Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24-25-26 / 300. szám

1997. december 24., szerda SporTTüköR 11. oldal Szabados Tamás teniszösztöndíjjal az Egyesült Államokban kezdi az új évet Savannah, de nem csak péntek este Alighogy véget ért a tévé péntek esti sorozata, a Dallas, máris elkezdődött az újabb éveken át tartó amerikai szappanopera, a Savannah. A sorozat - melynek máris több millió magyar nézője van - körülbelül négy éven át fog tartani. Akárcsak Szabados Tamás savannahi „kirándulása”... ennyi lesz majd január másodi­kén is, amikor gépre ülök.- Mi vár rád kint, egyáltalán mire szól az ösztöndíjad?- Mint említettem, egy teniszösztöndíjat kapok, ami De ne rohanjuk a dolgok elébe! Kicsoda is Szabados Tamási Az alig 21 esztendős salgótar­jáni teniszező neve ismertebben cseng a fővárosban, mint szü­lővárosában. Pedig évek óta stabil játékosa a Salgótarjáni Lendület Tenisz Egyesület OB I-es férfi csapatának, s fiatal kora ellenére letette névjegyét országos versenyeken is: volt már huszonhatodik is a magyar felnőtt férfi ranglistán. Most azonban - valószínűleg - jó ideig hiányozni fog a magyar pályákról, így Salgótarjánból is, ugyanis négy évre az Egye­sült Államokba, a savannahi Armstrong Atlantic State Uni­versity nevű egyetemre teszi át székhelyét. Hogy miért, arról őt magát faggattuk.- Egy éve Budapesten edzősködöm - kezdte Szabados Tamás - s játszottam néhány fővárosi klubban is. A TF két­éves kurzusának elvégzése után jelentkeztem az ÉLTÉ pszicho­lógia-szakára, de nem vettek fel. Szerencsémre találkoztam néhány segítő szándékú sráccal, akik azt ajánlották, próbáljak meg sporteredményeim alapján megpályázni egy amerikai ösz­töndíjat. Úgy tűnik, sikerült...-Ilyen egyszerű lenne átke­rülni az Újvilágba?- Nem, természetesen nekem sem ment egyszerűen. Az ame­rikaiak láttatlanban „vásárol­nak”, így nagyon alapos önélet­rajzot kértek, valamint átnézték a tanulmányi eredményeket, s kértek néhány tesztet is. Hat egyetemre küldtem ki a pályá­Az acélgyári pályáról- az ígéret Földjére. zatomat, három válaszolt is. Szívesen láttak volna Hawaii­on, de az nagyon vallásos egye­tem, igen sok lett volna a kö­töttség. Emellett egy carolinai és a már említett savannahi egyetem adott pozitív választ, én pedig az utóbbit választot­tam.- Ha jól tudom, valahova Florida fölé készülsz...- Igen, s már egy kicsit izgu­lok. Azt mondják, most 10-15 fok meleg van kint, s körülbelül azt jelenti, hogy az egyetem csapatában játszom majd. 13 000 dollár egy évre a tandíj, ennek kilencven százalékát állja az iskola. Emellett ők biz­tosítják a tankönyveket, több garnitúra felszerelést, a szállást, az étkezést, s valamennyi napi­díjat is kapok.- Milyen lesz kint az időbe­osztásod?- Pontosan még nem tudom, annyi biztos, hogy január ötö­dikén már ófákon kell részt­vennem. Az edzésidőket sem tudom még, van, ahol reggel, van, ahol délután tartják a fog­lalkozásokat. Hétvégén verse­nyeken veszünk majd részt, el­sősorban az egyetemi bajnok­ságban, ami ott nagyon erős, többen a világranglistára is ke­rültek onnan. Pénzdíjat azon­ban nem vehetünk fel.- Az előbb többesszámban beszéltél...-Igen, hiszen nem egyedül leszek a csoportban. Már be­széltem az edzőmmel, aki né­met, Andreas Kochnak hívják, s egy „nemzetközi” csapatot irá­nyít, hiszen rajtam kívül két német, illetve egy-egy svéd, norvég, brazil és amerikai srá­cot edz majd.- Nem kis lehetőség áll előtted...-Én is így érzem. Szeren­csém van, hogy ilyen fiatalon kaptam egy ilyen lehetőséget, hiszen mindössze huszonöt éves leszek, amikor végzek. Egy kinti diploma sokat ér, s hallottam jó néhány honfitár­samról, aki jól szerepelt kint, s később tanítványokat, edző­partnerséget vállalt. Ott van például a Krasznai Zoli, aki Minneapolisban végzett, s most Szeles Mónikával edz.-Nincs más hátra, mint előre...- Most már tényleg minden rajtam múlik. Szeretném meg­köszönni szüleimnek a lehető­séget, az anyagi áldozatválla­lást, G ót ai Lászlónak, Rozgondi Pálnak, s az összes „lendületes” ismerősnek a bizalmat, a gon­doskodást. Sajnos, azt hallottam, eléggé ellehetetlenült a tarjáni klub helyzete. Nagyon sajnál­nám, ha június 27-én, amikor hazajövök nem lenne hova visz- szatémem... Andó Ákos Karácsonyi számadás Ilyenkor, az óesztendő vé­gén mindenütt eljön a számvetés ideje. Mi is meg­kérdeztünk néhány nógrádi sportolót, sportvezetőt, ő hogyan értékeli 1997. évi teljesítményét? Urhányi István válogatott labdarúgó, az SBTC nevelése:-Gazdag idényt tudhatok magam mögött, hiszen az USA profibajnokságának első magyar focistája lehettem. Igazi világsztárokkal léphet­tem hétről hétre pályára, azt hiszem Valderrama, Dona- doni, Campos vagy Etsheveri neve ismerősen cseng a nóg­rádi focirajongók fülének is. A kispadon pedig olyan „mes­terek” irányítják a csapatokat, mint például Carlos Pereira (New York Metro Stars), a vi­lágbajnokságot nyert brazil gárda szakvezetője. Bárányi Miklós válogatott labdarúgó, az SBTC egykori, az Inter Bratislava jelenlegi já­tékosa:- Ritka pocsék évet sikerült zárnom, hiszen korábbi csapa­tom, a Csepel búcsút intett az első osztálynak. Ezután úgy tűnt, jól alakulnak majd dol­gaim, több együttes is jelezte; érdeklem őket... Végül a nagy múltú szlovák csapatnál kötöt­tem ki. Miután a pozsonyiak edzője volt leginkább szerződ­tetésem mellett, s az agresszív szlovák foci sem áll tőlem tá­vol, érthető, hogy reális esélyt láttam a csapatba kerülésre. Sajnos, valami miatt kegyvesz­tetté váltam a mesternél, mert alig játszom. Elég kilátásta­lannak tűnik helyzetem. Még másfél év hátra van szerződé­semből, de értesüléseim sze­rint az egyesület már mozgósí­tott több menedzsert, mert a je­lenlegi helyzet senkinek sem jó. A legnagyobb szívfájdal­mam az, hogy a kispadról bi­zony elég távol kerültem a nemzeti színű meztől is. Kadlót Zoltán sokszoros bajnok hosszútávfutó, az St. Öblös Faipari SC versenyzője:- Nehéz a választás, hiszen közel harminc versenyen in­dultam, ezek közül a legszíve­sebben a belgrádi félmaratoni bajnokságon szerzett bronz­érmem a legértékesebb. Ez a rendezvény talán Közép-Eu- rópa legrangosabb futófeszti­válja. A hazai versenyeken el­ért eredményeim élére a mezei futóbajnokságon elért harma­dik helyen kívánkozik, de ezen kívül szép sikernek számít a fél maratoni országos csapat­bajnoki ezüst is. Nagy meg­tiszteltetés, hogy az adidas cég mai napig fantáziát lát ben­nem, s tagja lehetek az általa szponzorált szűk csapatnak. Angyal János, az SKDASE elnöke, a tarjáni Ugrógála igazgatója, az 1998. évi atléti­kai Eb marketing-igazgatója:- Nagy büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, hogy az ez évi salgótarjáni ugrógálán megvalósítottuk a szinte lehe­tetlent, a tarjáni főtéren talál­kozott az atlétika két ugrófe- noménja, a kubai világcsúcs- tartó Sotomayor és az ameri­kai Austin. Úgy érzem, ez volt minden eddigi ugrógálánk csúcsa, melynek a mai napig komoly nemzetközi vissz­hangja van. Szerénytelenség nélkül állíthatom, rendezvé­nyünk világszerte ismert és el­ismert. Szűkebb pátriánkról annyit, hogy ’98-ban remélhe­tőleg véget ér számunkra a hét szűk esztendő, s végre hagyo­mányainkhoz méltó körülmé­nyek között készülhetünk a jövő feladataira. (kétes) Tóth Ferenc Szécsényben Bállá János, a labdarúgó NB III Mátra-csoportjában sze­replő Szécsényi VSE szakosz­tályvezetője elmondta, hogy a minapi év végi záróvacsorán megköszönték az utolsó mér­kőzésre felkért szakvezetők munkáját. A megüresedett edzőposztra Tóth Ferencet kérték fel, aki legutóbb a Ba­lassagyarmati SE-Nógrád Vo­lán kispadján ült, s ahonnét saját magától állt fel. Tegnap­előtt Tóth Ferenc igent mon­dott a szécsényi vezetőknek, így január ötödikétől - heti hat edzéssel - már vele kezdi el a felkészülést a gárda, melynek megerősítésére ko­moly ígéretek vannak. (bt) KI HALLOTT MÁR ILYET? Sajnos, mindenki. A nyugdíjasok anyagi gondjairól szóló fanyar viccek ma még nagyon időszerűek. Tegyen róla, hogy elavuljanak! Lépjen be még most, fiatalon a Pannónia Magán­nyugdíjpénztárba és szerezzen magának jobb nyug­díjat - egy fillér többletfizetés nélkül. Ingyenes telefonszámunkon elérhet bennünket: 06 80 28 28 28 PANNÓNIA Ügy látszik, őseink tudományát génjeinkben hordozzuk! íjászbajnok, de nem élsportoló... Ha lehet valakire azt mondani, hogy őstehetség, akkor Varga Attilára mindenképpen. Pedig harminchat évig ő maga sem tudta magáról, hogy az egyik legtehetségesebb hazai íjász. Persze, ennek csak egy oka van; addig nem ke­rült a kezébe a magyarok ősi vadászfegyvere.-Egy barátom határozta el, hogy vesz magának egy íjat - meséli munkahelyén, a Magyar Autóklub salgótarjáni műszaki állomásán. - Ennek öt éve, de akkoriban még érdemesebb volt Ausztriába kimenni érte. Át is jutott a „Bearfler” szeren­csésen a határon, de a barátom idő közben beteg lett, nem használhatta. Elhatároztam, hogy megveszem tőle, s elin­dultam a váci íjászklub verse­nyén, Katalinpuszta mellett. Úgy mentem oda, hogy a nálam lévő fegyver a legjobb a vilá­gon. Legnagyobb megdöbbe­nésemre kiderült, hogy a me­zőnyben ez volt a leggyengébb fajta... A családban maradt Attila nem egyedül kezdte a sportot, a felesége, Zsuzsa is hamar kedvet kapott. Az íjászat - bármennyire is őseink véré­ben volt - nem tanulható meg csak kitartással, s persze a tanu­lópénz megfizetésével.- Én is megfizettem - mondja Attila - amikor az első versenyek valamelyikén az ideg visszapattant, s a rossz tar­tás miatt nagyon megütötte az alkaromat. Ez annyira megza­vart, hogy csak tizedik lettem abban az évben, a csigás-irány- zékos kategóriában. Attila rengeteget gyakorolt, mert érezte, hogy több van benne. Főleg Mátraszelére járt ki, ahol ma már - talán nem túlzás kimondani - európai hírű terepvadász-pálya kezd kiala­kulni. Egyszer azonban elsza­kadt a sportszere kábelje...- Minden íjász ettől fél a leg­jobban — emlékszik. — Hetekig élt bennem a félelem, de a sporttársak megnyugtattak, hogy ezt mindenki átéli egy­szer. Karácsonykor minden­esetre eladtam, s vettem egy másikat, komolyabbat. Azt hit­tem, ez feledteti a kellemetlen élményt, kimentem hát edzeni. De képtelen voltam célba ta­lálni. Ázt az évet ezzel a tudat­tal zártam, s csak tavaszra sike­rült túltennem magam rajta. Varga Attila hobbiként kez­dett íjászattal foglalkozni, de életformájává vált. Először a Palóc íjász Egyesület tagja lett, de nem kaptak semmiféle tá­mogatást. Pedig akkoriban már beindultak a Grand Prix-verse- nyek, évente nyolc-tíz verse­nyen indul. Ehhez elengedhe­tetlen a támogatás. Ráadásul a sportoló keresi a legjobb íjat, s többször is cserél. Attila jelen­leg a tizenötödiknél tart!-Tavalyelőtt az irányzékos kategóriában második lettem az országos rangsorban. A szend- rői íjásznapokon viszont egy ponttal lemaradtam a dobogó­ról. Mondták, próbáljam meg az irányzék nélküli, azaz, a táv­cső nélküli lövésmódot. Sike­rült, a „futóvadat” azonnal elta­láltam. így a következő évadot ebben a „műfajban” csináltam végig. 1996-ban szinte nem tudtak megverni, 22 versenyből 19-et megnyertem. Csak akkor voltam harmadik, amikor törött bordával lefelé kellett lőnöm, terepen. Attila a terepíjászat mestere. Ez a kategória alapvetően kü­lönbözik a pályaíjászattól, ahol egyenes terepen, céltáblára lő­nek. Idén azonban ismét fegy­vert váltott, s ezt az évadot nem csigás, hanem reflex-íjjal lőtte végig. Ezúttal nem kímélte el­lenfeleit: hetvenhat pontot gyűjtött, míg mögötte a máso­dik helyezett csupán negyven- hármat! Ezúttal a feleségének is volt ideje felkészülni, s kategó­riáját idén az első helyen zárta az irányzék nélküli stíluságban.- Természetesen nyáron is volt Szendrőn íjásznap - me­séli. - Ilyenkor a legjobb férfi Pünkösdi király lesz, a leg­eredményesebb hölgy pedig ki­rályné. À sors iróniája, hogy két ponttal lemaradtam egy pesti srác mögött, a feleségem viszont a legjobbat lőtte. így lett az én asszonyom egy másik férfi királynéja... Utánpótlás - megoldva Vargáné Zsuzsa az ICO Rt. sal­gótarjáni üzemében dolgozik. À család harmadik íjász tehet­sége most kezd kibontakozni, hiszen leányuk is elindult idén a gyermek korosztályban. Jö­vőre - hogy múlik az idő! -, már ő is édasanyjával küzd az elsőségért.-Nem olcsó mulatság ez a sport - teszi hozzá Attila. - Az én felszerelésemet 100-120 ezer forintra taksálom, s ez még csak egy erős középkategóriás sportszer. Jövőre azonban irányzékosra váltok. Ki is néz­tem egy „Thunderflite Express” íjat, ami most az egyik legjobb amerikai márka. Ismert, hogy e sportágban ál­talában jegyzik a magyarokat. A pályaíjászatban olyannyira, hogy a magyar férfi csapat meg is nyerte a világbajnokságot! Mátraszele most már nem ma­radhat ki az íjászok verseny- naptárából, sőt, Varga Attila szerint lehetséges, hogy jövőre Európa-bajnoki versenynek le­hetünk szemtanúi a ragyogó adottságú pályán. — Hála mindezért Vincze László polgármesternek — mondja Attila. - Az idei szelei versenyről mindenki felsőfo­kon beszélt, olyan jól sikerült a szervezés. Csak az a baj, hogy én voltam az egyik házigazda, s a versenyzés meg a szervezés is nem megy együtt! Jövőre négynaposra tervezzük a nóg­rádi erőpróbát. Csak megjegy­zem: Szendrő három és fél na­pos volt... Nincs támogatottság Nem panasznak szánja, de el­meséli, hogy jórészt zsebből állták a versenyt. Ha meggon­doljuk, csak benzinben mit je­lent ez, bizony több támogatást érdemelne a sportág. így hát, az autóklubban szerzett jövede­lemnek nagy jelentősége van. Huszonhat éve istápolja a ver- dákat, de - mint mondja - nincs az a pénz, amiért abbahagyná.- A hímevet megszereztük Szelének, s talán a megyének is. Élsportolók mégsem lehet­tünk: se én, se Zsuzsa - kesereg - mivel a budapesti székhelyű Elit Hunter íjász Egyesület tag­jai vagyunk. Nem magunkért kellene az elismerés, hanem azért, hogy egy kicsit odafi­gyeljenek ránk a szponzorok, a támogatók. Ez a sportág épp­úgy alkalmas reklámcélra, mint bármelyik más. Jó lenne ugyanis kinevelni az utánpót­lást, s ez már közügy. Remé­lem, mások is így gondolják. T. Németh László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents