egy része Keletről származott. Az ásatások során találtak tö­rökországi márványt vagy vö­rös porfírt, egy olyan kristályos vulkáni kőzetet, amelyet rend­szerint császársíroknak tartot­tak fenn. Matemo Cinegio pre­fektus volt a Római Birodalom keleti részén. A bazilikát egy olyan római kori településen találták, amely a mai Madrid és Toledo között fekszik. Az ásatások 1983-ban kezdődtek, de számos épít­ményt még fel sem tártak. TTie- odosius nyilvánította államval­lássá a katolikus tanítást a Ró­mai Birodalomban. Halála után vált véglegessé a már addig is körvonalazódó szakadás a bi­rodalmon belül. A császár Honorius nevű fiát jelölte a Nyugat-Római Biroda­lom trónörökösévé, Arkadios fiát pedig a Kelet-Római Biro­dalom - a későbbi Bizánci Bi­rodalom - trónjára szánta. Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- öngyújtót ? Ezer forintos vásár- rejtvényünk megfejtését legké- fejtése: Elnézést kisasszony, lási utalványt nyert: Eged Gi- sőbb december 31-ig küldjék nem tudna kölcsön adni egy zella, Garáb, Petőfi u. 20. Mai be szerkesztőségünk címére. Templomaink története Református gyülekezet - SALGÓTARJÁN A Pipis-hegy tövében, vagy ahogy a tarjániak mondják, a „Meszes” alatti dombtetőn emelkedik „kakasos” torony­csúcsával a református templom. A 30-as évek elejétől meghatározója a várostörténet megmaradt építményei­nek. A bejárati ajtóra függesztett ismertetőn bárki elol­vashatja a salgótarjáni református gyülekezet és a temp­lom rövid történetét. Már a századforduló idején kiemelkedő volt a város és vonzáskörzete hívő lakóinak katolikus többsége. A refor­mátusok száma ezen a vidéken ma is lényegesen kisebb. A századforduló óta a város adta munkalehetőségek révén so­kan érkeztek ide a környék falvaiból, de az ország más te­rületeiről is. A református felekezethez tartozók 1900 pünkösdjén ki­lenc családdal alkották meg a salgótarjáni gyülekezetét. Kezdetben Balassagyarmatról járt át az ottani lelkész, majd 1916-tól a teológiáról frissen kikerült Bereczky Albert lett a gyülekezet önálló, választott lelkésze, aki három esztendeig látta el itt a feladatát. 1920-ban jutott el odáig a gyülekezet, hogy saját temp­loma felépítésének gondolata felvetődhetett. A gondolat, a terv, és a kivitelezés oroszlán- része Liptay B. Jenő nevéhez fűződik, aki a Rima-Murányi Salgótarjáni Vasmű Rt. akkori igazgatója volt. Sajnos, a templom felszentelése előtt egy évvel, 1928-ban, fiatalon, ötven esztendős korában el­hunyt. Örök álmát itt, ebben a templomban alussza, a Liptay- család kriptájában. A főbejárattól balra eső ajtó fölötti felirat szerint „Hálája és kegyelete jeléül készíttette a R. M. S. T. Salgótarjáni Acélgyárának Tiszti-altiszti- kara és munkássága az Úrnak 1929-ik esztendejében.” A templom parókia felé eső falán pedig emléktábla is öregbíti az áldozatos munkát végző, egykori gyülekezeti gondok emlékét: „Itt nyugszik Nemes Liptay B. Jenő M. Kir. kormányfőtaná­csos, a R. M. S. T. Salgótarjáni Acélgyárának igazgatója. Szü­letett 1878 évi szeptember hó 9-én Budapes­ten, meghalt 1928 évi április hó 1-jén Buda­pesten." A gyülekezet létszáma a temp­lom felszente­lése utáni évti­zedben gyara­podott, de a há­borús időkben - a férfiak jó ré­szét katonának hívták be - megfogyatkozott a számuk, sőt a harangok is odavesztek. Pótlásukra 1948-ban, a re­formátus lelkészből lett akkori köztársasági elnök, Tildy Zol­tán jelenlétében került sor. Az inflációs idők, majd az ötvenes évek ismét megnyir­bálták a gyülekezet létszámát. Az utóbbi évtizedek során itt szolgálatot végző lelkészek közül néhány nevet emel ki a most második esztendeje ide megválasztott fiatal lelkésznő, E. Németh Judit. Baksa Sándor, Végh Tamás, lsépy Gábor, Égető Ferenc működése alatt a komoly hit­vallók száma mintegy két­száz-kétszázötven fő körül stabilizálódott. Ők hűséges tagjai a gyülekezetnek; az egykori Liptay-család ma is képviselteti magát a presbite­rek közt, Liptay Jenő salgótar­jáni mérnök odaadó keresz­tyén lelkülettel végzi feladatát. D. F.

Next

/
Thumbnails
Contents