Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-10 / 159. szám
1997. július 10., csütörtök Mozaik 7. oldal Mi a nagyobb érték: a gyermekek sorsa vagy a sikeres üzlet? - Felelősen gondolkodó emberek - Sérültek keserű kenyere enóczkiék kálváriája: apró csodák és hallgatag hivatal A tágas, kényelmesen berendezett szobában magasba kapaszkodó bordásfal, három lábon álló botocskák és kiskocsi bontják meg a bútorok harmóniáját. Baglyasalján Klenóczki György és felesége halmozottan sérült kislányt nevelnek. Szeretettel, türelemmel és sok-sok megpróbáltatás árán. Egy nap öröm- Ötéves házasok voltunk, amikor megszületett Tünde. Koraszülött volt és egészen pici. De mi így is nagyon örültünk neki, - emlékezik a parányi élet első óráira Klenóczkiné Somlyói Edit. Örömük mindössze egyetlen napig tartott. A kicsi kómába esett, bőre besárgult, az orvosok a teljes vércsere mellett döntöttek. Hat hét után hozták haza. Fel-felbukkanó aggodalmuk szinte semmivé foszlott, ahogy múltak a hetek, hónapok. A baba szépen fejlődött, gyarapodott. A rendszeres ellenőrző vizsgálatokon sem mondtak nyugtalanítót. Hét hónapos volt már a kislány, amikor észrevették, hogy valami még sincs rendben.-Órákig feküdt az ágyacs- kájában és láttam, hogy nehezére esik a legapróbb mozdulat is. Csak akkor fordította felém a fejecskéjét, ha a hangom hallotta. - Könnyek harmatoznak az asszony arcán, ahogy mesél. Kórházból kórházba jártak Salgótarjánban és Budapesten, még kiderült, hogy a kislány központi idegrendszere sérült. Ezért nem lát, ezért nem jár és ezért maradnak kimondatlanok szavai. Az asszony idegen, soha nem látott ajtókon kopogtatott kétségbeesetten segítségért. Harcok és kudarcok kísérték, s olykor öröm. Nehéz hetek, hónapok gyógyszeres kezelése, többszöri szemműtét után Tünde visszanyerte látását. Két és fél éves volt már, amikor Budapestre a Pető Intézetbe került. Kezdetben egy- egy hónapot töltött ott, később bentlakó lett.- Tudtam, hogy Tünde szellemi képességei sajnos, nem érik el az intézet követelményeit. Mégis igazságtalannak tartottam volna, ha bezárják előtte az ajtót. Legalább az esélyt kapja meg, mint minden más gyermek, hogy kiderüljön, mi is rejtőzik benne. Még ma is fellobban az asszonyban a düh, ha erről beszél. Az intézetben sokoldalúan képzett szakemberek igyekeztek felkészíteni a kislányt az önálló élet legalapvetőbb dolgaira: a mozgásra, a beszédre. S ahogy telt, múlt az idő, a szakértelem, a szülők bizalma, az asszony türelme apró csodákat termett. Tünde megtanult oldalra fordulni, felállni, székre ülni. S arra is rájött, mire valók a kezei, a lábai. Sok-sok gyakorlás és ortopédműtétek után érkezett el az igazi csoda ideje. A kislány felállt, lassan, botladozva, botocskáira támaszkodva lépegetni kezdett. Merre tovább? Tavaly, Tünde iskolaköteles korba lépett, de értelmi fejlődése nem tartott ott, hogy bevonhatták volna a közös munkába. Magántanuló volt az intézetben. Jóllehet, a sérült gyermekek képességei korlátozottak, a kislány önmagához képest sokat fejlődött, viszonylag rövid idő alatt. Iskolakezdéskor, talán ha negyven-öt- ven szót tudott. Most „felfedezi” a körülötte lévő tárgyakat. Szépen, tisztán ejti a szavakat és helyes mondatokba köti őket. Mozgása is összehangoltabb. Lengő firkákat „rajzol”, gyurmázik és gyöngyöt fűz. Egyszerű szerepjátékokat játszik és alig győznek válaszolni kérdéseire. Ám Klenóczkiék kálváriája mégsem ért véget. Most a tanév végén Tündét elbocsátották a Pető Intézetből. S arra a kérdésre, hogy most hová, merre menjenek tovább, bizony meglehetősen nehezen talál választ az asszony. Mert a halmozottan sérült gyermekek intézményes gondozása, oktatása, személyiségfejlesztése nemcsak Salgótarjánban, a megyében is rendezetlen. Ami biztos, az Salgótarjánban az Ilyés Gyuláné Általános Iskola és Speciális Szakiskola. Hetente három órát már eddig is eltöltött ott Tünde. Murányi Sándorral, az iskola igazgatójával parányi szobájában beszélgetünk munkájukról, lehetőségeikről. Tervek papíron A beszélgetés fonala azonban meg-megakad. Jobb helyük nem lévén, itt foglalkoznak a szellemileg közepesen sérült gyerekekkel. S vannak csoportok, amelyek az iskolától távol dolgoznak.-Foglalkoztató és kisegítő iskola vagyunk. Az a dolgunk, hogy a szellemileg, illetve a halmozottan sérült gyermekeket, a társadalmi beilleszkedés zavaraival küzdő fiatalokat tanítsuk, segítsük, hogy alkalmasak legyenek az önálló életvitelre. S ellátunk bizonyos család és ifjúságvédelmi feladatokat is - magyarázza a megszállott emberek hitével, meggyőződésével Murányi Sándor. Meglehetősen nehéz körülmények között dolgoznak. így aztán a sérült, a nehezen kezelhető gyermekek, fiatalok oktatásának, személyiségük sokoldalú fejlesztésének, szakmailag és szervezetileg egységes rendszere most csak elképzeléseikben él. Az iskola vezetője, szakemberei alaposan végig gondoltak mindent, mielőtt papírra vetették terveiket: egy speciális pedagógiai központ létrehozásának lehetőségeit. Ebben a gyermek- és ifjúság- védelmi intézet három esztendeje üresen kongó épületére alapoznak. S a munkát jól értő szakemberekért sem kellene messzire menniük. Még az év első hónapjaiban elküldték terveiket Puszta Bélának, Salgótarján polgármesterének. Pelléné Czene Csilla, a polgármesteri hivatal humán- politikai irodavezetője jól ismeri ezeket az elképzeléseket.- Mindenképpen támogatásra érdemes tervek. Annál inkább, mert nem csak városi, hanem a városkörnyéki településekkel, bizonyos értelemben megyei feladatokat is ellátnak, - mondja véleményét. Még március 27-én kelt az a levél, amelyet a polgármester küldött Smitnya Sándornak, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökének, hogy konzultáljanak az épület sorsáról. A gyermek- és ifjúságvédelmi intézet épülete ugyanis a megyei önkormányzat tulajdona. Választ - az irodavezető szerint - az újabb kezdeményezés ellenére sem kaptak. Szánalom helyett Közben többféle mendemonda kering az épületről. Hallani, hogy egészségügyi és szociális célokat szolgál majd. De azt is, hogy a megyei ön- kormányzat sok millió forintért árulja, és érdeklődő vállalkozókban sincs hiány. Lassan egy hónapja, hogy Katona Miklós személyi titkárnál meghallgatást kértem Smitnya Sándortól. Üzenet eddig nem érkezett. így csak remélni lehet, hogy a halmozottan sérült gyermekek sorsának rendezése, felkészítésük valamiféle munkára, a többé-kevésbé önálló életre, talán ér annyit, mint egy sikeres üzlet. A sérült gyermekek szüleinek mindenképpen. Mert lám, Klenóczkiék nemcsak felelősen gondolkodó, de makacs emberek is. Bárhogy szeretnék a kislányt a családban tartani, mégsem teszik. Szeptembertől a Borsod megyei Sály mozgás- javító általános iskola és diákotthon lakója lesz Tünde. Mert azt szeretnék, ne kényszerüljön arra, hogy a szánalom nyújtotta keserű kenyeret egye, amikor ők már nem lesznek mögötte. A kérdés azonban az, mi lesz a többiekkel? Azzal a több mint száz gyermekkel, akikkel most az Illyés Gyuláné Általános Iskola és Speciális Szakiskolában foglalkoznak, és azokkal, akikről talán nem is tudnak. Mert az is sajnálatos tény, hogy a sérült gyermekek száma évről évre nő. V.G. Balassi - Zenes történelmi játék Esztergomban Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költő-katonája ihlette a Rossa László-Mészöly Gábor szerzőpárost a Balassi című zenés történelmi játék megírására. Az ősbemutatót Esztergomi Várszínházban tartják ma. A premierhelyszín tisztelgés Balassi előtt, aki 1594 tavaszán a törökök által elfoglalt vár ostrománál szenvedett súlyos sebesüléseket. Balassit Mihályfi Balázs alakítja. Az Anna-versek múzsáját, Losonczy Annát Gregor Bernadett formálja meg. Percdíjakban a Weste! 0660-nal jobbat nem talál. oooo További információért hívja a 106 80) 450-450-es ingyen hívható telefonszámot. http:f/ www.westel.hu WESTEL IRODA: MISKOLC, 3525 KOSSUTH L U. 2., TEL.: (06 46) 411 -550, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 351-000 WESTEL FORGALMAZÓK: SALGÓTARJÁN, APEX KFT, 3100 KLAPKA ÚT 3., TEL.: (06 32) 312-832, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 337-247 • PÁSZTÓ, KRÉMUSZ TÜZELÉSTECHNIKA, 6030 FŐÚT 105., TEL.: 106 32) 360-030, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 365-900 .r.ilmnoi ttmmnni WESTEL Siessen, mert a készletek végesek! Az árak az áfát nem tartalmazzák. Társ a társalgásban Július 7-től augusztus 1-ig ingyenes nentiszenbelépéssel Erre ugye álmában sem gondolt volna? Ha most vásárol Westel 0660-as mobiltelefont, akkor a nettó 29 900 Ft-os árért egyszerre két készüléket is kap: a kisméretű Nokia 440-est, és egy felújított, nagyteljesítményű mobiltelefont. A két telefonra csupán egy havidíjat kell fizetnie, így a készülékek egyetlen díjcsomaggal üzemeltethetők. A két készülék közti hívás a legolcsóbb mobil kapcsolatot teszi lehetővé. A Westel ráadásul a 25 000 Ft-os rendszerbelépési díjat is elengedi. Telefonáljon a legkedvezőbb mobil percdíjakkal! Êïff-jfût csGngst, kettőt kap! Két tele Egyetlen hauitiíjjal 29.900 Ft-ért Zúgás a fülben, ritmus az izmokban. Aztán a csúcs . .. Tina kiáltott. Madarak szárnyaltak tova. Paul szeméről csak lassan foszlott le a homály. Még fújtatott, önfeledten csókolta a lány nyakát, mellét. Tina boldogan felnyögött...- Szállj le, kedves. Paul oldalára fordult. Kitárta magát a napnak. Tina boldogan nyúlt oda a kezével, érezte még, hogy lankad a férfi, mosolygott:- Jó veled, Paul. Paul nem felelt. Behunyta a szemét, ám a nap így is átsütött szemhéján, a meleg végigsimogatta. Erezte a lány kezét is, és nagyon jó volt most élni. De lassan lecsillapodott benne az utóérzés is. Felült, körülnézett. Egyik kezével máris nyúlt a mhája felé. És éppen jókor. A közeli kis erdő szélén mozgást látott. Keze közben rátalált a zsebében a kis műanyag dobozra, kitapintotta a gombot, benyomta. Máris öltözött:-Siess, vissza a kocsihoz! Igyekezz! Tinát meglepte ez a hang. De látva a közeledőket, felébredt ösztöne és nem ellenkezett. Nem is öltözött, csak magára kapta bugyiját, a többit a kezébe kapta. A feszültség benne is szétáradt. Mennyire más volt ez, mint az iménti! Bár valahol talán találkoztak, sejtette. Még nem tudta, mi folyik itt a háttérben, túl fiatal volt, hogy ilyesmiben a legkisebb tapasztalata is lehessen. De elég volt egy röpke pillantás Paul arcára, és tudta, most mennie kell.. Futott a tisztáson, be a fák alá. Paul magára kapta nadrágját, az ingét már csak balkezébe fogta, a zakóval együtt. A zakó zsebében egy kemény tárgyat markolt, de még nem húzta elő. A két idegen futva közeledett, az egyik fehér inget és nadrágot, a másik farmert és kockás piros inget viselt. Nem gyalog jöttek idáig, alighanem van a közelben egy autó - villant a férfi fejébe. Úgy rémlett, az egyiket már látta valahol. Hát persze, tegnap, a strand bejáratánál...! Szóval ugyanazok vagy részben ugyanazok. Több ideje nem maradt. Rézsút szaladt, hogy elvágja azok útját, mert az üldözők a lányt követték volna. Csak a szeme sarkából látta, hogy Tina már elérte a kocsit. A támadók közel voltak. Paul nem félt, inkább igyekezett felmérni az esélyeket. A legrosszabb az volt, hogy senki sem beszélt. Mind a hárman tisztában voltak a helyzettel, fölösleges lett volna erejüket szavakra pazarolni. Amikor már közel voltak, Tina nyomában Paul is futásnak eredt. Majdnem odaért a kocsihoz, az idegenek lihegve futottak a nyomában - amikor Tina bevágódott az ülésbe, egy mozdulat, a kocsi indult. A lány nem volt gyakorlott vezető, de sikerült megugratnia a kocsit és közelebb hoznia Paulhoz. A férfi futtában ugrott be, Tina gázt adott, csak künn az úton cseréltek helyet. Ezenközben Paul hátranézve látta, amazok most másfelé igyekeznek. A parkoló túlsó végében volt az autójuk. Aztán szeme elől veszett a látvány. Tina hirtelen fékezett, hogy helyet cseréljenek, a férfi kiugrott, megkerülte az autót, bevágódott az ülésbe és gázt adott, a szerpentin felfelé vitte őket, Paul kitartóan nyomta a pedált. Később eszébe jutott, hogy biztosan üldözik őket. De a sok kanyar miatt nem látta üldözőiket. Szembejött néhány autó.- Mi volt ez? - kiabálta Tina hisztérikusan. Talán csak most hatolt el agyába, mi minden játszódott le az előző percekben...? Arca eltorzult. Paul nem nézett rá, de így is szinte látta, mi történik. Nem is várt más reakciót. Túl gyorsan következtek be az események.- Semmi.- Hogyhogy semmi? - a lány hangja elcsuklott. - Tegnap is, ma is vadidegenek támadtak ránk! És az az idegen pasas a telefonban.-Tényleg, mit akart? - kérdezte Paul olyan hangon, mintha efelől érdeklődne, mit játszanak ma egy kis moziban a sarkon?-Hogy mondjak le valamiről!-Netán a szavazati jogodról? Ilyen fiatalon? - gúnyolódott a férfi, ami teljesen kizökkentette a lányt. Nem értette Pault. Egy ideig nem is jutott szóhoz. À következő kanyar előtt egy nagy sebességgel közeledő autó érte utol őket, rájuk dudált és elszáguldott előre. Paul határozatlan mozdulattal visszaintett a vezetőnek -két vagy három férfi ült abban az Opelban - és csak annyit mormogott: -Hajtsatok csak, ha annyira sietős ... De az Opel attól kezdve már nem sietett annyira. Paul a visszapillantó tükörbe tekintett gyakran. Látta, a lány is tart üldözőiktől, folyton hátrafordult.- Nem tetszik ez nekem - mondta végül.- Nekem sem! - csapott le a lány, mint aki erre vár. De a férfi csalárdul így folytatta:- Hogy még mindig nem értük el a hegytetőt. Pedig onnan állítólag még jobb a kilátás, mint a tisztásról. (Folytatjuk)
