Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-23-24 / 196. szám

2. oldal I SALGÓTARJÁN B BALASSAGYARMAT Megyei Körkép K pásztó 1997. augusztus 23., szombat Bajvívó vitézek a vár alatt Apródjaík mögött, hölgyeik kíséretében felvonultak a mezőre a fegyveres vitézek. Néhány ceremónia után összecsaptak a lovagok, az íjászok, a dárdavetők és más fegyvernemek képviselői. Történt ez a szépen felújított hollókői végvár alatt, ahol immár másodszor rendeztek várnapokat. RIGÓ TIBOR FELVÉTELEI ■ « Erősödik a Duna-menti népek összefogása - Az idegenek befogadásában rejlik a magyarok ereje Gyönyörű ország a hadak útján - így látja dr. Habsburg Ottó Szeptember elsején megkezdődik az Európa Parlament őszi ülésszaka, melyen komoly előkészületi lépések várhatók EU- csatlakozásunkat illetően. A magyar delegáció vezetője dr. Habsburg Ottó, aki a napokban Szécsényben járt, hogy dísz­polgári címét személyesen vegye át. Spanyolországból utazott Szé- csénybe dr. Habsburg Ottó, hogy átvegye azt az elismerést, mellyel a hétezernél is kisebb lélekszámú város megtisztelte. Az Európa Parlament üléssza­kára ’ való felkészülés miatt mindössze másfél napot töltött Magyarországon a 85 éves poli­tikus. A szécsényi ünnepség és a budapesti körmenetet köve­tően tovább utazott, ám gondo­latai, mint az a fa, melyet Szé­csényben elültetett, itt maradtak köztünk. Európaiságunkról, magyarságunkról mondott be­szédét, a Nógrád Megyei Hír­lapnak adott interjúval együtt közöljük.-Milyen feladatokat vállalt ön a magyar delegáció élén? Egyáltalán hogyan és miként történik az ilyesmi? Az utolsó magyar király fia kéri vagy kapja a feladatot vagy egysze­rűen kötelességének érzi, hogy segítsen, ha erre lehetősége nyílik?-Feladatot csak az kap, aki igazán megdolgozik érte. Mi­kor a II. Világháború alatt meg­szakadt a diplomáciai összeköt­tetés Budapest és Washington között, akkor Eck­hard Tiborral, a kis­gazdapárti vezető­vel fölvettük az el­vágott szálat és megpróbáltunk a magunk eszközeivel a helyzeten javítani.- Gondolom en­nek jegyében látta tanácsosnak György fiát is a magyar dip­lomácia szolgála­tába állítani, bár rendkívül érdekes helyzetet teremtett az, hogy az időzítés a szocialista kor­mányzati ciklusra esett.- Az, hogy Ká­roly fiam Ausztriá­ban, s György pedig Magyarországon vállalt diplo­máciai feladatokat, számomra sok tekintetben fontos, s nem kormányzati ciklusokhoz köt­hető dolog. Magyarországot minél előbb integrálni kell az euro-atlanti országok közé, s ezért mindent meg kell tenni. Biztonsági rendszerünk, gazda­ságunk jövője, a Kárpát-me­dence sorsa mostanában dől el, milyen is lesz. Mi egy kis nép vagyunk Európa szívében. Akár a franciákra, németekre, vagy bármely más nyugati or­szágra gondolok, mindnek van rokona itt, Európában. Az egy csodával határos dolog, hogy Magyarország közeli rokonok nélkül meg tudott maradni a Kárpát-medencében. S hogy miben van az erőnk? A befoga­dásban. Már István intelmeiben is megtaláljuk azokat a gondo­latokat, melyek a vendégszere­tetről, a befogadásról szólnak. Az édesapám a magyar irodal­mon keresztül ismertette meg velem a magyar kultúrát. Pető­fit olvastam, azt a költőt, aki szlovák származása ellenére is magyar volt. Én is magyar vagyok. Oly­annyira, hogy a napokban visz- szanéztem egy millecentenári- umi ünnepséget, s meglepve láttam viszont, hogy én akkor ott, olyanokat mondtam, hogy „mikor őseink a Vereckei-há- gón át bejöttek a Kárpát­medencébe...” Kérem, az én őseim nem Ázsiából ér­keztek, de ennek ellenére magyar vagyok. Nyelvé­ben él a nemzet. Micsoda erő van magyarságunkban, hisz' én, aki hetven éven át nem jöhettem vissza, meg tudtam tartani a magyar nyelvet, s ezzel megtart­hattam magyarságomat is. S hogy milyen jövő áll előttünk? Magyarország, a „hadak útjára” települt gyönyörű ország remé­nyeim szerint bizalommal nézhet a jövő elé. Az új Európában már nem a ha­dak útja leszünk, viszont lehetünk a vízi-, a száraz­földi- és a légiközlekedés csomópontja. A .szeptem­ber elsején induló újabb tárgya­lássorozat országunk Európa uniós csatlakozását gyorsítják föl. A 11 előadó ország közt mi az első helyen szerepelünk, s a tagországok teljesen egyetérte­nek abban, hogy maguk közé fogadjanak, míg sajnos más nemzetek esélyei megoszlanak. Egyről azonban nem szabad elfeledkezni: Támogatottsá­gunk nagyrészt nem az utóbbi évek diplomáciai munkájának eredménye, bár kétségtelen, hogy ezt is méltányolják az Eu­rópa Parlamentben. Köszönettel tartozunk az 56- os forradalom hőseinek, akik a hidegháború éveiben is ki mer­ték nyilvánítani azt, hogy Ma­gyarország a keresztény Euró­pához tartozik. Elképzelni sem tudjuk, hogy a forradalom mennyit segít most nekünk. Akkor a magyarság elvesztett egy csatát. Most viszont ezzel együtt győztesek lehetünk a háborúban. Szemünkkel láthat­juk azt a csodálatos dolgot, ahogy összenőnek a Duna- menti népek. Az Európa Parla­mentben az összes európai párt egységesen mellettünk áll. Helyes, hogy mind a mai, s a korábbi kormányzat is egységet mutatott külföldön az ország sorsát illetően. Hogy aztán itt­hon szidjuk egymást? Semmi baj, csak kifelé ne tegyük ezt. Tarnóczi László Habsburg Ottó (jobbra) Varga Tibor szécsényi polgármester társaságában

Next

/
Thumbnails
Contents