Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-07 / 183. szám

2. oldal 1997. augusztus 7., csütörtök Szécsény És Környéke Röviden Ludányhalászi Kétezer facsemete. A köz­ség arculatát szépítő meg­mozdulásnak lehettek tanúi a helybeliek: a faluvezetés kezdeményezésére kétezer facsemetét - égert, ezüstju­hart, kocsányos tölgyet - ül­tettek el. Részben ehhez az akcióhoz kapcsolódott egy illegális szeméttelep oly módon történt felszámolása is, hogy a hulladékhalmok helyén kis parkot alakítottak ki. Nógrádszakál Egy „kalap” alatt. Augusz­tustól összevontan működte­tik a helyi óvodát és általá­nos iskolát: a közös vezető az iskola igazgatója, helyet­tesévé pedig az óvoda ed­digi vezetőjét, nevezték ki. Az új felállás megvalósítá­sát főként a kis létszámok indokolták. Varsány Földárverés. Termőföldre licitálhatnak a helybeliek az augusztus 13-án, szerdán 12 órakor kezdődő árverésen, melynek a klubkönyvtár ad helyet. Egyházasgerge Új képzések. A számítógé­pes képzés bevezetését ter­vezi az új tanévtől a KÁ­LÓT Katolikus Szakiskola vezetése. Az oktatás terén szintén újdonság lesz a mé­hészképzés is, melyhez Phare-pályázaton nyertek támogatást. Szécsény Segély kellene. Nyolcvan­hét — zömmel tanszervásár­lásra vonatkozó - segélyké­relem érkezett az elmúlt he­tekben az önkormányzat­hoz. Az egészségügyi és szociális bizottság kisebb összegek utalására tett ja­vaslatot. Véradókat várnak. Véra­dás helyszíne lesz ma a mű­velődési és művészetokta­tási központ. A Vöröske­reszt területi szervezete és a véradó állomás - nyolc és tizenhét óra között - várja a donorokat, számítva arra, hogy a korábbi véradó na­pokhoz hasonlóan most is sok önkéntes fog jelent­kezni. Endrefalva Hétfőn nyit az óvoda. Né­hány hetes nyári szünet után, augusztus 11-étől, hét­főtől újra működik a község óvodája. Az intézményben az elavult vízvezetékrend­szer teljes cseréje vált szük­ségessé, s a helyiségek is felújításra szorultak, ezért a szünet. Ezekkel a munkála­tokkal párhuzamosan ha­sonló munkálatokra kerítet­tek sort a szociális konyhá­ban is. Teljes gondoskodást nyújtó otthon a havi jövedelem nyolcvan százalékáért Magány adja fel a leckét A nyitás óta foglalt itt minden hely Szécsény, ha gyakran kisvá­rosi tünetekkel is, de lassan és magabiztosan városiasodik. Az urbanizáció törvényszerű­sége természetesen itt is érvé­nyesül: ahogy szélesedik a la­kónépesség közössége, úgy lesz egyre kevésbé szem előtt az egyén, a maga bajaival, elesettségével, magányával. Sokan tartoznak ebbe a tá­borba. Ennek ténye hívta életre pár éve az önkormányzat ápolóott­honát, mely - mint az elneve­zése is sejteti - éjszakai elhe­lyezést, gondoskodást is nyújt lakóinak. Aki ide belép, úgynevezett belépési díjat tartozik fizetni, s a havi jövedelmének nyolcvan százalékát - a saját ellátására - szintén az otthon fenntartójá­nak rendelkezésére kell bo­csássa. Szakképzett ápolók vi­gyáznak egész napi nyugal­mára, étkezésére, esetleges kórházi bent fekvést követően utókezelésére. A bejutással va­lójában egyetlen gond van - tu­datja Vincze Béláné, a veze­tőnő, éspedig az: a megnyitás óta állandóan foglalt minden férőhely. „Várólistájukon” ezért mindig szerepel négy-öt név, melyek cserélődésére lehet számítani, hiszen kit a beteg­ség, kit a magas kor szólít el az élők sorából. (mj) Nincs két egyforma esztendő - Az uborka még mindig tartogat meglepetéseket Rimóci termelők „titkai” Szécsény vonzáskörzetében leginkább a Varsány-Nóg- rádsipek-Rimóc faluhármas területén, ennél valamivel ke­vésbé a Ludányhalászival szomszédos településeken élők tartották, tartják legna­gyobb becsben a termőföldet. . Az említett falvak részben a burgonyára, kisebb részt a ga­bonára szakosodtak, de például Varsány, s még inkább Rimóc az uborkatermesztésre voksolt. Pedig - ők maguk a megmond­hatói - ez az a konyhakerti nö­vény, mely kétszeresen vagy többszörösen hordozója a me­zőgazdákat sakkban tartó bi­zonytalan terméskilátásoknak. Ráadásul olyan időkben, ami­kor tízezreket kell költeni nö­vényvédő szerekre, vetőma­gokra. Mindezzel szemben az itt élők egyetlen biztos tényezőt mutathatnak fel: a földet. S eh­hez járul még az a plusz, melyet azonban a legritkábban számí­tanak fel: a munkára fordított Gerhát Judit nem kevés idő és energia. Akármilyen is volt az idei tavasz, s a nyár két hónapja, a helyzet az, hogy idén is sok kamrában, spájzban sorakoz­hatnak a Rimócon termett uborkából készült saláták, sa­vanyúságok. Az alapozás egyedi példájáról az a harminc év körüli férfi számolt be, aki az elmúlt néhány hét alatt több mint huszonöt mázsa termést gyűjtött be. Tízezreket adott vetőmagért, negyvenezret permetszerekre, de mosolyogva rögtön azt is hozzáteszi: az elmúlt évhez vi­szonyítva most nem is fizet rosszul az a pár száz négy­szögöl: kilónként hetven, het­venkilenc forintot is megadtak az uborkáért. Mi ez, ha nem egyfajta kárpótlás azért, hogy „tavaly „huszonöt forintokkal szúrták ki a termelő szemét, rá­adásul még válogattak is az áruban!” Úgy tűnik tehát, az uborka még mindig tartogat meglepe­téseket. Szeróczki Istvánné és mások sem titkolják, ho§y „szárad már a növény,” meg­támadta a betegség. Szeróczkiné és húga, Gerhát Judit, aki Magyamándorból jött szüretre a nővéréhez, három hete szedi a termést. Főként az időjárásra panaszkodnak, a napsütést hiányolják, s bár még nincs vége a szezonnak, mégis amondóak: befektetésük nemi­gen térül meg. (M. J.) Ahol a kenyérnekvaló készül - Rend mindenütt Mesterségük méltó művelői mon, vele van fiatal helyet­tese is, aki már vegyipari fő­iskolát végzett ember. Sok mindenről szó esik, leginkább a búza minőségé­ről, amely az idén nyáron közepes. Sok a csírázásnak indult ter­més, azt még takarmány- búzaként sem veszik át. A nógrádi gabona mel­lett a legbiz­tosabbak az Alföldről ér­kező szállít­mányok. Fo­lyamatos az átvétel, a napokban új, kor­szerű mázsálóberendezést ál­lítottak üzembe, amelyre már a hatalmas trélerek is ráfér­nek. Három műszakban őröl a malom, a legkorszerűbb tech­nológiával havonta átlagosan 1200 tonna búzát őrölnek, csomagolnak és szállítanak ki megrendelőiknek. Változékony a búza minő­sége. Mindez gondot is jelen­tene, ha nem vásároltak volna Amikor a szécsényi mal­mot újraindították, ő volt en­nek a feladatnak a felelőse. A technológiai kivitelezés any- nyira sikerült, hogy az igazga­tói feladatokat is rábízták. Ka­rakán, igazságos főnök - mondják elismerően róla a munkatársai. Megbízható, hozzáértő szakember - véle­kedik róla a főnöke. Amikor beléptünk a Nóg- rád Gabona Rt. szécsényi üzemének te­rületére, már akkor láttuk, hogy rend­párti lehet ott a főnök. A beton tiszta, a gyep nyírva, a vi­rágok gon­dozottak. Mintha üdü­lőben jár­nánk, csak a malom do- hogása, a mázsán teipeszkedő platós kocsi - tele búzával - jelzi, hol is vagyunk.-Itt készül a kenyémek- való: a rend és a tisztaság alapvető, ezt magamtól és minden munkatársamtól megkövetelem - jegyzi meg Nagy Károly. A „főnök” vé­gigvezet bennünket a mal­a közelmúltban 4 és fél millió forintért nedvesség-szabá­lyozó berendezést - mondja Nagy Károly, citálva az ősi aranyszabályt: a molnár csak jó búzából tud finom lisztet őrölni, a pék is csak abból foszlós kenyeret sütni. .. Közösen kell tennünk érte, hogy így legyen. Elindult egyszer világot látni - Otthonról hazaérkezett az erdélyi lány yC Vendégmarasztaló(bb) Hollókőt szeretne Hollókő múlt heti Európa- napi rendezvényének egyik háziasszonya volt Péter Il­dikó. A kedves arcú, szőke hajú, búzavirágkék szemű hölgy hat évvel ezelőtt érke­zett a nógrádi lankák közé egy kis erdélyi faluból, Nyá- rádszeredáról. Mint mondja, nem volt nehéz megszoknia, hiszen otthonról hazaérkezett. Nővére is itt ment férjhez. Ildikó újdonsült vállal­kozó: a szövőház gazdája, eb­béli minőségében készített ki­váló pályázatot, amely a me­gyei és területi selejtezőket is megjárva országos sikert ért el. Sőt hímevet szerzett, hiszen a vállalkozók és vállalkozások nagy barátja, Pomezánsky György is készített róla portré- filmet. Mondhatni, a siker ka­pujába érkezett, ettől függetle­nül megőrizte szerénységét, s minden szava azt bizonyítja: ilyen is kíván maradni.- „Csak azért is” megőriztük anyanyelvűnket, dacból, mert valahol éreztük, nem tarthat ez sokáig - így gondoltuk mi, érettségire készülő marosvá­sárhelyi diákok. Persze, a szü­lői ház és a színmagyar környe­zet is gondozta, ápolta bennem, bennünk ezt az érzést. Ezért tar­tom áldásnak, s tölt el lelki bol­dogsággal, hogy Egerben sze­rezhettem magyar nyelv és iro­dalom szakon tanári diplomát. Igaz, most valami másba fog­tam, de ez is rokon a tanítással, tehát nem lettem teljesen hűtlen önmagamhoz. Elismerően beszél a Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által életre hívott „Életpálya Alapítványról”, amely egészen kezdő vállalko­zók számára kíván esélyt te­remteni a boldoguláshoz. Ildikó is így indult a siker felé és jut­hatott el az országos elismeré­sig.- A szövőházra építve készí­tettem összetett munkaprogra­mot, amelynek lényege, hogy benne népművészeti boltot, al­kotó- és oktatóházat működte­tek. Ez a terv nyerte el a bírálók bizalmát, s remélem, hogy a gyakorlatban is képes leszek bizonyítani ennek életrevalósá­gát.. .- Milyennek látja ma Hol­lókő idegenforgalmát egy ott élő, s abból megélni próbáló?- Sokat beszélnek belső el­lentétekről a faluban, ami igaz, de véleményem szerint mindez rövid távon megoldható, leren­dezhető dolog. Azt kell elér­nünk, hogy a vendégváró Hol­lókőből vendégmarasztaló Hol­lókővé váljunk! Kiváló a falu infrastruktúrája, most az ide­genforgalom további fejleszté­sén a sor. Eligazító táblák, uram bocsá’, nyilvános illem­hely kellene az Ófaluba. Sokan nem tudják, hogy Hollókő és Rimóc között hét kilométeres kerékpárút húzódik, építeni kel­lene teniszpályákat... - ezek is a vendégmarasztalást, 4-5 napos itt tartózkodást szolgál­nák. Több idegen nyelvet be­szélő fiatal kellene a külföldi csoportok fogadására és kalau­zolására. Ha már fiatalokat em­lítettem, akkor eszembe jut az elöregedő falu. Most még meg­van a veszélye, hogy néhány év múlva már csak skanzen lesz egész Hollókőből. Ezt szeret­nénk elkerülni! De ehhez az kell, hogy egyre több fiatal te­lepedjen le a faluban, találják meg boldogulásukat: itt élje­nek, dolgozzanak és alapítsa­nak családot. Szabó Gy. Sándor Ki lesz a várkapitány ? Hollókőn megelevenedik a múlt. Mégpedig kétszer huszonnégy órára, az augusztus 16-17- én, szombat-vasárnap megrendezendő várna­pokon. A falu fölé büszkén emelkedő, felújított állapotában látványosságszámba menő erődít­mény és előtere ad helyet - a rendező Hollókő­ért Közalapítvány jóvoltából - az időutazásra csábító eseményeknek. Aki járt már az egyedülálló értékeket őrző helyreállított falak között, bizonyára örömmel veszi a várjátékok hírét, hiszen ez a hely mél­tóvá vált arra, hogy történelmi ihletésű rendez­vényeknek adjon otthont. Tavaly első alkalommal tartották itt a prog­ram magvát alkotó haditorna-bemutatókat, fegyveres viadalokat. Ebben az évben pedig to­vább bővül a korhű produkciók sora színpadi, zenei előadásokkal, lovas- és íjászversennyel. Mindehhez sikerült jó partnerre találnia az ala­pítványnak, a Szent György Lovagrend segít­ségével rendezvényük jól illeszkedik az ország más pontjain - Visegrádon, Sümegen, Nagyvá­zsonyban - már honos várjátékokhoz. Augusztus 16-án, szombaton délelőtt kilenc órakor megyei vadász-íjász verseny kínál szó­rakoztató időtöltést versenyzőnek, nézőknek egyaránt. A legjobb íjász-vadász a megtisztelő Fekete Holló díjat nyeri itt el. Ebéd után lovas vadász-íjász bemutató, tizennégy órától pedig megyei lovasverseny lesz a Hollókői Várkupá­ért. Vasárnap tíz órától korhű ruhákban ünnepi felvonulással veszi kezdetét a második nap, majd középkori haditorna, magyar-török párvi­adal kínál izgalmas perceket. Oldásként kecses táncot lejtenek a Primavera együttes tagjai, a Regolők együttes viszont középkori zenét szó­laltat meg a vár előtti téren. Itt mutatja meg tu­dományát a tűznyelő is. A futballpályán, környékén és az iskolaudva­ron gyerekeknek szóló bemutató, homokváré­pítő verseny hívogat majd. Hollókő mondáját diákszínjátszók adják elő, s természetesen a várkapitány-választás sem maradhat el. Este szabadtéri bál, majd 22 órától tűzijáték zárja a látványosságok sorát. 1954 óta van a szakmában Nagy Károly, a szécsényi malom vezetője. Különböző malmokban végigjárta a mesterség létrafokait. Laczkó Istvánné a csomagológép „gazdája” Wágner Bertalan sikérvizsgálat közben

Next

/
Thumbnails
Contents