Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-03 / 231. szám
1997. október 3., péntek Mozaik 7. oldal „Szeretem csinálni. Ez az életem” - Szalonzenekarban is hegedült a cigányprímás Nem bot még a nyűtt vonó A maga mögött hagyott hét évtized ellenére fiatalosan, kedvesen sorolja élete folyását, a Salgótarjánban és környékén eltöltött, „kimuzsikált” történéseket Oláh Vilmos, a nyugdíjas cigányprímás. Még ma is előveszi féltve őrzött hegedűjét és el-el- járogat vendégfellépésekre Gabora Karcsiékkal, vagy a pásztói Oláh Ferenccel, mert ezt, a vérében és minden porcikájában lévő cigányzenét nem lehet, nem szabad abbahagyni. Ezt tanulta elődeitől és későbbi barátaitól, kollégáitól. Végigmuzsikálta Salgótarjánt- Már a nagyapám is nagybőgős volt, gyerekkoromban közel kerültem a zenéhez. Nagymamám meg a rózsafüzéres társulat tagja volt, ő kezdett engem a vallásra is nevelni. Azóta is hívő katolikus vagyok, vasárnaponként járok a misére, gyónok, áldozok - kezdi a sort Oláh Vilmos. 1928-ban született Salgótarjánban, édesapja Pásztóról nősült ide a Pécskő utcába 1922- ben, s mi is lehetett volna más mestersége, mint cigányprímás.- Kinél kezdett el megismerkedni a kottával?- Kezdetben a Vilezsál Richard vezette bányász szimfonikus zenekar brácsása, bizonyos Oras úr (így emlékszem a nevére) tanított a kottaolvasásra, majd Královszky János, aki később a tarjáni zeneiskolában is tanított. Később, úgy az ötvenes évek közepén még Virág Lászlóhoz is jártam zenét tanulni. Ezek a tanáraim azonban nem a cigányzenét oktatták, arra ott volt még a negyvenes években Vitéz Füleki Rudi, aki egyben prímásként is működött, de Bota Gyulától is elleshettem egy-két jó zenei fogást. Botos Bandi — igazi jó barátom és támogatóm - segítségével kerülhettem be Teleki István zenekarába 1954-ben. A Nemzetiben muzsikáltunk, akkor az egy nagyon elit hely volt. De párhuzamosan még a Polk-féle vendéglőben - ez később a Vadaskert, majd Beszterce nevet kapta - és a Bányakaszinóban húztuk a talp- alávalót. 1956-ban kerültem Fényes Misihez segédprímásnak és terces- nek, egészen 1963-ig.-Mikor lett igazi „prímás” , zenekarvezető?- Rögtön ezután, 1964- től a Polknál és a Kulacsban. Ma már ez sincs meg, az EVI-áruház sarka fölötti épületben volt a Kulacs. Majd’ egy évtized eltelte után, 1974-től már Botos Bandi fiával, Lolával szalonzenét játszottunk a Kiskulacsban, majd ’78- tól a Salgóban szintén, kívánság szerint cigányzenét és szalonzenét. Aztán még öt évig, a nyugdíjig a Salgóban csak cigányzenét játszottunk, de ma már csak külön felkérésre megyek Gaboráékkal, Oláh Ferivel. Szeretem csinálni. Ez az életem. Deák Ferenc Tanárom volt dr. Dornyay Béla En voltam a szertár őre Olyan földrajztanárom volt, amilyennel nem sokan dicsekedhetnek. Arról a férfiról van szó, akiről turistaházat, iskolát neveztek már el Salgótarjánban. A négy elemi iskola elvégzése után - kitűnő tanulmányi eredményem alapján -, Zagy- vapálfalváról egyedül, a salgótarjáni Dr. Chorin Ferenc Gimnázium tanulója lettem az 1936/37. iskolai évben. Földrajztanárom, Dornyay Béla volt, aki a Dunántúlról került Salgótarjánba mint természetrajz-földrajz szakos gimnáziumi tanár, 1923-tól 1939-ig. Tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának, Nógrád Vármegye Népművelési Bizottságának, a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Központjának és salgótarjáni osztályának alelnöke. A négy gimnáziumi évem alatt tanárunk jóvoltából rengeteg élményben volt részünk: az ő vezetésével bebarangoltuk a város környékét, a Karancs-Medves vidékének hegyeit-völgyeit. Mindig kövekkel tértünk haza, melyeket a földrajzi szertárban kis ismertetővel együtt helyeztünk el. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a tanár úr kinevezett a szertár „őrének”. Örömmel töltött el, hogy a Nógrád Megyei Hírlapban az idén több írás jelent meg Dornyay Béláról. Hatvan év távlatából én is őszinte kegyelettel gondolok rá vissza. Rá, aki négy éven keresztül kitörölhetetlenül oltotta belénk az örök természet szeretetét. A tanár úr nemcsak a földtan tudora, a föld szerelmese, a természet megszállottja volt, kutató munkával tárta fel Salgótarján történetét is. Több tanulmányából bemutatok egyet. Keményvári István Színvonalas szórakoztató műsor a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban Idősek gálája - ünnep a javából Fiatalok is szórakoztatták a megjelenteket Már hagyománnyá vált Salgótarjánban, hogy minden évben, az idősek világnapján a József Attila Művelődési Központ és a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Szervezete megrendezi az idősek világnapját. Tegnap délután telt ház fogadta a színpadra lépőket, akik színvonalas műsorral szórakoztatták az ünnepeiteket. Valóban ünnep volt ez sok nyugdíjas számára, amit kiválóan lehetett érzékelni a színházterem bejáratánál várakozó idősek körében. Régi ismerősök üdvözölték egymást, múltidéző beszélgetések mondatfoszlányait lehetett elcsípni, s az ünneplőruhák is azt bizonyították, hogy a közönség tisztelettel fogadja és rangot kíván adni az eseménynek. Először az unokáknak, sőt a dédunokáknak számító korosztályból a Mini Jazzbalett lépett színpadra, majd a Feeling énekegyüttes adott tartalmas, szövegében is nagyszerűen válogatott műsort. A kedvcsináló után Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte a hallgatóságot.- Évtizedek választanak el önöktől, de ez nem jelenthet falat közöttünk - mondta az alelGYUR1ÁN TIBOR FELVÉTELEI Szépszámú nézőközönség volt kíváncsi az előadásokra nők, majd méltatta azt a múltat, amit a jelenlévők, mint a történelmet író mindennapok hősei jártak végig, egészen napjainkig. Becsó Zsolt szívből jövő szavait követően idős amatőr művészek, illetve művészeti csoportok szórakoztatták verssel, dallal és tánccal a jobbára korosztályuk képviselőiből álló hálás közönséget. Arany János „Katalin”-ja Salgótarján egykori úrnője Aki csak egy kissé is behatóbban foglalkozott a múlt század magyar irodalmával, és aki még talán gondosabban át is lapozgatta és olvasgatta - a többi között - nagy Arany Jánosunk klasszikus versköteteit, ez az olvasó minden bizonnyal emlékezni fog Arany Jánosnak: „Katalin" című, hátborzongatóan érdekes, itt-ott a ballada erejével ható és annak rapszodikus hangján felcsattanó, nagyobb lélegzetű „költői beszély”-ére, amelyben hosszan énekli meg a tragikus sorsú Szunyogh Katalin rémes történetét. Azt azonban még senki sem tudta eddig, hogy ez a Szunyogh Katalin asszonykorában, éspedig második férje, gróf Balassa Bálint halála, vagyis az 1684. év után, Salgó várának és hatalmas tartozékainak, tehát a salgótarjáni uradalomnak is egykor kizárólagos birtokosa volt! Erről ugyanis az eddig ismert irodalom mélységesen hallgat. Szunyogh Katalin tehát nemcsak népregei alak, akiről borzalommal beszélgettek évszázadokon át, kunyhóban és palotában egyaránt, de élő történelmi alak is, aki íme, most bevonul, a mi - eddig történelem nélkülinek ismert - kis vidéki városunk történetébe is. Szunyogh Katalin fantasztikus történetéről tehát népregéink is tudnak. Megvan az 1824-ben megjelent Hormayr-Med- nyánszky-féle „Taschenbuch”-ban is. Talán éppen innét olvashatta a megdöbbentő történetet Arany János is, ami őt ezután a „Katalin” című és 1128 sorból álló költői elbeszélésének megírására ihlethette. De lássuk magát Arany János „Kata- lin”-ját, illetve a hosszú költemény rövid, prózai kivonatát. * * * A Vág-parti Budetin egyébként csendes várában a kézfogási nap ünnepi lármája után ismét néma csend honol. Nyugodni tért a vár ura, az ősz Szunyogh is, aki gőgjének áldozta fel egyetlen leányát, amidőn a szomszédos Oroszlánkő várurának, a koros Jakusicsnak nejévé akarta őt kényszeríteni. Szunyogh leánya, a szépséges Katalin Budetin várablakából kémleli a tájat, várja szerelmesét, Forgácsot, az ifjú leventét, aki csakhamar meg is jelenik csónakján a Vág folyón; a vártorony alá evez és a leeresztett kötélhágcsón hamar feljut szerelmeséhez. - Boldogan omlanak egymás karjaiba a hú szerelmesek, de boldogságuk nem tart soká. Katalin a ráerőszakolt jegyváltás jelét, az ujjára húzott jegygyűrűt megpillantva - észre tér és felszólítja Forgácsot a távozásra. Az természetesen ellenkezik, sőt magával akarja vinni a leányt is. Katalin már-már menne is, de anyjára gondol, akit nem akar föláldozni bősz apja dühének, tehát önmagát akarja áldozatul dobni. Forgács esdeklésére azonban még anyját is elhagyná és már beleegyezik a szökésbe. De ekkor a bosszútól lihegő apa rájuk tör; Forgács menekül és Szunyogh az ájult leányt elfogja, s rettentő dühében a várbolt alatti üregbe falaztatja. E szörnyűségre még a szolgák is fellázadnak, de Szunyogh közéjük ront, s többet lekaszabol. Katalin apródja mégis behívja Forgácsot és vitézeit, akik a meglepett várőrséget leverik, kiszabadítják a befalazott leányt, akivel Forgács elszáguld. A felbőszült apa átka kíséri őket. Már biztonságban érzik magukat, amikor Oroszlánkő felől megérkezik Jakusics. „A két levente összeroppan." Erős küzdelem után Jakusics legyőzi Forgácsot, de vele pusztul szíve hölgye is. Jakusics azonban még élőnek hiszi mátkáját, lóra kapja és felrobog vele Oroszlánkő várába. De megérkezik a bajvívás helyére Forgács és Szunyogh hadinépe is. Megtalálják az elesett Forgácsot, akit az őrült Szunyogh felvisz Oroszlánkő várába. Itt tudja meg, hogy már leánya is halott. , Jakusics a hű párt azonnal Ós Budetinre vezeti, - S azóta csendes nyugalommal Kettőjüket egy sír fedi.” Vers- és prózamondók is a nagyérdemű elé léptek A karancslapujtői asszonykórus műsora Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban
