Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-24 / 248. szám
1997. október 24., péntek Mozaik 9. oldal Alkonyévek Nyugdíjasok rovata lapunkban Embereket menekített ki a gettóból Beszélgetés az ország legöregebb harangjának szavánál Az öregség sok mindenre rádöbbenti az embert: már csak álmai vannak, amelyek sosem válhatnak valóra. Mit tehet? Más híján beletörődik, mint a 71 éves Oláh Sándor Nógrádszakálban. Az udvaron egy fa alatti pádon ülve beszélgetünk.- Nézze csak! - mutat hátra. - Üres az istálló, üres a disznóól, üresek a nyúlketre- cek, holott... Majd ha nyugdíjas leszek... Száját folytatásra szánva formázza, majd gyorsan be is csukja. Keserű mosolya, régebbi álmait tükrözi vissza az arcán.- Harmincegy évig dolgoztam a szécsényi vegyesipari, majd a közmű- és mélyépítő vállalatnál. E közben állatokat neveltem, lovat tartottam .. . Miközben felsóhajt, arcának idegszálai tónustalanul lapulnak, idős kora ellenére is, redőnélküli bőréhez.- Na ... ! - sietteti saját magát. - Mihelyt lehetett, azonnal kiváltottam a magángyűjtő ipart. így nevezték akkoriban a házalást. Rongyot, tollat, rezet, vasat, miegymást vettem, adtam el. A szécsényi vásár idején - sóhajtja - már hazafelé hajtottam. Most meg? Lemondóan hallgat egy ideig.-Tizenegy gyereket neveltem fel, nagy kínnal-bajjal. Szemében megfejthetetlen érzések villannak fel, tűnnek el. - Mindannyian élnek. Rendre inti körülöttünk szaglászó kutyáját, majd ismét felém fordul.-Persze, maga nem ezért jött. A negyvennégyes eseményekről szerehie hallani. Hát idefigyeljen! Én akkor Ipoly- kürtösön dolgoztam, az uradalomban. Kezdetben egyszerű summásként, később munkavezetőként. Gyakran hazajártam, s mit láttam? A szakáli, meg a környékbeli cigányok egy részét összeszedték, s egy őrnagy a csapatával az uraság pajtájába, meg a pap istállójába zárta, s dolgoztatta: lövészárkokat, bunkerokat ástak, készítettek. Úgy hírlett, tovább viszik őket, egészen Németországig. A régi hangya kocsiszíne alatt főztek nekik a katonák. Körülbelül egy kiló- nyi kenyeret négyfelé osztottak. Legtöbben azonnal befalták, utána meg koplaltak. Azaz koplaltak volna, ha a falusiak titokban be nem csempésznek némi elemózsiát. Azonnal szóltam Boross Béla intéző úrnak: sok emberünk katona, nagyon kellene a munkás, hozzuk ide, a biztos helyre őket. Sajnos, csak néhány embert kaptak, hozhattak el, többek között: Oláh Gyulát, Kökény Kálmánt, Oláh Mátyást és Oláh Ferencet. A többiekre - mondták - szüksége van a hadseregnek s Németországnak. Két kezét látványosan széttárja.-Ennyit tudok róluk, mert ugye akkoriban cigánynak, e tájon mutatkozni..., lebegteti a szó végét sokatmondón, majd elhallgat. A csendet a dallamos harangszó töri meg, az ország legöregebb harangjának hangja. Egyetlen személy sem él már a faluban - tudtam meg később a szép, rendezett települést járva - akit az ideiglenes gettóba zártak. Márton József szemtanú szerint -aki gyerekként volt jelen az eseményeknél - német tiszt érkezett s közölte a magyar parancsnokkal: nem kapnak szerelvényt. Kell a visszavonuló hadseregnek! A szlovák partizánok -tette hozzá saját véleményként - nem egy szerelvényt felrobbantottak, amiért ezt a vonalat különösen veszélyesnek minősítették. A gettóba zárt szakáli cigányság és a környező községek cigánysága megmenekült. Nógrádi Kovács György Nemcsak volt bányászok tartoznak a bányászszakszervezethez Kettős szereposztásban A Dózsa György út végleges aszfaltszőnyeggel történő be- borításáról beszélgettünk Morgenstern Ferenc karancs- lapujtői polgármesterrel.-E témában már egy aláírásgyűjtési akció után vagyunk. Akkori kérésünkre a következő választ kaptuk:- Három éven belül nem lesz rá pénz! Az önkormányzat nemrég ilyen célra elkölthető összeghez jutott. Ebből a polgármester szerint csak az utat tudják aszfaltszőnyeggel lefedni, a bejárati hidak építését az érintett lakóknak kell felvállalni.-Ennek érdekében felkeresem az utca lakóit, megértetem velük, hogy vállalják, s írják alá a bejáró híd saját erőből történő építését, mondja Ruskó Sándor, aki 1990-ben a Nógrádi Szénbányák Vállalat felszámolásakor került nyugdíjba, 35 évi ká- nyási szénfalnál eltöltött bányászkodás után. A famíliában nincs bányász.- Az akkori acélgyári dinasztiához tartozott a község. Én is ott dolgoztam. Ügyes reklámfogással átcsábítottak a bányászokhoz. Nemcsak engem, hanem velem jött még 30 henger- dében dolgozó társam. Voltak, akik nem bírták a földalatti munkát, továbbálltak. Én hű maradtam az új munkahelyemhez. Nem volt szokatlan az éjszakai műszak sem, mert az acélgyárban is 3 műszakos termelési rend volt. Bányász múltja alatt szak- szervezeti tisztségviselőként kezdte a közéletet. Előbb szak- bizottsági tag volt, majd munkavédelmi és bérfelelősként szolgálta munkatársai érdekeit.-Hagyjatok egy kis szünetet! Lányomékat segítem az építkezésben - mondta a nyugdíjba vonulását követő napokban, amikor a Karancs-völgyé- ben főbizalminak kívánták megválasztani. Erre háromévi pihénés után került sor.- A legutóbbi szakszervezeti tisztségviselők választásakor titkárrá választottak. Főbizal- miságom ideje alatt 58 főről 115-re nőtt a szakszervezeti tagok száma. Befogadók vagyunk. Nemcsak volt bányászok tartoznak közénk. Célunk, hogy területi szakszervezetté váljunk - állítja Ruskó Sándor. Kovács László, a megyei nyugdíjas bizottság elnöke segített abban, hogy a putnoki bányaüzemtől - aki igényelte - 50-60 százalékos kedvezménnyel kapott szenet. A 4500 mázsa szén megvásárlásával 1 millió forintot takarítottak meg tagjaink. A kettős szereposztásban -lakossági szószóló, szakszervezeti titkár - tevékenykedő Ruskó Sándor szavára a tagság többsége igennel válaszol.- Épületbontással szereztünk 20 ezer forintot, amit a taggyűléssel járó kiadásokra költöttünk. A képviselő-testület döntése alapján rendezvényeinkért nem kell bérleti díjat fizetni. Nincs olyan tagunk, akinek valamilyen formában ne tudnánk segíteni. Most azon fáradozunk, hogy az új nyugdíjtörvényben szereplő, elvonásra javasolt szénjárandóság jogát 600 embernek visszaszerezzük. Ugyanis a törvény szerint, akik 1992. november 23-ától kerültek nyugdíjba, nem kaphatnak szénjárandóságot. A többszörösen kitüntetett egykori bányász, sokirányú elfoglaltsága közepette, mindenre szakít egy kis időt. Két és fél évvel ezelőtt halt meg a felesége. Azóta főz, elvégzi a kisebb mosást, hétvégén pedig galambász szenvedélyének hódol.- Postagalambjaim vannak. Volt olyan, amelyik 800 km-es út után Brüsszelből jött vissza. A Lengyelországba indított 10 közül hatan tértek haza. A többit, a fáradtabbakat megfogták. Elfoglaltságaim napközben lekötik az időmet, az esték viszont rosszak. Még össze sem lehet veszni... - mondja tréfásan. Javasolták, keressek magamhoz valót. De 35 évi házasság után nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is helyettesíteni tudná volt feleségem. Venesz Károly A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Két klub nyugdíjasai egymást szórakoztatták Szorospataki találkozó Bocsó Gyula számba veszi a Karancskesziben beépíthető telkeket bezárkózik” a dvil élet- A képviselő-testület megbízásából felmérést készítek a község népességmegtartó helyzetéről, amit testületi ülésen terjesztek elő. Az adatokra támaszkodva foglalkozom a beépíthető telkekkel. Utcánként helyszíni beszélgetéssel győződöm meg az üresen álló területek személyi tulajdonáról. 10-15 családról tudom, hogy személyi tulajdonukat el szándékozzák adni. Előterjesztésem tájékoztató jellegű. Egyébként szerepel a testület munkatervében - mondja otthonában Bocsó Gyula nyugdíjas, a karancskeszi képviselő-testület pénzügyi bizottságának elnöke. Több mint tíz éve működik a nők klubja Nagybátony- ban. Tagjai nagy részben nyugdíjasok. A kisterenyei nyugdíjasklub tavasszal ünnepelte ötödik születésnapját. Az idén találkoztunk először. Szeptemberben a bátonyiak meghívtak bennünket. Külön autóbusz szállította a tagságot a szorospataki ifjúsági táborba, a kisterenyeieket is térítés- mentesen. Először megismerkedtünk egymással és az elmúlt klubévek eseményeivel. Balogh Margit nyugdíjas tanárnő saját versével köszöntötte a résztvevőket. Később még gyönyörű füttyszólóval is elkápráztatott bennünket. A bátonyiak saját maguk készítette kis ajándékkal, süteménnyel és itókával is kedveskedtek nekünk. A rövid gyógytorna után — amelyet Sándor Imréné, a terenyei klub egyik vezetője tartott - nyársalás következett, majd különféle tréfás játékokban mértük össze erőnket. Volt tánc verseny, amelyhez a talpalávalót egy harmonikás biztosította. A tréfás futó, almahámozó és karikadobáló versenyt viccmesélés, közös és egyéni éneklés, majd fakultatív szederszedés követte. A kellemes, napos idő észrevétlenül, gyorsan elszaladt. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva térhettünk haza. Meghívtuk mi is a bátonyiakat egy népkerti találkozóra tavasszal, amikor közös bográcsozást rendezünk. Szeretnénk köszönetét mondani Szerencsiné Marikának, a bátonyi nők klubja vezetőjének, aki meghívott bennünket és a polgármesteri hivatal művelődési osztályának is, akik lehetőséget adtak nekünk, hogy a szorospataki táborban tölthettünk egy felejthetetlen szép napot. Medve Ilona és a kisterenyei nyugdíjasklub tagjai Nem választás, hanem megüresedett képviselői hely betöltésére hívták a testületbe. Az ön- kormányzati munka, a közé- letiség nem ismeretlen, nem idegen számára. Az 1977-es korkedvezményes nyugdíjazása előtt többszöri pályamódosítás után jutott el utolsó munkahelyére, Karancskeszibe, ahol a község egyik vezetője volt. 29 évet töltött közszolgálatban.-Büszke vagyok arra, hogy hivatali eskümhöz híven, szolgálati időm alatt törvénysértés nem volt - buggyan ki belőle a sok fontos élmény, esemény közül a számára máig is a leglényegesebb. Nyugdíjazása után tovább folytatta közéleti tevékenységét. A Nógrád Megyei Levéltár ottani kastélyában található ki- rendeltségén az 1950-től megőrzött, helyi tanácsi iratanyagokat rendezte. Máshol is jelen van, ahol a községért tenni kell. A - keszivel végződő községek vezetőinek, dolgozóinak „Keszi napok” alkalmával megtartott találkozóján felolvasta az általa elkészített községtörténetet. A zsűri jónak ítélte. E munkában a többi között bizonyította, hogy a XIV. századtól a mai napig a Zala nemzetség emlékét őrzi a falu. Ugyanis a község déli lakókörzetét Zalafal- vának nevezik most is. Korosztályát érintő egyéb eseményeken is részt vesz. Vonatkozik ez az idősek világnapját köszöntő rendezvényekre.