Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-28 / 200. szám

2. oldal Pásztó És Környéke 1997. augusztus 28., csütörtök Ma bírálják el a kérelmeket Tankönyvtámogatás Tar - Azoknak a szülőknek a gyermekei részesülnek tan­könyvtámogatásban, akiknél a családban az egy főre jutó jö­vedelem nem éri el, illetve nem haladja meg a nyugdíjminimu­mot, ami jelenleg alig valami­vel több, mint tizenegy ezer ezer forint. Az ezzel kapcsolatos kérel­meket augusztus 28-án, csütör­tökön bírálja el az önkormány­zat szociális bizottsága. A rászorultak tankönyvei árainak ötven százalékát az ön- kormányzat vállalja magára. Erdőkürti Mozaik Mivel kevés a pénze az ön- kormányzatnak, a lakossági igénye teljesítése érdekében pályázatot küldött a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ta­nácshoz. Ebben 1,3 millió fo­rintot kér a Béke út kisfe­szültségű villamoshálózat bő­vítésére. * A szlovákiai Hrusov testvér- településsel kialakított hat­éves kapcsolat további erősí­tését szolgálta az ott nemrég megtartott találkozó. A Balas­sagyarmattól 20 kilométer­nyire lévő szlovák község ve­zetői fogadták az egy napra hozzájuk érkezett negyvenkét tagú erdőkürti szlovák nemze­tiségű lakosság küldöttségét, mely valójában viszontlátoga- tás volt. Az újabb találkozás ősszel Erdőkürtön lesz egy háromnapos rendezvény kere­tében. * Korbelyné Virág Julianna vé­dőnő szervezésében minden héten pénteken tartja összejö­vetelét a kismamaklub. Prog­ramjukban az asszonyokat érintő témákon kívül felvilá­gosító előadások is szerepel­nek. A klub egy-egy összejö­vetelén mintegy húsz kis­mama vesz részt gyermekei­vel együtt. Egy hónapon belül Gázhálózat Bér - A képviselő-téstület legutóbbi ülésén a többi kö­zött úgy döntött, hogy egy hónapon belül kiépíti a köz­ség belterületén a gázháló­zatot. A munkálatok kivite­lezője a pásztói CSAT Kft. Új iskolaigazgató Kalló - Az általános iskola igazgatói beosztására ketten pá­lyáztak. A képviselő-testület az erdőtarcsaival közösen úgy döntött, hogy augusztus 1 -jével Halasi Mártát bízza meg öt évre az igazgatói teendők ellá­tásával, aki 10 éve tanít az in­tézményben. Szorgos kezek fészket készítenek az utánuk érkezőknek: épül az erdőkürti anyaház Apácafogadalom Csécsén Ritka szép esemény színhelye lesz e hét végén Csécse. Az Esz­tergomi Boldog Özséb Engesztelő Nővéreinek ottani ideigle­nes otthonában ünnepre készülnek: a szombat déli szentmise keretében tesz örök fogadalmat az egyik fiatal novícia egy­házi elöljárója előtt. Margit anya és Benedikta nővér ma is a kolostorépítés fá­radhatatlan szervezői archív felvétel Az 1989-ben alakult közösség nemcsak létszámban gyarap­szik, nemcsak lelki építkezést folytat, hanem valóságosat is. Lassan, de biztosan épül Erdő­kürtön a kolostor vagy aho­gyan ők nevezik az anyaházuk. Már állnak a falak, felettük ott a tetőzet, s a kápolna csúcsára is felhelyezték a keresztet. Be­vezették a gázt, a vizet, a vil­lanyt, s természetesen telefon is lesz a leendő kolostorban. Persze mindezt könnyebb leírni, mint átélni, végigdol­gozni egészen a két évvel ez­előtti alapkőletételtől a mos­tani állapotig, s tovább a teljes befejezésig a felszentelés és költözés áhított pillanatáig. Hogy ez mikor következhet be7 Azt még a kedves nővérek sem tudják. Ez derül ki szava­ikból is. Margit anya az elöl­járó és segítőtársa Benedikta nővér az építkezés legfőbb haj­tómotorjai. Szerveznek, kilin­cselnek, fehér ruhájukban, öreg Trabantjukkal járják a fél országot, keresik az önzetlen segítőket. A mindig vidám és optimista lelkek arcán ott buj­kál a fáradtság jele. — Óriási feladat az építkezés -mondja el érdeklődésünkre Margit anya. - József atya pá­los rendi elöljárónk mondta egyszer: - Ennek a kis csapat­nak a feladata, hogy az utánuk érkezőknek fészket készítsen.-Bizony sokat, nagyon so­kat teszünk, s még többet imádkozunk azért, hogy elké­szüljön végre a kolostor. Beszélnek a nehézségekről, az elpocsékolt építőanyagról, szomorúan veszik tudomásul, hogy az építkezést szolgáló alapítvány számlájára egyetlen fillér sem érkezett. De azt is a lelkemre kötötték: senkit nem akarnak megbántani, annál is inkább, mert a szervezőmunka során nap mint nap rengeteg jó szándékú, önzetlen emberrel találkoztak és találkoznak, akik kedvezményes építő­anyaggal, fuvarral, hasznos ta­náccsal segítettek és segítenek. Igazi férfimunka ez, csak csodálni lehet a „pallérkodó” apácákat. Benedikta nővér szavaiból kiderül, maguk sem gondolták, hogy ennyi nehéz­séggel találkoznak. — Az ideiglenes kolosto­runkban szigorú regulán ala­puló napirend szerint élünk. Az építkezés Erdőkürtön zaj­lik, innen jó néhány kilomé­terre, ahová gyakran el kell lá­togatnunk, emellett távolról szervezni a további munkála­tokat. Építkezni és egyben buzgó hitéletet is élni nem megy, vagy rettenetes nehéz, egy idő után az egyik a másik rovására megy. Margit anya szerint nehéz, de nemes is a feladat, biztatásként újra ci­tálja József atyát: - Ez a csa­pat építi fel a közösség jövőjét jelentő, nyugalmát biztosító anyaházat. A csécsei kertben, ahol sétá­lunk gondozottak a virágok, legtöbbjét a kedves nővérek szeretnék áttelepíteni Erdő- kürtre. Margit nővér mutatja a magról hajtatott, féltve gondo­zott tujapalántákat, miközben mosolyogva jegyzi meg: ez a parányi növényke is készül új életére, mint mi az éltes apá­cák, társaival együtt jön majd velünk anyaházunkba, hogy díszei legyenek kolostorker­tünknek. - sz. gy. s. ­A fotó elkészülte óta a kápolnára már a kereszt is felkerült Több lábon állva - Az egyik növény hasznot hoz, a másik veszteséges Aranykoszorús Vallus gazda Vallus István pásztói mezőgazdasági vállalkozót Szent István ünnepén, a Földművelésügyi Minisztériumban Aranykoszo­rús gazda oklevéllel tüntették ki. Ebből az alkalomból be­szélgettünk vele. Kukoricából jó termést vár a kitüntetett-Apámnak annak idején ti­zennégy holdja volt, akkori­ban középparasztnak nevez­ték. Később a termelőszövet­kezeti mozgalom szervezése­kor beálltunk az újonnan szer­vezett gazdaságba. Én hu­szonhét évig dolgoztam a már felszámolt helyi mezőgazda- sági nagyüzemben. Szerelő­ként kezdtem, majd húsz évig különböző középvezetői be­osztásokban. Voltam műhely­főnök, faipari vezető, kőbá­nyász, csempeüzemi műve­zető. A felszámolás kezdete­kor tizennyolc hónapig mun­kanélkülivé váltam, majd 1994 áprilisában lettem mező- gazdasági vállalkozó.-Hány hektárt vallhat ma­gáénak?- Tagi tulajdonként hét hek­tárt kaptam, ezen kívül ugyan­csak tagi földből ötven hektárt bérelünk. Családi vállalkozás­ban dolgozzuk meg a földet. Csak növénytermesztéssel foglalkozunk, de több lábon állunk.- Mit jelent ez?- A búza, árpa, kukorica mellett zöldségféléket, burgo­nyát és paradicsomot is terme­lünk. Az utóbbiak azonban esős idő miatt bekövetkezett betegség miatt tönkrementek.-Hogy sikerült az őszi búza, árpa?- Az őszi búza az eső után elérte a 28 %-os sikértartal­mat, a tavaszi árpa viszont gyenge volt. Úgy gondoltam, hogy kitárcsázom, s naprafor­gót vetek a helyére. Nem így tettem, rosszul jártam. Ebből is látszik, hogy az egyik ter­mény hasznot hoz, a másik meg olykor veszteséges.- A megyében értékesíti termését?-Nem. Integrátorommal már hosszabb ideje tartom a kapcsolatot. O előlegezi meg a művelési költsége­ket, biztosítja a műtrá­gyát, a vegyszereket. Neki adtam el az idén is az őszi búza termést. Húszezer forint plusz áfát kaptam tonnájáért. Elő­nyös ez a kapcsolat, mert ott rakom le a szállít­mányt, ahová az integrá­torom kéri. A szállítási költséget is ő fizeti. ValluS gazda nem üres kézzel fogott mezőgazda- sági vállalkozásához. Két MTZ traktorral kezdte, majd 1994-ben pályázat útján kapott pénzből vá­sárolt egy újabb MTZ-t, egy hármasekét, vetőgé­pet, kombinátort és permete­zőt. Előtte pedig volt tárcsája. Ezekkel az alapgépekkel te­remtette meg gazdálkodásá­nak biztonságát és folyama­tosságát. Elmondta, hogy senkitől sem vált el haraggal, nem el­lenfélnek tartja versenytársait. A bevezetőben említett kö­zépvezetői szinten szerzett kapcsolatait is jól hasznosí­totta vállalkozásában. A ter­més megóvása érdekében el­végezte a növényvédő szak­mai tanfolyamot. Végezetül az idei gazdálko­dás eredményeit firtatom. Egy népi szólással válaszol: - „Szűk esztendőben egy zsí­ros kenyér, bővebben kettő”.-És ’97-ben?- A kettő között. Megélünk, talpon maradunk. V. K. Egy boldog ember - Czene Béla egész életében azt csinálta, amit szeret Fafaragásokban a történelem Az erdőtarcsaiak népes kül­döttsége a közelmúltban Bé­kés megyébe Köröstarcsára látogatott. A „Tárcsák” or­szágos találkozójára készülve összehoztak egy fiatalokból és idősebbekből verbuválódott népdalkört is, amely elsöprő sikert aratott. A Körös-parti vendégségben népművészeti bemutatót is tar­tottak, ahol az erdőtarcsai „szí­neket” Czene Béla nyugdíjas pedagógus képviselte, méltán szerezve elismerést szebbnél szebb fafaragásaival.- Ez születésnapi ajándék­nak is beillett - súgta Czene úr felesége, aki szintén évtizede­ket tanított a helyi általános is­kolában és nyugdíjasként is ok­tat még.- Vasárnap itt voltak a gye­rekek, az unokák, az egész csa­lád körülülte az asztalt és együtt ünnepeltük a hetvenedi­ket, milyen boldog voltál, igaz apa - simogatja meg szeretettel férje arcát, miközben indul a konyhába süteményért és forró kávét készíteni. A másik évfordulót Czene Béla említi: éppen harminc éve, hogy 1967. augusztus 24-én Ceredről Tárcsára vetette a sors. Igazgatónak szánták az it­teni nevelőintézetbe, de amikor megtudta, hogy beteg kollégá­ját kellett volna felváltania, nem vállalta. Beosztott peda­gógusként maradt, tanított, ne­velt számos ,.nehézfiút” is. Tíz éve ment nyugdíjba, azóta a há­rom unokájának, a méheinek él és gyakrabban veszi elő a fa­ragó kést. Fia, lánya, menye szintén pedagógusok, a veje egyetemi oktató, tankönyvet is ír. Czene Béla mutatja az egyik büszkeségét a Toldit, ahogyan a bikával küzd. - Sajnálkozott is is a vöm. Kitűnő illusztráció le­hetett volna a könyvébe, ha előbb meglátja. Aztán újabb művek kerülnek elő, alkotóik szerint mind maga a múlt, országos és személyes történelem megörökítése. — A legelső munkám még gyermekkorba készült és a ce- redi Gyuri bácsit, az öreg diny- nyeámst ábrázolja. Otthon a tyúkól tetejéről került elő, gon­dolhatod milyen állapotban, ta­lán azért is kedves nekem. Az­tán a pisilő kisfiú Dodokai Fe­rike alakja, a szeretett kolléga Kiss Jóska portréja kicsiben. Ezeket már az iskolai szüne­tekben, ügyelet alatt formáztam bicskával. Szívemhez nőttek, nem adnám senkinek, semmi pénzért. Nem úgy a Toldit, az már régen új tulajdonosnál van, csak Köröstarcsára adták ide. Ülünk a tágas előszobában, előttünk-felettünk magasodik a Honfoglalás. Czene Béla követi a tekintetem.- Egy tévéközvetítés során láttam meg az Országházban. Nekem ezt meg kell faragnom - fogadtam meg, s hét hónap alatt el is készültem vele. Hasonló történelmi témájú az Árpád-ve­zér, alakja most formálódik a művészpedagógus kezei alatt. Mit is lehet csinálni egy rek- kenő nyári délután a veranda hűvösében, mint „sztorizni”. Czene Béla -mint mondja- szerencsés embernek tudhatja magát, mert sok időt töltött el id. Szabó István benczúrfalvi műtermében, rengeteget tanul­hatott tőle. A szárnyait próbál­gató fafaragó egyszer az általa készített Krisztusfejet mutatta meg a szeretett és tisztelt mes­ternek, aki csak ennyit mon­dott: -Béluskám, kisfiam ez most nem divat. Czene Béla szerencsés em­ber, mert az egészsége is meg­maradt. Gyerekeinek hivatása, munkája van, jut kenyér bizton­sággal az asztalukra.-A napokban voltam egy rétsági találkozón. A szokásos leltárt mindenki elmondta, én is, bár szokatlanul röviden: gyerekek, én egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek, ezért nagyon boldog ember va­gyok, számotokra is hasonlót kívánok! Szabó Gy. Sándor Egyik kedvelt alkotásával, a „Honfoglalás”-sal

Next

/
Thumbnails
Contents