Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-20 / 271. szám
2. oldal 1997. november 20., csütörtök Bátonyterenye És Környéke Iskolai Ki mit tud ? A homokterenyei általános iskola diákönkormányzata már hagyományosan az idén is megrendezte a „Ki mit tud?”- ot. A vetélkedőn tánc, ének, vers és hangszerszóló kategóriában indultak a versenyzők. A 32 produkciót a négy pedagógusból és két diákból álló zsűri -értékelte. A kategória első helyezettjei tortát kaptak, a n-III. helyezettek könyvjutalommal térhettek haza. Hírek a 'Városból és környékéről Kiállítás látható az iskolagalériában Mátramindszent - Az általános iskola galériájában jelenleg Varga István grafikus kiállítása látható. A tárlatot december 7- éig tekinthetik meg az érdeklődők. Gyermekek és idősek ajándéka Szuha - A településen már gondolnak a közelgő ünnepekre. 200 ezer forintot különített el az önkormányzat, melyből a település 14 éven aluli és 70 éven felüli lakói részére Mikulásnapra és karácsonyra ajándékcsomagot készíttetnek. Karbantartás és település-tisztaság Luciáivá - Nyolc közmunkás dolgozik folyamatosan az ön- kormányzat alkalmazásában. A téli előkészületek, település- tisztasági feladatok mellett az intézmények karbantartási munkálatait látják el. Gyerekmozi: Dzsungelból dzsungelbe Bátonyterenye - A kisterenyei Kastélykerti Művelődési Házban november 20-án 14 órakor kezdődik az iskolamozi következő előadása. Ezúttal a „Dzsungelbői dzsungelbe” című amerikai film vetítésére kerül sor. Parkettacsiszolástól függönycseréig Mátranovák - Október közepén kezdődött a település művelődési házának és könyvtárának felújítása. A munkálatok során korszerűsítik az intézmény fűtésrendszerét, elvégzik a festést, az ablakok, ajtók mázolását, a parketta felújítását, lecserélik a függönyöket. A tervek szerint december elején készülnek el a felújítással, így az ünnepi programok az újjávarázsolt művelődési házban zajlanak majd. Facsemetét vettek a pályázati pénzből Bátonyterenye - A 3. Számú Általános Iskola 40 ezer forintot nyert a Független Ökológiai Társasághoz benyújtott pályázatán. Az összegből 52 facsemetét vásároltak, amelyből 40-et elültettek az iskola parkjában, 12 csemetét pedig a szomszédban épült rehabilitációs képzési központnak ajándékoztak. „Nemes Nógrád Vármegye” képes története — Egy magánmúzeum élete Történelmi utazás képeslapokon Nagybátony-ófaluban fehérre meszelt, takaros parasztházon tábla hirdeti az arra járóval: Múzeum. A porta gazdája Barják Gyula, aki tizenegy éve hódol képeslapgyüjtő szenvedélyének: mára csaknem harmincezer darabos gyűjteménye van. November elején Becsó Zsolt, Nógrád Megye Közgyűlésének alel- nöke nyitotta meg azt a kiállítást, amely 650 képeslapon „Nemes Nógrád Vármegye” történetét tárja a látogató elé. ismerem, de már ott is egyre nehezebb hozzájutni a ritkaságokhoz. Tagja vagyok a Képeslapgyűjtők Országos Egyesülete vezetőségének, eléggé kiterjedt ismeretségi köröm van. Az lapok. Például az újévi lapon csak akkor válik láthatóvá a két illuminált férfi alakja és a „Boldog új évet” felirat, ha lámpa elé tartjuk. Ugyancsak érdekes az az 1942-ben kiadott, 66 képeslapból álló sorozat, Barják Gyula kincsei között a lakásán kialakított bemutatószobában fotó: -rt- Hogyan kezdődött ez a gyűjtőszenvedély?- Gyermekkoromban meséskönyvekkel kezdődött, később már jobban érdekeltek a történelmi regények. A régihez való vonzódásom felnőttkorban is megmaradt: egyre inkább a kastélyok, múzeumok iránt fordult figyelmem. Ahogy pénzünk engedte, jártuk az országot, így jutottunk el Szerencsre. Egy romos épületben találkoztam először képeslapgyűjteménnyel: Petrikovics doktor négyszázezres képhagyatékával. Mesevilág volt ez számomra, amelybe rögtön beleszerettem, habozás nélkül nekiálltam a képeslapgyűjtésnek. Szomszédot, rokont, munkatársakat, szóval mindenkit képeslapért nyaggattam, volt olyan is, hogy cserébe ingyen munkát végeztem. ’86-ban nyitottam meg a múzeumot, vegyes anyaggal, amely „A magyar történelem évszázadai” címet viselte. A múzeum voltaképpen terménytároló épület volt, amelyben régen a szemestakarmányt tárolták. A ház, amelyben most élnek, valamikor felesége nagyszüleié volt. Fáradságos munkával átalakították, amíg a nagyszülők éltek, ebben lakott albérletben a Barják család. Haláluk után átköltöztek a „nagy házba”, így kapott helyet a múzeum a melléképületben. Maga a múzeum is a század- forduló hangulatát idézi, a hófehérre meszelt falak, a sötétbarnára festett, kicsiny ablakok, a háziszőttes térítők, szőnyegek visszavarázsolják a látogatók számára a századelőt. A kicsiny helyiségekben a képeslapokat szemlélő szinte elveszti időérzékét, a magyarázó szöveget böngészve karnyújtásnyinak tűnik a múlt.-Eredetileg azért nyitottam meg a múzeumot, hogy majd egykor Bátonyterenye kulturális öröksége legyen - folytatja Barják Gyula. - Négyéves munkanélküliségem visszafogta a gyűjtést. Az önkormányzatnak felajánlottam az egész gyűjteményt, annyit kértem csak, hogy én lehessek a kezelője. Akkor nem lett belőle semmi, de nagyon remélem, hogy most, a kastély megvásárlásával változik majd a helyzet: ott igazán méltó helye lenne. Korábban kaptam évente 10-15 ezer forint támogatást is az ön- kormányzattól, az idén viszont már nem: az indoklás szerint magánszemélyt nem lehet támogatni. Pedig egyre nehezebb egy-egy hiányzó képeslaphoz jutni. À századfordulós, gyűjtők által keresett képeslapokért ezreseket kémek. Szinte az ország valamennyi antikváriumát aukciókon történő vásárlást pedig az ilyen kispénzű gyűjtők nem engedhetik meg maguknak. Pénz hiányában nincs elég propaganda sem, a véletlen adja a kapu kilincsét az erre járók kezébe.- Melyik a legrégebbi, és melyik a legkedvesebb darabja?-A gyűjtőknek mindig az a legkedvesebb, amely még nincs meg, de remény van megszerzésére. Legrégebbi képeslapjaim 1896-ból valók. A millennium évében adták ki azt a 32 darabból álló sorozatot, amelyek egyben a magyar képeslapkiadás őspéldányai is. Kilenc darab van nekem ebből, tudomásom szerint a megyében nincs ennyi senkinek.- Melyik a gyűjtemény legkülönlegesebb darabja?- À maga módján mindegyik különleges. Talán az egyik legérdekesebb példányok az úgynevezett „világítós” képesamelyet a Magyar Bajtársi Szövetség adott ki. Különlegessége, hogy ha a lapokat meghatározott sorrendben a képeslap szélén megjelölt helyeken ösz- szeillesztjük, a szegélyen található piros vonal kiadja a Nagy- Magyarország térképét.- Van-e valamilyen apropója a mostani kiállításnak?- Ezt most a Mikszáth-év- forduló alkalmából állítottam össze. Történelmi utazásra hívom az érdeklődőket a „tót atyafiak”, a „jó palócok” földjére. Ajánlom a kiállítás megtekintését mindenkinek, mert vallom: csak az szeretheti igazán hazáját, aki múltját minden ízében ismeri, értékeit megbecsüli, így jobban megértheti a jelent, megsejtheti a jövőt. Ezeket a képeslapokat nem úgy kell szemlélni, mint idegenfogalmi látványosságot, hanem mint kortörténeti dokumentumokat. Hegedűs Erzsébet Játékgyártás saját ötletből - Logikus gondolkodásra késztet Nyugdíjashálózat kialakítása volt az eredeti célja Nemtiben Herczeg Istvánnak, amikor megalapította a Nyugdíjasokért Bt.-t. Tíz évvel ezelőtt ment nyugdíjba a Ménkesi Aknaüzemtől, de rövid idő után rájött: a nyugdíjból nem lehet megélni. Tudta, hogy más nyugdíjasok is küszködnek megélhetési gondokkal, ezért szeretett volna megszervezni egy olyan hálózatot, ahol nagykereskedelmi áron lehetne vásárolni. Bár a cél nemes volt, a fogadtatás nem úgy alakult, ahogyan elképzelte. Pár év küszködés után kénytelen volt belátni, hogy más kitörési pontot kell keresnie. 1992-től a betéti társaság neve ugyan maradt, de átalakult családi vállalkozássá. Játékokkal, műanyag termékekkel, vegyi árukkal folytatnak nagykereskedelmi tevékenységet, de párhuzamosan dolgoznak egy másfajta tevékenység megalapozásán: saját ötletből kifejlesztett társasjáték gyártását szeretnék beindítani.- Ennek érdekében vásároltuk meg a szomszédos házat - mutatja Herczeg István. - Odébb van még egy kicsit, mire itt bármiféle tevékenység beindulhat: rendbe kell tenni, át kell alakítani, hogy megfeleljen a szakhatóságok előírásainak. Egyszóval, akad munka bőven. Jövőre viszont szeretnénk elérni, hogy beindulhasson ennek a saját ötletből kifejlesztett társasjátéknak a gyártása, amely munkát adhat a környékbeli nyugdíjasoknak, munkanélkülieknek.- Mi ennek a játéknak a lényege?-Ez egy tér-logikai játék, amely kiválóan fejleszti a térlátást, játékos módon kapcsolódik egyes matematikai feladatok megértéséhez, egyúttal kombinációs és logikus gondolkodásra késztet. A játék alapötlete Zombori Zoltán matematikatanáré, a kivitelezésben rajta kívül Bagi László és jómagam vettünk részt. Az alapelv nagyon leegyszerűsítve hasonló a már jól ismert malomjátékhoz, de nagyon lényeges eltérés, hogy a bábukat egymásra is lehet tenni, így az egyenes a térben bármilyen helyzetet felvehet: lehet vízszintes, függőleges, lapátló vagy térátló irányú is. Az elmondottakból is következik, hogy akár szemléltetőeszközként is használható, a gyerekeknél ugyanis elég nagy gondot okoz az úgynevezett térlátás. Hasznos lehet a játszmák elemzése, rejtvények feladása, és még lehetne folytatni a számtalan variációt. A társasjátéknak a tér-amőba elnevezésből a TAMBA nevet adtuk, amelyet le is védettünk a Találmányi Hivatalban. Megjegyezném, hogy csak a játék levédése 60 ezer forintba került, megszereztük a KERMI- minősítést is, de ezenkívül még sok mindennel kellene foglalkozni. Csak, tudja, hiába jó az alapötlet, a szegény embereket nem nagyon akarja felkarolni senki. Sokszor eszembe jutott, lehet, hogy mi is úgy járunk majd, mint annak idején a Ru- bik-kocka: először ki kell vinni külföldre, hogy itthon is sikeres legyen.-Ezek szerint külföldről is mutatkozik érdeklődés?- Igen, Olaszországban, Svájcban, Németországban tetszik a játék, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ezek még csak ismerősökön keresztül jutottak vissza hozzánk. Hivatalosan még nem tudtuk kiajánlani. Ebből a társasjátékból ugyanis 100 garnitúrát már összeállítottunk, kapható a kereskedelemben, de mindezt csak bérmunkában sikerült elvégeztetnünk, így az ára is magasabb. A „nullszéria” gyártásánál előjöttek bizonyos problémák, sok apró finomítást kellett elvégeznünk. Sem a csomagolás, sem a játék külső megjelenési formája nem végleges, és nem is igazán alkalmas arra, hogy kiajánljuk külföldre. Ez az egyik nagy gondunk. A másik nagy gondunk a festék, amellyel a bábukat színezzük: játék lévén nagyon szigorú előírásoknak kell eleget tenni. Nagyon sok feladat vár megoldásra, de a jövő hónaptól már csak a TAMBÁ-val szeretnék foglalkozni, következő évtől pedig a gyártást beindítani.-Hány ember foglalkoztatását tervezik?-Nézze: egy társasjátékhoz tartozik egy furatokkal ellátott játéktábla, kétszer 35 darab bábu és egy játékszabály. Aprólékos, munkaigényes feladatok, a bábukat el kell készíteni, festeni, dobozokat hajtogatni, a játéktáblát is el kell készíteni, sok munkát igényel a kiszerelés is. Ezt mind magunk szeretnénk majd csinálni, csak a prospektusok és a dobozok gyártását nem tudjuk majd helyben elvégezni. Ehhez pedig emberek kellenek. Hogy hány főre lesz majd szükségünk, azt a piac dönti el: az ötlet jó, de minősíteni majd a vevők fogják. Akik eddig játszottak vele, azoknak tetszik, csak az a baj, hogy ebből még nem lesz pénz.- Csak gyerekeknek ajánlják a játékot?- Szó sincs róla, 8 éves kortól bárkinek. Üdülőkben, szociális otthonokban is elsőrangú szórakozást jelent bármilyen korosztály számára. Azon is gondolkodunk, hogy eltérő alakzaté bábukkal is gyártjuk majd, így vakok és gyengén látók számára is megkülönböztethetők lesznek a figurák. Herczeg István: bármiféle tevékenységre alkalmas lesz a ház
