Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-17 / 294. szám

1997. december 17., szerda Mozaik 7. oldal Jusztin Ágnes díjnyertes meséje Ki a tulajdonos ? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. Ebben a faluban az emberek békesség­ben és egyetértésben éltek. Voltak köztük szegények is, gazdagok is. A bírójuk is okos ember volt. Bármilyen ügyet vittek elé az emberek, azt meg­oldotta. Egészen addig a bizo­nyos napig, amit én most nek­tek elmesélek. A szóban forgó napon a bíró az utcán sétálga­tott. Egyszer csak, ahogy a lába elé nézett, hát, egy gyö­nyörű, igazgyöngyökkel kira­kott brosstűt látott. Felemelte, jobban megnézegette. Mind­járt gondolta: ezt bizony va­laki elvesztette. De vajon ki­csoda? Visszament hivatalába. Ott rögtön hívatta az egyik se­gédjét. így szólt hozzá:- Fiam, nézd, egy brosstűt találtam. Menj és dobold ki szerte a faluban, a tulajdonos jelentkezzen. A szolga ment is és hirdette az utcákon, tereken: a bíró ta­lált egy brosstűt, jelentkezzen érte a tulajdonos. Hamarosan a bírónál megjelent egy hölgy. Díszes ruhában volt, fején ka­lapot viselt. Gyöngy nyaklánca csillogott-villogott a nyaká­ban.- Üdvözlöm, bíró úr. Örü­lök, hogy egy ilyen becsületes ember lelt rá az én elveszett brosstűmre. Még tegnapelőtt vesztettem el.-Ugyan már, hiszen ez a kötelességem!-Óh, nagyon kedves. Kö­szönöm önnek - azzal elvette a kitűzőt. Alighogy, befejezték a beszélgetést, egy másik hölgy lépett be a szobába. Hosszú haja kontyba tekerve magaso­dott a fején. Kissé szegényes ruhát hordott. Lesütötte a fejét és szégyenlősen megszólalt:- Jó napot kívánok. Bíró úr, jöttem a brosstűmért. A bíró elképedt.-Na, de kérem, itt van a brosstű gazdája előttem. Vagy talán ön az? Most melyikük az igazi tulajdonos? A két nő egyszerre vágta rá:-Én! A bíró hirtelen azt sem tudta, hol van. Folyton azon gondolkodott: ha most rossz döntést hoz, oda a jó hírnevé­nek. Majd hirtelen feleszmélve megszólalt:- Valamelyikük hazudik a falu igazságszolgáltatójának. De kérek 3 nap gondolkodási időt. 3 nap múlva a kitűzőt visszaadom a tulajdonosának, a hazugot pedig bebörtönzöm. Igazságos Mátyás királyunkra esküszöm! - majd elküldte a hölgyeket. Két nap múlva egy vándorlegény hollóval a vál­lán betért a falu fogadójába, és rendelt egy icce bort. Ahogy ott iszogatott, a fogadós meg­kérdezte tőle:-Na, mi a véleményed az üggyel kapcsolatban, koma?-Miféle üggyel kapcsolat­ban?-A, hát te nem idevalósi vagy. Szóval... - a fogadós mindent elmondott a dologról. A legény pedig kiitta a bort és ment is a bíróhoz.- Örvendek, bíró uram.-Adjon Isten jó napot. Tes­sék, kérem, mi a panasza?- Hallottam én erről az ügy­ről. Segíteni szeretnék urasá- godnak.-Hát, azt nagyon megkö­szönném! Már csak egy napom van, de még semmire sem ju­tottam. Megegyeztek aztán, s más­nap behívatták a két hölgyet. Először a gazdagot faggatták: mikor és milyen módon vesz­tette el a kitűzőt?- Éppen a barátnémhoz igyekeztem, mert aznap dél­előtt kaptam a brosst: az itá­liai nénikém küldte. Emlék­szem, nagyon szép nyári nap volt. Lön pedig ez tegnapelőtt, szeptember 2-án. Meg akartam mutatni a barátnőmnek az ék­szert. A tenyeremen vittem, amikor egy falka rohangáló gyerkőc kilökte a kezemből. Kerestem, de nem találtam meg. Nos, most már megkap­hatom?- Kérem, előbb meg kell hallgatnunk a másik nőt is. Pár perc múlva már a sze­gényebb kisasszonyt faggatták.-Ez a kitűző a legnagyobb kincs a családunkban. Még a dédanyámé volt, tehát családi örökség. Aznap, vagyis teg­napelőtt a szomszédos faluba mentem. Bevallom, el akartam adni, mert nagyon eladósod- tunk. De előbb megnézettem volna egy kováccsal, hátha tudja, hogy mennyit ér. Nem akartam elherdálni. Am mire beértem a másik faluba, már észrevettem, elveszett a drága kincs. Végigmentem az úton, amelyen haladtam, hátha meg­találom. De nem volt ott - a hölgy elpityeredett - és most itt ez a nő, aki el akarja venni az egyetlen értékünket!- Kérem, nyugodjon meg! Fáradjon ki, majd ha szólunk, jöjjenek be mind a ketten - utasította rendre a vándor a kisasszonyt. Amint bezárult az ajtó a vándorlegény megszólalt:- Hát, ezzel nem sokra me­gyünk. De van egy ötletem. Próbára tesszük őket. Fél óra múlva behívták a két hölgyet.-Na, kisasszonyok! Nekem ebben a teremben olyan hol­lóm van, hogy ha megsimo­gatja a tollát valaki és nem mond igazat, mentem elká­rogja magát. Most egyenként bemennek ebbe a sötét szobába. Megsi­mogatják a madarat, és akinél csendben marad, az mond iga­zat. A másik ajtón kijönnek. Hát, így is történt. Először bement a gazdag hölgy. Nem merte megsimogatni a hollót, nem rikácsolta el magát a ma­dár. Vidáman lépdelt ki az aj­tón. A legény arca meg se rez- dült. A szegény kisasszony is átment a szobán, majd megsi­mogatta a hollót. A madár csöndben maradt. Amikor már mindkét kisasz- szony kijött, a vándor megszó­lalt:- Hát, akkor mutassák meg a tenyerüket, kisasszonykák. A gazdag hölgyé tiszta volt, a szegény lányé pedig teljesen kormos. .-Hát, itt az igazi tulajdo­nos, bíró uram - emelte fel a kormos kezeket a legény. - Nem volt annak a hollónak semmi tudománya! Én kentem be a tollát korommal. A tiszta lelkiismeretűnek nem kellett félnie, hogy elrikkantja magát a madaram. Aki viszont bűnös, az félt, hogy elszólja magát a madár, így nem mert hozzá­nyúlni. Hát, így derült ki az igaz­ság. És vajon ki lehetett az a vándorlegény, aki furfangos eszével és hollójával járta a falvakat? Nem más, mint igaz­ságos Mátyás királyunk. Jusztin Agnes, a ludányhalá- szi II. Rákóczi iskola hetedikes diákja e mesével nyert országos első helyezést egy pályázaton. ■4 Ez már nem utópia, hanem létező valóság Előrelépés, avagy borzalom Az, hogy a sertések lehetséges donorok az emberek számára már nem utópia, hanem nagyon is létező valóság. A szervátül­tetéssel foglalkozó kutatók kongresszusán, derült fény arra, hogy Róma közelében, egy titokban tartott helyen már most több mint 50 génmanipulált „emberiesített” sertés él. Ezeknek további tenyésztés út­ján olyan vért és olyan szerve­ket kell szolgáltatniuk, melyek az emberekével csaknem azo­nosak. A kutatások eddigi eredményei szerint, a harmadik generációban a génanyagnak már annyira stabilizálódniuk kell, hogy eredményes szervát­ültetéseket lehessen velük vé­gezni. Donor sertések Raffaello Cortesini, a római egyetem professzora szellőz­tette meg ezt a mind a mai na­pig szigorúan őrzött tenyésztési titkot. Az állatokat az orvosok folyamatos megfigyelés alatt tartják. Az „emberiesített” sertések alkalmasak arra, hogy szív-, vese-, tüdő-, valamint májátül­tetéseknél donorként szerepel­jenek. A befogadók számára az a nyilvánvaló előny származik ebből, hogy a szervek a min­denkori szükség szerinti nagy­ságban állnak majd rendelke­zésre. A zárt tenyésztési feltéte­lek kizárják a tipikus vírusfer­tőzések lehetőségét. Szerv - rendelésre Háborog a világ és vitáznak a szakemberek: óriási előrelépés az emberi tudomány történeté­ben, avagy maga színtiszta bor­zalom? Ezt mindenki döntse el maga, aki tudja, milyen elké­pesztő kísérletet hajtott végre Jonathan Slack brit professzor a közelmúltban: fej nélküli béká­kat hozott létre, illetve - mások megfogalmazásában - tenyész­tett ki. A kutatás célja úgynevezett „szervzsák” létrehozása. A jobb megértés kedvéért: csak azoknak a szerveknek a tenyésztése szükséges, amelye­ket az átültetések során fel lehet használni. A háborgások és viták lé­nyege: mi jót és mi rosszat hoz­hatnak ilyen kísérletek az em­beriség számára? Milyen élőlé­nyeket fog gyártani a tudomány a harmadik évezredben? Lesz­nek-e korlátái a jó és rossz érte­lemben vett tudományos gén- manipulációknak? Egyszerűb­ben szólva: most örüljünk vagy féljünk? Az egy hétig életben tartott, fejetlen embriók a törvények szerint még állatnak sem tekin­tendők. Slack professzor azt mondja, hogy az általa kifej­lesztett módszer segítségével emberi géneket is lehetne ma­nipulálni. Emberi „szervzsák”? Azt azonban sietve hozzátette, hogy „emberi szervzsákokat” gyártani nem szabad. Azért nem, mert a szervezet egyéb ré­szeit ehhez meg kellene ölni, ami egyenlő a gyilkossággal. A jogalkotók és a biológusok felelőssége annak eldöntése, vajon mindez folytatódhat-e a maga teljesen kiszámíthatatlan és ellenőrizetlen, csupán a tu­dományos lehetőségek szabta útján? Megteheti-e a tudomány művelője mindazt, amire ké­pes? Hova juthat a gondolkodó, fejjel rendelkező ember? Rejtélyes gammasugarak Aranykarika ékesítette a kétezer évvel ezelőtt élt leány orrát Fűzfákra festett múmiaportrék Amerikai és szovjet hírszerző műholdak észlelték először, 30 évvel ezelőtt a rejtélyes gammasugarakat. A műszerek az ellen­ség atomfegyver-kísérleteit rögzítették, de közben rövid és rendkívül erős gammasugár-kitöréseket észleltek. A British Museum archeológu­sai és a Scotland Yard krimino­lógusai tudásukat egyesítve be­bizonyították, hogy az egyip­tomi múmiákon látható portrék valóban azokat az embereket ábrázolják, akik néhány ezer évvel ezelőtt éltek. Sir Flinders Petri brit archeológus 1888-ban 65 koponyát, 81 múmiaportrét és 12 komplett múmiát hozott Egyiptomból Angliába. A lelet a Kairótól délnyugatra fekvő Havara egyik sziklasírjából való. A fűzfára festett, pompás színekben tündöklő múmia­portrék különböző múzeumok féltve őrzött kincsei azóta is, a koponyáknak azonban nyomuk veszett. Egy londoni állami gyűjtemény mélyéről most elő­került közülük tizenkilenc. Petri saját kezűleg szignálta va­lamennyi koponyát, így semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a havarai lelet darabjai. Richard Niewe, aki a Scot­land Yardnak is dolgozik, a ko­ponyákból élethű, háromdi­menziós fejrekonstrukciót tud készíteni. Nem mutatták meg neki a havarai múmiaportrékat, tehát előkép nélkül, csak a ko­ponyacsont alapján készítette a modelleket. Sokhetes aprólékos munkával egy női és egy férfi koponyát rekonstruált. Amikor az így készült szobor-portrékat összehasonlították a múmiákat ábrázoló képekkel, minden két­séget kizárólag kiderült, hogy melyik kép ábrázolja a rekonst­ruált nőt, és melyik a férfit. Ezek után a háromdimenziós rekonstrukciót kiegészítették a múmiaportrén megörökített hajviselettel és ékszerekkel. • A 2000 évvel ezelőtt élt fia­tal lány orrát aranykarika ékesí­tette, haját a füle körül befonta, és míves nyakláncot is viselt. Megdöbbentő, hogy mennyire mai emberek éltek a kétezer évvel ezelőtti Egyiptomban. A tudósok azóta vizsgálják ezt a jelenséget. Két vélemény fo­galmazódott meg. Egyik szerint a sugárzásnak a (csillagászati) Pár száz ősember elindult Százezer éves út Úgy 140 ezer évvel ezelőtt a kenyai Turkana-tó partján élő homo sapiens-csoport úgy érezte, túl kevés ott az élettér. Ebben a földi paradicsomban ugyanis annyira elszaporodtak, hogy akár félmilliónyian is él­hettek a szavannán. Innen in­dult Észak felé két-háromszáz ősember, aki aztán benépesí­tette gyakorlatilag az egész vi­lágot, Európát, Ázsiát, Ameri­kát, Ausztráliát, sőt Óceániát is. Amikor útra keltek, bizonyára nem gondolták, hogy „kirándu­lásuk” százezer évig is eltart majd. Mindezeket az adatokat a tu­domány nem a feltárt ősember­csontok, kőszerszám-maradvá- nyok, hanem az ember génjei­nek kutatása alapján állítja. Nemrégiben Cold Spring Harborban, New York közelé­ben gyűltek össze a világ élvo­nalbeli kutatói, és összegeztek, mi mindent tudnak már az em­beri gének milliárdjairól, ame­lyek gyakorlatilag magukban hordozzák az ember teljes fej­lődéstörténetét. Marx Stoneking, a pennsyl­vaniai egyetem tudósa öt föld­rész harmincnégy népcsoport­jának tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy valamennyiünk közös őse mintegy 137 ezer évvel ezelőtt élhetett. „szomszédságból”, a tejút kör­zetéből kell jönni, míg a másik tábor azt vallja, hogy kozmikus távolságból érkeznek a sugarak. A legutóbbi kutatások szerint az utóbbi elmélet volt a helyes. A gammasugarak vagy 7 milli­árd fényévnyi távolságról ér­keznek. A vizsgálatok több mil­liárd fényévnyi távolságra utal­tak, vagyis arra, hogy a sugarak a ma ismert világegyetem kö­zepéből érkeznek. KÖZÉP-DUNA-VÖLGYI KÖRNYEZETVÉDELMI FELÜGYELŐSÉG, mint 1. fokú környezetvédelmi hatóság 1088 Budapest, Rákóczi út 41. Telefon: 210-1090. HIRDETMÉNY Értesítem Salgótarján város lakosságát és valamennyi érintettet, hogy a Salgótarján M. J. Város Önkormányzata (Salgótarján, Múzeum tér 1.) a város külterületén - a várostól DNy-i irányban, a Kishartyán felé vezető, 22. sz. főúton, majd földúton át megközelíthetően (Csókáspusztával szemben kiindulva) - létesítendő regionális szilárd kommunális hulladéklerakóra vonatkozó előzetes környezeti tanulmányt környezetvédelmi engedély kiadása céljából a Felügyelőségre benyújtotta. A kérelem és a tanulmány Salgótarján város jegyzőjénél, valamint a Felügyelőség informatikai osztályán munkanapokon (kedd és csütörtök kivételével) 9-14 óra között tekinthető meg. Kérem valamennyi érintettet, hogy a regionális szilárd kommunális hulladéklerakó telep létesítésével kapcsolatos kizáró okokra, az előzetes tanulmány tartalmára, amennyiben szükséges a részletes hatásvizsgálat készítésére, illetve szempontjaira vonatkozó észrevételeit írásban tegye meg! Az észrevételeket 30 napon belül Salgótarján város jegyzőjénél vagy a Felügyelőségnél lehet benyújtani. Budapest, 1997 november 27. Eördögh Imréné dr. = hatósági igazgatóhelyettes | Fagyálló műalkotások - Mínusz 20 fok alá süllyed a hőmérő Moszkvában. Az időjárás kedvez a jégszobrászoknak, hogy valami „maradandót” hozzanak létre. fotó: FEB-Reuter»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents