Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-29 / 175. szám
2. oldal =¥ « SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Hatszáz lakosra jut egy rendőr - Lehangoló belügyminiszteri válasz Riasztó verebélyi állapotok A riasztó mátraverebélyi közbiztonságról adtunk hírt nemrégiben lapunk hasábjain. Tizenöt vállalkozó aláírásával érkezett a levél a település polgármesteréhez, követelve a hathatósabb intézkedést. Májusban az önkormányzat, a bátonytere- nyei rendőrkapitányság és a helyi lakosok részvételével fórumot tartottak, melyen megállapodtak: a helyzet megoldására a belügyminiszterhez intéznek kérelmet, melyben a bátonyi kapitányság 10-15 fős rendőri létszámának fejlesztését kérik. A közelmúltban megérkezett a válaszlevél is, de semmi jóval nem kecsegtetett: Mátravere- bély nem szerepel a rendőrőrstelepítési programban, mint ahogyan a bátonyterenyei rendőrkapitányságon sem terveznek létszámfejlesztést. — Az, ami Mátraverebélyben most történik, egy folyamat része — mondja Juhász István alezredes, Bátonyterenye rendőrkapitánya. - Ez a folyamat, sajnos, a korábbi időben „elszaladt”, ami részben annak is köszönhető, hogy a kapitányság úgy alakult meg a maga létszámgondjaival, mint egy túlfejlesztett rendőrőrs. A térségben közel hatszáz lakosra jut egy rendőr, ami kezdetben még azt sem tette lehetővé, hogy mindenhol legyen körzeti megbízott. Másfél éve sikerült, hogy folyamatosan feltöltsük a létszámot és a beindított kmb-s programnak megfelelően minden körzetmegbízotti székhelyre sikerült rendőrt helyeznünk — még Mátraverebélybe is. Amikor átvettem a kapitányi posztot (1995-ben), a településen még működött a polgárőrség. Akkoriban valahogy jobban felismerték, hogy a bűncselekmények megelőzése elsődlegesen nem a rendőrség feladata, ennek érdekében a lakosságnak is tennie kell valamit. Ez a polgárőrség olyannyira hatékonyan működött, hogy szülte alig volt bűncselekmény Mátraverebélyben. Aztán ez valami miatt megszűnt. Amikor kineveztem az új körzeti megbízottat, az önkormányzattól is, és a volt polgárőröktől is azt kértem, segítsék munkáját. A kmb-s viszont nem kapott segítséget, úgy érezte, hogy a lakosság is magára hagyta. Én viszont megköveteltem a hatékony munkát. Pár hónap eltelte után közölte a körzeti megbízott, hogy ilyen körülmények között nem tudja vállalni a munkát, egyedül képtelen úrrá lenni a helyzeten. Újból megbeszélést hívtam össze, kértem, hogy alakítsák meg a polgárőrséget, mert egy rendőrtől többet Mátraverebélybe nem tudok tenni. Még így is „kiemelt” helyzetben van a település, mert a térség többi részén egy kmb-sre két-három község jut. A helyzetet tovább nehezíti, hogy kmb-s szolgálatot csak olyan rendőr láthat el, aki rendelkezik a megfelelő iskolával. Most új körzetmegbízott van kinevezve, aki szeptembertől öt hónapig iskolába megy, hogy a szükséges végzettséget megszerezze.- Akkor szeptembertől egyáltalán nem lesz kmb-s a településen? — Mivel az iskola miatt ki kellett vennie a kmb-snek a. szabadságát, jelenleg is nyomozók vannak a településen éjszakai figyelőszolgálaton és a városi URH-s járőr is több órát tölt Mátraverebélyben. De ez az állapot sem tartható fenn sokáig, hiszen a pihenőnapokat ki kell adnom és a túlórakeretünk sem végtelen. Újfent csak visz- szajutunk a polgárőrség szerveződéséhez, de ennek megalakítása nem rendőrségi hatáskör! Az URH-s járőrök száma is mindössze 12, legalább a duplája kellene. A belügyminiszteri válasz szerint azért nem tervezik nálunk a létszámfejlesztést, mivel Nógrád megyében az országos átlagnál kedvezőbb a közbiztonsági helyzet. De bűnügyi fertőzöttség vonatkozásában élen jár ez a körzet! Ez megmutatkozik abban is, hogy a rendőreink leterheltsége arányaiban a megyei átlaghoz képest a legmagasabb. A siránkozó rendőröket nem szeretem, a sírás helyett a feladatok megoldására kell koncentrálni. A feladatokat pedig azzal az állománnyal kell megoldani, ami rendelkezésre áll. De amíg például más kapitányságon 320 lakosra jut egy rendőr, itt ez az arány majdnem a duplája.- Mit lehetne még tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet?-Most átmenetileg javulást eredményezhet, hogy a nagybá- tonyi polgárőrök vállalták a mátraverebélyi éjszakai járőrözést, de ez nem végleges megoldás. A mátraverebélyi- eknek maguknak is kellene valamit tenni annak érdekében, hogy jobb legyen a helyzet. Felajánlottuk az ügyeleti riasztóra történő rákötés lehetőségét, a településről egyetlen igény nem érkezett. Pedig kimutatható, hogy amióta Bátonyterenyén kihasználták ezt a lehetőséget, nyolcvan százalékkal csökkent a lakásbetörések száma. Jobban kellene segíteni a rendőrök munkáját, mert több esetben kénytelenek voltunk az előállított személyeket elengedni bizonyíték hiányában.- Azt mondják erre a vere- bélyiek, hogy azért nem mernek tanúskodni, mert félnek a bűnözőktől.-Ez nem indoklás, hiszen ma már a tanúk jogi védelme megoldott. Ha úgy gondolja a tanú, a bűnöző soha nem fogja megtudni, ki tanúskodott ellene. És hangsúlyozom: a polgárőröknek nem intézkedni kell, nem kell belemenni semmiféle konfliktusba - csak figyelni kell és jelezni nekünk, ha valami rendellenességet tapasztalnak. De ugyanez vonatkozik minden állampolgárra: a rendőrség nem állíthat minden ember mellé egy-egy rendőrt. Senki ne legyen közömbös, mert lehet, hogy legközelebb neki lenne segítségre szüksége. Az elutasító válaszba nem törődtek bele a verebélyi lakosok sem. — Folyik az aláírásgyűjtés a faluban, melyet egy újabb levél kíséretében fogunk elküldeni - mondja Oláh Sándor polgár- mester. - Nem nyugszunk bele ebbe a semmitmondó válaszba. A kis települések gondjait jobban szem előtt kellene tartani. Lehet, hogy a Nógrád megye közbiztonsági helyzet jobb az országosnál, de mi, verebélyiek nem ezt tapasztaljuk. Nyilvánvaló, hogy mindenki a saját problémájának megoldását tartja a legfontosabbnak, nekünk pedig jelenleg ez a legnagyobb gondunk. Hegedűs „Jó volt látni a nagylóci néniket, akik kihúzták magukat büszkeségükben” Győzelem négy alsószoknyában (Folytatás az 1, oldalról) Ez az együttes az idők folyamán felbomlott, alakult egy másik, amelynek szintén tagja volt, sőt Szécsényben is táncolt egy évig. Aztán jött a középiskola, kollégium, nem volt már idő a kedvtelésre, tanulni kellett.- A Palóc Szépe-választáson való indulásom története úgy kezdődött, hogy megkeresett Szelcsik István, aki kulturális vezető nálunk, és mondta, hogy Lászlók Nórára és rám gondoltak mint versenyzőkre - kezdi Szeles Enikő.-Nagy örömmel tettem eleget kérésének, de a versenyen - látva a szebbnél szebb népviseleteket — bizony megijedtem egy kicsit. Úgy tűnt, hogy a mi nagylóci ünnepi népviseletünk a lehető legegyszerűbb a többi mellett. — Hogyan zajlott a verseny?- Be kellett mutatni a ruhákat: az eredeti nagylóci népviseletben az ingváll fehér vászon, a mellény fekete színű, kézzel hímzett, csakúgy, mint az egész ruha. A szoknya piros virágos, de nem selyem, hanem leginkább a mostani kékfestő anyagokhoz tudnám hasonlítani anyagát, négy alsószoknya, és elmaradhatatlan a bőrből készült pántos cipő. Azért hangsúlyoztam ki többször a viselet régiségét, mert ez eredeti ünnepi ruha. Egy nagylóci néni, Fiikor Boldizsárné adta kölcsön a féltve őrzött ruhákat, és ő gondoskodott arról is, hogy minden darab a megfelelő helyre kerüljön. A végén pedig „profi” táncos forgatott meg bennünket a színpadon. — Bízott a győzelemben? — Egyáltalán nem, nekem például a legjobban a rimóci menyasszony népviselete tetszett. Amikor meghallottam, hogy a zsűri a harmadik helyre értékelte, az jutott eszembe: - Jézusom, akkor ki lett az első? Úgyhogy, amikor a nevem hallottam, először nem is akartam hinni a fülemnek, nagyon örültem.- Jó volt látni a nézők között a nagylóci néniket, akik kihúzták magukat, és látszott az arcukon, milyen büszkék arra, hogy mi nyertünk. Mari néni, aki kölcsönözte a ruhát, örömében sírva fakadt __ H . E. Megérte leküzdeni a kezdeti félelmet Életmentő véradók Kovács Józsefné, alig túl a harmincon, férjével elhatározta, hogy első alkalommal elmennek vért adni. Arról kérdeztem, miért most döntöttek így.- Már régebben elhatároztam, hogy egyszer elmegyek véradásra. Valami azonban mindig közbejött. TerhesséFérjemmel elhatároztuk, hogy a félelmet leküzdve elmegyünk. A helyszínen nagyon sokan voltak, amely még jobban megerősítette bennem az elhatározást és már nem idegenkedtem a tűtől. Az első szúrás kicsit kellemetlen volt, de úgy döntöttem, hogy a következő véraKovács~Józsefné a véradó ágyon geim ideje alatt nem lehetett, máskor betegség szólt közbe, vagy éppen a félsz akadályozott meg benne. A mostani döntésünkben, mivel nem volt semmilyen kizáró ok, az játszott közre, hogy egy szurdokpüspöki fiatalember súlyos műtétjéhez kellett véradással segítséget nyújtani. A SZERZÓ FELVÉTELE dásra is eljövök. Rádöbbentem ugyanis arra, hogy milyen nemes dolog segíteni azokon az embereken, akiknek vérre van szükségük, hogy meggyógyuljanak. Lehet, hogy egyszer - ne adja az Isten - én is rászorulhatok ilyen segítségre.- esla PÁSZTÓ 1997. július 29., kedd Jól közlekedtek a balassagyarmati és környékbeli családok Majorosék diadala Az elmúlt hét szombatján rendezte meg a Balassagyarmati Rendőrkapitányság városi baleset-megelőzési bizottsága a Közlekedik a család című közlekedésbiztonsági vetélkedőt a kapitányság épületében. A mintegy negyven fővel versenyző családok elméleti és gyakorlati versenyen mérték össze tudásukat. Az érdekes és hangulatos vetélkedő végeredménye szerint első helyen végzett dr. Majoros Ferenc Családja, második helyen Taskó András családja, mindketten balassagyarmatiak. A harmadik helyezett lett Lukács László és családja Szügyből. Eltűnt a gépkocsivezető, nincs szemtanú Segítség a rendőröknek Szemtanút és egy gépkocsivezetőt keresnek a salgótarjáni rendőrök. Július 25-én 12 óra körül Salgótarjánban, a Füleki út 82. számú lakóépület előtt közlekedési baleset történt. Egy kék színű Trabant a városközpont felől az úttest menetirány szerinti jobb oldaláról balra kanyarodással kívánt megfordulni a Füleki úton és összeütközött a Somoskőújfalu felől közlekedő, V. N. által vezetett kerékpárral. A baleset körülményeinek tisztázása érdekében kérik, hogy a gépkocsivezető, illetve szemtanúk jelentkezzenek a Salgótarjáni Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályán (Rákóczi út 40. sz.) személyesen vagy telefonon a 411-255-ös számon, a 33-50- es melléken. Harminchárom pásztói kisdiák vízi vakációja Korongozás a tóparton A közelmúltban a pásztói Dózsa György Általános Iskola alsó tagozatosai vízi és alkotótáborban élvezték a vakációt a sarudi Tisza-tó partján. A 33 kisdiák Dr. Káposztás Józsefné táborvezető, Németh Józsefné tanító és Sipos Péter tanár kíséretében a szünidő hasznos eltöltésén túl néprajzi ismeretei gyakorlati kipróbálására is lehetőséget kapott. A számtalan „vizes” programon kívül népművészek vezetésével megtanulhattak kosarat fonni gyékényből és fűzfavesszőből, a korongozással alkotott remekeket kemencében égették ki, megtanulták a makramé szövéstechnikáját. Ízelítőt kaptak a linómetszés technikájából is. zso „Erdőtakarítást” szerveztek a hegyibringások Szemétgyűjtés a vár alatt Sok a tag, kevés a fiatal - Életmódklubbal könnyebb az élet Chips helyett zöldséget a gyereknek Életmódot váltani jóval nehezebb, mint elhatározni. Hiszen ez nem csupán a mozgásigény felébresztését, s a szintén nagy következetességet megkívánó tradicionális konyha forradalmasítását jelenti. Ami ezeknél jobban feladja a leckét, az a fejekben, a gondolkodásban végrehajtandó változás a szemlélet gyökeres Szemétgyűjtési akciót szervez a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület a salgói vár alá. A július 30-ai (szerdai), 17 órakor kezdődő hulladékgyűjtő akció célja, hogy megtisztítsák a Domyay-turistaház környékét, összegyűjtsék a „kocaturisták” által szétdobált szemetet. A hegyibringások várnak minden olyan természetbarátot, aki a szavakon kívül tenni is akar annak érdekében, hogy környezetünk szebb legyen. átalakítása. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban ’93- óta működő életmódklub minden összejövetele, tervezett és kapcsolódó rendezvénye erre hangolja azt, aki belép ebbe a közösségbe. A létszámmal nincs is gond, a klub vezetése - éppen az előre mutató céljaik érdekében - azonban kívánatosnak tartaná, hogy a fiatalok mostani csekély aránya növekedne. Persze ez éppen a már említett gondolkodásbeli váltás függvénye. Tolmácsiné Mikó Edit klubvezető közösségükről azt is elmondta, jelenlegi táboruk zömmel így verbuválódott: a különböző betegségeken szerencsésen átesettek keresték, keresik a hozzájuk hasonlók társaságát. Azokét, akiket az egészségi állapotuk félre nem érthetően figyelmeztetett: fel kell hagyni a korábbi életvitellel. Ezért viszonylag hamar tudomást szereznek a klub létéről. S ettől kezdve elkezdődnek az új, a másféle mindennapok, ezt egy idő után a pozitív előjelű közérzetváltozás is jelzi. Hogy mi módon éri ezt el ez a mintegy száztagú csapat?- Előadásokat szervezünk, melyek meghallgatása után következik a hallottak megbeszélése, a gyakorlati hasznosításra való áttérés. A témák különbözőek, de a célunk mindig egy: megtanítani az embereket az önvizsgálatra, arra: ha bárkinek bármi baja van, maga is próbálja megtalálni, mi az, amit rosszul csinál. Minek következménye, ami kiváltja az elváltozásokat. Hiszen, ha meggyógyul, de az életvitelén nem változtat, később újabb és újabb betegség jelentkezik nála - magyarázza sajátos tevékenységük lényegét Tolmácsiné Mikó Edit. Egyetlen szóval ez a megelőzés, melyre egészségnevelők százai próbálják rávenni az embereket. Több-kevesebb sikerrel. Több, mert mint a klubvezető is elmondta, egyre növekszik az egészséges életmód íratlan szabályait követők száma. S kevesebb, mert sok esetben csak a szándékig jutnak el az emberek: a zsír helyett olajjal főzésről lemondanak, mert az utóbbi drágább, a gyerek szendvicséből kispórolják a zöldséget, de a chips-et nem sajnálják tőle, pedig az sem olcsóbb. Arról nem beszélve, hogy a fiatalokat úgy tiltják a cigaret- tázástól, alkoholfogyasztástól, hogy közben éppen az ellenkezőjére mutatnak példát... Van tehát még mire tanítani, ösztönözni, jó példával elöl járni. Ehhez persze pénz is kell, ezért kell a tagdíj, a pályázat. Két éve a Soros Alapítványtól nyertek kétszázezret, a városházától, áfésztól évente kapnak egy kis anyagi támogatást. Sokat köszönhetnek a művelődési központnak is, amely helyet ad foglalkozásaiknak. (M. J.)