Nógrád Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-24 / 248. szám
6. oldal Mozaik 1997. október 24., péntek Végh Antal: Ha én Kádár alatt írom meg a Fekete szivárványt és házalok a kéziratával, akkor minimum Szibériában kötök ki Fej és és etetés után szervezkedés A neves írót sportkönyveiről és mezőgazdasági témájú írásairól ismeri a közvélemény. Azt már kevesebben tudják, hogy tavaly jelent meg regénye arról, mi történt egy magyar faluban Í956. október 23-án. Azt pedig még kevesebben, hogy az akkor huszonhárom esztendős tanítót nemsokára letartóztatták és a kistarcsai internálótáborba vitték ... A negyvenedik évforduló alkalmából látott napvilágot a Fekete szivárvány című regény, az első kísérlet arra, hogy valaki megörökítse a falusi eseményeket ötvenhatban. Tulajdonképpen mit csinált egy Végh Antal nevű tanító pontosan negyvenegy évvel ezelőtt?- A gáborjáni iskolában megtartottam az óráimat. Aznap hatot, kettőt történelemből és négyet irodalomból. Aztán szaladtam az iskolaigazgatóhoz, a lakásán volt ugyanis egy néprádió. Meghallgattuk, hogy mi történik Pesten.-Mit tudtak akkoriban az országos történésekről egy bihari faluban, a román határ mellett? „Bár nem voltam tagja a Rákosl-pártnak, az MDP- nek, tudtam, hogy a helybéli szervezetben is megindult az erjedés”-Tudtuk, hogy Pesten utcára ment a nép. Az első pillanattól kezdve jogosnak éreztük a felvonulást, nem láttunk mögötte csőcseléket. Bár nem voltam tagja a Rákosi-pártnak, az MDP-nek, tudtam, hogy a helybéli szervezetben is megindult az erjedés. És hát persze, Rajk László újratemetése, tehát október hatodika óta árgus szemmel figyeltük az újságokat. Elsősorban a debreceni Naplót. Arra már nem emlékszem, hogy éppen akkor mi volt a neve, mi megyeszerte csak Naplónak hívtuk. És olvastam az ország legnagyobb példányszámú napilapját, a Szabad Népet is. Akkor már azt vehettük ki belőlük, amit a magunk mindennapjaiban is tapasztalhattunk: Rákosiék bajban vannak.- Térjünk vissza a pár száz lelkes magyar falura. Mit csinált október 23-a délutánján? „Sosem rejtettem véka alá a véleményemet, ráadásul az események minden moccanatát figyelemmel kísértem”-Meghívtak az egyik gazdához újbort kóstolni. Az Otelló termését kortyolgattuk vagy tízen-tizenöten, megbeszéltük az ország dolgait. Szó szót követett, ott nyomban átalakultunk falugyűléssé. A gáborjá- niak hangadót kerestek maguknak és engem találtak. Sosem rejtettem véka alá a véleményemet, ráadásul az események minden moccanatát figyelemmel kísértem. Esténként összejöttünk, s megbeszéltük, hogy ki mit hallott a berettyóújfalui piacon, a megyeszékhelyen, Debrecenben vagy a Kossuth Rádióban. Ekkoriban már a pesti nép túl volt a rádió ostromán, a Parlament előtti sortűzön. A vérengzések hatására alakult meg a Gáborjáni Forradalmi Bizottság. Engem választottak meg a titkárává.- Egy nadrágos ember a titkár, az elnök pedig egy helybéli gazda?- Egy idős és tekintélyes gazda. Csakhogy neki szán- tani-vetni kellett, rám hagyta a forradalmat. De mielőtt kifordult volna a határba, magához intett és azt mondta: „Tanító úr, kis falu, kis forradalom!”. Hát én aztán rajta tartottam ujjamat a gáborjáni forradalom ütőerén. Fejés, etetés után minden este összeültünk és intézkedtünk. Az egyik gazdának például meghalt a felesége, s azt kérte, hogy fát hozhasson az erdőből, különben a rokonságnak nagykabátban kellett volna virrasztani a koporsónál. Egy másik gazda férjhez adta a lányát, s azt kérte, hogy a lakodalmat a községháza nagytermében tarthassa. „Kikiáltották a Berety- tyóúj falu és Vidéke Köztársaságot, menten az ENSZ gyámsága alá is helyezték” Minden törvényesen ment, kivéve azt az egyet, amit utólag számon is kértek rajtam. A járásból megérkeztek az októberi fizetések. Kiadtuk a pedagógusoknak, az állatorvosnak, a tanácselnöknek, a begyűjtő járandóságát azonban visszatartottuk. Nem a személyével volt bajunk, hanem a funkciójával.- A regényéből tudhatni, hogy közben a járási székhelyen nagy dolgok történtek.-Csakúgy, mint a valóságban. Kikiáltották a Berettyóújfalu és Vidéke Köztársaságot, menten az ENSZ gyámsága alá is helyezték. A város határában volt egy katonai repülőtér, ott kiképzett katonák tartózkodtak, onnan akarták megverni a szovjet hadsereget.- Szavaiból szomorkás humort érzek kicsendülni. Visz- szatetszö, ha én az akkori kisgyerek most föltételezem, hogy 1956 Magyarországán a fenséges társult a provinciálissal, a nagyszerű a kisstílűvel? „Mindkét fegyverre madzagot kötöttünk, hogy éjszakánként vállon hordva vigyázhassuk a határt”- Uram, ez volt a forradalom! Mondok egy példát. Gáborján- ban megalakítottuk a Községi Forradalmi Őrséget. Én, mint az MHSZ lövész-szakosztályának helyi vezetője ünnepélyesen átadtam a szervezet egyetlen leventepuskáját, s került valahonnan egy vadász- flinta is. Mindkét fegyverre madzagot kötöttünk, hogy éjszakánként vállon hordva vigyázhassuk a határt. Addig járőröztünk, mígnem november 3-án érkezett a hír Debrecenből, hogy dübörögnek a szovjet tankok.-Ezzel ért véget a Gáborjáni Forradalmi Bizottság története?- Még volt egy szép utójátéka. Tudtuk a rádióból, hogy a pesti népnek nincs ennivalója. Szereztünk egy teherautót a té- esztől, megpakoltuk krumplival, kenyérrel, számyasjószág- gal, s a nélkülöző fővárosba vittük, a harcolóknak.- Volt egy tragikus utójáték is.- Ha akkor józanul gondolom végig a dolgokat, az első perctől kezdve tudnom kellett volna, hogy az októberi forradalom hasonlatos a májusi esőhöz. Megmos és felüdít, de aztán jön a sirokkó. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy megúsztam néhány hónapnyi internálással. „Hát bizony, ha otthon élem meg október végét, aligha úszom meg ennyivel. Szabadulás után Szabolcsba kerültem” A kistarcsai táborban találkoztam két falumbéli legénnyel, az egyik szobrot döntött Jánkmaj- tison, a másik meg kukorékolt a párttitkár kapujában. Tőlük tudtam meg, hogy mi történt Szatmárban. Hát bizony, ha otthon élem meg október végét, aligha úszom meg ennyivel. Szabadulás után Szabolcsba kerültem. Sikerült elhelyezkednem Újfehértón. Örültem, hogy visszavettek a szakmámba. Úgy éreztem, hogy nekem bizonyítanom kell: nem követtem el bűnt, alkalmas vagyok tanítónak. Magához hivatott a helybéli párttitkár, s azt mondta, hogy nem lesz semmi bajom, ha nem hivatkozom ötvenhatra. Betartotta a szavát. Hamarosan fölvettek az egri főiskolára, közben edzettem a diák-focistákat és kézilabdázókat, majd bekerültem tanítani a nyíregyházi gimnáziumba. Az íróságom már egy másik történet.- Miért várt csaknem negyven évig ötvenhat megírásával?- Ha én Kádár alatt írom meg a Fekete szivárványt és házalok a kéziratával, akkor minimum Szibériában kötök ki.- Vajon mivel magyarázható még, hogy negyven évvel a történtek után született meg az első és mindmáig egyetlen regény a falusi ötvenhatról? „A mi nemzedékünk tagjai felnőtt fővel élték meg az eseményeket, de már leszálló ágban vagyunk”- Azzal, hogy még a legfiatalabb írók is Pesten csellengtek, géppisztollyal a kezükben. Az ötvenhatos élménykor leszűkült a Corvin-közre, az Üllői útra és a Széna-térre. Egyébként nem is lesz következő regény a falun történtekről. A mi nemzedékünk tagjai felnőtt fővel élték meg az eseményeket, de már leszálló ágban vagyunk. A fiatalabbak meg honnan tudnák, hogy mi történt akkoriban?- Regénye éppen egy éve jelent meg. Milyen visszajelzéseket kapott róla?- Azt hittem, több lesz a sértődött ember. Néhány hónapja meghívtak Berettyóújfaluba. A művelődési ház igazgatója borzasztóan izgult, hogy nem demonstrál-e valaki ellenem. Sok egykori tanítványom jött be Gáborjánból, idősödő asz- szonyok és meglett férfiak. Le- tanítóuraztak, s elmondták, hogy az igazat írtam. Ettől nemcsak a népművelő nyugodott meg, hanem én is. Zöldi László HTS MENTHOL 20 FÜSTSZŰRÖS EXTRA LIGHT FŐNIX. Pont jó
