Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-15 / 190. szám

1997. augusztus 15., péntek Emberek - Sorsok 7. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban Szívét a fiatalok is megirigyelhetnék „Mint kalitkába zárt madár” Vannak emberek - s ők a többség - akik sohasem kapnak kitüntetést. Nem kárpótol senki, holott két világháborút, forradalmakat átvészeltek, részt vettek az ország újjáépí­tésében. Haláluk után nem írnak róluk nekrológot, bár egész, olykor hosszú életüket átdolgozták, sok-sok téglát beépítettek abba a hatalmas épülettömbbe, amelyet nép­gazdaságnak neveznek. Ők a kisemberek. Testet-lelket megmozgató tréning - Minden nagyon jó, csak az étel gyenge Szívbe markoló történetek András Szécsényben lakik. Nyolcvankilenc éves. Két élő gyermeke, nyolc unokája, s ugyanannyi dédunokája van. Nyugdíja 19 ezer forint. Ete- sen, a régi bányászkolóniá­ban született. Hihetetlenül nehéz gyermekkora volt. Mostohaapja csak betegágy­ban kiötölhető kínzásokkal gyötörte. Összekötözött ke­zénél fogva - nem egyszer, nem is kétszer - az ajtófélfára akasztotta, forró vagy jéghi­deg vízzel locsolta. A lócára kötözte, s addig verte, amíg el nem ájult. Intézetbe került, ahonnan az anyja két év után kihozta. Libát, disznót őrzött, végül kiscselédnek szegő­dött. Iskolába nem járt, írni, olvasni nem tud . . . Rezzenés nélküli arccal so­rolja, mígnem hirtelen el­akad. Szemgolyóit kutatóan a távolba fúrja.- Salgótarjánban szolgál­tam. Terményt szállítottunk. Házról házra, ki mennyit ren­delt. Nézze meg! - Majdnem tövig elfaragott, ceruzavé­kony teste kihegyeződik. - Mázsás zsákokat cipeltem. Ekkorka ember létemre is bír­tam. Szóval - vált hangnemet- a gazdám elém állt: Sürgő­sen asszonykézre van szük­ségem. Nősülj meg! Huza- kodtam, vonakodtam. Hát mire? A háztűznézőbe vivő kocsiról leugrottam. Kézzel- lábbal tiltakoztam . . . Aprókat bólogat. Arcának vastag redőiből némi szín csurran ki.-Negyvenhárom évig él­tünk együtt, ha nem is jó sorsban, de békésen. Régi­módi, hatalmas zsebkendőt húz elő. Megtörli a szemét, később belefújja az orrát is.- Néhány éve halt meg.- Katona nem voltam - sodródik vissza beszélgeté­sünk eredeti medrébe - vi­szont a németek csak elkap­tak, s munkaszolgálatosként Németországba hurcoltak. Deportáltak... Na! - üt a két térdére, s annak jeléül, hogy nem szívesen beszél e témá­ról. Feláll, s további sorsát így summázza: Semmi külö­nös nem történt a továbbiak­ban. Az Egri Útfenntartó Vál­lalattól kerültem nyugdíjba, de nyugállományban még 15 évet lehúztam a helybeli ter­melőszövetkezetben. Csak dolgoztam, dolgoztam. Nya­ralni? Megöregedtem, de a Balatont még nem láttam. Kissé sután mutat körbe.- Az összes vagyonom. Mások meggazdagodtak, én a 75 évnyi nehéz fizikai munka után csak ezt érdemeltem, holott nem ittam, még csak nem is dohányoztam. A házat egyedül lakom. A kertet a lá­nyom dolgozza. Ezelőtt kórházat csak kí­vülről láttam. Orvost? Azt sem tudtam, ki a háziorvo­som. Az elmúlt hónapban vi­szont három hétig nyomtam az ágyat. Sérvre operáltak, de nézze csak azt a füvet? Ha­marosan lekaszálom. Kissé kackiásan fordul ve­lem szembe.- Tudja mit mondott az or­vos? Ezzel a szívvel még száz évig is elélhet!- Legyen igaza! - kívánom én is, mire ő váratlanul kifa­kad.- Minek? Úgy élek, mint kalitkába zárt madár. Rácstól rácsig és nincs tovább. Kizáró­lag a családom tartja bennem a lelket, mert nagyon szeretnek. A látásom romlik, a hallásom gyengül. Televízió, rádió nem az én világom. Beszélgetni meg? Kivel? Hosszan elkísér, s mintha végig csak utolsó szaván me­ditálna, többször megismételi: Úgy bizony! Kivel? Az interjú alanya Korín András volt, Szécsényből. Nógrádi Kovács György Egészséges időskorúnál ter­mészetes, testi-lelki rokkant­nál bámulatos a töretlen élet­kedv. De sajnos, nagyon keve­sen érik meg éppen, egészsé­gesen az öregséget, s a bajokat súlyosbítja, ha a hatvanon fe­lüli társ, család nélkül marad. Amióta fele­ségét elvesztette, Salgótarjánban, a fiánál lakik a nyolcvannégy éves Németh Ká­roly. Napi 8-9 órát azonban a gorkijtelepi idő­sek klubjában tölt el. Ez a kö­zösség a harma­dik családja, ahol még arra is van módja, hogy részt vegyen egy sajátos felké­szítő, az idősko­rúak egészségügyi, szociális és egyéb gondjait felvillantó tré­ningen. Olyannyira egyedülálló az Út az egészséghez Egyesü­letnek ez a - pályázati támoga­tással megvalósított - egyhetes előadássorozata, hogy épp a megcélzott rétegnek talán ke­veset eláruló gerontológiai program elnevezést kapta. Mindezen túl, résztvevői szinte az információkra szomjasan várták reggelente, hogy megér­kezzen az előadó, akit kérdé­sekkel is lehetett ostromolni. Németh Károly szerint ezúttal egy testet-lelket megmozgató rendezvénynek lehettek szerep­lői a klubtagok. Nem véletlen, hogy így fogalmaz, neki ugyanis leginkább a lábait vi­selték meg az örökmozgó mun­kakörök: sokáig volt pincér, üz­letvezető, folyton lótott-futott. Nála jóval kevésbé kedélye­sen tekint utóbbi éveire a tőle egy évvel fiatalabb klubtársa. Hol szúrós, hol könnybe lábadt szemmel szegezi önmagának és környezetének a kérdést: - hogyne lennék elkeseredve?! A feleségemnek lábszárfekélye van, most megy majd vele kór­házba. Én ápolom a trombózi- sos lábammal. Bevásárolok, el­végzem, amit kell, csak nagyon nehéz... Megdöbbentő, mintha vég­szóként hangoztak volna mon­datának utolsó szavai: a tőle tá­volabb üldögélő asszonyok ott folytatják, ahol a férfi abba­hagyta, pedig nem figyeltek panaszkodó társukra. Kmetti Mihályné rózsás arc­színe akaratlanul álcázza az át­élt műtétek, súlyos betegségek sorozatát. A hetvenkét éves, kazári származású asszony cu­korbeteg, csonkolták a veséjét és szívinfarktuson esett át. Ope­rációinak se szeri, se száma, a szemében mégis vidámság csil­lan. Fiatal korában tizennyolc évig néptáncot taní­tott. Ki tudja, talán ennek az időszaknak köszönheti kitöröl­hetetlen lelki derű­jét, melyet orvosai is dicsérnek... Mindemellett Kmettinét már most, nyár végén sem a dolgok napos oldala foglalkoztatja.- Nemsokára itt a fűtési szezon, s hi­ába van egyma­gámra havi húszezer forintom, ha a rezsi - kiszámoltuk - ti­zenhétezerbe fog kerülni..! A törékeny, szemmel látha­tóan legyengült Schmirer Jó- zsefné igyekszik átvenni a szót, de még a beszéd is megpróbál­tatást jelent számára. Strúma- műtéten esett át, halkan, lassan ejti ki a szavakat:- Mindenki olyan aranyos itt, elfoglaltságunkról, szóra­koztatásról is gondoskodnak a klubban, de az a baj, hogy gyenge az étel. Korábban kia- dósabb, sűrűbb volt a leves, a főzelék. Most is ízletesek a fo­gások, de alig van bennük pár szem hús. Ha ezen javítanának, nem kellene otthon betegen ne­kifogni főzni... (mj.) Ahol jó lenne pótolni az otthon melegét... fotó: án Hogyan élűnk, hogyan éljünk? - Hogyan élünk, hogyan éljiiiüt? - Hogyan élűnk, hogyan éljünk? Ha jön az időskor: így szebb a jövő - Anyagiak, hit, Rózsaszín szemüveg Félre a stresszel, félre a rossz közérzettel! Az élet szép, csak úgy is kell felfogni. Az Elle című francia magazin 10 tanáccsal szolgál azzal kap­csolatban, hogy miként tehe­tünk szert rózsaszín szem­üvegre, különösen akkor, ha egyre közelebb az időskor? 1. Tegyünk meg mindent azért, hogy a nap 24 órájában semmit és senkit ne kritizál­junk. Utána könnyűnek és sza­badnak érezzük magunkat, mint a madár. 2. Még a legkisebb izgalmat is kerüljük. Nyugodtan keve­redjünk könnyed csevegésbe azzal a jóképű férfival (dekora­tív nővel), akivel a liftben ösz- szehozott a sorsunk. 3. Felnőtt fejjel se tagadjuk meg önmagunktól gyermekko­runk kedvenc ételeit: a sült krumplit, a vattacukrot, a mo­gyoróvajat. Ne legyen rossz lelkiismeretünk. 4. Nyugodtan kérdezzük meg, ha meglátunk egy csodás szőnyeget, hogy nem kapunk-e árengedményt. A munkahe­lyünkön érdeklődjünk a fize­tésemelésünk felől. 5. Énekeljünk egy dalárdá­ban. Ez edzi a légzésünket, emellett jó hangulatba is hoz. 6. Sokat kiránduljunk: be­hunyt szemmel, mezítláb fus­sunk a réten, érezzük a termé­szet közelségét. 7. Olvassuk el újra és újra első szerelmesleveleinket. Azonnal a hetedik mennyor­szágban érezzük magunkat. 8. Az élet legszebb dolgait ne halasszuk másnapra, hanem már ma élvezzük ki őket teljes egészében. 9. Elegyedjünk gyakran be­szélgetésbe, akárha a közért­ben vagy egy színházi pénztár­nál állunk is sorba. Gyorsab­ban múlik az idő, és csodál­kozni fogunk, hogy arcizmaink mennyire ellazulnak. 10. Gondoljunk többet ön­magunkra, és foglalkozzunk kevesebbet másokkal. Csak akkor tehetjük embertársainkat is boldoggá, ha mi magunk jól érezzük magunkat. Terápia hívőknek Az amerikai pszichiáterek egy része az utóbbi években egyre inkább hajlik arra, hogy feladja korábbi semle­ges magatartását - eseten­ként ellenkezését - a vallással szemben. Rájöttek ugyanis, hogy páciensük hitbéli elkö­telezettségének igenis hasz­nát vehetik. Persze sokan vannak még, akik szilárd meggyőződéssel hangoztatják, hogy a kétféle lelki világot élesen el kell hatá­rolni. Egyes vallási vezetők at­tól félnek, hogy a pszichoterá­pia Isten (vagyis hit) nélküli egoizmushoz vezeti a keresz­tényeket, Néhány lélekgyógyász vi­szont amiatt aggódik, hogy a hiten alapuló kezelés elfedheti a klinikai módszereket alkal­mazó terápia szükségességét. „Én sohasem győzködöm a hozzám fordulókat, hogy Jézus a válasz mindenre - magya­rázza Ken Zeigler keresztény pszichoterapeuta. - Inkább azt mondom, Krisztus az az alap­zat vagy váz, amire ráépíthetik az életüket.” Már csak azért is fontos a páciensek eligazítása, mert a legkomolyabb nehézséget az jelenti számukra, hogy mikép­pen tiszteljék fenntartások nél­kül Istent, miközben állandóan bonyolult és bizonytalan ki­menetelű helyzetekbe sodród­nak. Magyarán, az újabb és újabb csapások után megkér­dőjelezik a Mindenható irántuk való szeretetét. A vallásos pszichiátert fel­kereső személy biztos lehet abban, hogy az előírt terápia nem hat rombolóan korábbi erkölcsi normáira. Például az orvos nem taná­csol válást, helyette inkább ki­hangsúlyozza a házasság meg­bonthatatlan szentségét, és arra kéri a páciensét, hogy ennek fényében változtasson életén. „Amennyiben valaki nem rendelkezik a hitbelihez ha­sonló mély elkötelezettséggel, hogyan is várhatnám el tőle, hogy a megoldáson is teljes erejéből fog dolgozni?” - kér­dezi Russell Lingle keresztény házassági tanácsadó. Manapság olyan gondokkal kerülünk szembe, amelyekre nem nyújt gyógyírt a Szentírás - sokkal inkább egy velünk egy hiten álló, ám modem ta­pasztalatokkal bíró pszichiáter. Érré már a gyülekezeti vezetők közül is számosán ráébredtek, és mind többen küldik nyájuk problémás tagjait a terápiákra. Túléléstől kocogásig Csupa szindróma a világ. Angliában mindennapos probléma lett az újfajta túl­élési szindróma. így nevezik azt a tünetegyüttest, amely a leépítés alatt álló vállalatok alkalmazottait kínozza, akik nem tudják, fejük felett le- beg-e az elbocsátás réme, vagy azon kevesek közé tar­toznak, akik megúszták. Az úgynevezett affluenza- szindróma viszont azoknak a tüneteit írja le, akiknek legfőbb gondja pénzügyeik rendbeté­tele. Különleges jelenség példá­nyok is, mint amilyen a Reggio Calabria-szindróma. E kórkép történetesen a maffiózókat gyötri, akik az oly sok stressz­től gyakran kapnak gyomorda­ganatot és fenyegeti őket a fo­gamzásképtelenség réme is. Az értelmező szótárba beke­rült a Dániel-szindróma is. A skizofréniában szenvedők tu­datállapota ez, amikor Dániel­hez hasonlatosan ellenállhatat­lan késztetést éreznek arra, hogy beugorjanak az oroszlán­ketrecbe. Az idegorvosok sokat me­sélhetnének a Jeruzsálem- szindrómáról, a zarándokok sa­játságos tüneteiről, akik a szent helyeken transzba esve magu­kat képzelik Keresztelő Szent Jánosnak, esetleg Jézusnak vagy Mohamednek, ki-ki a maga istene szerint. Régóta ismert kórkép a Stendhal-szindróma, amely az elragadtatott múzeumlátogató­kat szokta hatalmába keríteni, miként Stendhalt is, amikor 1817-ben Firenzében járt és valóságos eksztázisba esett, vágtató pulzussal szédelgett a képzőművészet csodái között. Nem kell azonban messze mennünk, hogy elhatalmasod­jon rajtunk korunk legjellegze­tesebb tünetegyüttese: csak ülünk tétlenül a vibráló kép­csőre meredve órák hosszat, ez a tévé-szindróma. Ön és a pénz Az emberek hat féle módon viszonyulnak a pénzhez - ál­lapította meg Olivia Mellan amerikai pszichológus. 1. A gyűjtögető típus szereti pénzét akár ládikóban tartani. Fogához tudja verni a garast. Ezért rendkívül nehéz őt bár­mely kiadásra rávenni, hiszen a szíve* vérzik, ha költenie kell. Nem meglepő, hogy ajándékai mindig szerények. Többnyire még közvetlen környezetére is alig áldoz. Kapni annál jobban szeret. A karácsonyi ajándé­kokkal is úgy tesz, mint a pén­zével: gondosan betakarítja. 2. A nagyvonalú képtelen spórolni. Ha baráti társaságban van, könnyen rá lehet venni: fizessen még egy kört. Ha gondolkodna, anyagi okokból mindenképpen aggódna a jövő­jéért. Szereti az életet és nem tagad meg magától földi jót. Ha nem vigyáz, könnyen fel­kophat az álla. 3. Az aszkéta állandóan filo­zofál. Szerinte a pénz a jellem megrontója. Nem véletlen, hogy erről a fajtáról sokszor egészség csak halála után derül ki: való­jában milliomos volt. Ha meg is engedhetne magának dolgo­kat, önmagát sanyargatva sze­rényen tengeti napjait. Ha pénzhez jut, megfontolások nélkül félreteszi. Ennek a ténye nem zavarja lelkivilágát. 4. A közönyös arra sem szán néhány percet, hogy legalább a számlakivonatokat megszem­lélje. Úgy gondolja, ha egyből a papírkosárba dobja a hivata­los értesítéseket, minden gond­tól mentesül. Természetesen fogalma sincs arról, mennyi a jövedelme vagy a megtakarí­tott pénze? 5. A stratéga állandóan spe­kulál és pénze megfialtatásán töri a fejét. Előszeretettel nézi a tőzsdei árfolyamokat. A mo­dem pénzügyi tranzakciós le­hetőségeknek köszönhetően többnyire jómódban él. Mivel számára a pénz talán a legfon­tosabb dolog a világon, gyak­ran nézeteltérése támad a jó­lelkű nőkkel. Ezeknek ugyanis nem szupervillákra, milliomos ismerősökre, drága bundákra vagy luxusutakra van szüksé­gük. 6. A kiegyensúlyozott ember tudja, hogy a pénz szükséges rossz, ami nélkül nem lehet akkor sem élni, ha az ember nem a bankbetétek és letéti je­gyek szaporítását tekinti élete mindent elsöprő fontosságú céljának. A jubileumokra szí­vesen áldoz. Ugyanakkor tud takarékoskodni és előreter­vezni. Ekkor pénzét ésszerűen köti le és majd ha eljön az ideje, hasznos dologra fordítja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents