Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19-20 / 193. szám

1997. augusztus 19., kedd ÜNNEP 5. oldal Díszőrséget állt Horthy István ravatalánál - A koronaőr szolgálata Hűségérdemrend Piusz pápától La Scantita Di Nostra Signoria... Mi urunk Őszentsége, XI. Pi­usz Pápa érdemesnek találta kitüntetni Juhász György urat a Hűségesek Érdemrendjével. Engedélyezve, hogy azzal a Vati­kán szokásai szerint mellét díszíthesse. Vatikán, 1938. augusz­tus 20. Huszonöt évesen, koronaőrként részesült ebben a ma­gas rangú elismerésben a 84 éves Juhász György. Juhász György (Jobbról a második) újra „vigyázz”-ban Nyolc évig tartott az az elit szolgálat, amely mégis megha­tározta egész életét: a vérévé vált precíz következetességét később tisztként kamatoztatta, s ma is olyan őszinte odaadással tesz eleget minden kérésnek, mintha a kormányzói hivatalnál állna őrséget. Lenyűgöző egyé­niség, aki nem titkolja: végtele­nül szerencsésnek vallja magát, mert az egyik legmozgalma­sabb időszakban lett tagja a ko­ronaőrségnek. Királyi, államfői fogadásoknál állhatott feszes „vigyázz”-ban, de szomorú események is osztottak rá sze­repet: társaival felsorakoztatták Horthy Miklós kormányzó fiá­nak ravatalánál is.-Nagy növésű gyerek vol­tam, mondogatták is az ismerő­sök: jó leszel testőrnek! Hát nem testőr, koronaőr lettem. Pályázni kellett akkoriban erre a végeredményben köztiszte­letben álló feladatra - eleveníti fel a 62 évvel ezelőtt történte­ket Juhász György. — Előírás volt a feddhetetlen előélet, a megfelelő testmagas­ság, valamint az is, hogy a ko­ronaőri laktanyától öt percnyi járástól messzebb nem lakhat­tunk. A szolgálatot vizsga és próbaidő előzte meg. A mindenkori parancsnok egyébként szabad kezet kapott ahhoz, hogy az egész magyar hadseregből kiválassza a legki­válóbbakat. Azt viszont erősen korlátozták, hol kellett megje­lennie a 24 fős koronaőrségnek, amelynek tagjai - szintén előí­rás szerint - zömmel római ka­tolikus vallásúak voltak.- A követfogadás volt a leg­szebb és legnehezebb a mi munkánkban. A követ urak mindig a Ritz-palotában száll­tak meg, díszes tiszteletadásu­kat a kormányzó hét nyelvet beszélő számysegédje intézte. Egy-egy ilyen alkalommal olyan sokrétű protokollszabá- lyoknak kellett eleget tenni, hogy amíg élek nem felejtem el- Milliméter pontosságú, összehangolt, kéz- és lábmoz­dulatokat produkáltunk vissza­fojtott lélegzettel. Harmadik Viktor Emánuel olasz király érkezésére új egyenruhát kap­tunk, amit állítólag a kormány- zóné terveztetett. Teljes felszerelésük tizenhat kilót nyomott, s nemzeti szí­nekben pompázott: zöld volt az atilla, piros a nadrág, s fehéren csillant meg az alabárd nik­kelje. Mindennapi feladatukat, a budai várpalota páncélszobájá­ban végezték, Wertheim-záras szekrényekben elhelyezett ko­ronázási ékszereket naponta ha­tan, huszonnégy órás szolgálat­ban őrizték. Szabadidejüket szinte fényűző körülmények között tölthették a laktanyában: italozáson, kártyázáson kívül minden szórakozás szabad volt. Juhász György - ma sem érti miért - mindig a parancsnok kedvence volt. Nyolc év után azonban úgy vélte helyesnek, ha -élve a koronaőrnek járó előnyökkel - tiszti iskolába megy. Ezután a háború magá­val sodorta, s ezt az újabb meg­próbáltatását is szerencse kí­sérte: épen, egészségesen tért haza, hogy élhesse a boldog félj, családapa szerepét. Négy gyermekkel, nyolc unokával, négy dédunokával büszkélked­het. M. J. Államalapításunk Nógrád megyei régészeti emlékei Várispánságok, monostorok, apátságok Három év múlva ünnepeljük ezredik évfordulóját, hogy Ist­ván fejedelemből felkent megkoronázott király, a kor euró­pai értelmében vett uralkodó lett. Egy dátum és aktus, amely jelképként megjeleníti azt a több generáción átívelő állam- szervező munkát, melynek kétségtelenül leghangsúlyosabb alakja Szent István. A régész társadalmi jelensége­ket. eseményeket, korszakot az adott kor földben megőrződött tárgyain, objektumain, jelensé­gein keresztül vizsgál. Milyen emlékek őrződtek meg állam- alapításunk ■ korából megyénk­ben? Az István által létrehozott ko­rai várispánságok központjaiból kettő is van. Hontnak, a honti várispánság központjának a ta­lán már Géza udvartartásához is köthető Hont (Hund) német lo­vag lehetett építője és névadó első ispánja. Az erődítés a mai falu északi részén található. No- váki Gyula 1972-ben végzett ki­sebb kutatása meghatározta ki­terjedését és sáncának szerkeze­tét. A honti vár ispánsági vára­ink közül az egyik legkisebb. Pusztulását tűzvész okozta. A .másik ispánsági központ Nógrád. Jóval kevesebbet tu­dunk róla. Bizonyosan István alapította várispánság. Neve szláv eredetű, jelentése új vár. Első említése csak 1138-ból ma­radt ránk, s 1199-ben már a váci püspök tulajdona, tehát meg­szűnik mint ispánsági központ. A szláv névadást és Anonymus gestáját alapul véve a történé­szek honfoglalás előtti szláv várnak tartják, amit a magyarok csak felhasználnak. Vita kérdése közöttük, hogy a Morva fejede­lemség délkeleti erőssége, vagy a Bolgár-szláv dukátus (Sic!) egyik vára, esetleg elszlávoso- dott avarok hatalmi központja. A szórványos régészeti emlékek eddig nem látszanak igazolni egyik elméletet sem. A korai települések régészeti kutatása is- igen csak foghíjas. Miközben a megye területén sű­rűn megfigyelhetjük a Géza és István által széttelepített törzsek helyneveit (Balassa)gyarmat, (Salgó)tarján, (Diósjjenő, (Nóg- rád)megyer, (Karancs)keszi, (Erdőjkürt, a segédnépek és hospesek névörökségét Kazár, (Karancs)berény, (Magyar)nán- dor, Varsány, (Nagy)oroszi, Nemti és a szolgáltató falvak neveit Csitár, (Ludány)halászi, (Puszta)szántó, Vizslás, (Ős)agárd, Rárós, (Nógrád)sza- kál, Nyerges, addig magáról az itt lakó népességről, települé­seik arculatáról semmit nem mondhatunk, pedig Nógrád be­népesüléséhez és a palóc-kér­déshez is fontos adatokat le­hetne nyerni. Alig kutatottak kora-Árpád- kori temetőink. Az eddig ismert, István pénzeivel is datált teme­tők sincsenek teljesen feltárva. A teljesség igénye nélkül, Ri- móc - Templomhegy, Piliny- Sirmány, Egyházasgerge-Sir- mány, Szécsény, Szent István egyházszervező munkájának szintén kevés régészeti emléke maradt. A Szügyben feltárt kerek templom (rotunda) valószínűleg XI. századi. Hasonló lehetett egyik temploma a Szécsény melletti Váradnak is. E település azért is figyelmet érdemel, mert GySrffi György szerint korai Várad nevű helyeink fejedelmi, illetve királyi szálláshelyek vol­tak. XI-XII. századi rotundát ásott ki Gádor Judit, a szandai Péter-hegyen is. Bár az ásatások nem találtak XII. századinál ré­gebbi leleteket, a hely már az ál­lamalapítás korában kiemelt hely lehetett. Anonymus a nóg­rádi részek elfoglalásánál egye­dül ezt a hegyet nevezi meg Bolhád néven. Gádor kutatásai kimutatták, hogy legkésőbb a XII. században, egy időben épül ki a királyi vár magja és a hegy másik csúcsán egy szintén vár­fallal kerített rotunda és kőépü­let. Nógrádban igen kevés korai alapítású monostorról tudunk. Pillanatnyilag még egyik sem köthető Szent István személyé­hez. A megye egyetlen, szinte teljesen feltárt monostora Pásztó bencés apátsága. Valter Ilona kutatta. Az 1138-ban már álló, a XI-XII. században épült monos­tor biztosan királyi alapítású, mert 1190-ben királyi ado­mányként kerül a ciszterekhez. A tereskei bencés apátságban is folytak kutatások Kozák Ká­roly vezetésével. Szakái bencés monostora ta­lán a mai plébániatemplom he­lyén állt, szintén királyi várbir­toktól és szolgáltató falvaktól körülvéve. Apátjai a XIII. szá­zadban igen aktívak, de 1438-as utolsó említése már régen elha­gyottnak írja. Feltáró régészeti munka még nem folyt. Karancs- ságon is bencés apátság műkö­dött. Templomát 1891-ben bon­tották le, hogy a helyére a mai templomot emeljék. Az egykori műemléki felmérés és az azóta előkerült faragványok alapján szintén XI-XII. századi alapí­tású. Majcher Tamás Legendák, szórványemlékek, népi vallásosság A király isteni kiválasztottsága István király nagyságát éppen az jelentette, hogy egy­aránt képviselte a hagyományon alapuló tradicionális és az akkoriban jelentkező korszerű valóságszemléletet. Ha­talmas, mitikussá vált alakjában ötvöződött a pogány is­tenkirályság és a keresztény ihletésű, Isten kedvező ke­gyelméből való apostoli uralkodói méltóság. Legendája szerint isteni kivá­lasztottsága édesanyjának, Sa­roltának már a szülés előtt tud­tára adatott. A megjelenő vér­tanú Szent István előre jelezte a születendő fiú névválasztá­sát és királyi rangra jutását. Életében is megtestesítette azt az ősrégi hitet és meggyőző­dést, miszerint a király Isten kiválasztottja, isteni erők bir­tokosa, kiknek személyében a papi, orvosi, királyi karizma egységesen van jelen. mágikus készség Az istenség részese, hordozója lévén, a benne rejlő égi szik­ránál fogva messze űzheti a gonoszt, meggyógyíthatja a beteget. E mágikus készség főként a kéz áldó mozdulatai­ban jut kifejezésre. A ma Szlovákiához tartozó Mateóc gótikus oltárképén Szent István kézrátétellel gyó­gyít. Szent jobbja ugyanakkor a korabeli realitásoknak is ér­vényt szerzett: kemény kézzel a nyugati keresztény államok sorába integrálta Magyaror­szágot. Halála előtti napokban a legbiztosabb realitásként ha­zánkat mennyei oltalomba he­lyezte, az országot jelképező Szent Koronát Szűz Máriának ajánlotta föl. Szent István szakrális kirá­lyi erejének mintegy mágikus birtoklására az Árpád-házat követő dinasztiák is Istvántól való leszármazásukat hangsú­lyozták. Ilyen indítékok révén bontakozott ki Szent István ki­rályunk hivatalos nemzeti kul­tusza a Habsburg időkben, ami azonban fokozatosan elsor­vasztotta a szent király legen­dájából folklorizálódott nép­hagyományt. A mai Nógrádban is csak szórványos jelenségekre utal­hatunk. Herencsényben például apostoli királyunk 1980-as évekbeli látomásos megjele­nését a politikai rendszervál­tozás és egyben egy családi haláleset előjelének tekintet­ték:- „Amikor az én férjem meg akart halni, akkor Szent Ist­vánt láttam álmomban. Azt lát­tam, hogy Szent István megje­lent itt a házunk fölött koroná­val, én meg kajbálik, apja ha­mar csak gyere, jel van az égen, Szent István megjelent. Akkor jött oszt, hogy utána már kezdték Szent Istvánnak a jobb kezét ünnepelni. Meg a férjem a szentistváni búcsún volt utoljára.” Mondai hiedelem Szent István égiekben bízó szemlélete másfelé is megfi­gyelhető. Például Csábon Ma­gyarország második világhá­borús veresége miatti terület­vesztését Szent István tisztele­tének szüneteltetése követte, mint aki elmulasztotta teljesí­teni mennyei feladatát. Az ismét Csehszlovákiához csatolt faluban Szent István templomi szobrát egy ideig nem virágozta a gondozóasz- szony, mondván: -„Te nem kapsz virágot, mert nem véd- ted meg a hazát.” E szemléletet sajátos mó­don mutatja egy trencsényi szlovák hagyomány Ócsadról, képviselve a Regnum Mariá- num és a Szent Korona orszá­gainak egybetartozó eszmei­ségét. Nyilván a török elnyomás idejéből származó a mondai hiedelem szerint István király a Nyugati-Beszkidek legma­gasabb csúcsának mélyedésé­ben rejtőzködik. Egy pásztor azon a környé­ken legeltette nyáját. Egyszer csak azt vette észre, hogy na­ponta egy-egy báránya eltű­nik. Utánajárt a dolognak, és látta, hogy a nyílásban tűnnek el a bárányok. Miután maga nem fért a lyukba, bojtárját küldte utánuk. István a hegyekben A fiú csak pár nap múlva ke­rült elő. Elmondta, hogy egy nagy, tágas üregbe jutott, ahol lovon ülő, fölfegyverzett ka­tonákra bukkant. Élőször meg­ijedt, majd ébresztgetni kezdte őket, mert iátta, hogy alsza­nak. Egyikük, aki maga Szent István király volt, föl is ébredt. A legénykének csak ennyit mondott: - „Még nincs itt az ideje!” Utána el is aludt. A többi­ekhez hiába szólt, csak a fejü­ket csóválták. Az ottani nép hite szerint István király ott a Racsa hegyben rejtőzködik, és csak a kellő alkalmat várja, hogy felszabadítsa a népet és országot. Limbacher Gábor Gyülekezeti születésnapra készülnek a balassagyarmati reformátusok Tiszteletes a betegágyak mellett- Hasonlítsuk össze Szent István korát napjainkkal! A kalan­dozások még ma is tartanak, csakhogy most az eszközökben sem válogatunk, ha pusztításról van szó. Emlegetjük az állam- alapító nevét, de valójában csak úgy használjuk az eszméket, mint hamis boron a valódi címkét - mondta Róka Lajos balas­sagyarmati református lelkész, mikor az államiságunk mának szóló üzenetéről kérdeztük. A tiszteletes úr nem kedveli a nagy szavakat, amit szolgálatá­val fontosnak tart, annak csak egy része az, amit a szószékről mond. Viszont odaül a betegek, haldoklók ágyához, családokat látogat, gyermekeket nevel jóra. A balassagyarmati lelkész­lakból rendszeresen eljár a vá­ros szociális otthonába, láto­gatja a ludányhalászi intézet elmeápoltjait, a filiánál is ki­sebb közösségekhez vonatozik, hogy megadja azt a lelki segít­séget, amit egy református pap­tól elvárhatnak. Erdélyből áttelepült protes­táns családok egymással való kapcsolattartását segíti, s van ahol a gyógyszer beszerzésében is közreműködik. Róka Lajos olyan szolgáló lelkész, aki 73 éves kora elle­nére sem megy nyugdíjba. Az elszórtan élő hívek számítanak rá, negyedszázada egyedül ve­zeti a gyarmati református kö­zösséget. Szent István ünnepén immár néhány éve hagyomány az Ipoly-parti városban, hogy a történelmi egyházak papjai kö­zösen végeznek kenyéráldást. Többnyire szabadtéren, hogy az utóbbi időben egyre gyakrab­ban tapasztalható ökumeniz- mus egyensúlyát is megtartsák. Augusztus húszadikán erre az ünnepre készülnek a gyar­mati reformátusok is, ám né­hány nappal később, augusztus utolsó vasárnapján a gyülekezet születésnapjára emlékeznek. Róka Lajos lelkész Mint azt Róka Lajostól meg­tudtuk, Balassagyarmaton 1904-ben épült református templom, melyet Sörös Béla, a későbbi püspök, gondozó lel­készként szentelt föl az év au­gusztusának utolsó vasárnap­ján. A gyarmati reformátusok­nak 1911-től van önálló lelké­szük. A közelmúltban vették föl a kapcsolatot az ipolysági refor­mátusokkal, akik ott tartanak, ahol a balassagyarmatiak 90 évvel ezelőtt. Szervezik a gyü­lekezetüket, s hamarosan temp­lomépítésbe szeretnének fogni, s önálló lelkészt keresnek kö­zösségükhöz. Róka Lajos tiszteletes úr szinte egy járásnyi területen tel­jesít szolgálatot. Nógrád me­gyében ugyanis csupán a salgó­tarjáni, a diósjenői és balassa­gyarmati közösség tart önállóan lelkészt. A gyarmati körzetből Szécsénybe, Romhányba, Szügybe, Mohorára, Érsekvad- kertre, Nógrádkövesdre, Lu- dányhalásziba és Csitárba is ki kell járni a sokszor egy filiánál is kisebb közösségekhez. ___ Evangélikusokhoz is O jár, hisz' - mint mondja - nincs nagy különbség a kálvini és lutheri tanok közt.- Nem a szolgálat nehéz, csak a lábaim már nem bírják a lépcsőket, s a buszhoz sem tu­dok szaladni. Autóm nincs, ve­zetni sem tanultam, pedig menni kéne, mert sokfelé vár­ják a jó szót - mondja a tisztele­tes, akit tavaly télen egy magas lázzal járó betegség levert a lá­báról és hetekig ágyhoz kötve, távol volt a gyülekezetétől.- A terület nagy, viszont a hívek száma egyre fogy. Ha nem jöttek volna a nyolcvanas évek végén az Erdélyből áttele­pültek, bizony a szórvány re­formátusokkal együtt sem ér­nénk el a száz főt. Az idén még senki nem kért házassági áldást református szertartás szerint ezen a vidéken. Máskor két-há- rom pár szokott jelentkezni egy évben. Temetésre gyakrabban kell mennie. SL-hogy mégis mennyi erő van a gyülekezeté­ben? Megmutatták már azt ak­kor is, mikor a templom falát, a padokat vagy a szószéket kel­lett kifesteni. Adományaikkal, kétkezi munkájukkal szépítet­ték az Isten házát. Szent István gondolatával, a csitári reformátusok szép törté­neteivel, a reá bízott híveknek általunk is üzenve, búcsúzóul áldást kér lapunkra, s mun­kánkra Róka Lajos. Tarnóc/i László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents