Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-19 / 296. szám
1997. december 19., péntek Mozaik 9. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban Búcsúzik az szb-titkár Ha valaki egyvégtében 46 évet húz le egy munkahelyen, ráadásul egy részét szakszervezeti vezetőként, arról az emberről beszélnek. Még akkor is, ha ez nem divat manapság. Lipták János még egy okot adott, hogy személye sokak beszédtémája legyen: nyugdíjba készül. Utolsó hivatalos munkanapja idén szilveszterkor lenne, bár ez az átrendezett év végi munkarendünk miatt december 20-ára tolódik.-„Való igaz, ma nem nagy érdem, ha valaki ennyi időt húz le egy gyárban - meséli egyszerűen berendezett szobájában, a szakszervezeti bizottság „főhadiszállásán”. - Mégis azt gondolom, hogy ez átmeneti erkölcsi válság, hiszen ez a város megélte a kapitalizmus legszebb éveit, amikor a gyárak köré kolóniákat építtetett a tulajdonos, sőt iskolát, kultúrhá- zat. Az volt az elve, hogy a dolgozó érezze a kötődést, a törődést, ne kívánkozzon el. A dinasztiák egymásnak adták át a tudást, ez volt az akkori időszak egyik legnagyobb fegyverténye. Az elmúlt társadalmi rendszerben is megbecsülték a munkást, ezt fejezte ki a törzs- gárdatagság. Nagy vívmánynak tartom, hogy a tűzhelygyárban ezt sikerült megőrizni. Azt sem mondhatom, hogy nem kaptam elismerést a munkámért, hiszen a múlt év végi, sportcsarnokbeli ünnepségen SVT-W. aranygyűrű kitüntetésben részesültem. Nézze, nem lehet naponta cserélgetni az embereket! Más kérdés a minőségi csere, hiszen lépést kell tartani a fejlődéssel, de én mindig azt mondtam, ha tovább lehet képezni azokat, akik eleve rendelkezésre állnak, felesleges kapun kívülről felvenni valakit, aki az alapvető dolgokhoz sem ért. Gyárunkban a kollektív szerződés is tartalmazza, hogy ötévenként megilleti a jutalom a dolgozót. Igaz, az elismerés jelképes, de higgye el nekem, sokszor egy oklevélnek is óriási jelentősége lehet. Fájdalommal emlékszem vissza azokra, akiket a privatizáció idején kénytelen volt leépíteni a gyárvezetés, de nem volt más megoldás. Akik maradtak, jól felkészült, fegyelmezett emberek, a szelekciónak volt egyfajta jótékony hatása. Ennek ellenére a leépítés a lehetőségekhez képest humánusan ment végbe.” Lipták János a 8. általános iskola elvégzése után került a gyárba 1951-ben. Édesapja hozta magával, hogy szakmát adjon fia kezébe. Az öntödébe került, segédként, a magpadra. 14 és fél éves fejjel... Még abban az évben, szeptemberben ipari tanulónak szegődött, s kitanulta a lakatosmesterséget. 1953-ban szabadult fel, s 1973- ig a mintaműhelyben dolgozott. Akkor választott új titkárt a szakszervezet, a nyugdíjba vonult Téglái Tóni bácsi helyére. A Vasas Szakszervezet új vállalati szb-titkárát úgy hívták: Lipták János. Lipták János- „Nem szégyelltem soha, hogy az elmúlt negyven évben dolgoztam mint alapszervezeti KISZ-titkár, párttitkár, s voltam munkásőr is. Nem vetették a szememre, akkoriban az volt a politikai helyzet! De hozzáteszem: nem is minden meggyőződés nélkül voltam benne a mozgalomban. Szó sincs róla, hogy visszasírnám az átkost, de ez is hozzátartozik az igazsághoz. 1956-ban nősültem, egy leányunk született. Most már három unoka is a család része, köztük az ikrek. Imádom őket. Az igazsághoz tartozik, hogy életem legnagyobb tragédiájaként 1989-ben elvesztettem az első feleségemet. Nem tudtam egyedül élni, ezért újra megnősültem. így viszont már hét unoka is van a tágabb családban. Úgyhogy nem fogok unatkozni a nyugdíjas évek alatt, hiszen egy hét is kevés, hogy végig látogassuk őket. Életem legkedvesebb időszakát az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején éltem. Pezsgő élet folyt a gyárban és azon kívül. Tagja voltam a gyári színjátszóknak, s fociztam az NB Ill-ban szereplő gyári csapatban. Szinte családias élet volt akkoriban a munkahelyen. Gyakran utaztunk valahová a brigáddal, s ha kellet valakinek segítség az építkezéshez, hát ott volt a kollektíva! Ma is vannak próbálkozások, hogy ezt a szemléletet fölélesz- szék, bízom benne, hogy sikerül. Tudniillik, ami jó, azt csak nem kellene elhagyni... Őszinte leszek: életem legnehezebb időszaka a rendszer- váltás volt. Mi munkát akartunk biztosítani mindenkinek, hiszen a munkanélküliség nem lehet életcél! Volt, hogy 250 fős leépítésre került sor. Ha nem tesz- szük meg, a gyár sorsa is megkérdőjeleződött volna. Szó volt arról is, hogy esetleg MRP-be tömörülve dolgozói részvényeket vásárolunk, de annyira nem értettünk hozzá, hogy mindösz- sze 50 milliós részvénycsomag kelt el ilyen módon. Mint érdekképviseleti vezetőnek, sokszor kellett ütköznöm a vezetéssel. Szerencsémre, a gyár vezetői, Gressai Sanyi fogékonyak voltak a kompromisszumos megoldásokra, így nem kellett soha még csak fenyegetőznünk sem. Elértük, hogy a többi gyárhoz képest itt egy sor szociális juttatás jár a dolgozónak, elfogadható szintre emelkedtek a bérek, s idén talán már reálértéken is növekedés tapasztalható.” Lipták János úgy tervezi, hogy nem szakít munkatársaival, a szakszervezettel. Bekapcsolódik a nyugdíjas gyári szakszervezet munkájába, s továbbra is részt vesz a Nyugdíjas Alapítvány kuratóriumának ülésein.-„Hogy erős szakszervezetet hagyok itt, arra példa, hogy az utódválasztáson három jelöltet is ki tudtunk állítani. Bízom benne, hogy utódom is hasonló sikereket könyvelhet majd el, mint amilyenben nekem volt részem.” \ T. N. L. Herencsényi József: Nem elég szeretni, érteni is kell hozzájuk „Pizsamás” méhész Zagyvarónán- Állattenyésztő ellenőrként jártam a falvakat. Azt tapasztaltam többi között, hogy a jobb gazdák, a tanítók méhészettel foglalkoznak. Akkoriban ez rangot jelentett. A lányukat férjhez adó apák a „mit adtál hozományként?” kérdésre az „50 kaptár méhet” választ adták. Jó magam órákig elnézegettem, ahogy dolgoztak, ahogy hordtak - utal méhészkedésének előzményeit jellemző fontos epizódjára Herencsényi József zagyvarónai otthonában. Akkor 24 éves volt, most 75 esztendős.-A gyönyörködés után a gyakorlatban jöttem rá, hogy költséges is a méhészkedés. Három év alatt apósom anyagi segítségével sikerült 30 családra növelni az állományt. Feleségem az új helyzetbe előbb beletörődött, az első pergetés után pedig megszerette a szorgos állatokat. Nem elég szeretni őket, érteni is kell hozzájuk. Ennek igazságát a magam kárán tanultán meg. Előbb egy tanfolyamon való részvétel miatt a 30 családból álló állományom tönkrement, csupán hat maradt meg belőle. Bevallom, nagyon el voltam keseredve. A sorkatonai időm letelte után ismét újra kellett kezdenem. Öt év alatt saját káromon szereztem meg a múlhatatlanul szükséges tapasztalatokat. Ezután 18 kaptárral és 30 családdal folytattam a méhészkedést, amit sohasem lehet megtanulni, mert mindig jön valami újElső kas Herencsényi József emlékei között kutatva megemlíti az első, szalmából készült kas megvá- . sárlásának történetét. 150 forintért vette meg egyik selypi méhésztársától. Akkor havonta 200 forintot keresett. A több mint fél évszázados tapasztalata mondatja vele:-Aki méhészkedésre adja a fejét, annak három dologhoz kell érteni: először a méhek akkor legyenek ütőképesek, amikor kezdődik a hordás! Előkészítésükhöz az előző év augusztusában hozzá kell kezdeni. A másik a vándoroltatás helyének és időpontjának helyes megválasztása! Ellenkező esetben egy család 10 kg mézzel adhat kevesebbet. Ennek értékéből fedezni lehet az egész évi fuvarköltséget. A harmadik: a jó kapcsolat megteremtése, az értékesítés érdekében. A jó minőségűt jól el lehet adni. Én annyit kapok érte, amennyit kérek! Áz idei termés a kedvezőtlen időjárás miatt egyhatodára csökkentette a kedvező időben elérhető mennyiséget. Vándoroltatás A méhészek nem nagyon szeretik közreadni, merre vándorol- tatnak. Herencsényi József 30 é.ve Bács-Kiskun megye egyik, kiterjedt akácossal rendelkező községébe és vonzáskörzetébe jár. Azóta is tart az akkor kialakult barátság az ottani gazdálkodóval. Olyan ellátást és szállást biztosított, ami meglepte Buchinger György méhésztársamat, amikor együtt vándorol- tattunk és meglátta, hogy reggel pizsamában jelenek meg. Pizsamás méhésznek titulált. A szorgos méhecskék János- somoiján Facéria mézet gyűjtenek, Tápiószentmártonban pedig a napraforgótáblákat szálljak meg.-A repcés területeket kihagyom, mert zavarja a tiszta akácméztermelést - hangsúlyozza Herencsényi József, aki az áfész égisze alatt létrehozott méhész szakcsoport megalapításánál bábáskodott, később a Magyar Méhészek Országos Egyesületénél pedig első felügyelő-bizottsági elnökként tevékenykedett.- Akkoriban több kedvezményt kaptunk. Az áfésszel egy évre előre megkötöttük az értékesítési szerződést. Hozzájutottunk kamatmentes kölcsönhöz, kedvezményes áron vásároltunk cukrot, aki akarta, a mézszállítást szolgáló kisautó bevásárlásához is kapott pénzt. Ma családonként ezer forint támogatást ad az FM. Időjárás, betegségek A Hungaronektár bukása után ezer fővel megalakították új felvásárló szervezetüket, a MELLIFERRA Kft.-t.-Én is vettem egy százezer forint értékű részvényt. Nagyobb hányadát mézben, kisebb részét pedig pénzben egyenlítettem ki. A kft. csak vizsgált mézet vesz át, két mintavétel alapján, évente 5-6 ezer tonnát exportál. A kedvezőtlen időjáráson kívül a méhek, méhészek ellensége a családokat elpusztító atka nevű betegség.- Az egyik évben 40 százalékban hullott el az állomány. Azóta minden évben védekezem ellene. Nagyon drága a pusztító szer, mégsem tudja 100 százalékban kiölni. Amikor az ember észreveszi, akkor már késő! A másik pusztító betegség a mozéra, vagyis a hasmenés. A harmadik a meszesedés, mely igen sok méhcsaládot pusztíthat el, ha... A méhészkedés kegyetlen munka. Ha esik az eső, akkor is fel kell rakni a teherautóra a kaptárokat, ha nem áll el, ugyanezt el kell végezni. Jó fizikumú férfit, férfiakat kíván. A pergetésen a szakmai hozzáértésen kívül ugyancsak jó fizikum kell. Fullánkos emlékek- Hányszor szúrták meg önt a méhek?-Arra emlékszem, hogy a bal karom csuklója fölött, amikor pergettem, vagy kétszázan hagyták ott fullánkjukat. Meg- kékült, megfeketedett, másnap már nem volt semmi bajom. Az ellenem vétők mind elpusztultak. A méhészek nem törődnek a szúrásokkal.-Mi jellemzi az igazi méhészt?- Nem adja el becsületét. Aki talpon akar maradni, annak mindig új ismereteket kell szerezni. Jelenleg 84 méhcsaládom van. Ez már sok nekem. Családon belül a fiam és két unokám követ a méhészkedésben. Az előbbihez való ragaszkodását jelzik a szakmai kitüntetések. A Tessedik Sámuel-díj, a negyvenéves méhészkedésért kapott aranyfokozat.- Legbüszkébb a MTESZ nagydíjára vagyok. Olyan érzéssel köszöntem el a megyeszerte ismert és tekintélyes méhésztől, mint aki megfertőzött e tevékenység szépségeivel. Venesz Károly Aj idősügyi törvényben (a „Magyarországi Idősek Chartájában”) érvényesítendő alapelvek és követelmények Állami feladat érvényre juttatni az idősek emberi élethez való jogát Az Idősügyi Tanács legutóbbi ülésén szóba került, hogy 1999- ben, az idősek világéve alkalmával kerüljön sor egy megfelelő törvény - vagy charta - elfogadására. Ehhez kíván gondolataival kezdeményezően hozzájárulni az alábbi cikk szerzője, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnökhelyettese. Az idős embernek joga van - mint minden állampolgárnak - a testi és lelki egészség feltételeihez, így az életvitel általánosan elvárt minőségéhez, az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, a tiszta, egészséges környezethez, a kielégítő infrastrukturális ellátottsághoz. Állami feladat érvényre juttatni az időseknek az emberi élethez és méltósághoz való jogát. A nyugdíj - és minden más társadalombiztosítási szolgáltatás - esetében ezek egyoldalú csökkentése a tulajdonvédelem alkotmányos ismérvei szerint bírálandó el. Az alkotmányban rögzített alapjog tulajdonvédp lem kiterjed " ságra, min' lésre, közjogi alapú jogosítványra. A garantáltság csökkenése egyértelmű jogelvonás. A nyugdíjszolgáltatás - benne a rokkantnyugdíj-szol- gáltatás - még részlegesen sem vihető át sem a segélyezési, sem a vállalkozói rendszerbe. A nyugdíj: vagyoni jog, pénzbeni követelés, vásárolt váromány. Az ellentételezés nélküli ellátásszűkítés vagy feltételszigorítás ennek a jognak a sérelmét jelenti. Nyugellátásra nemcsak azért jogosult az idős ember, mert minden állampolgárnak joga van a szociális biztonsághoz. a tisztes megélhe- m azci't 'íi-,, ezt ont és a keresete unkáltató által fizetett járulékkal megvásárolta. Legyen meg a társadalom- biztosítás kedvezményezettjeinek, jogosultjainak a nekik járó szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztonsága, állami garantált- sága. A társadalombiztosítás előre kiszámítható és garantált szolgáltatásokat tartozik nyújtani. Rontja a nyugdíjasok relatív jövedelmi pozícióját és sérti a biztosítási elvet az, hogy már a nyugdíj megállapításakor a nyugállományba kerülő személyt jelentős veszteség éri a figyelembe vett évek keresetének degresszív beszámítása és az éves keresetek korlátozott valorizálása miatt. A nyugdíjak arányai a jelenleginél nagyobb mértékben igazodjanak a befizetett összes járadék nagyságához és a biztosítási évekhez. Fokozatosan csökkenteni kell a nyugdíjme- lőnvt összehúzó, a biztosítási elvet senő degresszivitást a nyugdíjak megállapításánál. Az egyenlő elbírálás és az egyenlő elbánás elvének kell érvényesülnie a nyugdíjbiztosításban. Járulékfizetés csak ott és úgy tehető kötelezővé, ahol és akinél ezzel szemben társadalom- biztosítási szolgáltatás áll. E nélkül a járulékfizetési kötelezettség megállapítása nem más, mint adókivetés. A munkáltató által befizetett járulék minősüljön olyan befizetésnek, amelyet a biztosított munkavállaló teljesített a munkáltatói járulékkal növelt bruttó keresetéből. A munkáltatói járulékbefizetés elmaradása minősüljön sikkasztásnak, hűtlen kezelésnek, lehessenek büntetőjogi következményei. Legyen joga a munkahelyi munkavállalói érdekképviseletnek ellenőrizni, hogy a munkáltató a járulékokat időben és maradéktalanul befizette-e. Járulékfizetési elmaradásban levő gazdasági társaság ne részesülhessen semmiféle kedvezményben. Az állam funkciója és felelőssége: a nyugdíjbiztosítás társadalmi rendszerét működtetni és ellenőrizni; a törvényben meghatározott ellátások kifizetését akkor is biztosítani, ha a kifizetések meghaladják az ezek fedezetéül szolgáló bevételeket. A nyugdíjbiztosítás - mint az államháztartás egyik alrendszere - közvetlen kapcsolatban áll a központi költségvetéssel. A várható járulékbevételi hiány fedezete legyen benne a központi költségvetés kiadási és a nyugdíjbiztosítási költségvetés bevételi előirányzatában. Elkülönített költségvetési keret biztosítsa az évközbeni likviditási nehézségek áthidalását rövid távú kamatmentes operatív hitelekkel. A zárszámadáskor kimutatott hiányt a központi költségvetés terhére rendezzék. j Az állam megvédi a nyugdíjbiztosítás jogosultjait és a nekik járó nyugdíj reálszintjét az adó- és járulékfizetési fegyelem lazaságára, a járulékterhelési és beszedési rendszer működési zavaraira visszavezethető forráshiánnyal szemben. A járulékbehajtás a társadalombiztosításban rendszeridegen elem. Ezért szükséges, hogy a behajtási kockázatot az állam átvegye. A tőkefedezeti nyugdíjelem ne váljon le teljesen az állam- háztartásról és a társadalom- biztosításról. Ne kerüljenek ki a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből azok, akik rajtuk kívülálló okokból nem voltak képesek megfelelő számú biztosítási évet szerezni. Dr. Pirityi Ottó (Részletek a Nyugdíjasok Lapjából) r X
