Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-11-12 / 238. szám

6. oldal Mozaik 1997. október 11., szombat Szinte kötéllel kellett „elvontatni” az óvodásokat az egyedülálló kiállításról Babavilág Győrött, felnőtteknek (is) Voltak már önök babakonferencián? Eddig még én sem. Azt mondják a hozzáértők, hogy a világ boldogabbik (olvasd: nyu­gati) végén több országban évente rendeznek ilyesmit. Mivel megszállott babagyűjtő vagyok (és ezt már nem is szégyellem), meglehetősen lelkesítőleg hatott rám úgy idén májusban a Pe­tőn rádió híre a Győrben rendezendő babakiállításról és -kon­ferenciáról. Azonnal jelentkeztem. Egészen szeptemberig kel­lett (tűkön) várnom, amíg eljött a nagy nap, de eljött! Szep­tember 26-27-én Győrött, a szépséges Zichy-palotában meg­tartatott a rendezvény. Most pedig mindenkinek el akarom mesélni a benyomásaimat, és ez ellen csak úgy lehet - esetleg - védekezni, hogy nem olvassák el soraimat. Győr nagy, komoly iparváros, a történelemben Bécs kapuja, rá­adásul a vizek városa. A régi belváros egy élő, lüktető éksze­resdoboz. Gyönyörű kis barokk palotácskák és lakóházak, zeg­zugos, bűbájos, tiszta sikátorok, templomok serege, hidak, szob­rok és mindenütt virág: a bal­konon, a lámpaoszlopokon, a környező panelek ablakaiban. Megkerestem a Zichy-palo- tát, ahol a győriek Családi Inté- - zete működik, olyannyira, hogy szombaton két helyes kis menyasszonyt, két izgatott ifjú vőlegényt is láthattunk (élőben) a babák között. Ez a Családi In­tézet, elsősorban annak igazga­tója, Keglovich Ferencné, Zita asszony rendezte a mi konfe­renciánkat a palota összes han­gulatos barokk termében, ahol freskókban, festett mennyezet­ben, cserépkályhákban és szá­mos szépségben gyönyörköd­hettünk a babák mellett. A meghívó csak annyit kért, hogy vigyük a babákat, semmi­féle kikötés nem volt a műfajra vonatkozólag. így vegyesen gyűltek össze dísz- és játékba­bák, porcelánfejű, bársonyru­hájú előkelőségek és régi pa­raszti rongybabák, Waldorf- babák és kis kabalák. A nagy Bálozó társaság, gyönyörű korhű öltözékben létszám és a műfaji szórás aztán meg is nehezítette a kiállítást elrendező Siabóné, Frida asz- szony munkáját, két terem meg­telt, plusz a lépcsőfordulók. Mi lesz itt jövőre?! Ennyi baba kö­zött nyüzsgött aztán a rengeteg látogató, óvódás csoportok, kisiskolások, nagymamák uno­kákkal, szülők az aprónéppel, több száz látogató összejött a kiállítás napjai alatt. Nekem legjobban a népvise­zsika, aki pedagógus, a népi ér­tékek őrzője, múzeumalapító. (Nem kellene nekünk is be­rendezni valami hasonlót, a pa­lóc viseletekről szóló kiállítást? Gazdag anyagunk lenne, hiszen a mi viseleteink még léteznek. Miért küszködik egyedül Bujá­kon Piroska néni, Vizsláson Rebi néni a hihetetlenül gazdag anyagával? Miért nem kell az a falujuknak, a megyének?) Voltak kis kabalababák cse­Kis család, kis szekrény, parányi porcelánfejek letbe öltöztetett babák tetszet­tek. Volt egy egész asztalra való csornai viselet: lány, le­gény, asszony, öregasszony, ünneplőben, hétköznapiban. A csornai szépségeket egy 86 éves asszony csinálgatja. Vol­tak aztán csepp, porcelánfejű babácskák precízen megvarrt viseletekben, végül két vizslási öltözetű baba is, szerénységem munkái. Népviselet-ügyben a leg­szebb és legfontosabb az Abád- szalókról (a Tisza-tó fővárosá­ból) érkezett babacsoport volt. Készítője Steigauf Józsefné Ró­répből (a mézeskalácsok han­gulatában), fagolyóból és kék­festő anyagból (bűbájos és vég­telenül egyszerű), dióhéj és fa­golyó pólyásnak öltöztetve stb., stb. ötletes kisebb-nagyobb ba­bák sora. Rengeteg rongybaba, puha, ,ölelni való, természetes anya­gokból készült, szinte csak jel­zett arcú babák, melyek a pszichológus előadása szerint a gyermek számára a legideáli­sabb játékok. Mindent bele le­het képzelni egy ilyen babusba, és miután puha, szükség esetén bele is lehet kapaszkodni. Az A szerző sajat készítésű kiállított babái óvónők a megmondhatói, mennyire kellenek pici növen­dékeiknek az ilyen rongybabák. Az egyik teremben üveg mögött lehetett megcsodálni a százéves, sőt idősebb, porce­lánfejű, bőrtestű, valódi hajjal készített babamatrónákat. Ezek már olyan tiszteletreméltóak és muzeális értékűek, hogy én csak kézit csókolommal mer­nék köszönni nekik és hátra tett kézzel tanulmányozni rajtuk a korabeli ruhácskák szabásait, díszítését, csínját-bínját, a fe­hérneműktől a krinolinokon át a cifra kalapkákig. Ennyi szépség között meg­lepő volt egy csomó Barbie je­lenléte. Az igazi babaszerető ember automatikusan elhúzza az orrát ezektől a műanyag lel­kületű babáktól. Nos, hajlandó vagyok részben revideálni né­zeteimet. Ezek a Barbiek ugyanis házilag kötött, horgolt ruhácskákba voltak öltöztetve, kis manökenként mutattak be barokk és századfordulós ruhá­kat, sőt népviseletet is, hiszen arányaik éppen megfelelnek a felnőtt ruhák bemutatására. Ha meggondolom, hogy a kislány anyukája segítségével megta­nulhat kötni-horgolni-varmi a babája számára, megfelelő lelki háttér mellett talán nem is olyan rémes ez az egész. A gyerekek örömmel tömö­rültek egy bőröndnyi rongyból készült babuci és ruháik mel­lett, ahol szabad volt ölelgetni, öltöztetni, és ahonnan az óvó­nőknek kötéllel kellett elvon­tatni a kicsiket. Eközben mi előadásokat hallgattunk a babaológia tárgy­köréből. Neves előadóink vol­tak: dr. Moskovszky Éva kultúr- történész, aztán Juhász Etelka, dr. Györgyi Erzsébet, Janek Éva muzeológusok, Tészabó Júlia, Haider Edit, Kalmár Ág­nes, dr. Ujj írisz művészettörté­nészek, Berczingi Tímár Irén pszichológus, de még a rendez­vény védnöke, Szabó Sándorné országgyűlési képviselő is, a levezető pedig a Szórakaténusz Játékmúzeum vezetője, dr. Kriston Vízi József. Nem hittem volna, hogy szerény kedvtelé­sem ilyen komoly tudományos háttérrel rendelkezik. A konferencia kapcsolatokat is nyújtott. Ha netalán más ér­deklődő is akad kies városunk­ban, avagy népművészetben oly gazdag kis megyénkben, úgy szívesen megosztom vele tudá­somat. Maruzsné Kovács Éva Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- kát ő csinálta. Ezerforintos vá- Mai rejtvényünk megfejtését fejtése: Jenő nagyon szeret sárlási utalványt nyert: Eged legkésőbb október 16-áig küld­barkácsolni, az összes bútorun- Gizella, Garáb, Petőfi utca 20. jék be címünkre. Dönci bá’ tömegközlekedési és tévézést dohogásai-Ne má’, hogy a vajas kenyér kenje meg a gyere­ket! —. top­pant be Dönci bá’ kedvenc törzsivójába, a „Négy feles”-be. Valami furcsa kór kerülhetett a genetikai rend­szerébe, mert igencsak elsőse­gélyre szorult állapotban volt, lilába’ játszott a feje, mint a Milka tehén, azon kívül reme­gett, mint a másnapos mis­kolci kocsonya. Talán még a szája is tajtékzott volna, de amint a pulthoz ért, törzsven­déget megilletően már nyúj­totta is kezébe a csapos az ilyenkor nélkülözhetetlen me­dicinát: korsó sör, deci rum egybeturmixolva. Ezt a szem­pillantás tört része alatt felhaj­totta betegünk és hamarost jobb kedvre derült, de csak annyira, hogy elkezdhesse, mi is bántja az ő lelki világát.- Nem fogjátok elhinni, arany magzatjaim. Szörnyű baj történt, mert a Mir űrhajó számítógépeit valami fránya vírus fertőzhette meg, és ezzel a meghibbant masinával szá­mították ki Salgótarján új buszmenetrendjét, meg az újabb tévéműsorok és állomá­sok vételi lehetőségeit. Mert rettenetes, hogy az ember, mondjuk, Zagyvára szeretne utazni úgy 10-11 óra tájban, a Pécskő előtti megállótól. Odamegyen, ugye, a gyanút­lan polgár, jókor, időben és háromnegyed óra múlva jön csak egy 1-es, előtte meg a kórház és a Beszterce felé el­megy ezalatt öt mavart is. Na most, amikor az űrséta is létre­jött, meg a két űrjárgányt is si­került összekapcsolni, hát a Scott kapitány, meg a Tyitov, ahogy űrsétáztak, hát onnan felülről röhögték a szegény tarjániak közlekedését. Csupa depresszió lettem én is, azóta egyfolytában jön rám a sza­pora csuklás, ha arra gondo­lok, hogy nekem Tarjánban buszra kell szállnom. Meg az­tán itt van a tévézés. Parabola­lavórral meg kábellel, meg pót-pótantennával is csak ak­kor tudod befogni a Pintér Dezső kettesét, ha a Kékesen üdülsz, és a vételi sávod meg­egyezik a tarjáni adó és a Szé- chenyi-hegy amplitúdójával. Meg a tokaji tévétorony frek­venciájának a négyzetgyöké­vel. De akkor még mindig nem tudod, hol a Duna TV, meg a tévéhíradó szignálja. Mondtam is a nejemnek, jobb volt, amíg csak a Ma­zsola meg a Böbe-baba ment a tévében, mert azt egy helyen meg lehetett keresni, és nem is nálunk, hanem a Csűri néni­nél, aki házmester volt, és csak neki volt egy tévéje, oda járt az egész ház, vittük a kis sámlit meg a hokedlit, aztán a kis szobában izgultunk a Ten- kes kapitányán, meg az An­gyal csinibabáit skubiztuk. Hol van már az?! Meg van őrülve ez a világ, a sok mobil­jával, meg a szatelitekkel. Ja­vasolni fogom a lakógyűlésen, hogy ne csak a földről, hanem a menetrendről és a tévéről is legyen szavazás. Na, iszok még egy ilyen nyugikoktélt, mert ma busszal megyek haza, nézem a Dallast. - feró ­A Petőfi színjátszók humoros darabot adnak elő a rokkantak napján Ayala viccel, Harangozó Teri énekel Hagyomány a Mozgáskorlá-. tozottak Egymást Segítő Egyesülete életében, hogy évről évre megrendezik Sal­gótarjánban rokkantak-napi programjukat. Idén is a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ ad otthont a nagy érdeklődésre számító rendezvénynek. Ok­tóber 18-án (szombaton) 14 órától a művelődési ház belső klubjába várják a nevetést, a humoros színdarabokat és az énekszót kedvelőket. A jó hangulatról ország­szerte híres művészek gon­doskodnak. A rendezvényen fellép a népszerű humorista, Ayala, a salgótarjáni Petőfi Kohász Színjátszó Csoport és Harangozó Teréz táncdaléne- kes. Az egyesület várja a tagok jelentkezését a Salgótarján, Fő tér 5. szám alatt, vagy a 32- 422-477-es telefonon. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents