Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-23 / 299. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1997. december 23., kedd Az idén Mikszáth-év volt, a figyelem azonban már a ’98-as Madách-programokra irányul Múzeumok teremőrök nélkül Saját bevételeiből pótol a villany- és a fütésszámlába a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, ugyanis még csak az intézmények fenntartási költségére sincs elég fedezet. A látogatók száma ál­landósult, ám egy tíz évvel ezelőtti állapothoz képest jelentős a visszaesés, amelynek egyik fő oka a turizmus visszaesése. Országos figyelem központjába került az idén Mikszáth Kál­mán születésének 150. évfordu­lója alkalmából a nógrádi mú­zeumi élet, de jövőre sem lesz másként, amikor Madách-év következik. De elég-e a lokál­patriotizmus, a könyvek szere- tete, a szerzők és műveik meg­ismerése? A nemzet emlékeze­tének tartott múzeumok miként tudják vállalt kötelezettségeiket teljesíteni. Mit őriznek meg a jelenből, a letűnt korokról? Akárhol is kezdünk a dolog­hoz, lépten nyomon a pénzte­lenséggel szembesülünk, ami megnehezíti, olykor pedig elle­hetetleníti a szakmai munkát.- A tavalyi évhez hasonló ál­lapotok vannak Nógrád megye múzeumaiban. Műtárgybeszer­zésre nem telik, állagmegóvás, restaurálás csak egy-egy aktuá­lis kiállítás kapcsán lehet, en­nek költségeit a kiállítások ren­dezési költségeibe építik be. Csakhogy a tárlatok rendezési költsége itt rendkívül alacsony. Míg Magyarországon átlagosan 25 ezer forint az elfogadott négyzetméterenkénti költsége egy állandó kiállításnak, erős szponzorok híján Nógrádban ennek csak töredékével szá­molhatunk - mondja dr. Hor­váth István, a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója, hozzátéve, hogy veszélyes a múzeumok mára stabilnak lát­szó gazdasági háttere. Ezen a szinten ugyanis nincs lehetősé­gük műtárgyak beszerzésére, külföldi folyóiratot nem járat­hatnak, a hazai szakirodalom jelentős részéről is le kellett mondaniuk, s továbbra is meg­oldatlan Bánkon a szlovák nemzetiségi tájház üzemelte­tése, ugyanis sem a megyei, sem a települési önkormányzat nem ad 800 ezer forintot az éves működésre. A salgótarjáni Nógrádi Tör­téneti Múzeumban, a pásztói, a szécsényi és a balassagyarmati múzeumban összesen csupán 42 alkalmazott van, néhány éve ez a létszám kétszer ekkora volt. Ma már teremőrök sincse­nek, a kiállítások felügyeletét közmunkások és ügyeleti rend­szerben beosztott tudományos munkatársak látják el. Egyedül az igazgatói pótlékokat bizto­sítja a megyei önkormányzat, s az idén már az is eredmény volt, hogy újabb elbocsátások­kal nem kellett számolniuk. Sa­ját bevételük egy részét így is a rezsire kell fordítaniuk. A saját bevétel egyébként a kiadott könyvek, rendezvé­nyek, s a múzeumlátogatók be­lépője révén keletkezik. Ez utóbbi azonban erősen lecsök­kent a szlovák, lengyel, orosz turisták elmaradásával, s a ben­zinár folyamatos emelése a csoportok utazási lehetőségeit, így a múzeumlátogatók körét is szűkíti. Ettől a helyzettől már csak a raktározási gondok si­ralmasabbak a múzeumokban, és belátható időn belül a prob­léma nem is oldódik meg. A szakmai munkában vi­szont az igazgató jelentős eredménynek könyvelhette el a Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulójára rendezett or­szágos rendezvényekben való közreműködést, valamint az író horpácsi kúriájának rendbeho­zását, s az itteni állandó kiállí­tás megnyitását. Pásztón a vá­rosi önkormányzat segítségével a Csohány Kálmán emlékkiállí­tást és a ciszterci szerzetesek ál­landó kiállítását, Szécsényben a hollókői vár régészeti leletei­nek a bemutatását sikerült megoldani - bár ennek az anyagnak a világörökségi Ófa­luban is helyet kellene végre ta­lálni! — Balassagyarmaton a néprajzi kiállításokat és a 75 éves Salgótarjánt bemutató megyeszékhelyi kiállítást, amelyhez szakmai konferenciát is szerveztek — elismerés illeti. Eredmény az is, hogy megje­lent Limbacher Gábor és L. Lengyel Agnes értékes, tetsze­tős könyve, s némely idei kon­ferencia anyagát is kötetben je­lentethették meg. Megtartó erőt jelent a múze­umi szervezet számára a szé­csényi és a salgótarjáni mú­zeum baráti köre, s a Nagy Iván honismereti pályázat, amelyre szép számmal érkeznek helyi kutatásokra alapuló munkák. Határmenti megye lévén, a múzeumi szervezet a Szlovák Köztársaságban is keresi a kap­csolatokat, az idén cserekiállí­tásokat szerveztek Losoncon és Besztercebányán a Közép­szlovákiai Múzeummal. Jövő évi terveik elsősorban a Madách emlékévhez, valamint a 48-as szabadságharc évfordu­lóihoz kapcsolódnak. Rendez­vényeiket és a csesztvei kúria helyreállítását a kultusztárca ál­tal létrehozott országos emlék- bizottság, a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja. Tarnóczi László A Zsolnay-márka minősít - Örökös érték a porcelán Egy véletlen találkozás hozadéka Új szaküzlettel gazdagodott Pásztó. A főúton, november elején nyílt márkabolt szé­pen kialakított homlokzatán csak egy szó olvasható por­celánbetűkkel kirakva: Zsolnay. - Ki az, aki e már­kanevet nem ismeri? - tehet­jük fel a költői kérdést. Ám az üzletbe lépve kér­dezni is elfelejtünk. Exkluzív intimitással kialakított szoba­belső fogad. Körben a fal men­tén üveges szekrénysor, s benne a polcokon a porcelán­edények, készletek, dísztár­gyak sora. A neves pécsi Zsolnay Porcelángyár termé­kei. A hangulatos miliőhöz illő öltözetben mosolyogva bátorít az eladó hölgy: -Tes­sék, lehet vásárolni! Közismert, hogy a világhírű pécsi porcelángyárat alapító­jának, Zsolnay Vilmosnak há­rom találmánya tette híressé, az úgynevezett porcelán fa­jansz, azaz a dísztárgyak ke­ménycserép anyagának bizto­sítása, a pirogránit, a fagyálló épületkerámiának kialakítása, valamint a fémes fényű eozin máz előállítása.- Mi adta az indítékot az üz­letnyitásra? kérdeztük Da- rankó Zoltánt és feleségét, Ilona asszonyt, a tulajdonoso­kat.- Egy véletlen találkozás és felismerés az idei szeptemberi BNV-n. Mi, bútorkészítők a Zsolnay-termékek standját nézve ébredtünk arra a gondo­latra, hogy a szép lakásberen­dezéseknek milyen fontos eszköze a porcelánedény és dísztárgy, mivel örökös érté­ket képvisel. Belsőépítészeti vonatkozásban pedig üzleti tevékenységünkbe vonható, s mivel bútorszalont nyitunk a főúton, ebben, illetve mellette ékszerként a Zsolnay-márka- bolt is jól beilleszthető. — Az elképzelésünket - vette át a szót Ilona asszony -, ott a helyszínen rögtön felve­tettük Béres Lajos kereske­delmi vezetőnek. A megegye­zésre viszont csak a város megtekintése, a helyszíni fel­mérés után került sor.-Külön öröm számunkra, hogy a termékek közvetlen forgalmazására - Kecskemét, Miskolc, Budapest városok mellett— méltónak bizonyult Pásztó is. — Az üzlet kialakítása -folytatja Darankó Zoltán - elképzeléseink szerint készült. A porcelántermékeket termé­szetesen kaució ellenében kap­tuk és a szerződés értelmében a termékárakat a Zsolnay gyár szempontjai határozták meg, s mint márkabolt tulajdonkép­pen a nagykereskedelmi ár szintjén. — Külön érdekesség, hogy magánszemélyeknek, cégek­nek termékfeliratozást, emb­lémázást, különféle díszítése­ket, egyedi elképzelések kivi­telezését is vállaljuk egy hó­napos határidővel — mondja lelkesen Ilona asszony. — Sőt, a profil tovább bő­vülhet - teszi hozzá a férje.-Gondolok egyedi cserép­kályha, kandalló, vagy szoba- szökőkutak megrendelésére is. — Kínálatuk alapján milyen forgalomra számítanak? — Mind az áruk, mind az ennek megfelelő árak széles skálán mozognak - feleli Ilona asszony. - Egy biztos, értékes porcelán eszközöket kínálunk, s a pénztárcának megfelelően bárki megtalálhatja számítá­sát. — Úgy véljük, s mint ahogy az eddigi éideklődés is bizo­nyítja, jelentős lesz a forgal­munk, különösen most kará­csony előtt.-del Pásztó nagy városokhoz csatlakozott... Multi-szolgálatban - Nulláról indultak ... Tüske a köröm alatt Európai színvonalú hűtőde­pójában beszélgettünk Varga Bélával, aki huszon­éves társai között azon ke­vesek egyike, akik napi 14 órát talpalnak, akiknél ál­landóan csöng a telefon, akikhez faxok érkeznek, s akiknek grafikonok mutat­ják napi szinten a munká­juk állását, értékét. Salgótarjánban érettségizett a közgazdasági szakközépiskolá­ban, majd megpályázott egy ál­lást egy kereskedő cég árufor­galmi osztályán. A kiszemelt he­lyet azonban egy káder géplaka­tos gyermeke nyerte el. Ekkor váltotta ki a vállalkozói igazolvá­nyát. Építőipari szállításokat vé­gezve ingázott Pest és Szécsény között, a hétvégéken pedig a diszkók zenepultjánál talált mun­kát, s persze szórakozást is. A ka­tonaság alatt ellátó részlegnél volt, s mikor leszerelt egy multi­nacionális céghez kopogtatott be.- Szüléimre mindig számíthat­tam, ők sokat segítettek abban, hogy az egyéni vállalkozásomból az Únilever Escimo divíziójában területi képviselete nőhessen ki - mondja Varga Béla. — Erre ugyanis a munkám és a kapcso­latrendszeremen kívül tőkére is szükség volt. A vasútállomással szemben igyekeztünk olyan te­lephelyet kialakítani, amely a legkorszerűbb technológiával rendelkezik, s külső képében is megfelel a cég egységes arcula­tának. Itt napi szinten kell ele­get tenni az elvárásoknak, kü­lönben elveszítjük a megbízást. Azok képezték ki őket, akik nyolc éve sikerre vitték az Amerika Egyesült Állomok el­nökének a választási kampá­nyát. Az Unilever néhány éve a nulláról indult, s most övék a hazai piac mintegy hatvanöt százaléka.- Sikeres persze csak úgy le­het az ember, ha nem rugasz­kodik el attól a közegtől, mely­ben él. Én mindig Szécsényben akarok dolgozni. Megértem azokat a fiatalokat, akik Pesten próbálnak szerencsét, de szerin­tem itt kell helyben olyan kö­rülményeket teremteni, ame­lyek sok embernek biztosítják a megélhetést, a munkát s a szó­rakozást is. Ennek érdekében a korosztályom több tagjával Fi- desz-csoportot alakítottunk, s a cégünk adta lehetőségekkel mint párt is szponzoráljuk a vá­rosi rendezvényeket, s igyek­szünk olyan események szerve­zéséhez segítséget nyújtani, melyek a mindennapi életet te­szik változatossá.-Ma már az országos vá­lasztmány tagjaként nyilván ve­lem szemben is vannak társa­dalmi elvárások. És vagyunk többen, kiknek tüske is szorult bőven a körme alá. Lépten nyomon olyan bürokratikus akadályokkal kell szembe néz­nünk, amikben a fejlődés gátját látjuk. Vállalkozásbarát kör­nyezet ... Nehéz ezt a szlo­gent komolyan venni akkor, mikor például a hűtődepónk olyan telephely nélküli cégek­kel kell, hogy versenyezzen, amelyek nem rendelkeznek az élelmiszer-terítéshez szükséges engedélyekkel, s az általuk kia­dott számlák legjobb esetben is a szürke gazdaság nyomjelzői. A kamarától, az önkormányza­toktól kétoldalú kapcsolatot vá­runk el. Környékünkön most sok fiatal kiábrándult, amit azért is sajnálok, mert eljön az idő, mikor nekünk kell majd át­vennünk a karmesteri pálcát. (tarnóczi) Évek óta együtt énekelnek gyarmatiak és losonciak „Hozzon ez békét nekünk !” Nekünk, szént-györgyLseknek természetes, hogy karácsony­tájt szlovákiai diákok láto­gatnak meg bennünket. Az is, hogy máskor a mi énekka­runk utazik Losoncra. Ami­óta ebbe az iskolába járok, ez így van. Sosem tudtam, hogy ezt a kapcsolatot ki kezdte és mikor. Volt ez már a képzele­temben több évtizedes ha­gyomány és egészen új kez­deményezés is. A losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia - mert ez a testvériskolánk- én is régeb­ben találkoztam már egy tava­lyi (vagy azelőtti?) „Ki tud töb­bet a másik városáról?”—vetél­kedőn. Nagyszerűen játszottak, az eredmény döntetlen lett. Tapsoltunk mindegyiküknek. A játék után néhányukkal váltottam egy-két szót, milyen az iskola, miből érettségiznek majd, hosszú volt-e az út? Ók is hasonló kérdéseket tettek fel nekünk. Beszélgettünk, de még nem egészen ismertük egymást. - Talán majd máskor — gondol­tam, miközben azt hittem, nem lesz „máskor”. Kinek van ideje rendezvényekre járni? Mégis találkoztunk. A kö­zelmúltban újra itt jártak, há­rom kórus —az akadémia le­ánykara, ugyanazon iskola szlovák dalköre és a Szent- Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola énekkara adott csodálatos hangversenyt Az előadás után a losonci is­kola igazgatójától, Andrej Ve­se ly tői kérdeztem: —Ezeket a már hagyományos hangverse­nyeket Id kezdeményezte?- 1995-ben volt az első kö­zös éneklésünk itt, a balassa­gyarmati evangélikus temp­lomban. Már nem is emlék­szem, hogy kinek az ötlete volt. Később a római katolikus nagy­templomban, tavaly pedig ná­lunk, Losoncon hasonló ese­ményen léptünk fel együtt. Az idén Kalocsay Frigyes ta­nár úr és a szlovákiai Gaál Il­dikó tanárnő szervezte meg azt az adventi hangversenyt a sza- lézi templomban, ahol ismét együtt szerepelt a két iskola há­rom kara. À csaknem kétórás műsor Varga János karnagy úr orgonajátékával kezdődött és folytatódott az énekkarok saját műsoraival. A valódi csodát azonban a közös dalok jelentették: mind­két iskola énekkara külön gya­korolt és az előadás előtt egyet­len próbán kellen összehango­lódnia a három csoportnak. Nagyszerűen sikerült! A dél­után nekünk, szereplőknek ma­radandó élményt, a jelenlévők­nek maradandó örömet hozott. Az előadás után megkérdez­tem néhány losonci diákot, hogy mióta énekelnek és ho­gyan készültek erre a napra? — Szeretünk énekelni, örömmel készültünk ide. A leg­többet egy Kodály-feldolgozás- sal foglalkoztunk, nehéz volt megtanulni. Mégis ez a ked­vencünk. (Hajda Zsuzsa, Hrecska Zsuzsa, 2. o.)-Losoncon is hívnak ben­nünket énekelni. Mindig mást adunk elő. (Forgon Katalin, 2. o.) — Mi még nem sokszor vol­tunk az énekkarral. Tavaly a Ki mit tud?-on továbbjutottunk Kassáról a dunaszcrdahelyi vá­logatóban, ott sajnos kiestünk. Népdalcsokrokat énekeltünk, de más versenyen musical-rész­lettel is felléptünk már. (Bódi Judit, Oros Tímea, 4. o.) — Ölömmel jöttünk, szívesen látjuk az ittenieket jövőre. Gaál Ildikó tanárnőhöz nép­táncra is járunk. Legtöbbször nógrádi népdalokat és egyszerű táncokat tanulunk. (2. d-sek egy csoportja) Fehér József tanár úr a kez­detekről beszélt. — Nem emlékszem, hogy pontosan mikor kezdődött, azt hiszem, 1993-ban. Akkor a Szent-Györgyi Gimnázium még Szántó Kovács János ne­vét viselte. Pedagógiai együtt­működésként indult a kapcso­lat. Ekkoriban a mi iskolánk volt az egyedüli magyar nyelvű pedagógiai szakközépiskola Szlovákiában. A Szántóban pe­dig pedagógiai fakultáció mű­ködött, az egykori tanítóképző és óvónőképző nyomán. Azóta mindkét iskolában más az igaz­gató, de szerencsére a kapcsola­tok nem szakadtak meg. Külön öröm, hogy három éve már kö­zösen énekelünk is! — A diákok felkészítésében Erika Kuráková és Gaál Ildikó tanárnők munkája fekszik. Az énekkarok máshol is szerepel­nek, nemrégen szerveztek Lo­soncon Bartók- és Kodály-em- lékestet. Nagy sikerük volt! Büszkék vagyunk arra, hogy a város polgármestere azóta a sa­ját rendezvényeire is meghívta tanulóinkat. Gaál Ildikó, a felkészítő ta­nárnők egyike:- A Bartók- és Kodály- hangverseny sok időt elvett. A gyarmati szereplésre egy-más- fél hónapig készültünk. Hetente csak egyszer tudunk próbálni, pedig kettőre lenne szükség.. Naponta nyolc-kilenc tanórája van minden osztálynak, mert a kollégistáink miatt a pénteki tanítás rövidebb, mint Magyar- országon. Az énekkar mellett a népdalcsoportot is vezetem, sőt szólistákkal is gyakorolok: ők népdalokat, komoly- és könnyűzenei dalokat is énekel­nek. Szinte mindent. Január vé­gén minden évben rendezünk egy tréfás diáknapot. Erre sze­retnénk meghívni Balassa­gyarmatról egy buszra való küldöttséget. A Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépis­kola énekkara is hetek óta gya­korolt erre a hangversenyre. Kalocsay Frigyes tanár úr er­ről a következőket mondta:-Ez a koncert a két iskola közös hagyománya. Az együtt énekelt dalokat szeptemberben választjuk ki a losonci kolléga­nőkkel. A magyar nyelvű kot­tákat elküldjük, a szlovák nyel­vűeket megkapjuk és azóta fo­lyamatosan próbálunk. A szlo­vák dalszövegek fonetikus át­írásában az ide járó szlovákiai tanulóink segítenek.- A szlovák és magyar anya­nyelvű tanulók együtt, egymás nyelvén énekelve hívták, várják a karácsonyt. Senkinek sem ju­tott eszébe az, hogy „a másik szlovák, én magyar vagyok!” Csak mi voltunk, emberek. Hozzon ez békét nekünk! Demus Gertrúd tanuló egészségügyi szakközépiskola Balassagyarmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents