Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-27 / 277. szám
2. oldal 1997. november 27., csütörtök Pásztó És Környéke Jön a krampusz Erdőtarcsán december 5-én az általános iskola és óvoda nagytermébe jön a Mikulás a krampusszal. Az iskolásoknak a szülők által összeállított csomagot adja át a Mikulás, az óvodásokét az intézmény vezetése az ön- kormányzattól kapott saját költségvetéséből fedezi. A Szabadidő Társaság Mikulása és krampusza a nem iskolásokat keresi fel a szülői igényeknek megfelelően. Hírek Röviden Kálló pályázott és nyert A salgótarjáni Népjóléti Képzési Központhoz benyújtott kistérségi szociális fejlesztési program pályázatán az önkormányzat 450 ezer forint vissza nem térítendő összeget nyert. A pénzt a pályázatban szereplő célnak megfelelően: az óvodai konyha korszerűsítésére használják fel. Héhalom hitel nélkül gazdálkodik A november 27-ei képviselő-testületi ülés közmeghallgatással kezdődik, majd az első háromnegyed évi gazdálkodás megtárgyalásával folytatódik, utána a jövő évi költségvetési koncepció kialakításával foglalkozik a testület. Az önkormányzatnak sikerült hitel nélkül megoldani intézményeinek működtetését is. Hordókban pihen a bor a Cserter alatt Tarjáni borász-vendéglős Hasznoson, a cserteri várpincében katonás rendben sorakoznak a borral telt hordók. Manusek Béla szőlész-borász, a salgótarjáni Tarján vendéglő üzletvezetője családtagjaival együtt gondozza az idei szőlőtermését. Pásztó határában és a cserteri dombokon érlelődött kék op- portó, irsai Olivér, zöld velte- lini, rizlingszilváni, olaszriz- ling-fajták érésének kedvezett a nyári és kora őszi napsütés. Magas volt a must cukorfoka, kiváló lesz az idei bor - állítja a szakember, aki 15 éve foglalkozik borászattal. A borpincében elvégezték a szüret utáni fejtést, a napokban befejezték a derítés fontos munkáját, amely a bor fényét, csillogását segíti. Jelenleg hatalmas tölgyfahordókban pihen a nedű: kék op- portó, pásztói muskotály, irsai Olivér és a többi. Hamarosan a szigorú feltételekhez szabott procedúra következik, a „meglopott” hordók tartalmából mintát visznek az Országos Borminősítő Intézetbe, ahol vizsgáztatják a termést. Szigorú ítészek döntenek majd, asztali, csemege, pecsenye vagy éppen kiváló minőséggel jutalmazzák a Cserter termését. Manusek bizakodik, hogy a tavalyi értékeléshez hasonlóan idén is kiváló minősítést kapnak boraik. Sok az oroszlán és kevés a fóka - Igaz a mondás Mátrakeresztesen is Fakanálfaragók ősi gyökerei A hatszázlelkes település, Mátrakeresztes, évtizedek óta fakanalasságáról híres. A Mátra ölelésében meghúzódó falucskát sem kerülte el a munkanélküliség. Nem, vagy alig járnak már el dolgozni Pásztora, Bátonyba. A kenyérkeresetüket, megélhetésüket vesztettek is őseik mesterségük felé fordulnak, attól remélve kapaszkodót, hiszen élni kell valahogy. Sok porta előtt ott a fóliazsákba gyűjtött forgács, glédában száradnak a farönkök, mesterségük jele, címere. Bognár Károly 41 éves fiatalember is a fakanalasságból él. Tizenhét éves korában ült először az esztergagép elé, s azóta is hűséges a mesterséghez, amúgy „becsületes” szakmája is van: nyomdász. Csend van a műhelyében, az udvaron autónyi bükk szárad a napfényben, jobb napokat várva.- Igazán nem maradtam hűtlen a szakmámhoz, hiszen amit eddig elértem, mindent a faka- nalasságnak köszönhetek - mondja Bognár Károly.- Sok az oroszlán, kevés a fóka - lehet, hogy sántít a mondás, mégis igaznak érzem. Ugyanis jóval többen próbálBognár Károly maga szeretné értékesíteni fakanalait nak Mátrakeresztesen megélni a fakanalasságból, mint ahányat elbír ez a szakma. Természetesen a világért sem akarok megbántani senkit. Élni és élni hagyni! A kenyérharcban a minőség helyett csak a mennyiség fontos. A felvásárlók ismerik, látják, mi zajlik. Régen 20-30 család élt meg a fakanálkészítésből, mára számuk a duplájára nőtt. A felvásárlók kihasználják a helyzetet és lenyomják az árakat - magyarázza Bognár Károly. - Ilyen körülmények között tiszta ráfizetés az egész. Szerinte minden rosszban van valami jó: a kényszerszünet alatt több idő jut a ház körüli munkára, ragyog a porta, leölFOTÓ: GYURIÁN TIBOR ték a disznót is, s talán ami a legfontosabb: több idő jut a családra. De a tartalékok is elfogyhatnak egyszer. Bognár Károly tudja ezt a legjobban, éppen ezért csak látszólagos nyugalom az övé. Portékája minőségéért kezességet vállalva, saját maga szeretné értékesíteni fakanalait bel- és külföldi piacon. Kultúrtörténeti idegenforgalmi zarándokhely lehet Szarvasgede Elő mezőgazdaság-történelem Egyre fokozódik az érdeklődés a szarvasgedei Árpád korabeli veremház, az itt bekerített területen megvalósítandó biohistóriai telep iránt, ahol középkori ősmagyar növény- és gyümölcsfajtákat honosítanának vissza. Egybehangzó vélemények szerint „zarándokhelye” lehetne a megyének a maga történelmi hűségével, látnivalóival, kultúrtörténeti szerepével, természet- és környezetvédelmi miliőjével, a szakember-továbbképzéshez nyújtott lehetőségeivel, ugyanakkor a sokat ígérő idegenforgalmi érdekességekre, látványosságokra kíváncsiaknak is színes palettát ajánl. A nemrég átadott Árpád korabeli veremház jól sikerült nyitánya volt a további elképzelések megvalósításának. E gondolatok jegyében arra kértem dr. Vájná Tamásné Madarassy Ildikót, a Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának főtanácsosát, válaszoljon a kezdeményezés jelentőségét és jövőjét firtató kérdéseimre.- Mik az első benyomásai?- Magyarországon ez volt az Kupaktanács a tervrajzok előtt első ilyen kezdeményezés. Érdekes és látványos annak bemutatásában, milyen infrastruktúrában éltek őseink, mi jellemezte mezőgazdasági tevékenységüket, növény- és gyümölcstermesztésüket, miként dolgozták fel termékeiket. Jómagam is nagyon értékes és érdekes ismeretekkel lettem gazdagabb.- Az ön hivatalában kellő visszhangra talált-e a sokat ígérő kezdeményezés?- Nagyon sokféle tudományos tevékenység találkozik itt egymással, a régészettől kezdve az építészeten át, a néprajztudományig. Mivel alapvetően mezőgazdasági jellegű tevékenység bemutatásáról van szó, az ÉM-nek is foglalkoznia kellene ezzel. Ettől függetlenül hivatalunk vezetői rögtön felismerték a biohistóriai telep jelentőségét, fontosságát. A természetet kímélő, védő, általunk készített programunk megvalósításában nagy szerepe van. Nemcsak szakmailag, hanem kisebb összeggel, anyagilag is támogattuk a veremház felépítését. Jóleső érzéssel mondom, hogy a tőlünk kapott csekély összeget is a Központi Környezetvédelmi Alapból a legjobban, legcélszerűbben és leghatékonyabban használták fel.- Bizonyára megyénknek is érdeke, hogy az itt megvalósuló kultúrtörténetet visszaadó biohistóriai telep a hozzá tartozó létesítményekkel együtt mielőbb felépüljön és a nagyközönség számára fogadóképes legyen. Egyet ért ezzel?- A hely kiválasztásában szerepe volt a gazdasági környezetnek, mely adottságaiban kedvező lehetőséget teremt az extenzív mezőgazdálkodás megvalósítására. Ezt anyagilag is támogatja az Európai Unió az általa lefektetett természetvédelmi és környezetkímélő reformprogramjában. A biohistóriai telep vonzóvá teheti a megyét is a külföldi és hazai turizmus kedvelői előtt. Ugyanakkor olyan kultúrcentrummá válhat, amivel igen kevés ország dicsekedhet. V. K. / • Előttem az utódom - Édesapjától tanulja a cipósütés fortélyait Malomkövek között őrlődik a pék Egy kis gyakorlati okítás a kemence előtt A 17 éves Kiss Istvánnak kiváló mestere van: saját édesapjától lesheti el a pékmesterség fortélyait, aki 46 éve szakítja, gömbölyíti az illatos cipókat. Ez egyben azt is jelzi, hogy a hatvanéves pék - gondjai ellenére - bizakodva néz a jövőbe, hiszen biztosnak látszik az utánpótlás, lesz, aki tovább vezeti tari péküzemét. Ha ebből még nem derülne ki: régi, még 1972-ben alakult családi magánvállalkozásról van szó. Azt hinné az ember, hogy a pék éjszaka dolgozik, nappal alszik. Lehet, hogy ez sokuknál így van, de Kiss urat éppen udvartakarítás közben lepjük meg a délelőtti napfényben.- Kicsit kevesebbet állok a kemence elé mint régen, tíz alkalmazottam dolgozik. Ettől függetlenül éjszaka is gyakran benézek hozzájuk, hiszen a pékség és a lakás egybeépült, csupán lépcső választja el egymástól. Figyelek mindenre, javaslok, tanácsot adok és utasítok, ha kell. Kiss István tartja a minőséget, nem adja alább, miközben szerinte: sok gátlástalan ember került a szakmába, öldöklés folyik a piacon. - Saját bőrömön is tapasztalom nap mint nap, amikor a boltosokkal és a malmosokkal vitatkozom a leszorított ár vagy éppen a kapott liszt minősége miatt. Mint két malomkő között, úgy őrlődik a pék is - állítom. Kiss István az országos ipartestület tagja, s mint mondja országos kitekintése is van szakmája gondjaira, rózsásnak éppen nem nevezhető jelenlegi helyzetére. Mégis, nagy a mesterség ereje és felelőssége. Huszonöt éve süt kenyeret Taron. Aki csak megízlelte, állítja: finom. Jelenleg 700 kiló kenyeret szednek ki hajnalonta a kemencéből. Egy részét saját boltjában árusítják, további húsz üzletbe a pékség gépkocsijával szállítják el, naponta 100 kilométernyi túra ez, ami jelentősen emeli a költségeket. Mégis a szakmai tisztesség gátat szab az árak emelésének, a baj csak az, hogy sokan nem így gondolják - füstölög Kiss úr. Arról is beszél, hogy jelentős fejlesztésbe fogott, ez egyértelműen a jövő iránti bizalmát is jelzi.-Egyszerűen nem hagyhatom abba. Gondok, bajok vannak, s ez megnehezíti, keseríti csak az ember életét, de folytatni kell. Boldogságomra a legkisebb fiam, a Sándor készséget, fogékonyságot mutatott a mesterség iránt, tehát van utánpótlás. Csak el ne bitangoljon - simogatja meg fia fejét féltő szeretettel az idősödő mester, majd körbemutat: - négy éve vettem az új kemencét, nagyon elégedett vagyok vele. A forgóállványos kemencében sütemény készül. Ma sokan sütnek kenyeret, de süteménnyel nem próbálkoznak, ahhoz már tényleg mesterség szükséges. Szeretnék egy új dagasztó- és egy kifliformázó gépet is, de egyelőre nem megy. Maga az új kemenee 2,5 millióba került. Majd ha annak a költségeit kinyögöm, csak akkor fontolom meg újra, hiszen tíz alkalmazottam, ha úgy tetszik: tíz család jövője is felelősségem. Lassan járj, tovább érsz - foglalja ösz- sze üzleti filozófiáját Kiss István mester úr, vállalkozó, péküzem-tulajdonos. Szabó Gy. Sándor
