Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-04 / 154. szám

4. oldal Gazdaság - Egyéb 1997. július 4., péntek Tizenöt pályázat. Kedden le­járt a határidő, s a megadott időpontig összesen tizenöt pá­lyázat érkezett az egyszerűsített privatizáció harmadik listáján meghirdetett cégekre - jelentet­ték be tegnap az ÁPV Rt. veze­tői. A befektetők mindössze hat cégre adtak le pályázatot a meghirdetett 19 közül. A hat társaság limitára 116 millió fo­rintot tesz ki. Az ajánlatokról július 23-án dönt az ÁPV Rt. igazgatósága. Lobbyzni hell. A szövetkeze­tek még mindig nem kapnak tevékenységükhöz megfelelő támogatást. Működési feltéte­leik javítása érdekében a jövő­ben többet kívánnak lobbyzni - közölték a szövetkezeti ágaza­tok képviselői csütörtöki tájé­koztatójukon. Arról is beszá­moltak. hogy a 75. nemzetközi szövetkezeti nap hazai központi ünnepségeire pénteken Szolno­kon kerül sor. Lezárult a jegyzés. Több mint 246 millió forint értékben jegyeztek a Hunnia Részvény Alap befektetési jegyeiből az érdeklődők a június 30-tól jú­lius 2-ig tartó jegyzési időszak alatt. Ha az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a követ­kező napokban az alapot be­jegyzi, a jövő hét keddjén a ter­vek szerint meg is kezdik a je­gyek forgalmazását. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Angol font 315,49 Francia frank 31,87 Japán jen (100) 164,76 Német márka 107,36 Olasz líra ( 1000) 110.27 Osztrák schilling 15,26 Svájci frank 128.02 USA-dollár 188,40 ECU 211,27 A keleti országrészben borúlátóbbak Májusban is javult a lakossági bizalom indexe Újra bizakodóbbak lettek az emberek - derül ki a GKI Gaz­daságkutató Rt. májusi vizsgálatából. A megkérdezett csalá­dok a korábbinál optimistábban ítélték meg a gazdaság fo­lyamatait, a közeljövőben helyzetük javulására számítanak. A most közreadott elemzés szerint jelentősen csökkent a családok által érzékelt infláció mértéke, a megkérdezettek az elkövetkező egy esztendőben az infláció további mérséklő­désével számolnak. A korábbinál kedvezőbb a munkanélküliség jövőbeni alakulásának megítélése is, ami azt jelzi, a lakosság reá­lisnak tartja, hogy belátható időn belül kedvező mértékben csökkenni fog a munkanélkü­liek száma. Májusban Magyarország hat régiója közül ötben emel­kedett a lakossági bizalmi in­dexének értéke. A dél-keleti térségben élő emberek vára­kozásai viszont jelentősen el­maradtak az országos átlagtól, ami némi területi aránytalan­ságra utal. A kormány gazdaságpoliti­kája iránti bizalom leginkább a keleti megyékben javult. Budapesten és környékén, a Dunántúlon, valamint az or­szág észak-keleti térségében élő családoknál az országos át­lagnak megfelelően nőtt a bi­zalmi index mutatószáma. A legoptimistábbak az észak-keléti régióban és a Du­nántúl északi részén élnek, míg az ország keleti részén Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun- Szolnok, és Szabolcs-Szat- már-Bereg megyékben, vala­mint Bács-Kiskunban, Békés­ben és Csongrádban, jóval ke­vesebb okot látnak a derűlá­tásra az emberek. U. G. Forrás: GKI Gazdaságkutató Rt. dLBUS GRAFIKA BMMHMMWN O A főváros és vonzáskörzete: Budapest, Pest megye 0 Észak-Ounántúl: Fejér, Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém megye 6 Dél-Dunántúl: Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye Q Délkelet-Magyarország: Bács-Klskun, Békés, Csongréd megye ® Kelet-Magyarország: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 0 Északkelet-Magyarország: Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, heves megye A VILÁG PIACAIN Itthon drágább a búza Megtorpantak az árak a nem­zetközi gabonapiacokon, mi­után