Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-29-30 / 279. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1997. NOVEMBER 29-30. Színházi esték „Herpesz Mary” szerelmei Azt mondják, hogy egy darabnak nincs két egyforma elő­adása akár, ha több­százas szériában adják is elő. Hogy ez mennyire igaz, mutatja a Budapest Bábszínház pro­dukciójaként jegyzett „Máso­dik nekifutás” salgótarjáni be­mutatója, amelynek végén szo­katlan dolog történt. Az úgyne­vezett tapsrendben Szilágyi Ti­bor, aki - „mellesleg” rendezte is Murray Schisgal vígjátékát - elemi jókedvében megszólította a szépszámú közönséget, meg­köszönte a viharos tapsokat, sőt dr. Halmos Péter helyi főor­vost, mint barátját fel is hívta a József Attila Művelődési Köz­pont színpadára. Addig persze azért történt egy s más ... Többek között megfeneklett egy idősödő úri­ember kalandja a lányától alig idősebb hölggyel, helyreállt kapcsolata a korábban hűséges, de néhány csók erejéig ugyan­csak ifjakkal kacérkodó fele­séggel, elhangzott egy-két őszinte, soha ki nem mondott szó egy huszonkét éves házas­ság szexuális görcseiről, ki­mondatott pár szellemes poén a férfi-nő kap­csolatról, a generációk kibékíthetet­len, örök el­lentéteiről. Schisgal jól beszéli a színpad nyel­vét s arra is képes, hogy gondolatokat csempésszen a bohózat­szerű - de annál azért valamivel töményebb - forgató- Andai Györgyi, könyvbe. A Judit, a szerető néző azontúl, hogy jókat derül a szituációkon, alkalmasint számba veszi, hogy valakivel - akár egy ismeretlen emberrel is - lefeküdni, tényleg nem több-e egy kézfogásnál, mint azt a 80-as évek közepi amerikai ifjúság képviselői a darabban is hirdették, leg­alábbis az általános „happy and”-ig. Ugyancsak szöget üt­A félrelépő férj (Szilágyi Tibor - jobbra) áj életet remél a rabbi fiának (Csonka András) tett vallomásától fotó: p. Tóth a feleség (balra) és Földesi szerepében hetett bárki fejébe, az a néhány epés megjegyzés, ami a japá­nokról - mint az USA gazda­sági konkurenséről - elhang­zott. Az AIDS-től való félelem is megjelent már a darabban, igaz csak egy enyhe herpeszfer­tőzéssel való ijesztgetés formá­jában. Érintőlegesen ugyan, de megfogalmazódott a vallási megtérés szándéka is. A már említett Szilágyi saját korosztályát játsszva valóság­gal lubickolt az övéit szerető, de a fiatal barátnőjéhez is ra­gaszkodó Dawn Williams üzlet­ember kettős lelkű szerepében. A ritkán látott Andai Györgyi korrekten formázta meg a férjét - akár némi flört árán is - visz- szaszerző asszony, családanya személyiségét. Földesi Judit a csábos szerető, Csonka András a rabbifi alakjában olykor eltú­lozta jellemző gesztusait. A ke­véssé ismert Szakács Tibor jól illeszkedett az alkalmi társu­latba. - csongrády ­Bálványos Huba grafikusművész szabadegyetemet vezetett Salgótarjánban „Jól működnek az itteni szemek” Több ezer diaképet vetített már le Salgótarjánban előadásai alkalmával Bálványos Huba grafikusművész, főiskolai tanár. A rendezvények otthona a József Attila Művelődési Központ volt. Ezen a héten, kedden jöttek össze - egyelőre - utoljára azok, akik a képzőművészethez, művészettörténethez, eszté­tikához kívántak egy kicsit közelebb kerülni. Az „utolsó” előadás kapcsán az előadó művésztanárt kérdeztük itteni ta­pasztalatairól, s arról, hogy a népes közönség számíthat-e folytatásra.-Tanár úr, túl vagyunk az utolsó előadáson. Milyen ta­pasztalatokkal hagyja el - ha ideiglenesen is - Salgótar­jánt?'- Én különösen szívesen jártam ide, hiszen részben régi ismerősök azok, akik itt szok­tak ülni, s még a vetítéssel járó sötétben is látom, hogy a sze­mekben ott a figyelem. Ter­mészetesen nem engem néz­nek, itt nem engem kell nézni, az azonban biztos, hogy akik idejárnak, azok valóban élén­ken érdeklődnek a művészetek iránt, s elmondhatom, nem morzsolódott le a közönség. Ez talán annak is betudható, hogy sokan járnak ide olya­nok, akik maguk is próbálkoz­nak az alkotással, illetve azok, akik amatőrként itt helyben több-kevesebb ismertségre szert tettek. Azt hiszem, az amatőr művészeknek azért jó ez, mert serkentőleg hat rájuk, a találkozás. Profi nívó-Ha már itt tartunk, milyen­nek tartja Salgótarján képző­művészeti életét, az alkotókat, a müveket?- Én a képzőművészeti éle­tet most már kevésbé isme­rem. Azt viszont tudom, hogy Salgótarjánban nagyon szép hagyományai vannak ennek a területnek. Ne érje szó a ház elejét - már, ami más városo­kat érint - de az országos zsű­rizések, kiállítások is azt mu­tatják, hogy erről a területről mindig nagyon jó anyag érke­zik. Úgy gondolom, nekem van erre rálátásom, mert az amatőr mozgalommal hosszú évek óta jó a kapcsolatom, já­rom az országot, zsűrizek, így összevetésem is van. Anélkül tehát, hogy esetleg nevet emlí­tek, azt gondolom, hogy ez egy jó nívó, ami itt van. Any- nyira jó, hogy az ember szá­mos tárlat esetében megfeled­kezik róla: az aki éppen kiállít, amatőr-e, hiszen olyan szín­vonalat képes produkálni és olyan elmélyülten dolgozni, amit néha profiknál sem lehet tapasztalni. „Művészetérzés” Mi volt az előadássorozat te­matikája?- Az első sorozatot magam állítottam össze egy olyan anyagból, amiben - megítélé­sem szerint - olyan esztétikai alapismeretek szerepeltek, amelyeket anélkül is lehet tá­lalni, hogy tudományos elő­adásként aposztrofálnánk.- Tehát érzésem szerint a művészetértést „csiklandoz­tam” elő azokból, akik ide jár­tak, s ez volt talán az első, ami később fölcsigázta a hallgató­ságot. Amikor a tavaszi öt elő­adásból álló szezon lepörgött, utána nagy alkotók művésze­tét ajánlottam egy szép listán és ebből választott a közönség ötöt. Bosch-sal kezdtük és most Picasso-val fejezzük be, s már ez a tény is jelzi, hogy itt évszázadok és különféle mű­vészeti teljesítmények között sétálva próbálja ez a társaság megtalálni a maga világát. „Nem búcsúzom”- Most egyelőre tehát lezártak egy szakaszt, de a salgótarjá­niaktól nem búcsúzik vég­leg(?)-Nem, mint ahogy akkor sem búcsúztam - évekkel ez­előtt-, amikor egyszer „utol­jára” találkoztunk, hiszen ak­kor is minden okom megvolt rá, hogy újra eljöjjek. Sajnos, a művelődési központ már nem tudja finanszírozni, úgy tudom azonban, hogy pályá­zati támogatásokat lehet ilyesmire nyerni, s az intéz­mény remélhetőleg pályázik és remélhetőleg nyer; ez eset­ben természetesen valamikor folytatjuk.-Mennyire érdeklődnek a fiatalok, kezd-e felnőni egy új generáció?- Ez nekem különösen jól esett, hogy minden generáció képviselve van. Ráadásul a fiatalok éppen olyan jól rea­gálnak ezekre a dolgokra, mint az idősebbek, hiszen ezeken az előadásokon szem kell fő­ként, nem pedig fül. És örömmel mondom, hogy itt, Salgótarjánban ezek a szemek nagyon jól működnek. Dukay Nagy Ádám Országos pályázat két kategóriában Megmérettetés diákfotósoknak Nógrád megyében jelentős hagyományai vannak a di­ákfotózásnak. Különösen a P. Tóth László által vezetett szakkörök értek el jelentős sikereket az országos pályá­zatokon. Napjainkban a szakköri fényképezés kevesebbet hal­lat magáról. Az országos megmérettetésre jó alkalom a Fényképezés a Vizuális Neve­lés Szolgálatában Alapítvány 1979 -tői évente, így most is meghirdetett pályázata, amely két kategóriának - általános iskolai fotókörök, illetve kö­zépiskolás diákok - szól. A pályázóknak a tanév so­rán három feladatot kell meg­oldaniuk. December 1-jéig autós témájú fotót kell bekül­deni. ’98. március 1-jéig ne­gatív montázst kell készíteni, amelyet egy papírra két vagy több negatív felhasználásával kell nagyítani. A harmadik te­endő: bármely témáról felül- nézetből fotó készítése. Be­küldési határidő: 1998. május 1. Beküldhető mindhárom feladatból szakkörönként 10, egyéni pályázóként 4 db 13 x 18 cm-es kép. A pálya- műveket a Fényképezés a Vi­zuális Nevelés Szolgálatában Alapítvány, 1538 Budapest Pf: 457 címre kell beküldeni. Ünnepre készül a Madách gimnázium: 75 évvel ezelőtt hozták létre a jogelőd intézményt Túlélte a viharos század viszontagságait Fennállásának évfordulóját ké­szül megünnepelni a salgótar­jáni Madách Imre Gimnázium. 1998-ban lesz 75 éve, hogy a város akkori három nagyüzeme - a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Rimamurányi - Salgótar­jáni Rt. és az Észak-magyaror­szági Kőszénbánya Rt. - a tiszt­viselők gyerekeinek taníttatása céljából létrehozta a „Főgimná­ziumi Előkészítő Tanfolyam”-ot. Mivelhogy - az első igazgató, dr. Szabó Lajos szavait idézve - „a három nagy vállalat... al­kalmazottai arra az eredményre jutottak, hogy gyermekeik közép­iskolai neveltetése sokkal előnyö­sebb, szellemileg pedig intenzí­vebben megvalósítható tanfo­lyamot létesítenek.” Az alig egy éve városi rangot kapott Salgótarjánban ez a közép­fokú oktatás megindulását jelen­tette. És egyben annak az intéz­ménynek a létrehozását is, amely -fokozatosan erősödve, s mint­egy 60-70 kilométeres körzetben nélkülözhetetlenné válva - a Ma­dách Imre Gimnázium jogelődjé­nek tekinthető. S a későbbiek során Salgótar­ján első középfokú oktatási in­tézménye minden tekintetben ki­állta a próbát. Túlélte századunk viharait. Sőt. A viszontagságok ellenére állandóan épült, gyara­podott. A második világháború kitörésének évében, 1939-ben ál­lamosították. Komoly áldozatok árán átvészelte az öt évig tartó vi­lágégést. Nagyobb megrázkódta­tás nélkül bírta ki a név- és hely- változtatásokat, s a tanári kar vérveszteségeit is. így az az iskola ünnepelheti most háromnegyed-százados ju­bileumát, amely az érettségizet­tek ezreit bocsátotta útjára, s amely számtalan tudóst, művészt, sportolót adott a magyar társada­lomnak. S amely - mintegy ön­magában is állandóan megújulva segítette megalakulásukban, mű­ködésükben a város későbbiek­ben alakult többi középiskoláját. A gimnázium az ötvenes évek legelejétől Nógrád megye nagy szülöttének, Madách Imrének a nevét viseli. S közel egy évti­zede a mai követelményeknek megfelelő feltételekkel, új épü­letben működik. Ily módon- Madách szellemében - olyan körülmények között készülhet az ünnepségre, amely méltó a megyeszékhely első középisko­lájához. 1998-ban, a névadó születésének évfordulója előtti tiszteletadással együtt adózhat- az elődökre is gondolva - az emlékeknek, a létrehozóknak, a gyarapításon munkálkodóknak, a 75 évnek. S vállalhatja egy­ben az elkövetkezendő évek feladatait. Bozó Gyula Több mint irodalmi érték... Októberben még szinte egy­mást érték a kisebb-nagyobb Mikszáth-évfordulós rendez­vények és novemberre már megjelent az 1998. évi Ma- dách-évforduló programváz­lata. A horpácsi reprezentatív Mikszáth-emlékkiállítás a leg­magasabb rangú szakmai kö­vetelmények szerint is túlnőtt az alkalmi programok jellemző középszerűségén és jelentős helyi értékként minősült a tér­ség jövő mérlegén is. Mint köztudott, Nógrád me­gye kezdeményezésére, 1998- ben Madách születésének 175. évfordulója lesz az ünneplés alkalma. Bizonyítani lehet: nagy íróink öröksége itt több mint irodalomtörténeti érték, az életművek, a helyi kötődések motívumai végre egy építkező nemzeti szellem alapján képezik egy negyedmilliónyi állampol­gárcsoport összetartozását, önbecsülését, emberi méltósá­gát tükrözik. Mikszáth-tal, Ma- dách-csal együtt vagyunk, akik vagyunk, és a nagy egyéniségek megőrzött humanista üzenetei­vel, az életművek filozófiai és művészi értékeivel törekszünk visszazökkenteni egy kilódult, elszabadult pesszimizmust: a Mátra, a Cserhát, a Börzsöny, a Karancs csúcsai közt fekvő Nógrádban az elmúlt évtize­dekben minden érték reményte­lenül lepusztult. Innen csak me­nekülni kell! Itt csak a „kis Moszkvaként emlegetett világ örökösei építkezhetnek, boldo­gulhatnak, Madách, Mikszáth szellemi öröksége efféle néze­tekkel szemben nélkülözhetetlen önbizalmat és hitet újíthat meg: ez a föld a mai Palócország, te­hetséges emberek szülőföldje is, elvileg semmivel se rosszabbak a lehetőségeink, mint az egyik napról a másikra divatba jött, gyorsan gyarapodó térségeké. S ehhez az átéléshez, ehhez a hithez bizony nagyon kell a horpácsi Mikszáth-kúria kiállí­tása, a jövőre a Balassi könyv­tár gondozásában megjelenő, Kozocsa-bibliográfia üzenete, a csesztvei természetvédelmi ér­tékű Madách-birtok hangulata. A jövőépítésben, a nélkülöz­hetetlen térségi fejlesztésben ezek az értékek majd odatehe- tök az erdősítési programok mellé, az öntözéses kertgazdál­kodás kezdeményezései mellé, a készülő ipari parkok beruházá­sai mellé. Itt van az ideje, hogy a „botanikus-kert esélyű” Nóg­rád és az állattenyésztésben is páratlan lehetőségekkel is ren­delkező Palócföld a falusi ven­déglátást is dinamizálja a gaz­dasági, társadalmi konszolidá­ció érdekében. Belátható: a 80- as évekre összeomlott nógrádi nehézipar helyén egy-két évti­zed alatt tudományos tervsze­rűséggel új sikerágazatok te­remthetők . . . S a mikszáthi, madáchi életműveknek majd köze lesz az alakuló jövő­höz .... Erdős István Koncert, Katalin-napon - A salgótarjáni zeneiskola bérleti hangversenysorozatában legutóbb a Budapesti Kla­rinét Quartett mutatkozott be. fotó: gyurián tibor

Next

/
Thumbnails
Contents