Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26-27 / 173. szám
I Utánpótlás a tágabb családból Szereti az állatokat a hölgy, ha hentes is A hentesszakma igen gyakori, de női hentes nem sok szaladgál az utcán. A Neműben élő Danyi Andrásné mégis ilyen.- 1939-ben születtem, és nem hentesnek készültem. Gyerekként cirkuszos akartam lenni, majd óvónő. Szüleim nem taníttattak, így férjhez mentem. A férjem Danyi András hentes- és mészáros volt. Ő tanított meg mindenre. 1956-óta vagyok a szakmában. A férjem a kezembe adta a kést és azt mondta. „Fogd és csináld!” Én pedig vágtam a húst. Mátranovákon 30 évig voltam hentes. Nagyon szerettem abban a faluban dolgozni, kedvesek voltak az emberek, rengeteg barátnőm volt. Névnapomra any- nyi virágot kaptam, hogy tele volt a hentespult. Egy idegen meg is jegyezte, hogy „Ez nemcsak hús-, hanem virágbolt is?” Aztán 1989-ben vállalkozó lettem. Homoktere- nyén megvettem ezt a kis hentesboltot 500 000 Ft-ért, és mindent magamnak intézek. Sarudról kapom a húst, naponta mindig frisset. Nehezen szoktam meg Homok- terenyét, eleinte minden nap fölmentem Mátranovákra, annyira hiányzott. Danyiné szerint nagyon nehéz a henteseknek. A mindennapi áremelések miatt kevés a pénz az embereknek és bizony megfontolják, hogy mikor vesznek húst. Hetente egyszer, esetleg kétszer kerül az asztalra hús.- Ez szegény környék, szegények az emberek, de az is igazság, hogy a hús nagyon drága. Tavaly halt meg a férjem, és akkor azt mondtam, hogy abbahagyom, nem csinálom tovább. Három hónapig helyettesítettek, de aztán újra belefogtam. Igaz, már abbahagyhatnám, hiszen két éve nyugdíjas vagyok, de hogy otthon voltam rájöttem, ezt én nagyon szeretem csinálni, és hiányzott. Egy ismerősömmel beszélgettem erről, hogy én annyira szeretem a hentesszakmát, hogy lehet, innét is halok meg. Erzsiké néni érdekességként említi meg, hogy az állatokat nagyon szereti és nem szokta őket levágni, mert sajnálja, viszont a „döglött” húst már szívesen szeletelgeti, darabolja. — Úgy képzeltem, hogy majd a Fiam, Tivadar viszi tovább a hentesszakmát, de ő nem így gondolta: autószerelőnek tanult. Viszont van a csilládban egy hentes, az öcsém fia, Flóri, ő a hentes- és mészárosmesterséget választotta. Amíg erőm engedi, addig csinálom, így vállalkozóként, ha meg már nem bírom, akkor otthon elmélkedem, a hentesként eltöltött több mint 40 éven ... Cserhalmi Adél BAtASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. július 26., szombat Kevés a művészet a megélhetéshez, az éhenhaláshoz meg sok - Motívum a nagyító alól Mosolygó leányfej a gyalupadon A Feszty-körkép egy szeletét és Krisztus keresztről levételét szeretné megfaragni, s virágot vinni Dávidra, Michelangelo örök életű művére. Búcsúzáskor kér, biztat, küldjünk érdeklődőt, megrendelőt. Van telefonja is, így gyorsan elérhető. Utoljára még bizonytalanul, érezhetően fájó szívvel jegyezte meg: az élet nagy úr, a kényszer is. Lehet, hogy Németországba kényszerül ismét pénzt keresni. De a számára életet jelentő faszobrászatot soha el nem hagyja.-sza helyében dolgozik. Egyetlen társa ilyenkor az öreg néprádió, amely állandóan szól, ontja a jó, de inkább rossz híreket. Talán ezek illenek Dudás úr hangulatához. Kevés a megrendelő, szponzor egyáltalán, ígérettel meg tele a padlás. Nagyító alatt faragta gyönyörű arabeszkjeit vadászpuskák tusára. Vitték is kedvvel, de ahogy válságba került a vadásztársadalom, úgy maradtak el a megszokott kuncsaftok és újak sem jönnek. Akad azért megrendelése, de abból nem lehet, vagy nagyon nehéz megélni. Mégis bízik, lesz jobb. Kérdeztem: miért nem szakács- kodik. vagy megy Dudás György faszobrász alkotás közben Dudás György hajdanvolt laktanyai oktató főszakácsnak ma idős Szabó István a példaképe. A fakanál és az ízek egykori szerelmese esztergálással kezdte, majd pedig fafaragással, faszobrászkodással folytatta. Közben, németországi munka- vállalás után, családi élete felbomlott Küzdelmes vargabetű után tavaly tért haza szülőfalujába, Felsőpeténybe és rendezve a „sorokat” kezdte második életét. Tehetséggel megáldott ember, szereti, amit csinál. Ez látszik legkedvesebb munkáján az Utolsó vacsora domborművén, amelynek szerencsére már van megrendelője. Vadász pihenőben szobrát most formázza. Van úgy, hogy napokig nem mer a vésőhöz nyúlni, máskor meg két nap, két éjjel is a műgyárba mechanikai műszerésznek, hiszen Németországban is azzal kereste kenyerét nem is rosszul. Érdes volt a kérdés, szerény a válasz:- Nézze, uram, negyvenöt évesen már csak azt csinálja az ember, amihez kedve van, s én boldog vagyok, amikor vésőt vehetek a kezembe. Mai életünk egy rabszolgaság, ha azzal párosul, hogy szeretem, amit csinálok, s meg is tudok belőle élni, akkor már elviselhető. Sajnos, a „megélés” lehetősége hiányzik. Ezért küzdők, hajtok, próbálok a földről feltápász- kodni, de eddig csak a fejemet sikerült felemelni, s a két kezemet szabaddá tenni, ez is valami. A gyalupadon egy fából faragott gyönyörű, mosolygós leányfej. Az anyag nem érzi a satu szorítását, s látszik rajta Dudás György faszobrász tehetsége, akit vágyairól is kérdeztem. Pont kerül az i-re: fellobban a gázláng Kishartyán, Sóshartyán, Etes, Karancsalja, Karancslapujtő, Karancskeszi, Karancsberény, Mihálygerge és Litke polgárai, önkormányzatai jelentős anyagi áldozatot, hitelkockázatot vállalva építették meg a földgázelosztó hálózatot. Ennek üzembe helyezése, annak ellenére, hogy műszakilag minden készen van, egy éve húzódik. A TIGÁZ kezdetben méltatlanul alacsony bérleti díjat ajánlott a rendszer használatáért. A Dobroda völgyiek eladásra kínálták a rendszert 35 millióért. Vevőre nem találtak. Más szolgáltatókat is megkerestek, de megállapodás nem született. Most úgy tűnik, hogy sikerül megállapodni a TIGÁZ-zal. A szerződés szerint a cég eszközbérleti díjat fizetve 30 évre vállalja a szolgáltatási kötelezettséget. Hogyan élnek meg a magyarok ennyi pénzből? Érthetetlen ! Itt gazdag, otthon szegény lenne Harmadik éve tanítja a francia nyelvet a Belgiumból érkezett Patrícia Brabant a pásztói Mikszáth Kálmán gimnázium kéttannyelvű szakán. Még három évig oktat Pásztón, utána hazatér szülőhazájába. Itteni tartózkodásának félidejében beszélgettünk a tanárnővel. Patrícia örömmel jött hazánkba- Hogyan került Magyarországra?- A diploma megszerzését követően először külföldön akartam dolgozni. Vietnamban szerettem volna tanítani, de akkoriban ott nem volt szükség külföldi tanárra. Felajánlották Magyarországot, azt mondtam, jó, és elfogadtam az ajánlatot. Egy kétezer lakosú kisvárosban, Eghezéeben születtem és onnan jöttem Pásztora. Jelenleg nyolcán vagyunk itt az országban Belgiumból, közülük én egyedül vagyok Pásztón és mindannyian egy magyar-belga államközi megállapodás révén kerültünk ide. Szerződésünk hat évre szól.-Hogy érzi magát hazánkban?- Jól érzem magam itt, Pásztón. Az iskolában francia nyelvet tanítok. Nagyon rendesek a diákok és az emberek. A családok összetartása erős, így a diákok mások, mint Belgiumban. A tanítás mellett sportolok is, ideérkezésem utáni napokban az iskolában röplabdacsapatot alakítottam, de aztán feladtam a dolgot, mert nem volt jelentkező. Szeretem a sportot, az egyik kollégával, aki Beninből jött, teniszezni járunk, de Pásztón nem lehet, mert nincs nyitva a teniszpálya, pedig fizetnénk is érte. Salgótarjánba kell járnunk, ha játszani akarunk.-Milyen az anyagi megbecsülés?- Megállapodás szerint kapom a fizetést. Furcsa a helyzet, hiszen itt a belga fizetéssel gazdag vagyok, otthon pedig szegény lennék. A magyar fizetés kevés, érthetetlen számomra, hogyan tud megélni egy fiatal magyar tanár a 25-30 ezer forintos fizetésből.-Úgy tudom, hogy Belgiumból anyagilag is segítik a gimnáziumot.- Ez évben hatszázezer forint összeget kaptam eszközvásárlásra, melyből korszerű másológépet és a hozzá tartozó kellékeket vásároltam. Ezek az eszközök az iskola tulajdonába kerültek.- Mik a tervei?-Három év múlva muszáj hazamenni, de addig sokat szeretnék tenni az iskola, a gyerekek érdekében. Kerekes Szőlészet a Vadalmásban - így gazdálkodtak egykor Itt járt a legfőbb Hadúr felesége- Én csak segítettem a Keszeg története az újratelepítéstől (a török kiűzése után) a jobbágy-felszabadításig című monográfia elkészítésében. A dokumentum Lehotka Gábor korrektor, magyar-történelem szakos tanár nevéhez kötődik. Ősei is itt éltek, a szülei most is itt laknak - hárítja el magától még a gondolatát is annak id. Fehér Sándor, hogy bárki is az ő nevét említse a történelmet megörökítő dokumentum kapcsán. A szülőföld történetének sze- retetét, a drágalátos László István tanító úr oltotta be az éltes korú nyugdíjasba, aki 29 és fél évet dolgozott a Váci FORTE- ban. Meleg szóval említi, hogy tanítójának nevéhez kapcsolódik Nógrád, Hont vármegye monográfiája.- Ön most a község történetének melyik múltbéli szeletével foglalkozik?- Szeretném bemutatni, hogy Purgli Emil földbirtokos alatt mi jellemezte a termelést, milyen élet folyt az öt tanyában, hogy nem volt olyan kegyetlen ember, ahogy a faluban elkönyvelték. Az utóbbival kezdeném: Harangi Zoltánnak, aki Wallenberg munkatársa volt, írásos dokumentuma vall arról, hogy Purgly Emil földbirtokos 1944. december 5-éig 22 szekér élelmet küldött Budapestre az üldözötteknek és a gyerekeknek. Én gyermekmunkásként dolgoztam nála, a gaztisztításért és a kerti munkák elvégzéséért egy napra egy pengő 50 fillért kaptam. Ment a török, jött az úr A földbirtokot és a kastélyt a török kiűzésében kitűnt és földbirtokkal jutalmazott Huszár család utolsó leszármazottjától, Huszár Elemértől vette meg 1929-ben gyerekei (József, Lajos és két leánya) részére. A legfőbb Hadúr, Ófőméltósága Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának felesége az a Purgly Magdolna, aki Emil nagyanyjának édestestvére volt. Állítólag Horthy Miklós inkognitóban járt Keszegen is — pörgeti vissza a történelem lapjait id. Fehér Sándor, majd kissé szomorkásán hozzáteszi: — Sajnos, erről szóló dokumentum nincs! Szétszórattatottak — Él még valaki a család tagjai közül?- Igen. A kárpótláskor arra kértem Emilt, vegye meg újra a kastélyt, adjon munkát a ke- szegieknek. Nem vállalta. Amikor a dokumentumokra terelődött a szó, csak annyit mondott: - Mind tönkrement. Megvan a címe, odaadhatom önnek. A Generál Motors kelet-európai igazgatója. József Kanadában él édesanyjával és földműveléssel foglalkozik. Eszter lánya Ausztriában él.- Térjünk át az öt tanyára!- vetem közbe.- Az akkori földbirtokos gabonafélét, kukoricát, szálastakarmányt, cukorrépát termelt. Rengeteg volt az erdő. A szőlőterületet és kultúrát a sok pince bizonyította. A Szállás- katanyát a juhok népesítették be. Dolinában a növendék állatokat tartották, a Téglaház a sertesek „otthona volt. A Vadalmás a halászatot és a szőlőterületet fogadta magába. A Stájerka pedig a fejősteheneké volt. Főleg cukorrépából étkezési tisztaságú szeszt gyártottak, amit parfüm- és likőralapanyagként használtak fel, évente 900-950 hektolitert. A dokumentumok alapján szeretném megismertetni községünk múltjára, őseink életének egy-egy szeletére kíváncsi gyerekekkel az akkori történelem egy-egy momentumát.- Ha jól érzékelem, akkor nem zárult le Keszeg történetírása?- Lehotka Gábor azt mondta nekem: -Fehér bátyám! Egészen a rendszerváltásig megírjuk Keszeg történetét. Sikeres munka volt — Úgy tudom, a már elkészült, eddig kiadásra nem került községtörténetbe foglaltakat a nézsai felső tagozatos diákok már jól hasznosították.-Azt mondták: Feri bácsi! Nagyon boldogok vagyunk, ötöst kaptunk a helytörténeti feladatunkra, amiben sokat tetszett segíteni. A Nézsai Általános Iskola történelem-tanárnője is felajánlotta a segítséget Lehotka Gábornak a község történetének további megírásához.- Ezután sem fogok tollat, csak segítek Lehotka Gábornak - hangsúlyozza búcsúzóul a falu történelmének több szeletét ismerő, tengernyi dokumentummal rendelkező lokál- patriótája, falukutatója. V. K.