- Sajnos, az ilyen korú és érdeklődésű embereknek mint én és több társam, nincs olyan civil szervezetünk, ahol nemcsak visszaemlékeznénk a megtett útra, hanem társasági életet is élnénk. Sajnos, a bezárkózás jellemzi a civil életet. Ennek ellenkezőjét néhányan megpróbáltuk megvalósítani. Ez nem sikerült. Csak a sport mozgatja meg a község lakóinak bizonyos rétegét, pedig összejöhetne egy baráti asztaltársaság, mert ehhez a személyi feltételek is megvannak.-Miben látja az előbbiek okát?- A még működő korábbi termelőszövetkezet 220, a BRG pedig 40 főnek adott megélhetést oly módon, hogy foglalkoztatásukkal megváltoztatta az érintettek korábbi kulturális szokásait is: nekik megfelelő formát és tartalmat teremtett. Ez a biztos gazdasági háttér mára megszűnt. A községben igen magas a munkanélküliség, eltűntek a lakosság különböző részeit megmozgató rendezvények. A közmeghallgatáson sincs lelkesedés. A fiatalok tovább tanulnak, az iskola leköti őket. Eltűnt életünkből a vasárnapi mise előtti és utáni egymással való beszélgetés, a szomszédolás, a gazdaemberek okos eszmecseréje. * Ón mivel tölti szabadidejét, ha van?- Két éve vagyok magányos. Napközben elfoglal a képviselői munka. Amikor szükséges, a kertben elvégzem az időszerű munkálatokat. A szemben lakó fiamékhoz szoktam átmenni, a két kislány unoka is lefoglal. Ennek az elfoglaltságnak természetesen nagyon örülök. Ők a nagypapa kedvencei. V. K. Egy hetvenöt éves rokkant ember kérése: kapja vissza kerékpárját! „Életemhez kell a rossz járgány” A minap Salgótarjánban a megyeházán jártam a kárpótlási hivatalban. Déli 12 órára mentem, a kerékpárt az ajtótól 3 méterre hagytam, amit onnan egy tizenéves gyerek ellopott és a litkei út felé ment vele. Hiába szaladtam utána, már késő volt. Két rendőr ott állt a sarkon, mondtam nekik, hogy egy fiatal fiú ellopta a biciklimet. Felírták a nevemet, s mondták, hogy majd kinyomozzák ki volt az illető. Nekem nagyon fontos ez a kétkerekű, ugyanis ezzel szoktam húzni azt a kis kocsit, amivel a papírokat viszem a MÉH-telepre. Egyébként már van vagy negyvenéves, Csepel gyártmányú. Ma már ilyent nem is gyártanak, még egy darabig elmegy, aztán alkatrész hiányában el lehet dobni. Ezért kérem azt a fiatalkorút, hogy ha elromlik a járgány, ne is szedje szét, mert fölösleges, már én sem tudom rendesen megcsinálni a fentebb leírtak miatt. Kérem az ifjú tolvaj szüleit is, mondják meg gyermeküknek, hogy hozza visz- sza azt a rossz kerékpárt, nekem még jó lesz egy darabig. Én már 75 éves vagyok, s rokkantnyugdíjas. Egy kis pótlás a nyugdíjhoz az, amit a papírgyűjtésért kapok. E nélkül a jármű nélkül viszont ez nem lehetséges. Kérem még egyszer azt a fiút, hogy hozza vissza nekem! Adok neki 1000 forintot - 2 mázsa papír árát - majd jó lesz neki zsebpénznek. Mint fentebb már írtam, úgy sem tud vele mit kezdeni. Tisztelt Szerkesztőség! Önök már ismernek engem, a múlt hónapban egyik fotóriporterük lefényképezett az OTP-vel szemben az úton ezzel a negyvenéves kerékpárral. De most már ez sincs! Kívánok Önöknek jó egészséget és sok sikert munkájukhoz! Tisztelettel: Fehérvári Mihály Salgótarján, Füleki út 189. Fűtési támogatás igényelhető november 30-ig ! Segít a nyugdíjnélküliek szervezete Az önhibájukon kívüli okokból (gyermeknevelés, szülők ápolása, betegség stb.) nyugdíj nélkül maradt, egyedül álló (hetven éven feletti) idős emberek ez évben is - ha csekély mértékben is - fűtési támogatásban részesülhetnek. Pályázati űrlap november 30-ig igényelhető a következő címen: Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete, 6800 Hódmezővásárhely, Bercsényi út 21. A támogatásból kimaradt igénylőket értesíteni nem áll a szervezet módjában.
