Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

1997. október 31., péntek Mozaik 9. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban Szerencsés embernek tartja magát a nyugdíjas Fiikor Balázs, az egykori bányász-katona Munkájára, segítségére mindig számíthattak Nagylócról került Salgótarjánba Fiikor Balázs több mint negy­ven esztendeje. Éppen csak befejezte tanulmányait Debrecenben, a vegyipari technikumban, a bányánál munkát kínáltak neki. Meséli, hogy akkoriban nem munkanélküliség várta a pályakez­dőket, hanem sokféle kedvezmény. Baglyasalján a laboratórium­ban kezdett dolgozni. De bement a föld alá is. Kisterenyén a Csi­gában, majd Ajkacsinger-völgyön volt bányász-katona. Szerette a bányát, olyannyira, hogy soha nem is nézett más munkaadó után.- Dolgoztam a Zagyva-ra­kodón, ott a laboratóriumot bíz­ták rám. Aztán, hogy alábbha­gyott a munka, a környező bá­nyákban, meg a műhelyekben is a laboratórium költözött Nagybátonyba... Később újra Salgótarjánba kerültem, a Nóg­rádi Szénbányák személyzeti osztályára- sorolja munkahe­lyeit. Szerencsés embernek tartja magát, hiszen mindig olyan kö­zösségbe került, ahol számítot­tak rá, segítették, értékelték munkáját, önzetlenségét. S hogy kiderült, rá is számíthat­nak a legbonyolultabb dolgok­ban, a legkritikusabb helyze­tekben is, valódi segítő tár­sakra, sok jó barátra lelt. Pedig az utolsó munkásévek ugyan­csak megfeszítették az emberek idegeit. Elkezdődött a bányá­szat visszafejlesztése, szanálása a salgótarjáni szénmedencében is. Kettős szorítás-Akkoriban még 13-14 ezer ember tette a dolgát a nógrádi bányákban. Két-három év alatt elment két és fél, háromezer. Sokan nem is igen értették a kormánydöntést, hogy miért kell bezárni a bányákat, amikor van még szén - emlékezik visz­. sza az akkori kritikus időkre. Mert a bányák bezárását az emberek többsége valóságos tragédiaként élte meg. Nem­csak azok, akik előtt bezárultak a gyárkapuk, nyugdíjba kény­szerültek. Azok is, akiket átké­peztek valamilyen más mun­kára, hogy dolgozhassanak Salgótarjánban, Nagybátony- ban, vagy a mátranováki üzem­ben.- Kettős szorításban éltünk akkoriban. Évente elment a bá­nyától 800-1000 ember, de újak is jöttek. Képzésükről, felkészí­tésükről gondoskodni kellett, mert a leépülés mellett a meg­lévő aknák fenntartása igen fontos volt - próbálja érzékel­tetni az akkori bizonytalan helyzetüket Fiikor Balázs. A jó barát emléke Volt egy olyan időszak, amikor úgy tűnt, megáll a bányászat zuhanása. Még bizonyos fej­lesztésre, gépesítésre is sor ke­rült. Elképzelések, tervek öltöt­tek testet, amelyeket aztán soha senki nem valósított meg. A bányászat fölött mindig ott le­begett Damoklész kardja. Fiikor Balázs mögött is hét nyugdíjasév van már. Mindjárt meg is szólították a salgótarjáni bányásznyugdíjasok, hogy szí­vesen látnák őt szakszervezeti titkáruknak. Maga Korim Ist­ván ment hozzá, ajánlotta őt maga helyett. Eljárt fölötte az idő, elfáradt, pihenni szeretett volna.-Nem. sok pihenőidő jutott neki... Két éve már, hogy vég­leg elment közülünk - idézi a régi társ a jó barát emlékét, így történt aztán, hogy a bi­zalmi testület 1991-ben alap­szervezeti titkárnak választotta Fiikor Balázst. Nem volt idegen számára ez: a munka, hiszen az ifjúsági szervezetben, a mozga­lomban, hosszú-hosszú éveket töltött. Adni és kapni A szakszervezetnek is azóta tagja, amióta dolgozni kezdett. Ezekben a közösségekben min­dig jól érezte magát, szívesen dolgozott. A szakszervezetben sem csak azt nézte, hogy mit kaphat. Azon igyekezett, maga is adjon, amit csak tud, amire felkészültségéből, tapasztalata­iból futja. Ezért választották meg annak idején szakszerve­zeti titkárnak Nagybátonyban, és ezért küldték a szénbányák vállalati szakszervezeti taná­csába. Ma a bányászszakszervezet Nógrád megyei nyugdíjasbi­zottságának alelnöke. Augusz­tus végén, amikor tanácsko­zásra gyűltek össze a megyei küldöttek, úgy határoztak, Fii­kor Balázs legyen az egyik, aki képviseli őket a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetségének kongresszusán.- Én megyek a kongresz- szusra, de mögöttem ott a van az alapszervezeti vezetőség, a bizalmiak munkája, a tagok igyekezete - hárítja el magától az elismerést. Aztán arról beszél, a közös munkának lassan az eredmé­nyei is mutatkoznak. A bányá­szat megszűnése után igen mélyre zuhant a szakszervezeti mozgalom. Sokan elpártoltak mellőlük. Nem volt pénz, segí­teni sem igen tudták a rászoru­lókat. A MSZOSZ megyei kép­viselete, a Munkáspárt adott nekik helyet, hogy leülhesse­nek, beszélgessenek lehetősé­geikről.- Elsőként létrehoztuk a bá­nyászat, a szakszervezeti tagok forintjaiból a bányászalapít­ványt. Segítettünk, és ma is se­gítünk azokon, akik nehezen élnek. Keményen megdolgoz­tunk a szénjárandóság rendezé­séért ... Szervezettebbé tettük közös életünket és segítettünk életre hívni Salgótarjánban a nyugdíjasok klubját is - ad számot a közeli évek, hónapok munkájáról. Elfelejtett szolidaritás Felelősséggel készül a kong­resszusra. A legfontosabbnak azt tartja - amit a szakszerve­zeti tagok is várnak -, hogy rendeződjön a bányászat hely­zete. Ha ebben sikerül dűlőre jutni a kormánnyal, az magával hozza az érdekvédelmi munka megújulását is. Meg a bizton­ságosabb bányamunkát, a szo­ciális, a jóléti vívmányok visz- szaszerzését, védelmét, az em­beribb életet.- Meglehet, hogy új értelmet kap a bányászszolidaritás is. Mert most a kíméletlen kenyér­harc önzővé teszi az embereket - mondja elmenőben. Siet. Ülésre várja az alap­szervezet vezetősége. Y. G. Nem bánta meg, hogy pedagógus lett Három évvel ezelőtt ment nyugdíjba Fent Lajosné, a szurdokpüs­pöki általános iskola igazgatója, aki közel 35 évet töltött a kated­rán, ebből húsz éven át igazgatóként szolgálta az oktatást. Nyug­díjasként sem tétlenkedik, aktívan részt vesz a közéletben.- Szurdokpüspöki születésű vagyok, itt jártam iskolába és innen kerültem Salgótarjánba, a Madách Imre Gimnáziumba. Az ottani évek alatt fogalmazó­dott meg bennem a tanári pálya iránti vágy - emlékezik vissza a nyugdíjas igazgatónő. - Nagy­ban segítette elhatározásomat magyartanárom, Csík Pál, aki észrevette bennem a magyar irodalom iránti szeretetet. A középiskolát követően az egri tanárképző iskolára mentem magyar-orosz szakra. A főis­kola után 1960-ban „kezdtem”.- Hol kezdett tanítani?-Első munkahelyem a mo- horai általános iskola volt, ké­sőbb férjemet áthelyezték a Nógrád Megyei Tanács mező- gazdasági osztályának élére, ezért hazaköltöztünk Szurdok- püspökibe.-Mennyiben változott a pe­dagógusi munkája, mikor igaz­gató lett?- Az igaz­gatói mun­kámat három nagy feladat­kör köré cso­portosítottam, a nevelő­munka, a személyi és a Fent Lajosné tárgyi feltéte­lek. Legfőbb hitvallásom, hogy a nevelési munka kulcsa a pe­dagógus szakmai felkészült­sége, hiszen ez adja az alapot az eredményes oktatómunkához.-Hogyan kezdődtek a „pi- henös" nyugdíjasévek?- Igazi pihenésben egy éve van részem, ugyanis két évig még nyugdíjasként tanítottam. - Mivel tölti az idejét mostaná­ban?- Sokat olvasok. Érdekelnek az emberi sorsok, a tudomány hírei, a politikai élet, rendszere­sen olvasok újságot, figyelem­mel kisérem a rádió, a televízió ilyen témájú híreit. Részt ve­szek a helyi lap szerkesztésé­ben is. Több időm jut a pihe­nésre, a kirándulásokra és nem utolsósorban két unokámra, akikkel a gyakori együttlét be­aranyozza az életemet.- esla ­Egyedül él, társai a ritka és gyönyörű növények Szép virágok szerelmese- Legkedvesebb szülői örökségem a természet szeretete. Öt-hat éves voltam, amikor szüleim rendszeresen járták velem az erdőt - emlékezik gyermekkorára Holles Ist­ván, aki 1983-ban ment nyugdíjba a salgótarjáni acél­gyárból. Édesapja csaknem ötven évet húzott itt le. Fiú­testvérei is mindannyian itt kezdték a munkát, innen mentek nyugdíjba. Egyik bátyja negyvenöt évet dolgo­zott a gyárban. Holles István a hatodik általános elvégzése után kétévi kényszerpihenő után tizennégy évesen lett tagja a szegcso­magoló brigádnak, majd kifutófiúként tette a dolgát. Mivel vezetői láttak benne fantáziát, valamiféle akaratot, egy számlázással kapcsolatos tanfolyamra küldték el. Elvégzése után napidíjas tisztviselőként folytatta tevékenységét. Ak­kori főnökének, Fries Gyulának nyugdíjba vonulása után vette át a számlázásban a stafétabotot.- Igen, határozottan készültem a nyugdíjasévekre - mondja Holles István. - Somoskőújfalu termelőszövetkezete elnökének javasoltam, mérjenek ki víkendtelkeket. Elfo­gadta javaslatomat, a kijelölt területekből nekem is jutott egy, a Fenyves soron. Saját magam alakítottam ki a hétvégi telkemet, ami amolyan kis arborétum. Huszonöt-harminc örökzöld fenyő díszlik kertemben, melyeket Vácrátótról, Gödöllőről és különböző faiskolákból szereztem be. A nö­vények közül megemlítem az alpesi rózsát, az enciánt. Nemcsak ápolja arborétumát, hanem mint a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ fotóklubjának tagja, a csodálatos természet egy-egy gyöngyszemét meg is örökíti. Huszonöt évig dolgozott első fényképezőgépével. Utána tért át a térhatású fényképek készítésére. Fotóival megismerked­tek Győrben, Sopronban, Miskolcon, Debrecenben rende­zett kiállításon. 1985-ben országos nagydíjat nyert. Mostani tevékenységének illusztrálására bemutatja a néhány évvel ezelőtti, még meglévő, azóta felrobbantott mostari hidat, amit egyik ismerőse festővásznon is megörökített számára. A természet szeretete mindig a legkedvesebb érzése ma­radt mind a mai napig. Másik hobbija a világ legalaposabb megismerése, az utazgatás is szervesen kötődik a természet­hez. Ezen az úton az akkori kedvezményes szakszervezeti üdültetés indította el. Csaknem harminc évig az IBUSZ és a Cooptourist rendszeres utasai között tartották számon. Ang­lián kívül valamennyi európai országban járt.- Spanyolországban kétszer voltam. A Barcelona melletti Blanes botanikuskertben - mely tizenkét futballpálya nagy­ságú területen található - a dél-európai és észak-afrikai nö­vények seregével ismerkedtem meg. A látottak örök él­ménnyé alakultak bennem. Témát váltva a következőkkel folytatja: - Életemből ki­maradt az ital, a dohányzás, a kártya és a szerencsejátékok. Gyűrűs vőlegény voltam, amikor apró jelenségek összeve­tése után az utolsó pillanatban felismertem, hogy egyikünk javát sem szolgálja, ha házastársak leszünk. Az első felisme­rést több kísérlet követte, de valami miatt a végső megoldás mindig megrekedt - indokolja máig tartó nőtlenségét a het­vennégy éves nyugdíjas.- Hétvégi házamba először három évvel ezelőtt törtek be. Akkor az ismeretlen tettesek egy rádiót és egy lámpát vittek el. Az idén aztán újra „meglátogattak”. Egy kisebb és egy nagyobb fűnyírót loptak el, mindegyiket jómagam csinál­tam. A kisebbiket a nyomozók megtalálták és visszaadták, a nagyobbikra máig sem leltek rá. Meghaladtam a hetvenedik életévemet, ingyen utazhatom. Ha jó az idő, olyan progra­mot állítok össze, hogy mire beesteledik, hazaérkezzek. Jár­tam Tihanyban, a Velencei-tónál, Szegeden, Aggteleken. Ha nagyon muszáj, egyelőre bírom a gyaloglást is. Napjaim jó részét kitölti a kerti munka, a különleges növények ápolása. Olyan növényeké, mint például a Hollandiából szerzett gyöngyfüzér, melyet nálunk imádkozó virágnak hívnak. Tagja vagyok a salgótarjáni Bereczki Máté Kertbarátkömek is.- Többen is biztattak arra, hogy élményeimet papírra ves­sem, de én inkább magamnak tartom meg emlékeimet.V. K. Törvények, rendeletek sorát kell ismerni - Az érdeklődőknek Nógrád Megyei Hírlap segít az eligazodásban Amit a korengedményes nyugdíjazásról tudni kell Sok feltétele van annak, ha valaki korengedménnyel óhajt nyugdíjba menni. írásunk a paragrafusok, rendeletek „dzsun­gelében” segít eligazodni. A munkáltató megállapodhat a munkavállalóval - annak korengedményes nyugdíjazásá­ról az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően legfel­jebb öt évvel - abban az eset­ben, ha a munkavállaló rendel­kezik az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges, az ille­tékes nyugdíjbiztosítási igazga­tási szerv által előzetes igazolt szolgálati idővel. A korengedményes nyugdí­jazásnál a 181/1996. (XII. 6.) sz. kormányrendelet és az ezt módosító 145/1997. (IX. 5.) sz. kormányrendelet intézkedik. Korengedményes nyugdíjra a következő feltételek együttes fennállása esetén lehet jogo­sultságot szerezni: 1. A munkavállaló rendelke­zik az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgá­lati idővel és a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt öt éven belül betölti. A szükséges szolgálati idő 1938-ban született férfiaknál legalább 37 év, 1938. december 31-e után született férfiaknál legalább 38 év, 1943-ban szüle­tett nőknél 35 év, 1944-ben szü­letett nőknél 36 év, 1945-ben született nőknél 37 év és 1945. december 31-e után született nőknél legalább 38 év. Amennyiben a munkavállaló a fenti szükséges szolgálati idővel nem rendelkezik, de leg­feljebb ahhoz öt év hiányzik, az 1943-ban született nőknél pe­dig 10 év, jogosult ugyan korengedményes nyugdíjra, de a nyugdíj összegét csökkenteni kell. A csökkentés mértéke at­tól függ, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár be­töltéséhez hány nap hiányzik, és a tényleges szolgálati idő a szükséges szolgálati időnél hány nappal kevesebb. 2. A munkáltató megállapo­dást köt a munkavállalóval a korengedményes nyugdíjazás­ról, hogy a munkavállaló előre­hozott öregségi nyugdíjkorha­tárának betöltéséig a nyugdíj összegét (évenkénti emelések és kiegészítések nélkül) az eset­leges házastársi pótlékkal együtt, a fizetési értesítés kéz­hezvételét követő 15 napon be­lül a nyugdíjfolyósító szerv el­különített számlájára egy ösz- szegben befizeti. Továbbá a munkáltató a nyugdíjfolyósítás naptári évében a hónapokra számított postaköltséget is megtéríti. Amennyiben a munkáltató fizetési kötelezettségének a megszabott határidőn belül nem tesz eleget, a megállapító határozat visszavonásáról in­tézkedés történik. Ha a dolgozó nyugdíjjogosultsága a korhatár betöltése előtt megszűnik, ak­kor az előre befizetett nyugdíj­összeg még hátra lévő arányos részét a nyugdíjbiztosítási szerv visszafizeti. A munkáltató a megállapo­dás megkötésétől számított 15 napon belül köteles értesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási szervet a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó megállapodásról és egyúttal nyilatkozik a kötelezettség vál­lalásáról is. A fenti szabályokat abban az esetben lehet alkalmazni, ha megállapodást 1997. szeptem­ber 30-a után kötötték, ezt megelőzően a fizetési kötele­zettség a felemelt öregségi nyugdíjra jogosító korhatárhoz igazodik. A korengedményes nyugdíjak kiszámításának sza­bályai azonosak az öregségi nyugdíj kiszámításainak szabá­lyaival. Nógrád Megyei Nyugdíj biztosítási Igazgatóság

Next

/
Thumbnails
Contents