Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-02 / 230. szám
2. oldal 1997. október 2., csütörtök Bátonyterenye És Környéke Fagymegelőzö vízelvezetés Mátraverebély - Az önkormányzat több mint 1,5 millió forintot fordít a Zagyva út vízelvezetési gondjainak megoldására. Két közmunkás már megkezdte az előkészítő földmunkákat, a kivitelezést végző Salgó Tempó Kft. várhatóan még a fagyok beállta előtt elkészül a vízelvezető árkokkal és az útburkolat javításával. Hírek Röviden Szorospatakon üléseznek a „bűnmegelőzők Az ifjúsági táborban október 3-án 12 órakor tartja értekezletét a Bátonyterenye és Környéke Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Bizottság. Napirenden a város és környéke közbiztonságának értékelése, a bűnmegelőzési feladatok meghatározása szerepel. Mátramindszenti diákok jártak Recsken A napokban az iskola 75 tanulója egész napos tanulmányi kiránduláson vett részt. A volt recski intemálótábort látogatták meg, ahol az osztályoknak a történelmi eseményekről, földrajzi viszonyokról tartottak ismertetőket. Nagybárkányban elkészül a szennyvíztisztító Lassan befejeződik a 100 millió forintos beruházást jelentő szennyvíztisztító rendszer építése és megkezdődhet a csatorna kivitelezése. A lakosság java jelezte rákötési igényét a településen, de Sámsonháza, Luciáivá, Kisbárkány, Márkháza és Nagykeresztúr is csatlakozhat. A lakossági hozzájárulás 40 ezer forint családonként, ez később akár ötszörösére is növekedhet. Mátraterenyén véradókat várnak Véradást szerveznek október 2-án a homokterenyei művelődési házban. A megyei vértranszfúziós intézet munkatársai 11-től 17 óráig várják a donorokat. Elkészült a faluház Régi igényt teljesített a sám- sonházai önkormányzat a közelmúltban átadott faluházzal. A községben eddig nem volt egyetlen olyan helyiség sem, ahol kulturális rendezvényeket bonyolíthattak volna le, ezért az önkormányzat csaknem 1,2 millió forint beruházásával alakította ki a 140 négyzetméter alapterületű faluházat. Az épület adott volt, a közmunkások rendbe hozták, kialakították a konyhai részt, új padlóburkolatot raktak le. Hasznosítását illetően többféle elképzelés is van, hiszen egyaránt alkalmas különféle rendezvények, lakodalmak lebonyolítására, a tervek szerint helyet kap benne az öregek napközi otthona is. „Miniváros” Csorna Béla portáján: alpesi ház, a szülői lak kicsinyített mása Unokák ostromolják a nagyapa várát Kisterenye-bányatelepen az egyik, gondosan rendben tartott családi ház kertjében szebbnél szebb makettek hívják fel magukra a figyelmet. A tulajdonos Csorna Béla, aki negyvenkét évvel ezelőtt bányászkatonaként került erre a vidékre. Aztán megnősült, házat épített, immár tősgyökeres terenyeinek érzi magát. 1988-ban ment nyugdíjba a Kisterenyei Vállalkozási Üzemtől. Makettekkel harmincöt évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, mint mondja, valószínűleg édesapjától örökölte tehetségét, aki falusi iparosként szinte mindenhez értett. Csorna Béla még ma is őrzi azt a kiskocsit, amelyet ötéves korában kapott tőle, és amelynek pontos mását elkészítette unokáinak. Első munkája mégsem ez, hanem egy vár volt, amelynek alapötletét az egri vámál tett kirándulás adta. Sokfelé járt az országban, kialakította elképzelését, s amikor ideje engedte, Jucikával, a feleségével „nekiElkészítette szülei házának modelljét is Csorna Béla büszkeségeivel az oldal fotóit készítette: rigó tibor ültek”. Egy-egy ilyen makett elkészítése sok időt és még több türelmet igényelt: el kellett készíteni a fémvázat, a falakhoz köveket kellett gyűjteni, de ez nem jelentett problémát: anyagbeszerzőként sokfelé járt az országban, szinte nincs is olyan hely, ahonnan ne lennének kövek valamelyik házikóban. A vár után következett a többi alkotás: az alpesi ház, elkészült a szülői ház makettje is, amely a „Dédi-lak” nevet kapta, utolsó munkája a székely kapu, amelyet három éve készített. A makettek gondozást is igényelnek: télen fóliával kell letakarni a fagyok miatt, most éppen a várat készül renoválni: harmincöt év nagy idő, a bástya már omladozik, és hát, nagy az „igénybevétel” az unokák részéről is: kedvenc foglalatosságuk, hogy különböző figurákat, játékkatonákat telepítenek a vár falai közé, és máris indulhat a csata! Aki dolgozik, annak van, aki nem dolgozik, annak nincs - mondja a lucfalvai tógazda Aki rendet rakott Lucfalván talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné Lekeny Györgyöt. Egy 14 gyermekes családban látta meg a napvilágot, itt élt egész életében, nem is kívánkozott el innen sohasem. Nem szereti a semmittevést, addig is dolgozott itthon, amikor még sofőrként kereste kenyerét, amióta pedig nyugdíjas lett, teljesen a kertészkedésnek szentelheti minden idejét. a „bumya” helyén Lekeny György, a gazda, háttérben a családi tavacska A falu határában gondosan körülkerített tavacska, náddal fedett ámyékvető gondoskodik arról, legyen hová visszavonulni az ebéd idejére a tűző nap elől. A kerítés mellett hosszú sorokban sárgulnak a tökök, párosával, katonás sorrendben.- 1990-ben vettem át nyolc és fél hektár földet - válaszol a gazda, miután nagy nehezen „leimádkoztuk” az MTZ nyergéből. - Százezer forint állami támogatást kaptam arra, hogy rendbe tegyem a területet. Látta volna, hogy nézett az ki! A víz szanaszét volt, csak a hatalmas bumya mindenütt. Sok pénzt, de még több energiát fektettem bele, kiárkoltattam, a padkázást már magam végeztem az öreg MTZ-vel. Három hektáron erdőt telepítettem, most volt nemrégen a műszaki átadás. A munka szeretete a vérében van: sofőrként járta az utakat, amikor hazakerült, átöltözött, és ment az állatokhoz, a kertbe. Szabadsága idején nem a hegyekbe vagy a tengerpartra ment üdülni, hanem elszegődött a tsz-be kombájnosnak. Ahogy telt az idő, egészsége megromlott, tüdőműtétje után az idén január elsejével lett nyugdíjas. 56 éves, testvérei közül még kilencen élnek, ő a legfiatalabb.-Édesanyám 92 éves volt, amikor meghalt, ez a föld is valamikor a család földje volt - mondja elgondolkodva. - Én még tehénnel tanultam meg szántani gyermekkoromban, apámtól tanultam meg, hogyan kell a földet művelni. Annak idején ezen a területen paprika, paradicsom, káposzta, kender volt, és én is ezt akarok majd itt termelni. Nagy előny ám, hogy ennek a „kenderáztatónak” saját forrása van. Teszek majd bele egy szivattyút, motoroskapával szépen kialakítom a barázdákat, és tőről tudok majd locsolni. Persze, ez még odébb van egy kicsit, temérdek munkát kell még addig elvégezni. Én megtanultam a szüleimtől, hogy aki dolgozik, annak van, aki nem, annak meg nincs. Amit az idén a tökért kapok, visszaforgatom a területre. Jövőre - ha minden sikerül - búza kerül ebbe a földbe, aratás után jöhet a terület trágyázása, és majd csak akkor a kertészet. A Lekeny-családban két gyerek van, lányuk helyben, fiuk Szegeden lakik családjával.- A fiúk álma teljesült ezzel a kis tóval - nevet Otília asz- szony, a feleség. - A vőnk horgászik, őt azért tartja lázban, a fiamék meg gyakrabban hazalátogatnak, amióta megvan a tó. Menyem, lányom, unokám is gyakran ott vannak, olyankor ki szoktam vinni nekik az ebédet. Olyan, mint egy kis üdülő. H. E. „Csendes, jó hely ez, amely elengedhetetlen az alkotáshoz” Terenyén él a Kárpátalja festője „Festmények eladók” - hirdetik a harsány betűk Kisterenyén, a Rákóczi úton. A hatalmas tábla szúr szemet az arra járóknak. Szinte mindenkinek az az első gondolata, a tulajdonos nagyon megszorulhatott anyagiak dolgában, kénytelen megválni értékeitől. Ám ha megnézi a kapun a névtáblát, azt olvashatja rajta: Najgyanov Vladimir festőművész. Feleségével, fiával költözött ide az 51 éves művész a kárpátaljai Ungvárról 1993-ban. Amint azt Jutka, a magyar származású feleség meséli, ott nem voltak már rokonaik, úgy döntöttek, közelebb költöznek. Férje Moszkvában, a Szurikov Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, majd Ung- váron dolgozott. Részt vett több kiállításon, tájképeit, csendéleteit megcsodálhatták Kijevben, Leningrádban, Ausztriában, a horvátországi Rijekában is. Legnagyobb sikerét a moszkvai kiállításon érte el, ahol ezüstéremmel ismerték el munkáját.- Először nagyon nehéz volt - gondol vissza a kezdetre Jutka, aki jól beszéli nyelvünket. -Kialakítottunk egy műtermet, megismerkedtünk a szomszédokkal, most már nagyon jól érezzük itt magunkat. Mint mondja, döntésükben nagy szerepet játszott a táj szépsége, valamint az ungvári tájakkal való hasonlóság. Csendes, jó hely ez, amely elengedhetetlen az alkotáshoz. Férje realista stílusban, vászo- nozott farostra festi tájképeit, csendéleteit, de vállal portréfestést is. Ez év márciusában Kispesten volt kiállítása, jelenleg 26 festményből álló tárlat látható a pesti Nemzeti Szálloda éttermében.- Honnan meríti a témákat?- Tájképeim elsősorban a Kárpátok alját ábrázolják - tolmácsol Jutka. - Még most is sokat járunk vissza, vázlatokat készítek, amelyeket itthon dolgozok ki. Készült már az Alpokról, a Kárpátokról sorozat is, nagyon szeretnék elkészíteni egy Mátra-, Balaton- és Horto- bágy-sorozatot is: erre még nem sokat jártunk.- Készített-e már valaha két egyforma festményt?-Hasonlókat már igen, de két teljesen egyforma kép nincsen. Egyszer-kétszer előfordult, hogy valaki ragaszkodott egy festményhez, amely már el volt adva, mondván, hogy ugyanolyat kér, de ez nem jellemző. Az emberek többsége nem szereti, ha valakinek ugyanolyan kép függ lakásában, mint nála.- Mit szeret a legjobban festeni?- A vad és érintetlen természetet, amit fényképen nem lehet úgy visszaadni. A városi emberek elszakadtak a természettől, szeretném, ha képeimmel egy darabkát „visszacsempészhetnék” lakásukba.- Meg lehet ebből élni?-Azt nem mondom, hogy nagyon mennek a képek, de szerényen, tisztességesen meg lehet élni. Amikor a táblát kitettük, először jobbára kíváncsiságból jöttek az emberek, de közülük is sokan visszajöttek vásárolni. Messzebbről is eljönnek hozzánk, több festményt vettek irodákba is. Az árak eltérőek, függ attól is például, kerettel kérik-e, vagy anélkül, s hogy mekkora a mérete. Egy nagyobb kép ára 25-35 ezer forint. H. E. Bár csak oroszulpeszél, festeni „minden nyelven tud”
