Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23-24 / 196. szám
2. oldal I SALGÓTARJÁN B BALASSAGYARMAT Megyei Körkép K pásztó 1997. augusztus 23., szombat Bajvívó vitézek a vár alatt Apródjaík mögött, hölgyeik kíséretében felvonultak a mezőre a fegyveres vitézek. Néhány ceremónia után összecsaptak a lovagok, az íjászok, a dárdavetők és más fegyvernemek képviselői. Történt ez a szépen felújított hollókői végvár alatt, ahol immár másodszor rendeztek várnapokat. RIGÓ TIBOR FELVÉTELEI ■ « Erősödik a Duna-menti népek összefogása - Az idegenek befogadásában rejlik a magyarok ereje Gyönyörű ország a hadak útján - így látja dr. Habsburg Ottó Szeptember elsején megkezdődik az Európa Parlament őszi ülésszaka, melyen komoly előkészületi lépések várhatók EU- csatlakozásunkat illetően. A magyar delegáció vezetője dr. Habsburg Ottó, aki a napokban Szécsényben járt, hogy díszpolgári címét személyesen vegye át. Spanyolországból utazott Szé- csénybe dr. Habsburg Ottó, hogy átvegye azt az elismerést, mellyel a hétezernél is kisebb lélekszámú város megtisztelte. Az Európa Parlament ülésszakára ’ való felkészülés miatt mindössze másfél napot töltött Magyarországon a 85 éves politikus. A szécsényi ünnepség és a budapesti körmenetet követően tovább utazott, ám gondolatai, mint az a fa, melyet Szécsényben elültetett, itt maradtak köztünk. Európaiságunkról, magyarságunkról mondott beszédét, a Nógrád Megyei Hírlapnak adott interjúval együtt közöljük.-Milyen feladatokat vállalt ön a magyar delegáció élén? Egyáltalán hogyan és miként történik az ilyesmi? Az utolsó magyar király fia kéri vagy kapja a feladatot vagy egyszerűen kötelességének érzi, hogy segítsen, ha erre lehetősége nyílik?-Feladatot csak az kap, aki igazán megdolgozik érte. Mikor a II. Világháború alatt megszakadt a diplomáciai összeköttetés Budapest és Washington között, akkor Eckhard Tiborral, a kisgazdapárti vezetővel fölvettük az elvágott szálat és megpróbáltunk a magunk eszközeivel a helyzeten javítani.- Gondolom ennek jegyében látta tanácsosnak György fiát is a magyar diplomácia szolgálatába állítani, bár rendkívül érdekes helyzetet teremtett az, hogy az időzítés a szocialista kormányzati ciklusra esett.- Az, hogy Károly fiam Ausztriában, s György pedig Magyarországon vállalt diplomáciai feladatokat, számomra sok tekintetben fontos, s nem kormányzati ciklusokhoz köthető dolog. Magyarországot minél előbb integrálni kell az euro-atlanti országok közé, s ezért mindent meg kell tenni. Biztonsági rendszerünk, gazdaságunk jövője, a Kárpát-medence sorsa mostanában dől el, milyen is lesz. Mi egy kis nép vagyunk Európa szívében. Akár a franciákra, németekre, vagy bármely más nyugati országra gondolok, mindnek van rokona itt, Európában. Az egy csodával határos dolog, hogy Magyarország közeli rokonok nélkül meg tudott maradni a Kárpát-medencében. S hogy miben van az erőnk? A befogadásban. Már István intelmeiben is megtaláljuk azokat a gondolatokat, melyek a vendégszeretetről, a befogadásról szólnak. Az édesapám a magyar irodalmon keresztül ismertette meg velem a magyar kultúrát. Petőfit olvastam, azt a költőt, aki szlovák származása ellenére is magyar volt. Én is magyar vagyok. Olyannyira, hogy a napokban visz- szanéztem egy millecentenári- umi ünnepséget, s meglepve láttam viszont, hogy én akkor ott, olyanokat mondtam, hogy „mikor őseink a Vereckei-há- gón át bejöttek a Kárpátmedencébe...” Kérem, az én őseim nem Ázsiából érkeztek, de ennek ellenére magyar vagyok. Nyelvében él a nemzet. Micsoda erő van magyarságunkban, hisz' én, aki hetven éven át nem jöhettem vissza, meg tudtam tartani a magyar nyelvet, s ezzel megtarthattam magyarságomat is. S hogy milyen jövő áll előttünk? Magyarország, a „hadak útjára” települt gyönyörű ország reményeim szerint bizalommal nézhet a jövő elé. Az új Európában már nem a hadak útja leszünk, viszont lehetünk a vízi-, a szárazföldi- és a légiközlekedés csomópontja. A .szeptember elsején induló újabb tárgyalássorozat országunk Európa uniós csatlakozását gyorsítják föl. A 11 előadó ország közt mi az első helyen szerepelünk, s a tagországok teljesen egyetértenek abban, hogy maguk közé fogadjanak, míg sajnos más nemzetek esélyei megoszlanak. Egyről azonban nem szabad elfeledkezni: Támogatottságunk nagyrészt nem az utóbbi évek diplomáciai munkájának eredménye, bár kétségtelen, hogy ezt is méltányolják az Európa Parlamentben. Köszönettel tartozunk az 56- os forradalom hőseinek, akik a hidegháború éveiben is ki merték nyilvánítani azt, hogy Magyarország a keresztény Európához tartozik. Elképzelni sem tudjuk, hogy a forradalom mennyit segít most nekünk. Akkor a magyarság elvesztett egy csatát. Most viszont ezzel együtt győztesek lehetünk a háborúban. Szemünkkel láthatjuk azt a csodálatos dolgot, ahogy összenőnek a Duna- menti népek. Az Európa Parlamentben az összes európai párt egységesen mellettünk áll. Helyes, hogy mind a mai, s a korábbi kormányzat is egységet mutatott külföldön az ország sorsát illetően. Hogy aztán itthon szidjuk egymást? Semmi baj, csak kifelé ne tegyük ezt. Tarnóczi László Habsburg Ottó (jobbra) Varga Tibor szécsényi polgármester társaságában
