Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-22 / 195. szám
1997. augusztus 22., péntek Mozaik 7. oldal Alkonyévek Nyugdíjasok rovata lapunkban Öt centivel rövidebb volt a létra, elvitte a rendőrség - Ha munka van, minden van ! Csaknem egy évszázad tapasztalatai Mátranovák legidősebb lakója a kilencvenkét esztendős Kun Lőrinc bácsi. A matuzsálemi kort megélt idős ember sok érdekességről tud mesélni, ami hosszú élete során megesett vele.- Négyen voltunk testvérek és állandóan a földet túrtuk. A több mint 60 hold legelő, szántó és erdő bőven adott tennivalót, tavasztól őszig. Nem unatkoztunk, mindig volt munka. Apám nagyon értett a földhöz, majd mi is megtanultunk tőle mindent. Jól gazdálkodtunk és a földek mellett hatalmas jószágállományunk is volt. Általában mindig volt az istállóban hat ló, négy ökör, két tehén és tizenkét gulyabeli állat: üsző, borjú, más egyéb. Ezenkívül 150 db birka és kecskék. A tyúkok, libák, kacsák, pulykák számát nem is tudtuk pontosan. Kun Lőrinc, a kulak Megnősültem és ugyanígy felfejlesztettem a gazdaságot és az állatállományt. A feleségem is szerette a jószágot, így gazdálkodtunk. Később a gyerekek is bekapcsolódtak a paraszti munkába. Majd jött a Rákosi-rendszer és a kulákság. Kun Lőrinc bácsit is kuláknak nyilvánították, és megkezdődtek a mindennapos zaklatások, verések, hosz- szabb-rövidebb elhurcolások.-Jogtalanul büntettek, egyszer még az újságba is betettek. Történt, hogy a feleségem a pulykákat terelgette az udvaron, és arra jött egy újságíró és másnap már benne voltunk az újságba, hogy Kun Lőrinc olyan kulák, hogy mindennap pulykahúst eszik. Lesöpörték a padlást, mindent elvittek, pedig annyi termés volt, - búza, árpa, kukorica -, hogy másfél napig ment a gép. Általában 150 mázsa búza, 160 mázsa árpa volt minden évben, de szó szerint lesöpörték a padlást, mert hogy kulák vagyok. De azt nem nézték, hogy én és a családom mennyit dolgozott. Reggel, amikor öt órára harangoztak, már visszafelé jöttem a lovaskocsival, megpakolva szénával. Nem a kocsmában töltöttem az időt, engem soha nem látott senki kocsmázni, de életemben nem is dohányoztam. Haszontalan dolgokra nem költöttem sem a pénzemet, sem az időmet. Kun Lőrincet nagyon szerették Mátranovákon, pártolták az emberek, amikor jogtalanul rágalmazták és meghurcolták. Börtönbe is került. Ekkor kapott szárnyra az a mondás, hogy „elvitték börtönbe Kun Lőrincet, a traktort.” Sokan úgy tartották, hogy úgy dolgozik, mint egy gép, egy traktor. Zörgették az ablakot...- Hányszor, de hányszor megverték éjszaka az ablakot: „Keljen fel! Velünk kell jönnie!” Börtönbe zártak, jogtalanul. Vágási engedéllyel disznót vágtunk, de azt mondták, hogy nem volt engedély. Ezenkívül államosították a házunkat, rám fogták, hogy 6 szobás lakásban lakunk és kiadjuk lakóknak. A fiam levelet írt a minisztériumba és kivizsgálták az ügyet. Felmentést kaptam a vád alól. Behívatták az akkori tanácselnököt is és az is elszólta magát: „Miért bántják ezt a családot? Ők vetnek el a faluban elsőként és ők aratnak elsőként. Dolgoznak ők éjjel-nappal, megdolgoznak a kenyerükért.” Hat hónapig voltam börtönben, de a fiaimat is szorongatták, elvitték kulák katonának. Olyan címen börtönöztek be, hogy veszélyeztettem a közellátást, nem adtam be, amit kellett. Pedig dehogyis nem adtam be, de a végén, már nem volt mit beadni! Megszabták, hogy eny- nyi és ennyi húst, tojást, terményt, kell beszolgáltatni, de végül elvittek mindent. Azért megbüntetett a rendőr, mert a kazal mellé volt támasztva egy létra. Az előírás öt méteres volt, de a rendőr azt mondta, hogy az nincs annyi, csak 4 méter 95 centi; ezért is rögtön elvittek! Este jöttek haza a szántásról, de már várták a rendőrök és vitték, egész éjszaka benn tartották, hajnalban le sem feküdt, ment egyenesen szántani. A munkának haladnia kellett. Akik nem estek kétségbe- Soha nem csüggedtem. Gazdálkodni nagyon tudtunk és akárhányszor eltiportak, mindig talpra álltunk. Túrtuk a földet, szaporítottuk a jószágállo- * mányt és nem estünk kétségbe. Cserhalmi Adél Hogy szebbek legyenek az idős kor napjai Pillanatképek A salgótarjáni Bányász Nyugdíjas Szakszervezet tagságával együtt keresi érdekvédelmüket szolgáló lehetőségeket, • s különböző kezdeményezésekkel próbálja mérsékelni a nyugdíjasok napi gondjait, erősíteni az egymáshoz való tartozást. Ezt érzékeltetik az alábbi pillanatképek. * A Bányász Nyugdíjas Alapítvány létrehozását a nyugdíjasok és a szakszervezeti tagság csaknem 500 fő, mintegy 80 ezer forinttal támogatták a szénjárandóságból utólag kapott pénzükből. Az alapítvány jelenlegi tőkéje 5 millió, melynek duplájára való emelését szorgalmazták a nyugdíjasok nemrég lezajlott szakszervezeti küldöttértekezletén. * Szélesedett a szociális támogatásban részesülők száma. 1994-ben 65-en 77 ezer, 1996-ban 250-en 323 100 forint segélyt kaptak az arra rászorultak. * Négy év alatt a fennálló rendelet alapján 48-an részesültek rendkívüli nyugdíjemelésben, melynek mértéke havonként 300 forinttól 1800 forintig terjed. * A sikondai szanatóriumban 1996-tól a nyugdíjas szak- szervezeti szervezetből 12- en gyógyíttatták betegségüket. Egyébként a Nemzeti Üdültetési Alappal együttműködve, minden pihenési igényt sikerült kielégíteni, 50, illetve 40 százalékos be- utalási kedvezménnyel. * Az idős napok megszépítését szolgálják a kulturális és szórakozási lehetőségek, a gazdag, színvonalas programok. A nyugdíjasok közül sokan megismerték a megye múzeumait, a világörökségi Hollókőt, az ipolytamóci ősleletet. A kirándulások palettáján Mátra, Debrecen, Bogács, Eger szerepelt. * A nyugdíjasok részére szervezett kedvezményes szénakcióban 50 százalékkal olcsóbban szerezhették be téli tüzelőjüket Baglyason, Somlyón, Forgácson az érdekeltek. Hasznos tippek a háztartásban, hölgyeknek és uraknak Tanácsok nem csak nyugdíjasoknak-Csak szabványos, üzletben vásárolt grillt és hozzávaló begyujtóst vásároljunk. A nyílt tűzön használatos grillt csak a szabadban, a kertben használjuk, de előtte jól válasszuk ki a tűzrakó helyet. Minden éghetőt távolítsunk el mellőle és készítsük oda a főzést követő oltáshoz szükséges vizet illetve homokot.-A mélyhűtött ételeket - például a zöldséget - forró vízzel forrázzuk le, úgy, hogy a fagyasztás nyomai eltűnjenek. Ekkor olyan friss lesz, mintha akkor vettük volna a piacon.- A bárányhúst főzés előtt egy nappal áztassuk tejbe. Gyenge lesz és kellemes illatú.- A hirtelen sült hal különösen gyenge húsú lesz, ha idő előtt kivesszük és letakarva 5 percig pihentetjük. A hal akkor friss, ha szorosan tapadnak rajta a pikkelyek. Ha az ujjunkkal benyomva megmarad a halon a nyoma, már régen úszott a hal a vízben.-A friss májat sütés előtt forgassuk be lisztbe! így könnyebben felapríthatjuk a raguba.- A fokhagyma nem szárad ki, ha jól záródó csavaros tetejű üvegben tartjuk, amibe olajat töltöttünk.- A tojást könnyebb megpucolni, ha főzés után egy fél percre hirtelen lehűtjük a mélyhűtőben.- így készítsünk gyorsan tojáslikőrt: vegyünk vaníliáscukrot, egy kevés rumot és friss tojáshabot, amit kré- mesre felverünk.-A brokkoli szára és levele egyidejűleg fő meg, ha mint egy virágcsokrot, a szárával lefelé állítjuk bele a vízzel telt lábosba.-A vagdalthús jobban ízlik a családnak, ha a hagymát külön pároljuk meg és csak ezután tesszük a húsmasz- szába.- A virsli nem reped szét a grillezés közben, ha előtte leforrázzuk, megszárítjuk, majd olajjal bekenjük.- A gyümölcstortát sütés előtt kenjük be zselésített cukorral! így a gyümölcslé nem fog lefolyni a tetejéről.- Az almás lepényt készítsük fehér borral! Az almadarabkákat előzőleg tegyük bele, hogy beigyák a szeszt!- A hajszárító segít a cso- kiöntetet megszárítani, ha nem akarna megkötni a sütemény tetején.- A tejberízs nem ragad, ha előzőleg sok vízben felfőztük, leöntjük a vizet, majd ezután adjuk hozzá a tejet és tovább főzzük.- Ha utazásra készülődnek, a kenyeret érdemes napokkal előtte lefagyasztani! Röviddel indulás előtt kell kivenni, és olyan lesz, mintha akkor vettük volna frissen. A nyár derekán elérkezett a befőzés szezonja is. Hazánkban a legnépszerűbb a sárgabarack, de érdemes kipróbálni a vegyes, többféle gyümölcsből készült lekvárokat is. Az alábbi receptek 6 db, 3 dl-es üvegre szólnak. Meggyes banánlekvár Hozzávalók: 75 dkg kimagozott meggy, 50 dkg hámozott banán, 50 dkg cukor, 1 zacskó zseléfix. A banánt összetörjük és a meggyel együtt lábosba tesz- szük. A zseléfixet 2 evőkanál cukorral kikeverjük és a gyümölcsre hintjük. Állandó keverés mellett felforraljuk, majd hozzáadjuk a többi cukrot és 1 percig főzzük. Üvegekbe töltjük, azonnal lezárjuk és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Almás sárgarépa Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1,5 kg savanykás alma, 75 dkg zselézőcukor, 4 evőkanál őrölt fahéj, néhány csepp citromlé, csipetnyi reszelt gyömbér. A meghámozott sárgarépát és almát lábosba reszeljük. Meghintjük a cukorral és 1 órát állni hagyjuk. Felforraljuk, majd 4 percig főzzük. Fahéjjal és citromlével ízesítjük. Üvegekbe töltjük, azonnal lezárjuk és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Vegyes gyümölcslekvár Hozzávalók: 40 dkg kimagozott meggy, 30 dkg egres, 30 dkg ribizli, 50 dkg zselézőcukor. A gyümölcsöket megmossuk, megtisztítjuk. Lábosba tesszük és kis lángon 15 percig főzzük. Meghintjük a cukorral, majd állandó keverés mellett további 3 percig főzzük. Üvegekbe töltjük, azonnal lezárjuk és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Barackos dinnyelekvár 60 dkg kimagozott őszibarack, 40 dkg sárgadinnyehús, 50 dkg zselézőcukor, 1 citrom leve és reszelt héja, 1,5 dkg almapektin. A barackot forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk. Mindkét gyümölcs húsát felaprítjuk, cukorral meghintjük és egy éjszakán át állni hagyjuk. Másnap hozzáadjuk az almapektint, a citrom levét és héját. Felforraljuk, 3 percig főzzük. Üvegekbe töltjük, azonnal lezárjuk és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Szedres málnalekvár nyersen: Hozzávalók: 25 dkg málna, 25 dkg szeder, 1 alma, 50 dkg zselézőcukor, 1 teáskanál reszelt citromhéj. A meghámozott almát finomra reszeljük. Összekeverjük a megmosott málnával és szederrel, majd burgonyanyomóval összetörjük. A gyümölcspürét a cukorral és a citromhéjjal 30 percen át keverjük. Érdemes volt hadakozni a lányok iskoláztatásáért - mondja Kazár díszpolgára Vajszín cserépkályha, két apróság Tarjáni nagycsaládban ízlelte meg, mi az: szeretve óvni, a kisebbet pesztrálni, erre-arra tanítgatni. S mivel nem akart a figyelemre se méltatott harmadik lenni, 13-14 évesen úgy érezte, ha tanulni szeretne, magának kell kézbe vennie a sorsát. Márpedig a tanulás volt minden vágya ... Ami kamaszkorában szinte fájdalmat okozott, arról ma már nevetve tud beszélni a ma hatvanöt esztendős, Bátonyte- renyén élő nyugdíjas pedagógus, Túrái Jenöné:-Tizenegyen voltunk testvérek, engem korban két bátyám előzött meg. Kitűnő tanuló lévén, úgy szerettem volna, ha az én taníttatásomat is kötelességszerű feladatuknak tekintik a szüleim. De hiába vittem haza a kitűnő bizonyítványokat, meg se nézték, csak a fiúk előmenetelét tartották szem előtt. Nem szeretetlenség volt ez, hanem egyfajta szemlélet, s engem arra késztetett, hogy következetes legyek magammal szemben... Az érettségi fordulópont volt az életében, egyrészt mert ekkor már ismerte jövendőbeli házastársát, aki támogatta elképzeléseit.- Elhatároztuk, hogy összeházasodunk, azután beiratkozom a főiskolára. Pesten, az Apáczai Csere János Főiskolára jártam, s a gyakorlóévemet a fővárosban töltöttem le. Ekkor a szüleim már nagyon óhajtották a közelségünket, kérték, keressek valahol Salgótarjánban vagy a környékén állást. Pedagógusi pályafutásának 1954-ben, így lett a második és végleges helyszíne Kazár, ahol szolgálati lakásban rendezték be otthonukat. Télen a vajszínű cserépkályhánál melegedtek, s egyik húga önként ajánlkozott dadának egy- és kétéves fiúgyermeke mellé. Szépen alakultak a dolgaik, s lassan Kazár is megismerte, befogadta a Túrái-családot. Kis zárt közösség volt akkoriban ez a falu, s ez főként a gondolkodásmódban tükröződött. A fiatal tanítónő a neki szánt sors megismétlődése ellen hadakozott, amikor azt bizonygatta az anyáknak: nemcsak a fiúk iskoláztatása fontos, bizony, a lányoknak is tanulniuk kell!- Később aztán könnyebb lett a dolgom, mert eljött az idő, hogy azoknak a gyerekei ültek az iskolapadokba, akiknek a szüleit győzködtem és meggyőztem - folytatja távolba néző szemekkel. - Any- nyi tehetséges gyerek bizonyította igazamat, hogy érdemes volt, s ezt látva persze azok a felnőttek is megenyhültek, akik a legmakacsabbul ragaszkodtak ahhoz, hogy a lány iskolája kizárólag a férjhez menés, gyerekszülés lehet. „Ma már nem sikk róla beszélni”, de ő büszke rá, hogy iskolájában éveken át csapatvezető volt, a gyerekeit mindig elvitte valahová víz mellé táborozni. Évtizedekig vezette és fejlesztette az iskolai könyvtárat. A hatvanas években átképzésen vett részt hogy a bevezetett háztartási ismereteket oktathassa a gyakorlatban is: sütni-főzni, befőzni, varmi, horgolni tanította a lányokat, sokszor a saját konyhájában. A mostani húsz-harminc évesek mesélik, hogy tőle tanultak meg palacsintát sütni, nem az édesanyjuktól. A család, a feleség tíz évvel ezelőtti nyugdíjazásakor Kazáron szeretett volna maradni, de a szolgálati lakást nem adta el az akkori önkormányzat, így Kistere- nyén telepedtek le. Három fiuk közül most egyik sincs velük, „mindegyikük teszi a dolgát,” tanul, dolgozik. Édesanyjuk mosolygós, kiegyensúlyozott. A napokban Kazáron járt, az önkormányzat díszpolgári címmel tüntette ki. (M. J.) Túrái Jenőné szép elismerést kapott V
