Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-29-30 / 279. szám

6. oldal Mozaik 1997. november 29., szombat Karinthy utcai embere a rokona Lobbyrintus címmel jelent meg Joó József újabb karikatúra­kötete a Győri Városi Könyvtár kiadásában, Radványi Barna bevezető írásával. Sok-sok támogató fogott össze an­nak érdekében, hogy ez az üdítően szellemes és könyvészeti- leg is elegáns könyvecske - ez utóbbi megjegyzés a Pénzes Nyomdát dicséri - kezünkbe kerülhessen. „Lehullott a rezgőnyárfa aranyszínű levele” Emlékest a nótakirálynőért Budapesten a Kongresszusi Központban emlékműsort rendeztek a közelmúltban „Lehullott a rezgőnyárfa aranyszínű levele” címmel Jákó Vera halálának 10. év­fordulójára. A díszelőadáson a műfaj legkiválóbb előadói mellett az elhunyt nótakirálynő video­felvételeiből mutattak váloga­tást. A műsorban közremű­ködtek a népviseleti verseny győztesei: a legszebb népvise­letek bemutatóját Jákó Vera indította útjára 1985. augusz­tus 10-én, de halála miatt többször már nem tudta meg­rendezni. Nógrád megyét a kazári és hollókői hagyo­mányőrzők képviselték: be­mutatták a legszebb és legré­gebbi mhákat. Az emlékműsort rögzítette a Magyar Televízió is, a ter­vek szerint karácsony hetében vetítik majd a nagy nyilvá­nosság számára. Dízelautónak karácsonyra Bosch izzítógyertya Motormustra télvíz előtt Ha pedig már oda került, bizo­nyosan nem tesszük le addig, amíg az utolsó lapig át nem böngésztük. Jóllehet Joó József karikatúráival rendszeresen ta­lálkozhatnak az olvasók a la­pokban, egy kötetbe rende­ződve szinte teljes kor- és kór­történetet nyújtanak, miközben könnyesre nevethetjük magun­kat, ha van hozzá kedvünk. Ha nincs, akkor is. Ez a művészet és a műfaj hatalma. Hogy miről is van szó ezek­ben a karikatúrákban, azt ter­mészetesen nem lehet elmon­dani, de nem is szükséges. So­kat elárul azonban erről maga Joó József és Radványi Barna. Röviden arról van szó, hogy a folyamatosan javuló makro­gazdasági mutatók és az ugyancsak folyamatosan nö­vekvő árak ellenére sokan úgy érzik, hogy bajban vannak. Sőt ez nemcsak futó érzés, hanem tény. Csökken a nyilvántartott munkanélküliség. Akit azonban kihúznak a nyilvántartásból, annak fölkophat az álla. A sta­tisztika viszont szebb lesz. Ezen vagy sími lehet, vagy ne­vetni. S ezt csak azért említem, mert Joó József, a mai Magyar- országon élő hírlapíró karikatú- ristaként is a szegény ember - és nem Lobbyrintus győztesei­nek - pártján áll. Karinthy Fri­gyes utcai embere a rokona. Mint írja. „A csodáktól régen elszokott szőlőpásztorunk sze­rint kemény valutával és hu­morral rengeteg baj orvosol­ható. Az már kérdés, mi kezdő­dik, mi jön el. Sose lehet tudni. Most éppen böjtölünk. Csak semmi bonbon, habcsók, lek­vár! Csak az biztos: akit föl­akasztanak, az nem hal bele a vízbe. Ezek a karikatúrák hang­jelentések. Grimaszok. Talán segítenek abban, hogy ne a sí­rásra rendezkedjünk be." Akik ismerik a kitűnő költőt, Tönköl Józsefet - Joó József ugyanis vele azonos - azok nem csodálkoznak ezeken a ka­rikatúrákon sem, jóllehet eddigi verseskötetei, sámándalokat idéző nyőgéri varázsénekei a bajelhárítás merőben más útját jelentik. Persze bajelhárítás a karikatúra is, csak másként. S miként a gonoszűzéshez a költő Tönköl, az újságíró Joó ehhez is ért. S ezt nem azért mondom, mintha ilyesmire nem lenne példa a magyar irodalomban és újságírói hagyományban. Elég, ha példaként csak Nagy Lászlót említem, aki egy időben az Elet és Irodalom képzőművészeti rovatát szerkesztette, s maga is kitűnően rajzolt. Akik pedig csak panaszkod­nának, jó, ha a karikatúrákkal együtt emlékezetükbe vésik Radványi Barna sorait: „Egész úton Vereckéig, mikortól ki­mozdultunk Levédiából /leg­újabb nyelvrégészeti kutatások szerint, eredeti helyesírással: Lobbydiábóll, s míglen kicsiny­ség Etelközben avagy Hitelköz­ben, mint egyes ősnyelvészek állítják/ időztünk, rengeteg üt­közet zajlott le a vezérlő Hetek között: az érdekeik folyton üt­köztek egymással." Ez mosta­nában sincs másként. Ahogyan pedig a régi görögök mondták, ha az istenek marakodnak, a ha­landók áznak meg. Ilyenkor jó, ha eresz alá áll az ember. Eset­leg Joó-karikatúrákat néz. Bódi Tóth Elemér Takács Zoltán szerint min­den tél hozhat váratlan idő­járási helyzetet, amely meg­viseli az autóinkat. A salgó­tarjáni Bosch márkaképvi­selet és szerviz ügyvezetőjét arról faggattuk, milyen praktikus tanácsokkal szol­gálhatunk a gépjárműveze­tőknek, így télvíz előtt. Ebben az időszakban a Bosch minden évben piacra dobott valami praktikusat. Idén a dízel izzítógyertyája az újdonság: gyorsabban izzít, simább indítást eredményez, s hidegjárás alatt sem kormol a motor. Mindezt azon vállal­kozók használhatják előnyö­sen, akik a kormány mögött élnek. Ráadásul a 6 fajta, a tí­pusválaszték 90 százalékát le­fedi. Ha indításkor nyöszörög a motor, jelzi, hogy gond van az akkumulátorral. A Bosch indítócellái nem igényelnek gondozást, élettartamuk pedig háromszorosa a hagyomá­nyosnak. Ilyentájt érdemes cserélni, a művelet mindössze 5 percig tart. A szélvédőre fa­gyott ablaktörlő ellen a Bosch kettős gumizású terméke kí­nál megoldást, lévén, hogy nem törik a gumi, mégis jól tapad. Nagyon fontos, hogy min­den időben lássanak bennün­ket az úton. A Bosch Osram izzócsaládja harminc száza­lékkal nagyobb fényteljesít­ményt produkál. Ráadásul a szervizben ja­nuár végéig ingyenesen kicse­rélik az izzót, s beállítják a fényszórót. A szervizt sokan a katalizá­tor beszerelésről ismerik. To­vábbra is él a lehetőség, hogy volt keleti autóba egy forint híján kerek egy ezresért beé­pítik a katálizátor-dobot, s in­gyen kiállítják a zöldkártyát. Mindezt az állam támo­gatja, bár a hírek szerint csak jövő évig. Akit bővebben illetve rész­letesebben érdekelnek a fenti információk, hívja a (32) 431-658-as telefonszámot. (németh) Automata Jó megfejtés, szerencsés nyertes November 22-ei rejtvényünk lyagomat? Ezer forintos vásár- mai rejtvényünk megfejtését helyes megfejtése: Tudná tar- lási utalványt nyert: Sebők La- december 3-áig küldjék be cí- tani, amíg feltekerem a gombo- jós, Hugyag, Petőfi u. 42. sz. A műnkre. Templomaink története Középkori alapokon - MACONKA Az adventi első gyertyagyúj­tás a keresztény' vallásban egyben az egyházi év nyitását is jelenti. Maconkán a közelmúltban Árpád-házi Szent Erzsébet ün­nepén rendeztek hangver­senyt, a szegények javára ada­kozást. Zahar Béla plé­bános Nagybá- tonyból jár misézni Maconkára, ő bo­csátotta rendelke­zésünkre a „histó­ria domus” adatait. A templom déli oldala előtt egy 1877-ben készített, nagyobb méretű fakereszt áll, rajta a „corpus”, a fém­ből készült Krisz­tus-test. Lábazatán népi faragások lát­hatók. Legalul fel­irat, amely ma már részben a talaj szint alatt van. A Nógrád megyei kiskö­zség korábban Heveshez tar­tozott. Ma Bátonyterenye ré­sze, s a váci egyházmegye fennhatósága alatt áll a temp­lom. Az oklevelek szerint 1396-ban „Machonka” néven említett helység akkor Necz- pál György tulajdonát képezte, a birtok a Mátra északi oldalán lévő fennsíkjának része, a Zagyva két oldalról határolja, északról és nyugatról. 1416-ban már Ilosvay Le- uszták Nándoré volt, 1552-ben három portát, 1686-ban fél portát vettek nyilvántartásba. Maga a templom a XIII. században épült, román stílus­ban. Kisméretű, egyhajós, ke­let-nyugati tájolású építmény, gótikus szentéllyel. Az idők folyamán többször is átépítet­ték, szentélye XIII-XIV. szá­zadbeli képekkel díszített. A méternyi vastagságú fa­lak mellett a nyugati homlok­zat egészen egyszerű. A tago­latlan, levágott oromzata felett újabb kori kisméretű fatorony emelkedik. A mai bejárati ajtó négy- szögletes kőkerettel készült, egy lépcsőfokkal. Az ajtó fö­lött, a karzat magasságában egy alacsony, félköríves ablak látható. A falak sarkai kváder- kövesek. Déli fala egyszerű, három román ablakkal tagolt. Ebben a falban van egy kö­zépkori, ma már-nem haszná­latos ajtó is. Míg a sekrestye az északi falhoz csatlakozik, addig a szentély a hajó keleti oldalánál van, erősen beugró, egyenes záródású. A szentély keleti oldalfalán kisméretű, román tölcsérablak látható, melynek külső rézsűjében kö­zépkori festmény maradvá­nyai lelhetők fel. A templom belsejét nézve szembeötlő az oltárkép, ame­lyen Szent István, a templom védőszentje felajánlja a ma­gyar koronát Szűz Máriának. Az 1800-as években készült kép festője ismeretlen. A sek­restyében található egy, a XVIII. századi, a feltámadt Krisztust ábrá­zoló kis fafara- gású szobor. Viszont a XIII- XIV. századot idézi a szentély falán és a keleti oldalfalon megmaradt né­hány freskótö­redék, néme­lyik igen jó ál­lapotú még ma is! A templom­hajó nyugati végén van az 1811 után épült orgonakarzat. Az egyenesen futó mellvéd kosárívekkel kö­tött két kőpilléren fekszik. A háromíves árkádból indul a feljárati lépcső. A hajó dongaboltozatát a XVIII. században kapta, a ka­zettás hajómennyezet az utóbbi időben, a helyreállítá­sok alkalmával készült. Templomát, híveit egyaránt szereti az atya, aki maga is alig pár kilométerre innen, Baglyason született, tehát majdnem itthon van. A hívek pedig talán nem is tudják, meddig kell visszamenni a családfa kutatásában, hogy megtudják, hány ősük koptatta már a sok évszázados bejárati kőlépcsőt. (D.F.)

Next

/
Thumbnails
Contents