az észak-amerikai tőzsdé­ken hírek terjedtek el a betaka­rítás lelassulásáról, s az aratást akadályozó esőzésekről. Az Agrograin jelentése szerint a jegyzések jórészt az előző heti szinten maradtak, nem úgy az európai árak, amelyek folytat­ták mélyrepülésüket. Az eladók a hét végén már tonnánként 5-6 dollárral alacsonyabbam kínál­ták árujukat, ám erre sem rea­gáltak a vevők. A takarmánykukoricát is egyre alacsonyabban jegyzik, ennél a cikknél is csökkent az üzletkötési kedv. A Budapesti Árutőzsdén - a világpiaci tendenciáknak meg­felelően - tovább csökkentek a tózajegyzések. A jelenlegi ma­gyarországi búzaárak azonban még így is magasabbak a világ­piaci értékesítési realitásoknál. A kukorica ára érdekes pályát járt be: némileg elszakadva a realitásoktól a júliusi határidős eladási pozíciózárások eredmé­nyeképpen erősödött a legköze­lebbi szállítási határidőre szóló jegyzés. Áz árutőzsdén az étkezési búzát júliusra 20 180, októberre 21 100, decemberre 21 450 fo­rinton jegyezték. Wágner Katalin Ritka a sűrű erdő Jelentős lemaradás a telepítésekben Hazánk területéből 1,7 millió hektárt borítanak erdők. Ezeknek több mint a fele - pontosan 59,4 százaléka - ál­lami tulajdonú, 234 ezer hek­táron egyelőre rendezetlenek a tulajdonviszonyok, a többi magánkézben van. Ocsödi Gyula, a Földművelés- ügyi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára tegnapi sajtótájékoz­tatóján az erdőgazdálkodás idő­szerű kérdéseiről beszélt. El­mondta: a magánerdő-tulajdo- nosok száma meghaladja a ne­gyedmilliót. A minisztérium hosszú távú, 1990-2000 közötti, erdőtelepí­tési programjában eredetileg évenként 17 ezer hektár erdősí­tést tervezett, amelynek költsé­gei mintegy kétmilliárd forintot tesznek ki. Átp Wt az, összeget tavaly a kormány - az ismert pénzügyi nehézségek miatt - csaknem a felére csökkentette. A szűkös keretből pedig a legtakarékosabb felhasználás mellett sem igen futja a korábbi években elkezdett és a folya­matban lévő telepítésekre, er­dőpótlásokra, felújításokra, az állomány folyamatos gondozá­sára. A legnagyobb területeken, az előző évekhez hasonlóan az idén is Szabolcs-Szatmár-Be­reg és Bács-Kiskun megyében ültettek erdőnek szánt facseme­tét a tulajdonosok. A legtöbbet a magángazdák telepítették. A 2000-ig tervezett 150 ezer hektár telepítésből 1991 és 1996 között csak 30 700 hek­tárra kerültek növendék fák, a lemaradás 119 300 hektár, amit az ezredfordulóig pótolni kell. U. G. Félig nyitott sorompó Holnap is határosak leszünk Szlovákiával! A jelek egyértel­műen azt mutatják, hogy az Eu­rópai Unió határa Nógrád me­gyét is érinti majd. A szlovák határőrizeti szervek nem is na­gyon bánják a dolgot, de ma­gyar oldalon is akadna tenni­való, hogy legalább a közérze­tünk ne legyen hidegháborús, ha - mondjuk - knédlit szeret­nénk ebédelni a füleki vár alatt. A Somoskőújfalui határátke­lőhely nem válik a vámos szakma dicsőségére. Magyar oldalról közelítve életveszélyes manővert követel az autósoktól, kerékpárosoktól a kezelőhely megközelítése, akárcsak két- három kamion várakoztatása esetén is. Nemegyszer hangos fékcsikorgás jelzi, hogy az egy sávra szűkült úton majdnem ta­lálkozott két gépjármű. Egyetlen tábla nem jelzi, ki­nek kell várakozni, ki mehet a zöld folyosón, a sorompók is úgy nyitnak, illetve zárulnak, ahogy a kezelőjüknek kedve tartja. Többnyire nyitva állnak, mert a kezelőnek ez a legké­nyelmesebb. Szlovák oldalon pedig félig zárva, hogy a sze­mélyautó még kiférjen alatta, a kamion viszont ne. De hová álljon az autós, ha nincs elvámolni valója? A zöld folyósót lámpa jelzi, de oda hi­ába gördülne be bárki is, mert az útlevélkezelö bódé a másik irányban nyitott. Ha egy idegen érkezne ide, két perc alatt bele­zuhanna a megszokás és az elő­írás közötti szakadékba. Én már sokadik kiutazásom ellenére sem tudom, hogy most magyar útlevélvizsgálaton, vagy szlovák vámvizsgálaton estem át. Egyetlen támpont az egyenruha lenne, de azt nem vagyok köteles felismerni. Illetve azért van támpont. A szlovák vámosok eddig kizá­rólag szlovákul szóltak hoz­zám (nyissa fel, kérem, a csomagtartót) első megszólí­tásként, amit abból értek meg, hogy oda mutat, hiszen ezt írja elő számukra a nyelvtör­vény. Csak miután az illető rádöbben, hogy magyarul vi- szonzom köszönését, foly­tatja: - Jó, mehet! - immár tökéletes magyarsággal. Ezután következik a félig lezárt, vagy éppen félig nyitott sorompó, amin a bátrabbak azonnal áthúznak, mások for­golódnak, s csak a második, immár határozottabb intés után „kúsznak" át alatta. Ha egy csoport érkezik, tel­jes a káosz a határon. Alig öt­ven négyzetméteres téren bo­nyolódik ugyanis a ki- és be­léptetés, mindkét oldalt bele­értve. Ha netán még egy sor kamion is betolakszik, vámos legyen a talpán, aki megkü­lönbözteti: ki hová tartozik? A bódérendszer színvonaláról most ne is essék szó ... Ritkán az is megesik, hogy a szlovák vámos megkérdi, hogy van-e elegendő korona a kiutazónál, aki nevetve mu­tatja, hogy csak a száz mé­terre lévő benzinkúthoz igyek­szik, s ott forinttal is lehet fi­zetni. No, ez aztán végképp nem érdekli a frissen idehe­lyezett vámost, s akár egy órát is képes elszórakozni a mun­kaidejéből elcsent perceket figyelő emberünkkel. Én nem tudom, hogy Eu­rópa - vagyis az unió - köze­ledik-e hozzánk, vagy mi köze­ledünk hozzá, de egy biztos: hogy somosi módon se így, se úgy nem csökken a távolság. T. Németh László Nemere István A haja sötétebb volt, mint Ti­náé, de jól állt neki. Erős sza- kállát olykor naponta kétszer borotválta; tegnapelőtt és teg­nap. Inge kivágásába akasztotta széles napszemüvegét, lába mellé tette tengerészzsákját (abban hordta minden holmi­ját), és nagyon közvetlen volt. Az első órákban éppen ezzel fogta meg a lányt. Olyan termé­szetesen viselkedett vele, mintha legalább egy éve ismer­nék egymást. Azonnal letegezte Tinát és kedves volt, nem tola­kodó; mégis folyton ott volt vele. Barátságos, de határozott. Amikor leszálltak a vonatról, Paul ment előre, a tömegben is vigyázott Tinára, nehogy elta­possák, nehogy lökdössék. Ez imponált a lánynak. Percek alatt szerzett szállást, pedig nyár lévén az üdülőhe­lyen minden foglalt volt. Tina nem túl nagy, de nehéz bőrönd­jét félkézzel dobálta.-Milyen erős! -csodálko­zott a lány és akkor már tudta, bele fog szeretni. Nem volt el­lenére a dolog. Délután fürödtek, este tán­coltak, és minden olyan termé­szetes volt. Mióta Paul felbuk­kant az életében, újfajta vágyak lobbantottak benne lángra, amelyekről eddig Tinának sej­telme sem volt. Nem hitte volna, hogy ezek is a testében rejtőznek, hogy éppen most bújnak elő és ilyen perzselőek lesznek... Két nap telt el, két nap álom. és most kezdődött a harmadik. A levegőből is ömlött a jó hő­ség. Paul ujjai feljebb kalandoz­tak, most a lány napbarnított combját simították végig. Egymás mellett feküdtek a ho­mokon, bőrükkel is érezték a törülköző apró redőit, valahol a távolban hullámok csapdostak. A lány minden idegszálával a fiú ujjaira koncentrált. Elekt­romosan vibrált benne minden érintés. Paul ujja most egy pillanatra elvált bőrétől, hiánya fájt. Az­tán valamivel odébb ismét megérintette, és Tina csaknem felnyögött, kéjesen. Lustán- lanyhán átfordult a hasára, egy pillanatra kinyitotta szemét, nagyon közelről látta most a férfi fejét. Az állást, azt az aka­ratos, kemény állát. Néha elő­reszegi, és olyankor biztosan még a szokottnál' is határozot­tabb ...-Kívánlak -szólalt meg a férfi. Tina csaknem felnyögött a kéjtől, a szó folytatása volt a férfi ujjainak, testének meg­hosszabbítása, maga is örömet adó. Remekül érezte magát. De csak az egyik szemét nyitotta ki, úgy suttogta, alig hallha­tóan:- Én is.- Gyere velem - mondta ek­kor Paul ellentmondást nem tú­róén. És máris felállt, nagyon felmagasodott a lány mellett. Csak egy fürdőnadrág volt rajta, bőre már lebarnult vala­hol. Toronyból nézett le rá. Tü­relmetlenül. Követelőzve! Az öltözősátruk nem volt messze. Valójában egy másik párral együtt bérelték, ezen a strandon ez volt a szokás, négy embernek adtak egyet, de a má­sik pár - alig ismerték őket - ilyenkor déltájt hazament a szállására ebédelni. Nemrégen köszöntek el tőlük, most hát nem kellett attól tartaniuk, hogy valaki megzavarja őket. Paul gondosan behúzta a nagy cipzárat, melynek résén át beléptek. A narancsszínű oldal­falak valósággal lobogtak, akár a tűz. A kinti nap lángot vetett rájuk. Fájt a szemük is ettől a fényességtől. Minden külö­nössé vált ebben a sejtelmes ki­csiny belső világban. A falak folyton mozogtak, a könnyű szél hol benyomta, hogy kien­gedte őket, valósággal a bőrü­kön érezték a megrekedt mele­get.- Gyere ... És Tina engedelmeskedett. Rájuk tört a tűz. Mert tűz volt az a javából, amit akkor éreztek. Lávagőz csapott le rá­juk, kábító és eszméletrabló ro­ham. Paul néhányszor úgy simí­totta végig a lányt, tarkójától a sarkárig, a hátán, fenekén és combján, hogy az valóságos és néma sikoltást váltott ki a lány­ban, megbizsergette még a lel­két is, nemcsak a testét. Aztán ledobták a fürdőruhát és ujjak indultak tapogatózó- simogató körútra, megannyi ki­csiny Kolumbusz, felfedezők és kalandorok, nem rettentek visz- sza semmilyen hajlattól. Ide csúsztak, oda bújtak, itt siklot­tak, ott pihentek, érintettek, szőrszálakkal viaskodtak játé­kosan, bele-bele gabalyodva. Hegyre másztak, völgybe szán- káztak alá, kettesével, hárma­sával - olykor egyesével... Bőr a bőrön, rekkenő hőség. Tüdők fújtatnak, előbb csak vágyakozva, aztán együtt az izmokkal. Test hordoz testet, comb combot. A férfi a hátán feküdt, Tina lassan, nagyon las­san ereszkedett alá, már körül­vette Pault, mindkettőjük sze­mére édes hályog borult. Aztán a férfi mindkét keze elindult felfelé, előbb Tina ol­dalán a csupa selyem sima bő­rön, majd a mellek alá csúszott, ujjai idegesítő lassúsággal en­gedték közéjük hullani-csúszni amazok kerek, alig-súlyos hal­mait. És egy pillanattal később ugyanazok az ujjak karvaly­karmokká lettek, erősen mar­koltak ... Tina felnyögött, ké­jesen. A ritmus, amely bennük-ve- lük lüktetett, mindig az övék volt. Talán már százezer, millió éve. Mintha mindig így tettek volna ... Tina arca eltorzult, felhágott a kéj egyik kisebb csúcsára, lelassult mozgása. A férfi is lassított, majd nagyon óvatosan - akárha csecsemővel lenne dolga - oldalra döntötte, megtartotta és lefektette Tinát. Nem hagyták el egymást köz­ben, és most Tina félig nyitott szeme fogadta be a kintről vá­szonszűrőn át áradó narancsvö­rös fényességet. Néha Paul feje takarta el a nqpot? De nem, hi­szen Paul maga volt a nap. Tengerré lettek mindketten, hullámok leikévé, tajtékos ta­rajjá. Fel-felcsaptak a sziklákra, a két óceán egyesült, mindent eltöltött vágyuk. És amikor a csúcson jártak, alig tudták visz- szatartani diadalmas kiáltásai­kat. Ahogy a vulkánból előtör az élő tűz, úgy üvöltötték volna világgá micsoda gyönyört él­nek át. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents