Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-25 / 197. szám

2. oldal Labdarúgó MB 1/B 1997. augusztus 25., hétfő Füttyszóval értékelték csapatuk játékát az első félidő végén a hazai szurkolók Duna-parti Stécé-bravúr ! Dunaferr - Salgótarjáni BTC 0-1 (0-1)-A heti munkával elégedett voltam. Nem rosszak az előjelek, de amikor minden simának lát­lyes: - Nagyszerű a hazaiak játé­kosállománya, nekünk a célunk és a lehetőségeink is szerényeb­bek. Bízom a fiúkban, hogy be­csülettel helytállnak - vélekedett a vendégek edzője. Hogy milyen szerények a Stécé lehetősége, azt már az egész ország tudja. Az anyagi gondok miatt ez a mérkőzés is veszélybe került. Ám az SBTC Csatlós Csaba buszra szállt és mégis elutazott Dunaújvárosba. A találkozó elején azonnal Dunaferr támadott, a Salgótarján védekezett. Csak egy csatárral, Győrivel „fenyegetőztek” a ven­dégek. Ám hamar kiderült, a ha­zai együttes nagyon rossz felfo­gásban próbál gólt elérni. Min­dent középen erőltettek a vörö­sök, s nem tudtak a zárt védelem mögé kerülni. Óriási fölényben játszott a dunaújvárosi csapat, va­lamennyi játékosa a salgótarjáni térfélen igyekezett. S ez lett a veszte. A 30. percben a hazai publikum nagy meglepetésére Szoboszlai remek labdával indí­totta a félpályánál árválkodó Kecskés Attila szik, akkor jön általában a csaló­dás. Remélem, most nem így lesz -, nyilatkozta a találkozó előtt a hazaiak mestere, Gálhidi György. A másik szakvezető, Kis Ká­roly bevallotta, a Dunaferr az esé­Forgó Péter Dunaújváros, Központi Sporttelep, 1600 néző, vezette: Vavika 8 (Balajti, Kéri). DUNAFERR: Bita 6 - Ács 4 (Kovács a 75. percben), Sala­mon 5, Tóth 4, Mikiéi 5, a 32. percben - Sonunmi 5, Popovics 4, (Martyniouk 5, a szünetben, Lengyel 5, Dudás 4, Szabó T. 5 - Szabó Z. 5, Tököli 5. Vezető edző: Gálhidi György. SALGÓTARJÁN BTC: Szabó l.l - Kajli 6, Sági 7, Kecskés 6, Nagy P. 6 - Palaticzky 6 (Hadusovszki a 90., percben), Szo­boszlai 7, Csatlós 6, Forgó 6 - Németh 6 (Gubán a 72. percben), Győri 7 (Gyetvai a 88. percben) Vezető edző: Kis Károly. Szögletarány: 6-6 Sárgalap: Győri a 56. percben (Szabó Z. lerántásáért), Szo­boszlai a 83. percben (labdaelrúgásért). Hogyan látták az edzők ? Gálhidi György (Dunaferr): -Gratulálok a Salgótarjánnak, mert a játékosok megmutatták, hogyan kell játszani labdarúgás iránti szerétéiből, alázatból. A jól felállt védelem­mel szemben tanácstalanok voltunk. Semmi sem va­lósult meg abból, amit előzetesen megbeszéltünk. Kis Károly (SBTC -képünkön): - Ez a csapat, ki tudja, hányadszor, ismét bizonyított. Most már má­soknak is kellene . . . Kajli Zoltán Győrit, aki megiramodott, Bita kapust is kicselezte, majd a há­lóba gurított (0-1) Sőt, 6 perc múlva Bita merész kivetődéssel mentett az ismét helyzetbe került Győri elől. A küszködő Duna­Palaticzky Szabolcs fent a félidő végén már füttyszó kritizálta. A fordulást követően sem vál­tozott a koreográfia. Ismét nagy fölényben, de ötlettelenül „da­rált” a hazai együttes. Kimondot­tan zavart társaság benyomását keltette a Dunaferr. A salgótar­jáni együttes hajtott, lelkesen vé­dekezett, a megszerzett labdát pedig igyekezett minél tovább megtartani. Már látszott: ilyen felfogásban az esélyesebb Duna­ferr akár egy hétig sem fog kie­gyenlíteni. így is történt. Ezzel a teljesítményével negatív szenzá­ciót okozott a vasgyári együttes. Produkciója gyenge jelzővel il­lethető. A második félidőben egy Mikler-lövés és egy Tököli fejes kevésnek bizonyult. J. Á. További eredmények: Soproni FAC - Paks 0-0, Pé­csi MFC - Szolnok 0-0, Ti- szaújváros - Matáv Sopron 1-0, Kecskeméti TE - Tisza- vasvári 1-0, Dorog - Érd 0-1, Szeged-Dorozsma - Hajdú­szoboszló 3-0, Nyíregyháza - Kaposvár 4-0, Komló - III. Kerület 1-5, Csepel - Nagy­kanizsa 3-0. * * $ A bajnokság állása 1. ül. Kér. 5 4 1 0 16­2 13 2. Kecskemét 5 4 0 1 4­1 12 3’ Dunaferr 5 3 1 1 8­2 10 4. SBTC 5 3 1 1 6­4 10 5. Nyíregyházi 1 5 2 3 0 8­2 9 6. M.-Sopron 5 2 2 1 7­3 8 7. Szeged-D. 5 2 2 1 10­7 8 8. Szolnok 5 2 2 1 7­6 8 9. Soproni FAC 5 2 2 1 2­4 8 10. Kaba 5 2 1 2 5­6 7 11. Kaposvár 5 2 1 2 6­8 7. 12. Nagykanizsa 5 2 0 3 8­9 6 13. Paks 5 1 2 2 2­4 5 14. Dorog 5 1 1 3 5­5 4 15. T.-vasvári 5 0 4 1 1­2 4 16. Érd 5 1 1 3 4­9 4 17. Csepel 5 1 1 3 4-10 4 18. Pécs 5 0 3 2 2­5 3 19. T.-újváros 5 1 0 4 4-10 3 20. Komló 5 1 0 4 3-1 13 3 1997. augusztus 25., hétfő KI I ÏA I III E I I ÉLETÚT 7. oldal i „Gyermekkori szerelmem a labdarúgás” Beszélgetés a 60 éves Ferencz Gyulával, aki megkapta a Magyar Sportért kitüntető'címet Állami ünnepünk alkalmából - a testnevelési és a sportfelada­tok végrehajtásában hosszú időn keresztül végzett kiemelkedő munkája elismeréséül - Kuncze Gábor, a sportot felügyelő belügyminiszter a Magyar Sportért kitüntető címet adomá­nyozta Ferencz Gyulának, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szö­vetség elnökének. Az augusztus 20-án hatvanadik születésnap­ját ünneplő salgótarjáni sportembernek dr. Harcsár István ál­lamtitkár, az OTSH elnöke nyújtotta át a magas elismerést.- Mit jelent önnek a most ka­pott kitüntetés? - kérdeztem Fe­rencz Gyulától, miután gratulál­tam neki. I -Több mint négy évtizedes sportéletutam megkoronázását jelenti. Óriási erkölcsi elismerés, nagy megtiszteltetés számomra, amely erőt és önbizalmat ad a to­vábbi munkálkodáshoz. Ámbár erkölcsi elismerésben eddig is volt részem, hiszen 1988-ban megkaptam a Nógrád Sportjáért emlékérmet. Ebben az időben egyedüli vidékiként tagja voltam a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének. Csapatvezetőként kísértem a nagy válogatottat a frankfurti téli tornára, az ifjúsági együttest Lengyelországba, Bul­gáriába, Németországba.-Forgassuk vissza az idő ke­rekét: mikor és hol kötött életre szóló barátságot a focilabdával?- Két nagybácsim egyaránt labdarúgó kapus volt. Schöll Gusztáv, a hímeves bécsi Austria hálóját védte, többször szerepelt az osztrák válogatottban, Balogh Ferenc pedig az amatőr I, osztá­lyú Soproni FAC ketrecőre volt. Talán az ő hatásukra jómagam is kapusként kezdtem a SFAC kö- lyökcsapatában, de az egyik edzőmeccsen úgy orrba rúgtak a labdával, hogy elment a kedvem a védéstől. Ettől kezdve bekket és fedezetet játszottam. Ifjúsági­ként már a Soproni VSE-ben folytattam, s 16 évesen az NB Il­es felnőtt csapat jobb hátvédje voltam. Később rendszeresen ját­szottam a megyei ifi válogatott­ban, s kétszer az országosba is bekerültem.-Miért éppen erdőmérnöknek tanult? I - Mivel szerettem az erdőt, kézenfekvőnek mutatkozott, hogy erdész legyek. Másodéves voltam a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskolán, amikor le akart igazolni a Győri ETO, egy hetet edzettem is a csapattal. Le­velezőn szándékoztam folytatni a tanulmányaimat, de mivel erre csak 24 éves kortól volt lehető­ség, az édesapám, aki nagy súlyt helyezett a tanulásomra, össze­pakolta a holmimat, s visszavitt rangsorában. Sajnos, az 1962/63- as bajnokság után kiestünk az NB I-ből az újonnan szervezett NB I/B-be, igaz, egy év múlva visszakerültünk az első osz­tályba. Ezután is jól ment a játék, még kétszer, a lengyelek és a németek ellen játszottam a B-vá- logatottban. A bányászváioga­Alberttel (Fradi) sok nagy csatát vívott Ferencz Gyula (jobbról a második) Sopronba. Az időközben az NB III-ba visszaesett SVSE-ből let­tem 1960-ban B-válogatott. Szü­lővárosomból elsőként húzhat­tam magamra a második számú magyar válogatott címeres me­zét. Jugoszlávia ellen 5-1-re győztünk, s olyan játékostársak között voltam középhátvéd, mint Novák, Sóvári, Berendi, Farkas, Machos, Pál, Török Gábor.-Hogyan vezetett útja Salgó­tarjánba, az SBTC-hez?-Miután 1961-ben megsze­reztem az erdőmémöki diplomát, sok NB I-es csapat hívott. A fő­iskolán, ahol bányamérnököket is képeztek, több salgótarjánival összebarátkoztam. Tudtam, stabil első osztályú focicsapata van Salgótarjánnak, amelynek Sop­ronban is sokan szurkoltak. Mi­vel az SBTC középhátvédet akart igazolni, hiszen Jancsik Mihály abbahagyta a játékot, a bányász­együttest választottam. Szemé­lyesen Pothornik József a szén­tröszt vezérigazgatója és Jed- licska Gyula, a megyei pártbi­zottság első titkára jött értem ’62. januárjában. „Népgazdasági ér­dekből áthelyezve” - ezt írták a munkakönyvembe.- Hogyan sikerült beilleszked­nie az SBTC-be?-Nem volt különösebb prob­lémám, segítőkész társakra, igazi barátokra leltem a csapatban. Az első évem remekül sikerült, har­madik lettem a középhátvédek tottnak is tagja lehettem. A nagy válogatott mezét viszont nem si­került magamra öltenem, mert Mátrai, később Páncsics, aztán Mészöly voltak a riválisaim. ’70- ig játszottam fekete-fehérben, s csaknem kétszáz NB I-es mécs­esén léptem pályára.-Ha jól tudom, a labdarúgók akkoriban a széntröszttől kapták a fizetésüket?- Igen. Jómagam az anyag- és áruforgalmi osztályon dolgoz­tam, márha nem fociztam. Köz­ben a közgazdasági diplomát is megszereztem.- Miként alakult élete az aktív labdarúgás befejezése után?- Miután szögre akasztottam a focicsukát, kineveztek a labda­rúgó szakosztály elnökévé. Nyolc évig láttam el ezt a tisztsé­get. Az 1971/72-es bajnokságban bronzérmet nyert a csapat, s in­dulhatott az UEFA-kupában. Az AEK Athént kaptuk ellenfelül. Idegenben 3-1-re vesztettünk, idehaza 1-1-re játszottunk, így kiestünk. Ám a Szalayval, Ré­pással, Bástival fémjelzett gárda játékerejét mutatja, hogy Barce­lonában, egy tornán döntőt ját­szott az Espanyollai, csak 3-2-re kapott ki. Amikor ’77-ben le­mondtam, már új néven, Salgó­tarjáni Torna Clubként szerepelt a csapat, s kiesett az NB II-be.- Ön viszont gazdasági sike­rekkel kárpótolta magát.- Hét évig, 1975 1982. között voltam a kisterenyei üzem veze­tője, s ez idő alatt hatszor érde­meltük ki az élüzem címet.- Egyszer még vezetőként visz- szatért a fekete-fehér klubhoz.-Az egyesület társadalmi el­nöke lettem ’80-tól ’84-ig, majd ’89-ig tagja maradtam az elnök­ségnek. A második vonalban küzdött a csapat, az NB I-be való felkerülés volt az egyér­telmű cél. De hiába hoztuk vissza „Kokót” Tatabányáról, nem sikerült a feljutás. Sőt, a későbbiekben az SBTC vissza­csúszott a harmadik osztályba.-Alighogy ’94. novemberé­ben korengedményes nyugdíjba ment a kisterenyei faüzem te­lepvezetői irodájából, a követ­kező évben máris megválasztot­ták a nógrádi labdarúgó-szö­vetség elnökévé. Néhány hete pedig tovább sokasodtak a te­endői, miután az NB IH-as Mátra-csoport versenybizott­ságának elnökévé is kinevezték. Meddig lehet ezt bírni erővel, energiával?- Bár unatkozni nincs időm, de mindét kötelezettségemnek szeretnék teljesen eleget tenni.- A családja hogyan viszonyul időigényes „hobbijához” ?- Gyógytornász feleségem, Orsolya és Dóra lányom mesz- szemenően megértik és tisztelet­ben tartják a labdarúgás iránti el­hivatottságomat, az ezzel járó el­foglaltságomat, mindenben segí­tenek, támogatnak. Biztos családi háttér nélkül nem juthattam volna ilyen messzire a fociban.-Edzői közül kikre emlékszik vissza szívesen?-A SFAC kölyökcsapatában Kőműves Imre tanított a védőjá­ték alapjaira. Az SVSE-ben Pa­dos Zoltán ifiként rendszeresen játszatott a felnőttek között. Az SBTC-ben többek között Titkos Pál, Grosics Gyula, Mészáros József, Szűcs György, Marosvári Béla volt a mesterem. Moór Edé­vel már sportvezetőként értem el sikereket.- Mit jelent Ferencz Gyulának a labdarúgás?- Megmaradt gyermekkori szerelemnek. A foci meghatározó része az életemnek, bár nem sajá­tította ki teljesen, hiszen ügyel­tem rá, hogy másra, például tanu­lásra is jusson az időmből. Min­denesetre a labdarúgás rendszere- tetre, fegyelemre nevelt, olyan erkölcsi tartást adott, melynek nagy hasznát vettem az élet írás területén is. Kolaj László

Next

/
Thumbnails
Contents