Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-15 / 190. szám

4. oldal Mozaik 1997. augusztus 15., péntek Hollókői vámapok 1997. augusztus 16-17. Idén másodszor rendezik meg az UNESCO világörök­ségek listáján szereplő falu­ban a várjátékokat. Szombaton 10 órakor me­gyei vadászíjász-verseny lesz az alapított „Fekete Holló” díjért. Három kategóriában, férfi, női és „kölyök” szám­ban várják a versenyzőket. Lesz lovasíjász-bemutató 13 órától, és fogathajtóverseny a „Hollókői cifra ostor”-ért délután két órától a sportpá­lyán. Vasárnap 10 órakor kezdő­dik az ünnepi felvonulás majd középkori haditorna-bemu­tató lesz. Déltől középkori gyerekjátékok, íjászat, kéz­művesvásár, mesterségek bemutatója, diákszínjátszók előadása szórakoztatja a nagyérdeműt. 14 órától Hol­lókő mondája címmel buda­pesti diákszínjátszók előadá­sát tekinthetik meg a szabad­téri színpadon. Ezt követi a II. homokvárépítő-verseny gye­rekeknek az iskola udvarán, és a II. Hétpróbás várkapi­tány-választás a színpadon. 18 órától a Gyöngyösi Játék­szín előadását tekinthetik meg Indul a bakterház címmel. Este nyolctól szabadtéri bál és tűzijáték zárja a programot. A belépődíj felnőtteknek 300, gyermekeknek 100 fo­rint. Jelenetek a tavalyi várjátékokból- Te, az ablaktisztító a házmester­lakásban ... meg a két munkás a furgonban ... és talán mások is ...- Nyugodj meg. Mind az én em­berem volt. A konszern megbízottja csak blöffölt, hogy rád ijesszen. Hajnal óta figyeltük a házat és kör­nyékét, mindenhová állítottunk né­hány kemény legényt. A pasas egyedül jött. Nem is tehetett mást, hiszen éjszaka ott a tóparton, a há­zunkban „gyűjtöttük be” az összes cinkosát.- És... az örökségem - Tina nagyot sóhajtott. Amit sejtett, csak most kezdett igazán tudatosulni benne.- Már csütörtökön mondtam ne­ked: tévedés van a dologban - de nem hallgattál rám - Paul előre­dőlt, töltött Tinának az ásvány­vízből. A zakója résén belátott a lány. Bőrtokban pisztoly... Hát igen. Rendőrtiszt. Erre eddig nem számított. Paul rendőr?-Valahol elírtak egy nevet - folytatta a férfi lassan. Most már igazán nem kellett sietniük. - Azt a lányt, aki valóban Windom házas­ságon kívül született gyermeke, volt Tina Liefessnek hívták. De nem te viseled egyedül ezt a nevet, drágám, ebben az országban, gyaní­tom, akad még néhány Tina Lie­IGEIM! Ez lesz ezentúl a kedvenc gombja. Nyomja! Mert minél többet telefonál, annál inkább megéri. IGEIM! Ha Ön befizet, azaz befektet IO SOO forintot, akkor akár 36 OOO forintnyi belföltli beszélgetést kaphat tőlünk - ingyen. Ez már IGEIM! Amennyiben belföldi hívásainak havi számlaértéke meghaladja a tizenkétezer forintot, akkor havi számlájából levonunk 3 OOO Ft-ot. Nyolc- és tizenkétezer forint közötti beszélgetésnél a kedvezmény 2 000 Ft, négy- és nyolcezer forint között 1 OOO Ft. IGEIM! Számoljon előtte, számoljon utána! Szeptember 25-ig mondjon IGEIM-t, nyomjon YES-t és beszéljen bátran 12 hónapig a mi számlánkra! A további kedvezményről és fettételekről érdeklődhet a Westel 900 üzleteiben és az ingyenesen hívható 06-80/630-900as számon. http://www.westel900 hu A feltüntetett dijak áfa nélkül értendőek. fess. Constantina, Serentina, és így tovább... A név egyezett, de pontos címe nem volt az öreg Win- domnak, vagy éppen nem jutott eszébe, amikor a végrendeletét dik­tálta a közjegyzőnek ... Egy ügy­véd nyomozta ki pár nappal a halála után. A konszern urainak már ezt a címet továbbította. A tiédet, Tina... Egy nappal később meg­tudtuk, hogy az ügyvéd rájött téve­désére, tovább kutatott és valahol vidéken fellelte az igazi Tinát. Mi­előtt erről értesíthette volna a kon­szernét, a megbízóit, a mi nyomo­zásunk is sikerrel járt. Ugyanis az államügyész meg minket kért fel, derítsük fel gyorsan, ki az a Tina Liefess. Az ügyészség már régóta foglalkozott a konszern igazgatóta­nácsa néhány tagjának gyanús ügyeivel és sejtették, hogy most, amikor a konszernét létében fenye­gető örökösödési ügy kezdődhet, hát azok az urak nem maradnak tét­lenek ... Az is felmerült az állam­ügyészben, hogy Tina Liefess nem is létező személy, vagy valami más „trükk” van a dologban. Nos, még időben értek az embereink abba a kis vidéki városba, ahol az igazi Tina Liefess élt. Az ügyvédet is ott találták.- Milyen tervet emlegetett a fő­nököd? Te találtad, ki, hogy zavartan abbahagyta. Nem tudta, miképpen folytassa? Nem lesz-e kellemetlen a férfinak, ha erről kell beszélnie? De Paul csak egy pilla­natra sütötte le a szemét, aztán te­kintetét ismét a lányra emelete és elszántan folytatta:- Igen, én. Még nem ismertelek, még fotón sem láttalak, semmit sem tudtam rólad. Csak ez a gyanús ügy izgatott bennünket, engem is. Úgy igazán csak annyit tudtunk, hogy az okiratokba téves adat, téves személy került, amire persze legfel­jebb két nap múlva fény derül, és vége. Valaki valakitől elnézést kér, sűrű bocsánatkérések közepette ki­javítanak egy címet az iratokon, és már semmit sem tehetünk. Pedig de jó lenne lebuktatni azokat, akik a Windom-konszem mögé bújva már évek óta annyi disznóságot követ­tek el, és mindig büntetíenek ma­radtak ...! Akkor, egyetlen perc alatt találtam ki ezt a tervet. Maga a helyzet hozta úgy igazán, nem so­kat kellett erőlködnöm ... Elrohan­tam a főnökhöz és lihegve előad­tam a dolgot. Csak három percig gondolkodott és jóváhagyta.-Hogy én legyek a csali. A csapda - mondta Tina komoran és a hideg végigfutott a hátán. - Hi­szén a konszern emberei mindent megtettek volna, hogy megöljék a Liefess-lányt! Nehogy örököljön! Vagy úgy megijesszék, hogy gara­sokért lemondjon az örökségről!- Igen, ezt akarták - mondta Paul. Tina csak nézte a férfit, még nem tudta elhinni, hogy ... Ő ezzel tisztában volt?- Igen, Paul, és arra ítéltél engem a „terved” miatt, hogy az életemet kockáztassam, semmiért?- Nem kerültél igazán ve­szélybe, mert vigyáztam rád. Úgy volt, hogy kisorsoljuk, ki megy ve­led a tengerpartra. Mert hiszen ha­marosan megtudtunk rólad min­dent. Míg a főnök biztonságba he­lyezte az igazi Liefess-lányt, addig neked díszkíséretet kellett kapnod, de úgy élned, ahogy addig. Nehogy gyanút fogjanak amazok. Csak úgy szerezhettünk ellenük bizonyítékot, ha felbukkannak melletted, ha megpróbálkoznak valamivel...? Tina bólogatott. Még érezte az ajtófélfába csapódó golyó szelét. A mesterlövész tévedett. Az effélék ritkán tévednek. Hát mégsem akar­ták megölni, akkor még nem? No, igen az csak figyelmeztetés volt... De később a tavon már nem játszot­tak, lőttek rájuk, lőttek utánuk a vízbe is.- Veled együtt én is veszélyben voltam - mondta a férfi és lehaj­totta a fejét. Halkan beszélt tovább: - Amikor megmutatták a fotódat, úgy döntöttem, nem húzunk sorsot a kollégákkal, én megyek veled. A többit tudod. Erre az utolsó akcióra itt a közjegyzőnél is szükség volt. A legfőbb ellenfél leleplezte magát. Mindig melletted voltam és amit lehet, elhárítottam. Nézték egymást. Furcsán csönd lett köröskörül, nem volt többé „GénéraP'-utca, leomlottak a há­zak. Sivatag, de zöld sivatag. Talán virágok is nőttek ott. Csak egymást látták. Megértették: végre szabadok lettek. Nem köti Tinát az örökség, Paul nem lehet hát hozományva­dász. A fiú is önmaga lehet, most nem rendőr. Az volt és az lesz ez­után is, de most... Most csak ön­maga, most csak Paul. Az éjszaka félelmetes és egyben gyöngéd lo­vagja, a tettek királya, a védelmező és a szerető. Mindkettőnek kitűnő, szabadok. Egyik is, másik is. És szerelmesek. Tina nagyon halkan szólt:- Kell neked ... egy szegény lány is? Paul ránevetett:-Csak ez a szegény lány kell nekem. Vége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents