Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22-23 / 273. szám
I 2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ / / 1956-os kutatásaiért Október 23. Érdemérmet kapott A. Varga László, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója 1997. november 22., szombat „Mondják: fanatikus vagyok, de jól érzem magam... ” Nyolcéves volt, amikor az ötvenhatos forradalom eseményei zajlottak az országban. Tizenöt éve vezeti a Nógrád Megyei Levéltárat. Idén - életében először - baleset érte: házuk erkélyéről leugorva próbálta gyermekeit megvédeni egy betolakodóval szemben. Hónapokig nyomta az ágyat. Mire felgyógyult, már mankó nélkül ment föl a Parlamentbe, ahol ’56-os kutatásaiért az Október 23. Érdeméremmel tüntette ki Göncz Árpád.-Kézenfekvő a kérdés: miért kezdett el foglalkozni ’56-tal?- Mindig izgatott a robbanásszerű társadalmi változások oka. Kíváncsi voltam a mozgatórugókra, az emberekre, akik előidézték, megszenvedték. Ötvenhat esetében az értelmiség, Salgótarján esetében a munkásság szerepvállalása érdekelt. Szerettem volna megtudni, mi volt az oka, hogy az acélgyáriak jelentették a december 8-ai események középpontját, míg a pufajkások nagyrészt a bányászok soraiból kerültek ki. Mi kényszerítette az embereket, hogy az egyik, vagy a másik oldalra álljanak? Az acélgyár-bánya tengely feltérképezése izgalmas téma. Forradalom vidéken is- Mikor kezdett el foglalkozni az események mélyebb feldolgozásával?- Valljuk meg, hogy öngyilkos lett volna az az ember, aki a rendszerváltás előtt akart volna ’56-tal foglalkozni! Engem a Pozsgay által vezetett tényfeltáró bizottság néhány kinyilatkoztatása csigázott fel. Ekkor azonban a források még nem voltak kutathatók, hiszen a dokumentumok nem álltak a levéltárak rendelkezésére. Titkos pártanyagokhoz először akkor férhettem hozzá, amikor kongresszusra készült az MSZMP, s én tagja voltam egy előkészítő bizottságnak. Szerencsémre, az Igazságügy Minisztérium kezdeményezte a bírósági iratok átadását, s én az országban elsőként csaptam le ezekre. Pesti történészek hajlamosak lettek volna csak fővárosi eseményként feltüntetni a forradalmat, de egy beszélgetés során - amelyen mint a Hajnal István Kör titkára vettem részt — ráébresztettem őket, hogy vidéken is volt forradalom! Erre aztán „ráharaptak”, s a Soros Alapítvány segítségével megkezdődhetett a kutatás. Ma 400 doboznyi iratanyag állt össze az országban. Korhű dokumentumok- Mások is hamar felfedezték, hogy ez „hálás” kutatási terület.- így van, többek között a Schiffer Pál-Dávid János- Greskó János alkotta forgató- csoport, amely megyénkben is készített egy filmet. Prekoncepcióval dolgoztak, ami nem volt baj, de nem szolgálhatott - vagy csak részben - történelmi kutatás alapjául.-Nem befolyásolta önt az a tény, hogy eleinte száznál is több halottat emlegettek, ma meg 46-ról tudunk?- Schifferék filmjében egy orvos azt mondja, hogy 131 halottról tud, de talán a sérültekkel együtt volt ennyi. A könyvben már csak az jelent meg, hogy 131 halott maradt a helyszínen december 8-án. Komoly kérdés, több okból. A Kádárféle hatalom idejében az elesettek mind ellenforradalmárok voltak, tehát nem volt érdekük a számok csökkentése. A rendszerváltás után pedig a bosszút kiáltó szervezetek tupírozták fel az áldozatok számát. A mi kutatásaink szerint a periratok 135 halottról és sérültről tanúskodnak, együttvéve. Két-három fős eltérés lehet, de nem nagyságrendéi. Közülük 46 a halott, a jelenlegi ismereteink szerint. A létszám azért is jelentős, mert engem is ért már vád, hogy szándékosan hamisítom - értsd: kurtítom - az elhunytak számát, így kisebbítve a forradalom jelentőségét. Vagy, hogy így védem a pufajkásokat. Úgy gondolom, nincs az a történetíró, aki szóbeszédre alapozza tényeit, bár adott esetben a források ütköztetése is indokolt lehet. Négy évig bogarásztuk a dokumentumokat, s ma már szinte minden megyében rendelkezésre áll egy korhű dokumentumkötet az 56-os eseményekről. Azonban az akkori események túl közel állnak még hozzánk, akadnak szemtanúk, akik sokszor befolyásolják a tényeket véleményeikkel, olykor pedig a politikai viták kereszttüzébe kerül az adott kor. Én azért kaptam az elismerést, mert megszerveztem az ’56-os dokumentumok egész országra kiterjedő összegyűjtését, de talán azért is, mert az általunk kiadott alapmunka mentes a szubjektív elemektől.- Várható, hogy más területtel is behatóan kezd foglalkozni?-Egyelőre nem tudom, hiszen még az ’56-os kutatásnak sem értem a végére. Most készül a munkástanácsok összetételét feldolgozó tanulmány, az ’56-os intézettel közösen pedig a perbe fogottak számba vételét folytatjuk, ami CD-n is megjelenik. Bízom benne, hogy a forradalom és szabadságharc teljes feldolgozása az ezredfordulóra megjelenhet egy vagy két kötetben. Nehezítette a munkát, hogy megyénkben nincs humán felsőfokú oktatási intézmény. Hiszen ma sokan azt gondolják, hogy a levéltár csak gyűjtésre, raktározásra szolgáló intézmény, s kiszolgálója a történelem-kutatásnak. Számos egyéb funkciónk is van, példaként csak a lakosság részére végzett szolgáltatást említem a kárpótlással összefüggésben. Terveink között szerepel egy segédanyag összeállítása annak érdekében, hogy a történelmet tanuló nógrádi diákoknak legyen helyi iránytűjük ahhoz a korhoz, amiről épp tanulnak. Erre pályázaton nyertünk pénzt. Törvényi támogatás-Ki segített önnek a kutatásban?- Kollégáim szinte valamennyien, de különösen Tyek- vicska Árpád, a balassagyarmati részlegünk vezetője és Dupák Gábor, a ’45 utáni kutatásért felelős osztály vezetője, akivel közösen készítettük el a megye ’56-os kronológiáját és személyi adattárát. Árpád Mindszenty kiszabadításával foglalkozott, s tervezi a bíboros életrajzi könyvét.- Látszik, hogy egy meglehetősen rugalmas szervezetet sikerült kialakítania. Nem azt hallani öntől, hogy erre sincs pénz, meg arra sincs ...- A rendszerváltás után rájöttem, hogy teljesen más felfogásban kell működtetni a levéltárat, mint addig. Szerencsénkre a törvény is mellénk állt, hiszen előírta bizonyos iratanyagok megőrzését. Ez pedig pénzt jelentett. „Vállalkozó” levéltár Amikor a bányát felszámolták, sikerült megszereznünk a tiri- besi raktárakat, s biztosítanunk az őrzést is. Ma ott egy 10 kilométernyi hosszú iratanyag szakszerű tárolására van mód. A gond akkor kezdődött, amikor a megye érzékelte, hogy bevételeink keletkeznek, s folyamatosan megfaragták a költségvetésünket. Hiába mondtam, hogy a pénztartalék nem megtakarítás, hanem az iratőrzés költségeinek a tőkefedezete. Ha úgy tetszik, akkor vállalkoztunk, bár a mi esetünkben nem szeretem ezt a kifejezést.- Mit csinál, ha éppen nem a dokumentumokat rendszerezi?- Azt mondják: fanatikus vagyok! Három nap és három éjjel képes vagyok dolgozni egyfolytában. Három gyermekemmel, feleségemmel élek Vizsláson. Kis komkban a gyerekek minden héten invitáltak: menjünk el sétálni az erdőbe. Elhárítottam, hogy nekem dolgoznom kell. Ezt ma már sajnálom. Schneider Miklós, az elődöm halála után egy tapasztalatlan gárdát kaptam. Tanítani kellett őket, közben építkeztünk, s a szakmai munka sem állhatott. Akkoriban nagyon sokat segített dr. Horváth István, a megyei művelődési osztály akkori vezetője. Mára a tempó csökkent, két hónap intenzív munka után olyan vagyok, mint a kifacsart citrom. De jól érzem magam ebben a világban. T. N. L. A Magyar Köztársaság elnökétől vette át a kitüntetést A Janus Pannonius Tudományegyetem rektora a salgótarjáni képzési központban „Nyitva áll az ajtóm mindenki előtt” Enyhén szólva nem mindennapos a dolog. Dr. Tóth József tanszékvezető egyetemi tanár, a pécsi székhelyű Janus Pannonius Tudományegyetem új - ez év július 1-jétől hivatalban lévő- rektora a minap az intézmény egyik kihelyezett képzési központjában, Salgótarjánban tartott előadásokat leendő humánmenedzsereknek. Vezetőválasztás a Nógrád Megyei Vadászkamaránál Markánsabb érdekképviselet Mint arról korábban beszámoltunk, megalakult a megyénk csaknem 2000 vadászát tömörítő vadászkamara, amely tegnap tartotta megyei küldöttgyűlését, megválasztotta a vezetőséget, tisztségviselőket és a szakbizottságokat. A küldöttek felelősségérzetét mutatja, hogy mindenki megjelent az ülésen és személyes közreműködésével járult hozzá a négyéves ciklusra szóló tisztségviselők választásához. Körültekintő és alapos munkát végzett a jelölőbizottság, az egyes tisztségekre több javaslattal is éltek. A megyei küldöttgyűlés ellenszavazat nélkül választotta a kamara elnökének Plachy Pétert, a Szécsényi Természetvédő és Sportvadász Társaság elnökét. A sportvadászok kamarai szakosztályából Machács Mihályt, a Lókosvölgye Vadásztársaság elnökét, míg a hivatásos vadászok kamarai szakosztályából Prencsok Jánost, az Ipoly Erdő Rt. vadászati felügyelőjét választották alel- nöknek. A kamara titkára Rot- tenhoffer Attila megyei fővadász lett. Megválasztották a vezetőségbe Petrás Lászlót, a Kelecsényi Vadásztársaság elnökét. Az öttagú vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottság elnökének Tóth Józsefet, a tarjáni Bérkilövő Vadásztársaság tagját, az etikai bizottság elnökének Juhász Ottót, a Pásztói Nimród Vadásztársaság elnökét, a felügyelő bizottság elnökének dr. Körmendy Józsefet, a Kohász Vadásztársaság elnökét választották. Plachy Péter a tisztségviselők nevében megköszönte a bizalmat. Úgy ítélte meg, hogy megteremtődtek azok a szervezeti feltételek, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a vadásztársadalom szakmai érdekképviseletét markánsabban jelenítsék meg. Szólt a vezetőség a tisztségviselők felelősségéről, és vázolta a feladatok sokaságát, melyek rendezésre várnak. Tudja, hogy a kamara létrejötte nem azonnali megoldás, rendkívül sokat kell azért tenni, hogy a kamara elismertségét megalapozzák. Ehhez kérte a megyei küldöttek, tisztségviselők és rajtuk keresztül a megye vadásztársadalmának bizalmát, segítését és támogatását. Választ a Nógrád Megyei Agrárkamara is Tisztújító küldöttgyűlés — Mivel magyarázható, hogy egy ilyen felelős beosztású, elfoglalt tudós ember elutazik jó háromszáz kilométerre, s feláll a katedrára előadni? — kérdeztem Tóth Józseftől.-Ennek több oka is van. A legszemélyesebbel kezdem: Bodonyi Anikó, a salgótarjáni központunk vezetője jó barátom, s neki tartoztam ezzel az ígérettel. A másik ugyancsak — részben — személyes ok, hogy nagyon szeretek tanítani. Számomra egy-egy előadás megtartása nem fáradtságot, hanem kikapcsolódást, pihenést jelent. De természetesen tapasztalat- szerzésre — hadd ne mondjam, ellenőrzésre - is alkalmat nyújt egy ilyen „tájelőadás”.-Az ön által irányított hatalmas intézmény mintegy húszezer embert foglalkoztat. Ebből tizenhét ezer a hallgatók száma. Mit kell tudni az ország egyik legnagyobb, legjelentősebb egyetemének első emberéről?- Több mint tíz évvel ezelőtt kerültem Pécsre, azelőtt Szegeden, illetve Békéscsabán dolgoztam. Baranyában előbb az akadémia regionális kutatóközpontjának voltam a főigazgatóhelyettese, s tanítottam az egyetemen. 1991-ben kerültem fő állásba a Janus Pannonius egyetemre, ahol ’94-től idén februárig — rektorrá való megválasztásomig - a természettudományi kar dékánja voltam. Számos tudományos szervezetnek vagyok tagja, tisztségviselője. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranyai megyei elnöki funkcióját csak azért említem meg külön is, mert itt, Salgótarjánban a TIT-székház ad otthont kihelyezett képzésünknek. Mint már említettem, szenvedélyes pedagógus vagyok. Otthon heti két órát tartok a „Bevezetés a társadalomföldrajzba” című tárgyból az első évfolyamosoknak, hogy megismerjem őket. Hasonló célból vállalom vizsgáztatásukat is. Több mint húsz hallgatóm van a hároméves, nyelve vizsgával, publikációkkal járó doktori továbbképzésben. A tanítást az én esetemben szervesen egészíti ki tudományos tevékenységem, amelyet a terület- és településfejlesztés terén végeztem, illetve végzek. Friss sikernek számít, hogy a Belügyminisztérium figyelembe vette a községek várossá nyilvánításában a mi kutatási eredményeinket. Számomra a „suszterszék” harmadik lábát a vezetés, a szervezőmunka jelenti. Különösen az utóbbit szeretem, a működtetést már szívesen bízom a mindenkori helyetteseimre, kollégáimra.-Említette az urbanizációt, mint egyik kedvenc témáját. Ön mint szakember mivel indokolja hogy Magyarországon oly gyorsan növekszik a városok száma? Ugyanis vannak e folyamatnak ellenzői is.- Ismerem azokat a véleményeket, amelyek szerint lassítani kellene a várossá fejlesztés ütemét, némelyik település méltatlan e rangra. Természetesen nem értek egyet velük, mert az önkormányzati rendszerben sokkal előnyösebb városként működni. Arról nem is beszélve, hogy egy település lakosságát képes közösségé formálni a várossá válás, mint elérendő cél. A várossá nyilvánítás után pedig az erősebb lokálpatriotizmus felhajtó energiaként szolgálhat a polgáriasodás útján. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európában a lakosság zöme városokban él.»- Mint újsütetű rektornak milyen kellemes benyomásai és kellemetlen élményei adódtak az elmúlt hónapok során?- Ismételten bebizonyosodott számomra, hogy az emberekkel szót lehet érteni. Egyegy racionális beszélgetés erejéig nyitva áll az ajtóm mindenki előtt. Úgy érzem, hogy képes vagyok kezelni mind a kollégák, mind az egyetem problémáit. Gondot okoz viszont az a rideg, barátságtalan világ, amelyben élünk, amely bizalmatlan és alig enged érlelési, kifutási időt a dolgoknak. Ez sok felesleges energiát rabol el tőlem (is). —Mit csinál szívesen szabad idejében, ha egyáltalán van ilyen?- Szívesen foglalkozom a szőlőmmel, büszke vagyok a boromra és a könyvtáramra. Mintegy 6-7000 kötetem van, s nálam található az egyik legteljesebb szakirodalom, amely hallgatóimnak is a rendelkezésére áll, s majd valamikor az egyetem örökli. Csongrády Béla Varga József elnök megnyitó szavaival kezdődik november 25-én, kedden 9 órakor a Nógrád Megyei Agrárkamara tisztújító küldöttgyűlése Salgótarjánban, a megyeháza (Rákóczi u. 36. sz.) első emeleti tanácskozótermében. Az elnökség, az ellenőrző és etikai bizottság beszámolóját - a hároméves kamarai tevékenységről és a kamara 1997. évi költségvetésének időarányos teljesítéséről kővetően választják meg az új tisztségviselőket, az elnököt, az ügyvezető alelnököt, az alelnököket, az elnökség, az ellenőrző és etikai bizottság tagjait, valamint az országos küldötteket.
