Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-28 / 278. szám

8. oldal Adótanácsadó 1997. november 28., péntek Hogyan adózunk 1998-ban? Amit az 1998. január 1-jén hatályos személyi jövedelemadóról szóló törvényről tudni kell Az 1997. évben alkalmazott adótábla 1998-ban nem módosul, a va­lorizációt (az infláció követését) két külön rendelkezés biztosítja. Az egyik az adójóváírás összeghatárának az emelkedése, a másik a nyugdíjjárulék utáni (új) adókedvezmény bevezetése. Adókedvezmények Az adójóváírás mértéke továbbra is az adóévben megszerzett bér 20 százaléka, de a havi „plafon” az 1997. évi 3600 forintról 4200 forintra növekszik 1998-ban. A nyugdíjjárulék után 25 százalék adókedvezmény érvénye­síthető a következők szerint. Ide tartozik a társadalombiztosítás keretében nem megállapodás szerint fizetett nyugdíjjárulék, to­vábbá a megállapodás alapján a magánszemély saját javára, ille­tőleg más magánszemély javára befizetett nyugdíjjáruléka; a magánnyugdíjrendszer keretében nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj, továbbá a tagdíj fizetésére kö­tött megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj, továbbá a tagdíj fizetésére kötött megállapodás alapján a magán- személy saját javára, illetőleg más magánszemély javára támoga­tási megállapodás szerint befizetett összeg. Nem tartozik ebbe az adókedvezményi körbe az egyéni vállalkozó azon befizetése, amelyet más magánszemély javára az előzőek szerint teljesít, ugyanis ezen befizetést teljes egészében költségként elszámol­hatja. Szintén új és a nyugdíjreformhoz kapcsolódó adókedvezmény, amely szerint a magán-nyugdíjpénztári tag, ha a saját tagdíját ki­egészíti, ennek a kiegészítő befizetésnek 50 százalékával csök­kentheti az összevont adóalapjának adóját. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetések utáni adókedvezmény(ek) százalékos korlátja nem változott. Nyugdíj­pénztárnál ez 50 százalék, egészségpénztárnál és önsegélyező pénztárnál 25-25 százalék, de a „főszabály” szerint együtt legfel­Ingatlanértékesítésből eredő jövedelem adóztatása 1998-tól az ingatlanátruházásból származó jövedelem megállapításánál az eddiginél is nagyobb jelentősége lesz annak, hogy az eladott ingat­lant mikor szerezték. Az 1997. év yégéig hatályos szabály szerint az 1982 előtt szerzett ingatlan, vagyoni értékű jog elidegenítéséből szár­mazó ellenérték nem számít bevételnek. Ez a rendelkezés a vagyoni ér­tékű jognál változatlanul fennmarad 1998-ban is. Az ingatlanértékesítés esetén azonban 1998-tól - ha az eladás a szerzés évét követő évet első évnek tekintve, 5 évnél később történik - évente 10- 10 százalékkal kell a jövedelmet csökkenteni. Ennek alapján például egy 1990-ben szerzett (vett, örökölt stb.) ingatlan 1998. évi eladása esetén a jövedelemből annak 30 százaléka levonható, tehát csak 70 százalék után kell a (változatlan mértékű) 20 százalékos adót megfizetni. Fontos tudnivaló, hogy a lakáscélú felhasználás kedvezményére vonat­kozó korábbi rendelkezések (adómentesség) emellett változatlanul fenn­maradtak. jebb 100 ezer forintig terjedhet az adócsökkentés. A nyugdíj- reformmal összefüggésben azok, akik 2020 előtt töltik be a jog­szabályok alapján reájuk vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt, a nyugdíjba vonulásuk évéig 130 ezer forintig terjedő összegben vehetnek igénybe e címen adókedvezményt. Nem változott a felsőoktatási intézmény hallgatójának tandí­jához kapcsolódó adókedvezmény mértéke és feltételrendszere, de e rendelkezés kiegészült egy sajátos, halasztott igénybevétel lehetőségével is. Ennek lényege az, hogy ha egy adott évben a befizetett tandíj után senki sem vesz igénybe adókedvezményt és a hallgató úgynevezett hallgatói díjkedvezményt sem érvényesí­tett, akkor a hallgatói jogviszonyának megszűnését követő 5 év­ben utólag ezt az adókedvezményt igénybe veheti. A hallgatói munkadíjkedvezmény címen érvényesíthető adó- kedvezmény egészében változatlan maradt. Az a nappali tagoza­tos egyetemi vagy főiskolai hallgató, aki saját iskolájában dolgo­zik, e munkavégzésből származó jövedelme után fizetendő adóját csökkentheti legfeljebb a költségvetési törvényben meghatáro­zott hallgatói normatíva kétszeres összegének erejéig. Nincs változás a lakáscélú adókedvezményeknél, ez a betét 20 százalékáig, de legfeljebb évi 12 ezer forintig vehető igénybe azoknál, akik már 1997. év előtt ilyen szerződést kötöttek. Leg­utoljára 2001-ig érvényesíthetik ezt a kedvezményt. Ide tartozik továbbá a pénzintézettől felvett lakáscélú hitel után fizetett tőke- és kamattörlesztés utáni adókedvezmény, amely 20 százalékig, de legfeljebb évi 35 ezer forintig terjedhet. Ennél a kedvezmény­nél nincs időbeni korlát. A mezőgazdasági őstermelő évi 100 ezer forintig terjedő adó- kedvezménye, továbbá a szellemi tevékenységet folytató 25 szá­zalékos, de legfeljebb évi 50 ezer forintig terjedő adókedvezmé­nye ugyancsak nem módosult. A súlyosan fogyatékos személyek adókedvezménye havi 1200 forintról havi 1500 forintra emelkedik. A közhasznú szervezetekről szóló törvény (a nonprofittör- vény) rendelkezéseivel összhangban módosult a közcélú adomá­nyok kedvezménye. A kiemelkedően közhasznú szervezet eseté­ben a befizetett összeg 35 százaléka, a közhasznú szervezet, ille­tőleg a közérdekű kötelezettségvállalás esetében a befizetett ösz- szeg 30 százaléka vonható le az adóból, figyelemmel azonban e befizetésekre vonatkozó további korlátokra is. Az előzőekben említett - a „magánszemély” által érvényesít­hető - adókedvezmény helyett az egyéni vállalkozó a közcélú adományával a vállalkozói adóalapját (a 18 százalékos adó alap­ját képező jövedelmét) csökkentheti. Esetükben a kiemelkedően közhasznú szervezetnek történő befizetés 150 százaléka, de leg­feljebb a jövedelem 20 százalékáig terjedően, a közhasznú szer­vezetnek, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás címén tör­ténő befizetés 100 százaléka, de legfeljebb a jövedelem 20 száza­lékáig terjedően. Együttes előfordulás esetén legfeljebb a jövede­lem 25 százalékáig terjedően csökkenthető e címen a jövedelem. Az élet- és nyugdíjbiztosítás utáni adókedvezmény (a befize­tett díj 20 százaléka, de legfeljebb évi 50 ezer forint) nem válto­Az 1998. január 1-jétől belépő személyi jövedelem­adó-változások alapvetően a jogi környezet módosu­lásaival függnek össze (ezek közül a legjelentősebb a nyugdíjreform), továbbá pontosító, illetve adminiszt­rációt egyszerűsítő jellegűek. Terjedelmi okokból el­sősorban a változásokat emeljük ki, de az összefüggé­sek megértése érdekében a nem változó adózási ren­delkezések többsége is utalásszerűén említést kap. zott. Módosult viszont a rendelkezési jog gyakorlásához kapcso­lódó szankció oly módon, hogy az adókedvezményt csak akkor kell a rendelkezési jog gyakorlása miatt 20 százalékkal növelt összegben visszafizetni az adóhatóságnak, ha a magánszemély a rendelkezési jogát a biztosítási szerződés megkötését követően 10 éven belül gyakorolja. A befektetési adóhitelre (adókedvezményre) vonatkozó rendelkezések nem módo­sultak. A nyugdíj és az ezzel egy tekintet alá eső más jövedel­mek (pl. ösztöndíj, rabkeres­mény) után továbbra sem kell adót fizetni. Ha azonban e jö­vedelmek mellett más, össze­vonás alá eső jövedelmet is szerez a magánszemély, akkor ezek együttes összegét kell fi­gyelembe venni a progresszív adó megállapításánál, majd ebből az adóból le kell vonni a nyugdíj (ösztöndíj stb.) össze­gére eső adót. A magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás keretében fizetett összeg (a „magánnyugdíj”) sajá­tos adókötelezettséget visel. Ez is összevonandó jövedelem, mi­ként a nyugdíj is az, de az össze­vont adóalap adójából nem az alulról számolt rá eső adó vonható le, hanem a mindenkori legmaga­sabb adókulccsal számolt összeg 50 százaléka. A magán-nyugdíjpénztári követelés örökölhető és mint örökség mentes az adó alól. Ez a követelés mentes az öröklési illeték alól is, ha az örökös (a kedvezményezett) nem veszi ezt fel. Ha viszont felveszi, akkor az általános szabályok szerinti öröklési illetéket meg kell fizetnie. 1998-tól a magánszemélyek az összevont adóalapjuk után befi­zetett progresszív adójuk kétszer egy százalékáról tehetnek rendel­kező nyilatkozatot. Egyet a civil szféra - alapítványok, egyesületek stb. - javára, egyet pedig külön az egyházak valamelyikének. Erről külön törvény rendelkezik. A jövedelemfelosztás rendje A szabályozás alapstruktúrája 1998-ra nem változik, a két fő jö­vedelemcsoport továbbra is az úgynevezett „összevont adóalapba” tartozó, és az úgynevezett „külön adózó” jövedelmek köre. Az összevont adóalapba tartozik változatlanul az önálló tevé­kenység jövedelme, a nem önálló tevékenység jövedelme (pl. a munkabér) és az egyéb jövedelmek. Ez utóbbiak azok, amelyek nem tevékenységből származnak és nem tartoznak a külön adózó jövedelmek felsorolásába sem. Az egyes külön adózó jövedelmek a következők:- a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osz­talékalap alá tartozó egyéni vállalkozói jövedelem,- az átalányadózás alá tartozó egyéni vállalkozói és mezőgazda- sági kistermelői jövedelem,- a tételes átalányadó alá tartozó egyéni vállalkozói és fizető- vendéglátásból származó jövedelem,- az ingóvagyontárgy-átruházásból származó jövedelem,- az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jöve­delem,- a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jö­vedelem,- a kamat,- az osztalék, osztalékelőleg, Egyszerűsítések a nyilvántartásokban 1. Változás, hogy a bevételeket és a kiadásokat az eddiginél két nappal korábban, a tárgyhónapot követő 10-éig kell a pénztárkönyvbe, napló- főkönyvbe bevezetni, ugyanakkor nem kell havonta az adatokat össze­síteni, elégséges azt a pénztárkönyvben, naplófőkönyvben negyed­évente elvégezni. 2. A gépi feldolgozás esetén egyszerűsítés, hogy a gépi feldolgozás összesített adatait nem havonta, hanem csak negyedévente kell beve­zetni a pénztárkönyvbe, naplófőkönyvbe. 3. Nem kell selejtezési-, áruromlási nyilvántartást, továbbá ámyil- vántartást, valamint árváltozási nyilvántartást vezetni. Az átalányadózás szabályai úgy módosultak, hogy az általános be­vételi határ évi 3 millió forintról 3,5 millió forintra emelkedett, to­vábbá bővült az erre jogosultak köre is. 1998-tól átalányadót választ­hat az Építményjegyzék szerinti építőipari kivitelezést végző, to­vábbá az iroda- és számítógép-javítással, karbantartással, valamint a fényképészettel, videofelvétel-készítéssel foglalkozó egyéni vállal­kozó is. A tételes átalányadózást 1998-ban választhatja a késes és köszörűs, a népi- és háziszőttes- készítő egyéni vállalkozó is. Esetükben (is) évi 100 ezer forint a tételes átalányadó összege, amely magában foglalja a tevé­kenység utáni személyi jövedelemadót és általános forgalmi adót is.- az árfolyamnyereség,- a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem,- a vállalkozásból kivont jövedelem,- a természetbeni juttatás,- a cégautóadó alá eső jövedelem,- a kamatkedvezményből származó jövedelem,- az adómentes kifizetések korlátozása,- a kis összegű kifizetések, egyösszegű járadékok megváltása,- a termőföld bérbeadásából származó jövedelem,- a társasház közös tulajdonának hasznosításából származó jö­vedelem,- a nyereményből származó jövedelem,- a privatizáeiós lízingből származó jövedelem. Fontosabb általános jellegű változások Az olyan külföldi szervezetektől (társaságoktól, cégektől) kapott bevételek esetén, amely szervezetek nem tartoznak a magyar adó­törvények hatálya alá, és emiatt azokat a belföldi jogszabályok alapján nem terheli adókötelezettség (adó- vagy adóelőleg-levo­nás, adatszolgáltatás stb.), a bevételt megszerző magánszemélynek kell - a szerzés jogcímére figyelemmel - az adókötelezettséget (adó-, adóelőleg-fizetés stb.) teljesítenie. Ez a rendelkezés vonat­kozik a cégautóadó megfizetésére is. Abban az esetben, ha a szó­ban forgó bevétel természetben juttatott vagyoni érték, akkor an­nak szokásos piaci értéke a magánszemély összevonandó, egyéb jövedelmének számít. A gazdasági élet változásaihoz igazodóan a személyi jövede­lemadóban is nevesítetten megjelenik a vásárolt (engedményezett) követelésből származó jövedelemre vonatkozó adószabály. Ennek alapján az e címen szerzett bevételnek a követelés vásárlására (en­gedményezésére) fordított ellenértéket meghaladó része - az ügy­let tényleges nyeresége - számít jövedelemnek. Ez a jövedelem, mint általában az egyéb jövedelmek, az összevont adóalap részűt képezi. Mint ismeretes, 1997-től került bevezetésre az „adómentes kifi­zetések korlátozása” címmel az a rendelkezés, hogy az érdekképvi­seleteknek, alapítványoknak 44 százalékos adót kell fizetniük, ha az általuk adómentes jogcímen kifizetett összeg meghaladja a tör­vényben előírt korlátokat. Ez a rendelkezés 1998-tól úgy módosul, hogy az említett körbe - meghatározott feltételek esetén - vala­mennyi kifizető beletartozik, azzal a megkötéssel, hogy a korlát nem terjed ki a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjra akkor, ha az nem haladja meg a bér kettő százalékát. Ha a tagdíj mértéke en­nél több, akkor teljes egészében a korlátok között kell ezt is figye­lembe venni. Ha a bevétel vagy a kiadás olyan külföldi pénznemben történik, amely nem szerepel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos de­viza-árfolyamlapján, akkor az MNB által a Magyar Közlönyben közzétett, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a forintra tör­ténő átszámításhoz alapul venni. 1997 előtt az ÁPEH tette közzé ezeket az árfolyamokat az Adó és Ellenőrzési Értesítőben. A bevételnek nem számító tételek köre kiegészül:- a hatóság által jogszabály alapján elengedett köztartozással,- a megállapodás, támogatási megállapodás, egyoldalú kötele­zettségvállalás alapján nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tag­díj és ez utóbbi kiegészítése címén megfizetett összeggel annál, akinek a javára e befizetéseket eszközölték,- a pedagógus szakvizsgájához, továbbképzéséhez, átképzésé­hez törvény alapján juttatott vagyoni értékkel, kivéve ebből azt, amit anyagi ösztönzés címén adnak. A gépjárművekkel kapcsolatos költségelszámolás szabályai az üzemanyagárral összefüggésben jelentősen módosultak. Az üzem­anyagár megállapítására vagy számla (számlák) alapján lesz lehe­tőség, és akkor elmarad az átlagárszámítás művelete, vagy negyed­évente választható módon az APEH által számítással közzétett üzemanyagár alkalmazható számlák-gyűjtése nélkül. Ez utóbbi alapja az, hogy az APEH negyedévenként a Magyar Közlönyben közzéteszi a negyedévet megelőző hónap 25. napjáig az előző év­ben nagy forgalmat bonyolítóhárom belföldi üzemanyag-forgal­mazó cég által alkalmazott, a negyedévet megelőző hónap tizen­ötödik napján érvényes üzemanyagár számtani átlagának literen­ként egy forinttal növelt összegben megállapított, a negyedévben a fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kap­csolatosan alkalmazható üzemanyagárat. Ezt első ízben 1997. de­cember 25-ig teszik közzé azzal, hogy ebben az esetben az 1997. évben nagy forgalmat bonyolító három belföldi üzemanyag-for­galmazó cég által alkalmazott december 1-jén érvényes üzem­anyagár számtani átlagának literenkénti egy forinttal növelt értékét állapítja meg. (Folytatás a 9. oldalon) Egyéni vállalkozásra vonatkozó új rendelkezések A vállalkozói jövedelmet a bevételek és a költségek té­teles kimutatásával megállapító egyéni vállalkozók adózásának főbb szabályai - így a vállalkozói adóalap, a vállalkozói osztalékalap megállapítása, a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke - nem változnak. Az átalakulás adómentességi szabályai bővülnek. Az egyéni ügyvédnek ügyvédi irodává történő átala­kulása esetén, az egyéni cég kft.-vé vagy rt.-vé tör­ténő átalakulásához hasonlóan, is alkalmazni lehet azt a szabályt, hogy a vállalkozói adóalapot és a vállal­kozói osztalékalapot a megszűnésre előírt szabályok szerint és anélkül is meg kell állapítani és a vállalko­zói osztalékalapok különbözetét, mint a vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelmet kell nyilvántar­tani. Azonos szabályok vonatkoznak az egyéni sza­badalmi ügyvivőre is, ha szabadalmi ügyvivői iro­dává alakul, vagy ilyenbe belép. A vállalkozói adóalap után a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke továbbra is 18 százalék, amely adókedvezményekkel csökkenthető. Új kedvez­ményként - amellett, hogy a megfizetett kamarai tag­díj költségként elszámolható - a vállalkozói személyi jövedelemadót csökkenti a kamarai tagdíj címén az egyéni vállalkozó által az adóévben befizetett összeg 50 százaléka, de legfeljebb tízezer forint. Emiatt ugyanez az összeg a vállalkozói bevételt növeli. A társasági adó módosuló beruházási kedvezmé­nyeihez igazodva az adókedvezmények igénybevéte­lének feltételéi közül (nemzetközi kötelezettségválla­lás alapján) az exportbevétel- és a mezőgazdasági te­vékenység bevétel-követelménye 1998. évtől meg­szűnik és helyébe az árbevétel-követelmény kerül. A vállalkozói osztalékalap megállapításának sza­bályai sem változnak. Az eddigi 27 százalékos adót viselő jövedelemrész utáni adó 35 százalékra emel­kedik, amelyet először az 1998. évi vállalkozói oszta­lékalap utáni adó megállapításánál (1999-ben) kell alkalmazni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents