Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-25 / 197. szám

2. oldal

Labdarúgó MB 1/B

1997. augusztus 25., hétfő

Füttyszóval értékelték csapatuk játékát az első félidő végén a hazai szurkolók

Duna-parti Stécé-bravúr !

Dunaferr - Salgótarjáni BTC 0-1 (0-1)-A heti munkával elégedett voltam. Nem rosszak az előjelek, de amikor minden simának látlyes: - Nagyszerű a hazaiak játékosállománya, nekünk a célunk és a lehetőségeink is szerényebbek. Bízom a fiúkban, hogy becsülettel helytállnak - vélekedett a vendégek edzője.

Hogy milyen szerények a Stécé lehetősége, azt már az egész ország tudja. Az anyagi gondok miatt ez a mérkőzés is veszélybe került. Ám az SBTC

Csatlós Csaba

buszra szállt és mégis elutazott Dunaújvárosba.

A találkozó elején azonnal Dunaferr támadott, a Salgótarján védekezett. Csak egy csatárral, Győrivel „fenyegetőztek” a vendégek. Ám hamar kiderült, a hazai együttes nagyon rossz felfogásban próbál gólt elérni. Mindent középen erőltettek a vörösök, s nem tudtak a zárt védelem mögé kerülni. Óriási fölényben játszott a dunaújvárosi csapat, valamennyi játékosa a salgótarjáni térfélen igyekezett. S ez lett a veszte. A 30. percben a hazai publikum nagy meglepetésére Szoboszlai remek labdával indította a félpályánál árválkodó

Kecskés Attila

szik, akkor jön általában a csalódás. Remélem, most nem így lesz -, nyilatkozta a találkozó előtt a hazaiak mestere, Gálhidi György.

A másik szakvezető, Kis Károly bevallotta, a Dunaferr az eséForgó Péter

Dunaújváros, Központi Sporttelep, 1600 néző, vezette: Vavika 8 (Balajti, Kéri).

DUNAFERR: Bita 6 - Ács 4 (Kovács a 75. percben), Salamon 5, Tóth 4, Mikiéi 5, a 32. percben - Sonunmi 5, Popovics 4, (Martyniouk 5, a szünetben, Lengyel 5, Dudás 4, Szabó T. 5 - Szabó Z. 5, Tököli 5. Vezető edző: Gálhidi György.

SALGÓTARJÁN BTC: Szabó l.l - Kajli 6, Sági 7, Kecskés 6, Nagy P. 6 - Palaticzky 6 (Hadusovszki a 90., percben), Szoboszlai 7, Csatlós 6, Forgó 6 - Németh 6 (Gubán a 72. percben), Győri 7 (Gyetvai a 88. percben) Vezető edző: Kis Károly.

Szögletarány: 6-6

Sárgalap: Győri a 56. percben (Szabó Z. lerántásáért), Szoboszlai a 83. percben (labdaelrúgásért).

Hogyan látták az edzők ?

Gálhidi György (Dunaferr): -Gratulálok a Salgótarjánnak, mert a játékosok megmutatták, hogyan kell játszani labdarúgás iránti szerétéiből, alázatból. A jól felállt védelemmel szemben tanácstalanok voltunk. Semmi sem valósult meg abból, amit előzetesen megbeszéltünk.

Kis Károly (SBTC -képünkön): - Ez a csapat, ki tudja, hányadszor, ismét bizonyított. Most már másoknak is kellene . . .

Kajli Zoltán

Győrit, aki megiramodott, Bita kapust is kicselezte, majd a hálóba gurított (0-1) Sőt, 6 perc múlva Bita merész kivetődéssel mentett az ismét helyzetbe került Győri elől. A küszködő DunaPalaticzky Szabolcs

fent a félidő végén már füttyszó kritizálta.

A fordulást követően sem változott a koreográfia. Ismét nagy fölényben, de ötlettelenül „darált” a hazai együttes. Kimondottan zavart társaság benyomását keltette a Dunaferr. A salgótarjáni együttes hajtott, lelkesen védekezett, a megszerzett labdát pedig igyekezett minél tovább megtartani. Már látszott: ilyen felfogásban az esélyesebb Dunaferr akár egy hétig sem fog kiegyenlíteni. így is történt. Ezzel a teljesítményével negatív szenzációt okozott a vasgyári együttes. Produkciója gyenge jelzővel illethető. A második félidőben egy Mikler-lövés és egy Tököli fejes kevésnek bizonyult. J. Á.

További

eredmények:

Soproni FAC - Paks 0-0, Pécsi MFC - Szolnok 0-0, Ti- szaújváros - Matáv Sopron 1-0, Kecskeméti TE - Tisza- vasvári 1-0, Dorog - Érd 0-1, Szeged-Dorozsma - Hajdúszoboszló 3-0, Nyíregyháza - Kaposvár 4-0, Komló - III. Kerület 1-5, Csepel - Nagykanizsa 3-0.

* * $

A bajnokság állása

1.

ül. Kér.

5

4

1

0

162

13

2.

Kecskemét

5

4

0

1

41

12

3’

Dunaferr

5

3

1

1

82

10

4.

SBTC

5

3

1

1

64

10

5.

Nyíregyházi

1 5

2

3

0

82

9

6.

M.-Sopron

5

2

2

1

73

8

7.

Szeged-D.

5

2

2

1

107

8

8.

Szolnok

5

2

2

1

76

8

9.

Soproni FAC 5

2

2

1

24

8

10.

Kaba

5

2

1

2

56

7

11.

Kaposvár

5

2

1

2

68

7.

12.

Nagykanizsa 5

2

0

3

89

6

13.

Paks

5

1

2

2

24

5

14.

Dorog

5

1

1

3

55

4

15.

T.-vasvári

5

0

4

1

12

4

16.

Érd

5

1

1

3

49

4

17.

Csepel

5

1

1

3

4-10

4

18.

Pécs

5

0

3

2

25

3

19.

T.-újváros

5

1

0

4

4-10

3

20.

Komló

5

1

0

4

3-1

13

3

1997. augusztus 25., hétfő

KI I ÏA I III E I I ÉLETÚT

7. oldal

i

„Gyermekkori szerelmem a labdarúgás”

Beszélgetés a 60 éves Ferencz Gyulával, aki megkapta a Magyar Sportért kitüntető'címet

Állami ünnepünk alkalmából - a testnevelési és a sportfeladatok végrehajtásában hosszú időn keresztül végzett kiemelkedő munkája elismeréséül - Kuncze Gábor, a sportot felügyelő belügyminiszter a Magyar Sportért kitüntető címet adományozta Ferencz Gyulának, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökének. Az augusztus 20-án hatvanadik születésnapját ünneplő salgótarjáni sportembernek dr. Harcsár István államtitkár, az OTSH elnöke nyújtotta át a magas elismerést.- Mit jelent önnek a most kapott kitüntetés? - kérdeztem Ferencz Gyulától, miután gratuláltam neki.

I -Több mint négy évtizedes sportéletutam megkoronázását jelenti. Óriási erkölcsi elismerés, nagy megtiszteltetés számomra, amely erőt és önbizalmat ad a további munkálkodáshoz. Ámbár erkölcsi elismerésben eddig is volt részem, hiszen 1988-ban megkaptam a Nógrád Sportjáért emlékérmet. Ebben az időben egyedüli vidékiként tagja voltam a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének. Csapatvezetőként kísértem a nagy válogatottat a frankfurti téli tornára, az ifjúsági együttest Lengyelországba, Bulgáriába, Németországba.-Forgassuk vissza az idő kerekét: mikor és hol kötött életre szóló barátságot a focilabdával?- Két nagybácsim egyaránt labdarúgó kapus volt. Schöll Gusztáv, a hímeves bécsi Austria hálóját védte, többször szerepelt az osztrák válogatottban, Balogh Ferenc pedig az amatőr I, osztályú Soproni FAC ketrecőre volt. Talán az ő hatásukra jómagam is kapusként kezdtem a SFAC kö- lyökcsapatában, de az egyik edzőmeccsen úgy orrba rúgtak a labdával, hogy elment a kedvem a védéstől. Ettől kezdve bekket és fedezetet játszottam. Ifjúságiként már a Soproni VSE-ben folytattam, s 16 évesen az NB Iles felnőtt csapat jobb hátvédje voltam. Később rendszeresen játszottam a megyei ifi válogatottban, s kétszer az országosba is bekerültem.-Miért éppen erdőmérnöknek tanult?

I - Mivel szerettem az erdőt, kézenfekvőnek mutatkozott, hogy erdész legyek. Másodéves voltam a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskolán, amikor le akart igazolni a Győri ETO, egy hetet edzettem is a csapattal. Levelezőn szándékoztam folytatni a tanulmányaimat, de mivel erre csak 24 éves kortól volt lehetőség, az édesapám, aki nagy súlyt helyezett a tanulásomra, összepakolta a holmimat, s visszavitt

rangsorában. Sajnos, az 1962/63- as bajnokság után kiestünk az NB I-ből az újonnan szervezett NB I/B-be, igaz, egy év múlva visszakerültünk az első osztályba. Ezután is jól ment a játék, még kétszer, a lengyelek és a németek ellen játszottam a B-vá- logatottban. A bányászváiogaAlberttel (Fradi) sok nagy csatát vívott Ferencz Gyula (jobbról a második)

Sopronba. Az időközben az NB III-ba visszaesett SVSE-ből lettem 1960-ban B-válogatott. Szülővárosomból elsőként húzhattam magamra a második számú magyar válogatott címeres mezét. Jugoszlávia ellen 5-1-re győztünk, s olyan játékostársak között voltam középhátvéd, mint Novák, Sóvári, Berendi, Farkas, Machos, Pál, Török Gábor.-Hogyan vezetett útja Salgótarjánba, az SBTC-hez?-Miután 1961-ben megszereztem az erdőmémöki diplomát, sok NB I-es csapat hívott. A főiskolán, ahol bányamérnököket is képeztek, több salgótarjánival összebarátkoztam. Tudtam, stabil első osztályú focicsapata van Salgótarjánnak, amelynek Sopronban is sokan szurkoltak. Mivel az SBTC középhátvédet akart igazolni, hiszen Jancsik Mihály abbahagyta a játékot, a bányászegyüttest választottam. Személyesen Pothornik József a széntröszt vezérigazgatója és Jed- licska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára jött értem ’62. januárjában. „Népgazdasági érdekből áthelyezve” - ezt írták a munkakönyvembe.- Hogyan sikerült beilleszkednie az SBTC-be?-Nem volt különösebb problémám, segítőkész társakra, igazi barátokra leltem a csapatban. Az első évem remekül sikerült, harmadik lettem a középhátvédek

tottnak is tagja lehettem. A nagy válogatott mezét viszont nem sikerült magamra öltenem, mert Mátrai, később Páncsics, aztán Mészöly voltak a riválisaim. ’70- ig játszottam fekete-fehérben, s csaknem kétszáz NB I-es mécsesén léptem pályára.-Ha jól tudom, a labdarúgók akkoriban a széntröszttől kapták a fizetésüket?- Igen. Jómagam az anyag- és áruforgalmi osztályon dolgoztam, márha nem fociztam. Közben a közgazdasági diplomát is megszereztem.- Miként alakult élete az aktív labdarúgás befejezése után?- Miután szögre akasztottam a focicsukát, kineveztek a labdarúgó szakosztály elnökévé. Nyolc évig láttam el ezt a tisztséget. Az 1971/72-es bajnokságban bronzérmet nyert a csapat, s indulhatott az UEFA-kupában. Az AEK Athént kaptuk ellenfelül. Idegenben 3-1-re vesztettünk, idehaza 1-1-re játszottunk, így kiestünk. Ám a Szalayval, Répással, Bástival fémjelzett gárda játékerejét mutatja, hogy Barcelonában, egy tornán döntőt játszott az Espanyollai, csak 3-2-re kapott ki. Amikor ’77-ben lemondtam, már új néven, Salgótarjáni Torna Clubként szerepelt a csapat, s kiesett az NB II-be.- Ön viszont gazdasági sikerekkel kárpótolta magát.- Hét évig, 1975 1982. között

voltam a kisterenyei üzem vezetője, s ez idő alatt hatszor érdemeltük ki az élüzem címet.- Egyszer még vezetőként visz- szatért a fekete-fehér klubhoz.-Az egyesület társadalmi elnöke lettem ’80-tól ’84-ig, majd ’89-ig tagja maradtam az elnökségnek. A második vonalban küzdött a csapat, az NB I-be való felkerülés volt az egyértelmű cél. De hiába hoztuk vissza „Kokót” Tatabányáról, nem sikerült a feljutás. Sőt, a későbbiekben az SBTC visszacsúszott a harmadik osztályba.-Alighogy ’94. novemberében korengedményes nyugdíjba ment a kisterenyei faüzem telepvezetői irodájából, a következő évben máris megválasztották a nógrádi labdarúgó-szövetség elnökévé. Néhány hete pedig tovább sokasodtak a teendői, miután az NB IH-as Mátra-csoport versenybizottságának elnökévé is kinevezték. Meddig lehet ezt bírni erővel, energiával?- Bár unatkozni nincs időm, de mindét kötelezettségemnek szeretnék teljesen eleget tenni.- A családja hogyan viszonyul időigényes „hobbijához” ?- Gyógytornász feleségem, Orsolya és Dóra lányom mesz- szemenően megértik és tiszteletben tartják a labdarúgás iránti elhivatottságomat, az ezzel járó elfoglaltságomat, mindenben segítenek, támogatnak. Biztos családi háttér nélkül nem juthattam volna ilyen messzire a fociban.-Edzői közül kikre emlékszik vissza szívesen?-A SFAC kölyökcsapatában Kőműves Imre tanított a védőjáték alapjaira. Az SVSE-ben Pados Zoltán ifiként rendszeresen játszatott a felnőttek között. Az SBTC-ben többek között Titkos Pál, Grosics Gyula, Mészáros József, Szűcs György, Marosvári Béla volt a mesterem. Moór Edével már sportvezetőként értem el sikereket.- Mit jelent Ferencz Gyulának a labdarúgás?- Megmaradt gyermekkori szerelemnek. A foci meghatározó része az életemnek, bár nem sajátította ki teljesen, hiszen ügyeltem rá, hogy másra, például tanulásra is jusson az időmből. Mindenesetre a labdarúgás rendszere- tetre, fegyelemre nevelt, olyan erkölcsi tartást adott, melynek nagy hasznát vettem az élet írás területén is. Kolaj László