Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-07 / 183. szám

8. oldal SporTTüköR 1997. augusztus 7., csütörtök Nagyító alatt a Tari SE labdarúgócsapatának bajnoki szereplése Ennél szebb szezont reméltek... A megyei másodosztályú bajnokság magabiztos megnyereset követően sikeres folytatást reméltek a tari szurkolók a megyei első vonalban. Ez azonban elmaradt. Az együttes a 30 mérkő­zésből egyetlen találkozót sem tudott megnyerni, mindössze 5 döntetlenre futotta az erőből, míg 25 alkalommal vesztesen hagyták el a pályát. Az 2700 perc alatt csupán 23 gólt sikerült elérni a 119 kapottal szemben és ez 5 pontot eredményezett. Berecz János elnökkel értékeltük a bajnoki évet.- A rajt előtt még nem volt kia­lakult csapat, hiszen távozott az edző és néhány meghatározó já­tékos, mint a kapus Halasi, a középpályás Tari - kezdte a szakvezető. - A cél ennek elle­nére mégis a bent maradás volt. Az őszi szezon kezdetén nem volt edzőnk, én állítottam össze a csapatot. Kapus hiányában lévén, Oláh Z., a középpályás látta el a portás szerepét. A második fordulóban már Csorba Tibor ült edzőként a kispadon. Nem sokkal később leigazoltuk Nagybátonyból Lászlókat a kapuba, aki ugyan jó teljesítményt nyújtott, de né­hány mérkőzés után külföldre ment dolgozni. Következett Gáspár, a csapat minden posz­ton játszó játékosa, akit az ifi kapus. Nagy követett. A háló előtti megnyugvást Halasi visz- szaigazolása jelentette, ám ő a kétségtelenül ragyogó védések mellett mérkőzés eredményét befolyásoló hibákat is vétett. Időközben további erősítést jelentett Muksó D., Farkas, Varga, Juhász és Alapi F. leiga­zolása, valamint a tehetséges fiatalok csatasorba állítása is. Mérkőzésről mérkőzésre javult a csapat teljesítménye, de mindez kevés volt az üdvös­séghez. A vereségek többnyire a kishitűségre, figyelmetlen­ségre és az erőnléti problé­mákra vezethetők vissza. A do­loghoz az is hozzátartozik, hogy a játékosok nem nagyon tudták látogatni az edzéseket, így nemcsak az erőnlétet nem lehetett javítani, hanem elma­radt a taktikai elemek begya­korlása is, így az összeszokott­ság hiánya is jelentkezett.-A sikertelen ősz után hogy alakult a helyzet?- A tavaszi fordulókra az alapozást Halasi Sándor veze­tésével kezdték meg a fiúk, ugyanis Csorba Tibor távozott a csapattól. Mindenesetre az eredeti célkitűzést, a bent ma­radást továbbra is fenntartottuk. A tavaszi rajt előtt többen el­mentek (Maksó, Farkas, Mol­nár, Rózsa, Kiss). A hiány pót­lására a jól szereplő ifjúsági csapatból emeltünk ki játéko­sokat. A mérkőzéseket tekintve ha­zai pályán 14 vereség a mérle­günk 1 döntetlennel, s 8-56-os gólkülönbséggel. Ez egy pontot jelent. Idegenben négy döntet­lent szereztünk, míg tizenegy­szer kikaptunk, ez újabb négy pontot eredményezett 15-5 3-as gólkülönbséggel. A csapat gól­jain Bart a (6), Tóth (4), Farkas (3), Alapi (2), Molnár (2), Adorján, Juhász, Grexa, Kiss és Bózsár (1-1) osztoztak.- Hogyan tovább?-A célt, a bent maradást nem sikerült teljesíteni, de akik játszottak, a súlyos anyagi gon­dok ellenére is becsülettel küz­döttek. Az őszt a második vonal Déli csoportjában kezdjük. A csapatban sok tehetséges fiatal van, akikre építhet az az új ve­zetés, amelyet hamarosan meg­választanak. Bátran állíthatom, hogy a tari futballszurkolóknak lesz még örömük csapatuk­ban. - esla ­A fariak bizakodva vágtak neki a tavaszi szezonnak A SZERZŐ FELVÉTELE A lebukáskor nem Allen Iverson vezette az autót... Nem büntethető a kosárlabdázó ? Allen Iverson amerikai profi kosárlabdázót semmifélekép­pen nem lehet fegyver- és ká­bítószer-birtoklás miatt elí­télni - állítja a 22 éves Phila­delphia 76ers játékos ügy­védje. Az AP hírügynökség által név szerint nem említett jogász arra a következtetésre jutott, hogy Iverson az autójában talált marihuánás cigarettákkal és lő­fegyverrel még nem sértett tör­vényt, ugyanis nem védence vezette a „lebukás” pillanatá­ban a járművet. A jogerős íté­letre még várni kell, azonban az biztos, hogy Iverson ezen cse­lekedetével nem ragadtatta el rajongóit.- Allen nagyon sajnálja, hogy ilyen ügybe keveredett - így az ügyvéd. Amennyiben a sportoló vét­kessége beigazolódik, úgy egyéves börtönbüntetésre szá­míthat. Nagyító alatt a mátranováki focicsapat bajnoki szereplése Minden rosszban van valami jó A labdarúgó megyei első osztály előző évi bajnokságában ha­todik helyen végzett a mátranováki gárda, idén csak a tizedi­kek lettek. Idei mérlegük kilenc győzelem, hét döntetlen, ti­zennégy vereség, 43-65-ös gólkülönbség, 34 pont. Az őszt a he­tedik helyen zárták 23 ponttal, míg tavasszal 11 pont volt a termés. A csapat teljesítményét Répás Béla edzővel értékeltük. A sok rosszban az a jó, hogy olyan tehetséges fiatalok sze­reztek rutint, mint Bodor, Sto- szek, a 15 esztendős Csikós /., Maruzs, Simon és remény van arra, hogy hamarosan húzó­emberek lesznek a csapatban. Tavaszra „megcsappant” a novákiak kerete- Milyen célt tűztek az együt­tes elé a bajnoki rajt előtt?- Az indulásnál a 6-10. hely megszerzése volt a cél. Ezt annak tudatában tettük, hogy távozott a csapattól Orosz, Rigó, Csala, Hársi és Mihály. Helyükre más csapatoktól nem tudtunk igazolni játéko­sokat. Bíztam abban, hogy ha leszerel Nádasdi, Dénes és Bodor, akkor velük erősö­dünk. A negyedik fordulóban tovább gyengültünk, hiszen Csikós J. lábtörése miatt kie­sett, viszont Hársi és Mihály - látva a csapat nehéz helyzetét- újra beszálltak. A sérülések tovább szaporodtak, Csikós G. és Tóth nem is játszhatott ősz­szel. Kezdetben papírforma­eredmények születtek, majd a nyolcadik fordulótól nyolc mérkőzésen át veretlenek ma­radtunk egy remek sorozattal. Ebben a sikerben nagy szere­pet vállaltak a korábban már kipróbált fiatal játékosok, mint Dénes, Bocsó, Baranyi, Ná­dasdi, Kun, Simon. Az ered­ményeket tekintve a nehézsé­gek ellenére sikeres őszt tud­hattunk magunk mögött.- Milyen változások voltak a tavaszi szezon előtt?-A felkészülésünk rendkí­vül „döcögősen” indult, hiszen nagy mozgás volt a keretben. Az St. Glasshoz igazolt Ná­dasdi, Reviczki Nagybátonyba szerződött, Végh és Baranyi abbahagyta a focit, Bocsó Amerikába költözött, Dénes Budapestre ment dolgozni, Simon bevonult katonának, Kun pedig súlyos sérülése mi­att nem játszhatott. Az új kapus, Molnár nem tudott rendszeresen edzeni munkabeosztása miatt, de vé­gig becsületesen küzdött, rajta kívül új játékos volt még Dob- roka. A csapat a Kazár, a Nagylóc, a Karancslapujtő és a Nagybátony elleni meccsen nyújtott elfogadhatót. A jó csapatok nagyon megvertek bennünket, ellenük játszott meccseinken „kijött” a rutinta­lanság a sok ifivel és az edzeni alig tudó félig sérült játéko­sokkal kiálló csapatomnál. A távozók száma és a sérü­lési hullám persze nem egyér­telmű magyarázata a gyászos tavaszi szereplésnek. Az edzésmunkáról nem beszélhe­tünk, hiszen nem mindennapi volt a hozzáállás a játékosok részéről. Volt, aki igazoltan nem tudott járni, de többnyire az igazolatlanok domináltak. Jó dolog volt az is, hogy ifjú­sági csapatunk a sok nagyará­nyú vereség ellenére becsület­tel játszotta végig a bajnoksá­got és a sportszerűségi ver­senyben az elsők lettek. A mérkőzéseket elemezve hazai pályán öt győzelem, négy döntetlen, hat vereség, 23-30-as gólkülönbség és 19 pont a mérleg, idegenben ez négy győzelem, három döntet­len, nyolc vereség 20-35-ös gólkülönbség és 15 pont. A gólokon Csikós A. (16), Hársi (5), Bocsó (5), Lakatos (4), Dénes (2), Végh (2), Nádasdi (2), Tóth, Csikós I. és Kapás (1-1) osztozott.- Mik az új célok?-Magam részéről befejez­tem az edzősködést Mátrano- vákon, a Salgó Öblös utánpót­lásával foglalkozom ezután. A többit az ottani vezetés dönti el... Kerekes Lajos Atlétikai világbajnokság, Athén - Ez történt szerdán Fél cipőben is tovább lehet jutni Az atlétikai világbajnokság szerdai versenynapján két ma­gyar hármasugró is kísérletezett a döntőbe jutással. Minimum 17 méter elérése volt az „előí­rás” annak, aki folytatni kí­vánta. A magyarok közül Ordina Tibor az A-csoportban 16.38 méterig jutott, ezzel a csoport­ban a 14. helyen kötött ki. A B-csoportban próbálkozó Czingler Zsolt eredménye 16.04 méter volt... A listából kiderül: egyik magyar sportember sem indulhat a döntőben. Amúgy pedig jócskán elmaradtak mindketten egyéni csúcsuktól is. A nők 1500 m-es döntőjében ezüstérmet szerzett amerikai Regina Jacobs az ír Sonia O'Sullivanra mondott csúnyá­kat. A tengerentúli sportolónő szerint ír ellenfele az utolsó körben szabálytalanul akadá­lyozta őt, ezért nem tudta lehaj­rázni a portugál Carla Sacra- mentót. „Miattad veszítettem el az aranyérmet...” - mondta Ja­cobs ír vetélytársának a verseny után. * * * A férff 200 méteres síkfutás egyik előfutamában kis híján elbúcsúzott az amerikai Jón Drummond, ugyanis csupán a harmadik helyen ért célba. Az Egyesült Államok bajnokságá­nak győztese nem sokkal a cél előtt még vezetett, amikor le­lassult, és csaknem el is esett. - Elveszítettem az egyensúlyo­mat. Sokat kellett „manőverez­nem”, amíg ismét lábra kaptam. Ha rálépek a vonalra, azonnal kizárnak. Felnéztem a táblára, attól féltem, hogy a DNF (feladta) vagy a DQ (kizárva) feliratok jelennek meg. Mikor kiírták a Q-t (továbbjutott), csak ennyit mondtam: „Uram, köszönöm! Adósod vagyok” - nyilatkozta a szerencsés atléta, aki az egyik cipőjét elhagyva ért be a célba. Nemere István kisregény (31.) Kedd Szerda Csütörtök Péntek A lány várakozva hallgatott, de ellenállása részben eltűnt már, és a férfi ezt is érezte. Egy kéz tapogatott előre a lány térdén, ujjakra lelt. Azok az uj­jak megszorították őt, és Paul megkönnyebbült:- Egy fényképet mutattak rólad. Hogy te vagy az, aki.. . szóval kapcsolatba kerültél a Windom-örökséggel. A cég mögött álló befolyásos erők biztosan kivetik rád a hálót. Nem volt sok időm dönteni. Csak egy fotót tartottak az or­rom alá, „ez az a lány, válla­lod?”, ennyi volt. Én meg bó­logattam, pedig a fotó nem volt túl jó. De hát akkor még azt hittem, ez is csak olyan feladat lesz, mint a többi. Tina hallgatott. Sokat nem értett még, de várt. Ha ma nem mondja el Paul, majd holnap, vagy később. Csak legyen olyan később is. Talán több tá­madás nem éri őket? De egyelőre nem volt ké­sőbb, sem előbb. Lefeküdtek, hallgattak. Most úgy volt jó, hogy már nem beszéltek. Mez­telenül bújtak a takaró alá, a tó felől hűvös levegő szivárgott be az ajtó résén, egyszerre voltak nagyon józanok és félig része­gek. Egymástól, egymásért. Most csak a kezek beszéltek, ujjak suhantak tova, meg-meg- érintve a másik testét. Hátakon gyújtottak tüzeket, combokon szakítottak gátakat. Fejek indul­tak lefelé, szájak kerestek tüzes terepet. Nyelvek fonódtak-me- rültek-tapogattak-simogattak, versenyben a kezekkel. Alig emlékeztek már, mi minden történt aznap. Vagy az előző napokon. Nem voltak ka­landok, forró szeretkezések. Most valahogy csillapultabban nyúltak egymás felé. Kábulat szállt rájuk. Azelőtt egyikük sem hitte volna, hogy csupán ujjaikkal ennyi örömet tudnak adni a másiknak. A ke­zek mintha megsokszorozódtak volna, ujjak valóságos kis had­seregei meneteltek a gyönyör­földeken, örömhegyeken, kéj­völgyekben. Mirigyek fakadtak ki édes kedvvel, test tárult ki testnek. Hajnal lett már, mire rájuk jött a fáradtság. Elaludtak. Már majdnem vi­lágos volt, amikor a lány egy percre felébredt. Tudta, rögtön el fog aludni, ezt is világosan érezte. De nem űzhette el a be­léje toluló ellenséges gondola­tot. Kicsoda hát Paul? Az ő Pa- ulja-e, csak az övé, vagy más akaratoknak is engedelmeske­dik? Kik a társai, kik mutatták meg neki az ő fotóját? Miféle játszma ez? Ki hát Paul...? (Folytatjuk) Szemből nézve - Ki hinné el, hogy az athéni atlétikai vi­lágbajnokságon miket lát az ember, akarom mondani, a fo­tós. A furcsa felvételt a 110 méteres gátfutás elődöntőjének rajtja előtt készítették, amikor is a brit Colin Jackson már a rajtvonalnál készülődött. Megérte, futamgyőztesként jutott a fináléba fotó: feb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents