Nógrád Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-16 / 293. szám

2. oldal Megyei Körkép 1997. december 16., kedd Földönjáró program a szénbányászat jövőjéért Kongresszus utáni eszmecsere Kovács László Nógrád megyei küldöttel November végén tartotta 27. kongresszusát a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezeti Szövetsége. A nógrádi bányamunkáso­kat, nyugdíjasokat hatan képviselték a tanácskozáson. Köztük volt Kovács László, a Nógrád megyei nyugdíjas bányamunká­sok szakszervezeti bizottságának elnöke, aki arról beszélt, mi­ért kaptak különös jelentőséget az olyan értékek, mint az egy­ség, a szolidaritás.- A bányászszakszervezet 1993-as kongresszusa óta sok minden megváltozott. A piac- gazdaság születését fájdalmas intézkedések egész sora kísérte. Erőteljesebbé vált, s hangos botrányoktól sem mentes a pri­vatizáció. A gazdaságban, így a bányaiparban is a hazai és a külföldi magántőke az úr. Szi­gorították a munkajogi feltéte­leket, súlyosabbak az adóterhek és egyre kevesebb pénz jut az egészségügyi, a szociális ellá­tásra. Az átalakulás nagy vesz­tesei a szerény fizetésből élő munkások, a nyugdíjasok, a munkanélküliek. Siker és kudarc-A kongresszus egyetértett abban: ma az érdekvédelmi munka egyet jelent a bányászat fennmaradásával. A kormány dolgozzon ki olyan programot, amely a hazai energiapolitika korszerűsítésével, lehetséges fejlesztésével számol, nem pe­dig a bányák bezárásával, a bá­nyászok további elbocsátásával és kényszemyugdíjazásával. Az ilyen tervek kidolgozásában hasznos segítőtársra talál a bá­nyászszakszervezetben.-A segítő szándék kinyilvá­nítása fontos, de nem helyette­sítheti a konkrét munkát.- Magam sem gondolom azt. A kongresszus egyfajta össze­gezése is volt az érdekvéde­lemnek, amelyet a szakszerve­A Nógrád Megyei Hírlap a megyében élő „sokféle” ál­lampolgár lapjának tekinti magát. Ezt a benne megtalál­ható cikkek alapján, e lapot olvasó emberek elismerik. így vagyunk ezzel mi méhészek is. A rólunk szóló híradások, riportok ezt példázzák. A megye életében elfoglalt he­lyünk, szerepünk arányában kapunk lehetőséget szak­mánk gondjainak, eredmé­nyeinek bemutatására. Csak rajtunk múlik, hogy ez még gyakrabban, színesebben je­lenjen meg a jövőben. A méhészet tárgyú írások a mi köreinkben beszéd-, sőt vi­tatémákká válnak. Az eseten­ként leírt szakszerűtlen kifeje­zéseken derülünk, vagy bosz- N/ankodunk. Tudjuk nem lehet minden esetben tollat ragadni, helyretenni dolgokat. Most mégis ez szükségeltetik, mivel kétszer egymás után pontatlan, félreérthető tudósítás kapott he­lyet a lapban a méhészek szá­mára nyújtandó támogatásról. Először a „Méhész mester- kurzus” kapcsán, majd a de­cember 8-án megjelent lap­számban „Rossz évük van a méhészeknek” című tudósítás alapján. Az előbbiben ezer fo­rintos támogatásról esik szó családonként, az utóbbinak „Kaptáranként ezer forintos támogatás” az alcíme. A félre­értéseket akkor is el kell osz­zeti szövetség, az alapszerveze­tek végeztek az elmúlt négy évben. Őszintén szóltunk arról, hogy a munkahelyek védelmé­nek a bérek, a nyugdíjak és a szociális juttatások értékőrzé­sének nemcsak sikerei, kudar­cai is voltak. A szakszervezeti szövetség részt vett több olyan törvény, jogszabály előkészíté­sében és módosításában, ame­lyek hatással vannak a bánya­munkások élet- és munkakö­rülményeire, jövedelemviszo­nyaira. Több helyen kollektív szerződésben rögzítették és ér­vényesítik a tőkés munkaadó és munkavállalók jogait, kötele­zettségeit. Érdekvédelem-Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?-Az érdekegyeztető tanács döntéseiben ott volt a bányász­szakszervezet véleménye. Szakértői dolgoztak a privati­zációs, a bér- és munkavédelmi bizottságban. Ennek is része le­het abban, hogy a bányaiparban a fizikai és szellemi dolgozók bruttó átlagkeresete az idén el­érte a 67 és fél ezer forintot. Megnyugtató módon rendező­dött a nyugdíjasok szénjáran­dóságának pénzben i megvál­tása. Itt Nógrádban 11 200 nyugdíjas kap szénpénzt. Saj­nos sokan, mintegy négyezren kimaradtak ebből. Azok, akik kénytelenek voltak másutt látni, ha a lap az információkat nem saját kútfőből merítette, hanem „központilag” kapta. A 76/1997/X.31/ FM rende­let intézkedik a méhcsaládok állategészségügyi kezelésének gyógyszerköltségei után igé­nyelhető agrárpiaci támogatás feltételeiről... Az FM rendelet melléklete szerint: 1./ A támogatás lehívására a méhészet tulajdonosa jogosult. * 2./ A támogatási jogosultság további feltételei:- Méhészeti terméktanácsi tagság.- A méhészet telephelye szerint illetékes hatósági állat­orvos igazolása a tulajdonos birtokában lévő méhcsaládok számáról, amelyet az Állat­egészségügyi és Élelmiszerel­lenőrző Állomás 1997. június 1. és szeptember 30. között végzett felmérése alapján álla­pít meg.-A háziméhek gyógykeze­lésére engedélyezett (törzs­könyvezett) gyógyszerek és gyógyhatású készítmények vá­sárlásának számlával történő igazolása. A számlán a készít­mény nevének és mennyiségé­nek szerepelnie kell ! Ezek szerint: a/. Csak az kaphat támoga­tást, akinek a méhcsaládjait a méhegészségügyi felelős a jel­zett időpontban átvizsgálta és ezt az illetékes hatósági állat­munkát vállalni, amikor a nóg­rádi bányákban megszűnt a termelés. Elsősorban rájuk gondoltunk, amikor féláron, mintegy 20 millió forint érték­ben hoztunk és értékesítettünk szenet. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a szociális és egészségügyi ellátásunk sze­gényebb lett. Bükkszéken a gyógyüdülő már jó ideje nem fogad beteg bányamunkásokat. A hévízi Hotel Carbona gyógy­üdülő árai az egekbe szöktek. Mindössze a sikondai szanató­rium maradt, ahol két év alatt mintegy 200 bányász pihent, gyógyult. Ám félek, hogy a tornyosuló anyagi gondokkal nem bírnak megküzdeni. Reális alapokon- Ilyen körülmények között milyen jövőképet „rajzol" a kongresszus a bánya- és ener­giaipar számára?-Igyekeztünk a földön ma­radni, programunk a hazai reali­tásokon nyugszik. Azt tartjuk, hogy 2010-ig felvázolható az energiapolitika, ha a kormány nem késlekedik az előkészítő munkálatokkal. A szénbányá­szat igen is fennmaradhat, helyzete folyamatosan javulhat a mindenekelőtt hazai szenet feldolgozó új erőművek építé­sével, a meglévők korszerűsíté­sével és az ország szénvagyo­nának pontos felmérésével, fel­tárásával. Mindez a salgótarjáni szén­medencét is érinti. A megye egyetlen bányája az amerikai tulajdonban lévő székvölgyi külszíni üzem januártól már 200 ezer tonna szénnel számol. Azt sem titkolják, hogy az ugyancsak tulajdonunkban lévő orvos felé írásban jelentette. b/. A Méhészeti Termékta­nács azt igazolja, hogy a ké­relmező 1997. május 1-én és jelenleg is tagja a termékta­nácsnak. Aki 1997. május 1. után lett tagja, avagy jelenleg sem az, 1997- ben nem jogosult a támo­gatásra! A rendelet 2. paragra­fus (2)bekezdése szerint, „A támogatás lehívása és kifize­tése az arra jogosultaknak az igazolt gyógyszerköltségig, de méhcsaládonként nem több, mint egyezer forint értékhatá­rig történhet!” Ezek szerint a támogatás nem normatív alapon, családok száma szorozva egyezer forint­tal, még inkább nem, kaptárak száma szorozva egyezer forint­tal történik. Mindezekről a Magyar Mé­hészek Egyesülete tagjai szá­mára egyértelmű tájékoztatást adott. A megyei vezetés tagjait segítve támogatást nyújtott az engedélyezett gyógyszerek be­szerzéséhez az adminisztratív teendők elvégzésével. Az egyesületünkkel létesített tag­sági viszony, kedvezményezet­ten érvényes Méhészeti Ter­méktanács-tagságot is biztosít. A megyei vezetés felkínálja a belépés lehetőségét a nem szervezett méhészek számára. Ezt annál is inkább figyel­mükbe ajánlva, miszerint 1998- ban várhatóan, csak azokra fog kiterjedni a ked­vezmény, akik 1997. december 31-ig méhészeti terméktanácsi tagságot szereznek. Az APEH az ügyintézés so­rán tagjaink számára segítő­kész, udvarias szolgáltatást nyújtott. Példamutató gyorsa­sággal, 12 nap átfutási idő után megkezdte az érintettek szá­mára az igényelt támogatások kifizetését. Gyepesi Béla Magyar Méhészek Egyesülete Nógrád megyei elnöke Tiszai Hőerőműben importsze­net pótolnak ezzel. Szorgal­mazzuk a recski ércbánya hely­zetének soron kívüli rendezé­sét, amely munkahelyet teremt­hetne jó néhány nógrádi bá­nyásznak is. Együtt a tagsággal- A bányászat megújulása minden bizonnyal megújult szakmai ismereteket is követel.- Természetesen tudom, nem elég csak terveket fogalmazni és hivatkozni a régen megszer­zett szakmai tapasztalatra, hoz­záértésre. Az új körülmények egyformán új ismereteket köve­telnek a vájártól, a technikustól, a mérnököktől. A programban ezért helyet kapott az a törek­vésünk, hogy a miskolci egye­tem mellett, - ahol most az öt évfolyamon több mint hatszá- zan tanulnak - állami szinten történjék a középfokú szakmai képzés is.- Hogyan készül erre a mun­kára a szakszervezeti szövetség, s mennyire érzik mindezt fon­tosnak az alapszervezetek?- Saját tapasztalatainkat mondom, amelyről a bátonyte- renyei alapszervezet titkára szólt a kongresszuson, s jó né­hány észrevételünk, tanácsunk megfogalmazódott a program­ban is. Nincs okunk az elbiza­kodottságra. Az azonban mégis csak jelez valamit, hogy a tag­létszámunk másfél százzal nö­vekedett, jóllehet, tavaly mint­egy félezer nyugdíjas társunk hunyt el. A kongresszus előtti alapszervezeti taggyűléseken elmondták: a számos területi bizottság, a szövetség csak ak­kor végezhet eredményes mun­kát, ha niaga mögött tudja a tagságot. Ennek pedig az a fel­tétele, hogy rendszeres legyen a kapcsolatunk. A tagok érezzék, tudják, hogy választott vezetői az ő érdekükben teszik a dol­gukat. Tőlünk is, a szövetségtől is következetesebb és harco­sabb érdekképviseletet, érdek- védelmet várnak. Ha szüksé­ges, a szakszervezet ne riadjon vissza egyetlen törvényes esz­köztől, így a munkabeszünte­téstől sem. Jogos igények- Ami a bányászszakszerve­zeti szövetséget illeti, jogos igénye az alapszervezeteknek, hogy munkáját, szervezeti fel­építését folyamatosan igazítsa a változó tennivalókhoz. Nem képezte vita tárgyát az sem, hogy erejét megsokszorozza, ha az ágazati, a területi szerveze­tekkel egységesen képviselik a munkavállalók érdekeit és eset­leg közös szakszervezetben tömörülnek a bánya- és az energiaipar dolgozói. A tenni­valók közé sorolták a küldöttek a biztonságos munkakörülmé­nyeket, a dolgozók, a nyugdíja­sok jövedelmének gyarapodá­sát, a nefnzetközi kapcsolatok erősítését is. Egyre inkább az a véleményem, nehéz kérdések­ben döntöttünk fegyelmezetten és felelősséggel. A miniszterel­nök, aki részt vett a bányamun­kások tanácskozásán, nem vé­letlenül hangsúlyozta: a szak- szervezet nemcsak kér, nem­csak követel a kormánytól. Azt is megfogalmazta, mit kíván, mit tud tenni a mostaninál biz­tatóbb munka- és életkörülmé­nyekért. S szakmailag, szerve­zetileg is igyekszik felkészülni nem könnyű feladatára. V. G. Fotógaléria Dixie és búcsú Ezekben a napokban Siklós Péter budapesti fotóművész a vendége a Salgótarjáni Fotógaléri­ának. A most hatvanéves al­kotó a Magyar Optikai Művek műszerészeként kezdett dolgozni. Ebben a gyárban ismerkedett meg a fényképezéssel, itt lett 1965-ben üzemi szakfény­képész. Innen útja a Cse­peli Fémműhöz vezetett, ahol már reklámfotók ké­szítése is feladatává vált. Siklós Péter műveivel a hatvanas évek közepétől találkozni hazai és külföldi pályázatokon, kiállításo­kon. E sikerek révén vet­ték fel a Magyar Alkotó- művészek Országos Egye­sületébe. A gyárból nyug­díjba vonult fotós mosta­nában - több szabadideje lévén - számos folyói­ratba, könyvbe publikál és egyre sikeresebb a fotópá­lyázatokon. A József Attila Műve­lődési Központban megte­kinthető kiállításán a dixieland világáról tudósít Siklós Péter. A negyven fekete-fehér fotó java ré­sze Salgótarjánban, a dixi­eland-fesztiválokon ké­szült. Lényegre törő port­réi számos, a salgótarjá­niak által ismert, kedvelt zenészt örökítettek meg. Siklós Péter tárlatának másik ciklusa a csíksom- lyói búcsúról készített szí­nes tudósítás. A kiállítás megtekintése maradandó élményt jelent a fotóklub látogatói szá­mára. V. M. TAKARÉKSZÖVETKEZET • rugalmasság, • közvetlen hangú ügyfélkapcsolat, • kétszeres biztonság, • szakszerű kiszolgálás, • országosan kiterjedt hálózat, testre szabott pénzügyi szolgáltatások. VALASSZA TOVÁBBRA IS A VIDÉK BANKJÁT, hisz a településén lévőt már Ön is jól ismeri! Cserhát Vidéke, Diósjenó' és Vidéke, Drégelypalánk és Vidéke, Ecseg és Vidéke, Érsekvadkert és Vidéke, Héhalom és Vidéke, Kálló és Vidéke, Karancsvidéke, Szécsény és Környéke Takarékszövetkezet ■mail A méhészek támogatása nem normatív alapon történik Feltétel a terméktanácsi tagság

Next

/
Thumbnails
Contents