Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-14 / 162. szám

1997. július 14., hétfő SZECSENY Megyei Körkép Nógrád Megyei Hírlap Hegedűs Erzsébet jegyzete Erőfölényben Tfmlékszem, amikor iskolá- J-jban a kapitalizmusról ta­nultunk, gyakran hallottuk, hogy a „nagy hal megeszi a kisebbet”, vagyis mindig az erősebb győz. Ez a gondolat jutott eszembe a minap, ami­kor szem- és fültanúja voltam egy esetnek. Lengyelpiaci so- kadalom, vásárlók, nézelö- dök, egyszóval nyüzsgés. Szü­net lévén a gyerekek nagy ré­sze is kilátogat - mintegy una­loműzőként - nézelődni, édes­séget vásárolni. Megyénk vá­rosaiban más-más napokon indul meg a népvándorlás, s „folyik a vásár harsogó zsi­vajban, az egyik kínál, a má­sik meg vészén". Vagy éppen nem vesz semmit, amint azt három gyerek tette. Nézelőd­tek, járkáltak, vissza-vissza- tértek egy-egy árus elé. Ket­ten láthatóan testvérek. Az árus leterített plédjén külön­böző játékok, de a fiúknak nincs pénze: be kell érniük a szemlélődéssel. Be is érnék, még csak le sem hajolnak, csak állva sóvárognak a játé­kok után. Rosszul öltözöttek, pólójuk, nadrágjuk kopott, tornacipőjük szakadt. Egyszer csak arra figyelek fel, hogy az eladó kiugrik portékái mögül, s hatalmas pofont zavar le az idősebb gyereknek, azt kia­bálva: - Majd adok én neked lopni, te gazember! Értetlenül szemlélem, semmi nem tör­tént, ami arra utalt volna, hogy fizetés nélkül akartak távozni - nem nyúltak semmi­hez, még csak le sem hajoltak a földre terített plédhez. Sajgó arcára szorítva kezét, zo­kogva menekült a gyerek, a kisebbik utána. Vigasztalni próbálta testvérét, de nagyon rosszul járt: bátyja ellene fordult, azt üvöltötte, biztosan ő akart elvenni valamit. Nem várt választ, lerántotta öccsét a földre, ahol érte, ott rug­dosta, záporoztak az ütések. Megrökönyödve álltam, ami­kor a kisebb fiú arcát elborí­totta a vér: végre felrázott dermedtségemből és közbe avatkoztam. Nekünk még azt tanították szüléink: a testvéred mellett kell állnod, ha bajban van, mert kitől várjon segítséget, ha nem tőled? A másik, ami nagyon meglepett, a felnőttek közömbössége és cinikus meg­jegyzései. Legalább harmin­con álltak az árus közelében, mégsem akadt senki, aki meg­akadályozta volna a verést. Senki nem mozdult, hogy be­avatkozzon, amikor a na­gyobb gyerek nekiesett a ki­sebbnek. Sőt, magam is cini­kus megjegyzéseket kaptam, mondván: - Tán’ maga a bé­kebíró? Hagy üssék egymást, nem kár értük! M it fognak így az ilyen gyerekek tanulni? Azt, hogy a mai világban csak az erőszak az, amivel boldogulni lehet? Igazság, testvériesség ismeretlen szólam lesz, rész­vét sem mozdul bennük a gyengébb iránt. Egy dolgot fognak megtanulni: az erő­sebb jogán mindent lehet. 4 w BATONYTERENYE Terényben tizenhatodszor dicsérték szlovákul és magyarul az Istent Játszótéravatás és nemzetiségi nap Bujákiak is részt vettek a rendezvényen FOTÓ: -RT­Éjszakai piknik, túlsúlyos gépkocsival Lefülelték a hústolvajokat Eget kémlelő reflektorral köz­lekedő autóra lettek figyelme­sek a rendőrök Bátonytere- nyén egy néhány nappal ez­előtti éjszakán: kiderült, hogy a csomagtartó nagy mennyi­ségű húsárut rejt. A személygépkocsi vezetője, G. Gusztáv szalmatercsi lakos nem igazán tudott magyaráza­tot adni, hogy miért pont éj­szaka szállítanak 100 ezer fo­rint értékű tőkehúst és szalámi­félét utasának, Cs. Jánosnénak nemti lakása felé. Mint kide­rült, nem piknikezni indultak, hanem egykori munkaadójának húsraktárát ürítették ki. Az esetről maga a szenvedő alany, Gecse István, a salgótarjáni tűzhelygyári húsdiszkont nagy- kereskedés vezetője tájékoz­tatta lapunkat. A húsáru mellett apróbb tételek is szerepeltek a lajstromban, de ezek értéke el­hanyagolható. A cégvezető kö­szönetét fejezte ki a rendőrök­nek a gyors intézkedésért. {Folytatás az 1. oldalról) alelnöke is. Terénybe Szende­helyről, Bujákról, Bokorról, Herencsényből, Szuháról, s a határ túloldaláról, Ipolybalog- ról és Nagykürtösről is érkezett csoport, akik közös felvonulá­sukat követően a színpadon mutatták be hagyományőrző műsoraikat. Mucsina Gyula, Terény polgármestere a nemze­tiségi nap megnyitóján el­mondta: huszonegy évvel ez­előtt kezdte ünnepelni először településükön a helyi szlovák­ság a saját kultúráját, s terem­tett olyan alkalmat, ahol szlo­vák nyelviségük értékeit meg­mutathatják. Az idén 16. alka­lommal megrendezett nemzeti­ségi napra elkezdték a faluház rendbehozatalát, valamint Len­csésék Istállógalériája mellett elkészült egy fajátszótér is. Egy- A megyei és a városi bírósá­gokon július 14-től kezdődően augusztus 20-ig törvénykezési szünet lesz - mondta érdeklő­désünkre dr. Halász Zsolt, a Nógrád Megyei Bíróság el­nöke. Ez alatt az öt-hat hét alatt nem tartanak tárgyalásokat, nem fogadnak ügyfeleket és nincs panasznap sem. Termé­szetesen egyetlen bíróság sem zár be teljesen, mivel az élet szlovákiai művészeti szimpózi­umnak köszönhetően a balas­sagyarmati és rózsahegyi alko­tók barátsága - ami aztán pesti egyetemisták segítségével is párosult - Terénynek egy fa­játszóteret eredményezett. Az más területein a nyáridőben is zajlik az élet, ezért az ügyeletes bírák dolgoznak. Mind a megyei, mind a vá­rosi bírák az elnökök által jó­váhagyott szabadságolási terv szerint nyaralnak, de a kezelő irodák személyzete dolgozik. Ez érthető, hiszen át kell venni a beadványokat, fellebbezése­ket, felülvizsgálati kérelmeket mind a polgári, mind a büntető alkotok: Csemniczky Zoltán, Kovács Alfonz, Lencsés Zsolt, Karaba Tamás és a Mák-cso­port, Rózsahegyről pedig a két művész, Abonyi Péter és Pavol Rusko. Pavol például egy ausztriai szimpóziumról érke­zett Terénybe tegnap, ahol - noha már egészen jól beszél magyarul - Nobik Erzsébet lel­késznő tolmácsolásában kö­szönte meg azt a szívélyes fo­gadtatást, amit ebben a faluban kapott. A vanyarci lelkésznő egyébként Vagyóczki József cserhátszentiváni plébános sza­vait is szlovákra fordította azon az ökumenikus szentmisén, me­lyet a katolikus pappal, vala­mint Gulácsiné Fabulya Hilda tiszteletes asszonnyal közösen celebráltak. Hugyecz Andrásné, aki a szlovák szövetséget kép­viselte így fogalmazott: „Ün­nep az nekünk, mikor így talál­kozunk. Alkalmat ad az emlé­kezésre, reményt a jövőre nézve.” T. L. ügyekben. Az ügyeletes bírák feladata például a beérkező ügyiratok megtekintése, figye­lemmel kísérése annak érdeké­ben, hogy milyen intézkedést követelnek. S ami még nagyon fontos, hogy büntetőügyekben bíró nélkül nem lehet a kény­szerintézkedéseket végrehaj­tani, mint például az előzetes letartóztatás elrendelése, fenn­tartása vagy megszüntetése. A bíróságok augusztus 20- ika táján - nem azonos idő­pontban - újra „teljes üzem­mel” dolgoznak. - p. a. ­RÉTSÁG 3- 0,dal Hírek Bővítés, felújítás Balassagyarmat - Korsze­rűsítési munkálatok kezdőd­tek a nyugdíjbiztosítási igazgatóság helyi kirendelt­ségén. Ennek során felújít­ják és bővítik az épületet, amelyben részben a hely­szűke, a tárolási nehézségek miatt vált szükségessé az át­alakítás, amely szeptember végén fejeződik be. Működő telefonok Kisbárkány - Megcsörren­tek végre a lakásokban a te­lefonok: a hálózat átadása ugyan még nem történt meg, de a Kis-Zagyva-völgyének egy részében már működ­nek a készülékek. Szünet nélkül Rimóc - Megkezdődtek a felújítási munkálatok a köz­ség óvodájában, de az in­tézmény ezalatt is működik. A polgármesteri hivatal karbantartó brigádja a fog­lalkoztatók, a mellékhelyi­ségek, berendezések, udvari játékok, időszerű javítását a hónap vége felé fejezi be. Ezután az iskola két épüle­tében végzik el a munkát. Benkó a Benyó Szombati lapszámunk 2. ol­dalán megjelent az Ipoly- parti vásár háziasszonyának megválasztására kiírt össze­állítás. A 2. sorszámú ver­senyző neve helyesen Benkó Kata. Kiránduló gyerekek Irány a főváros Táboroztatás helyett ezen a nyáron más gyermekprogram­mal örvendezteti meg a csalá­dokat a Vöröskereszt megyei szervezete: havonta kétszer egynapos kirándulásra viszik Budapestre és környékére a leg­inkább rászorulók csemetéit. Egy-egy alkalommal 45—45 főt... A költségeket szponzorok tá­mogatásából fedezik. Legköze­lebb Bátonyterenye vonzáskör­zetéből indul busz július 20-án. Ökumenikus istentisztelet volt a szabadtéri színpadon Többhetes törvénykezési szünet a bíróságokon - Az élet azért nem áll meg Tárgyalótermek zárt ajtókkal A jövő héten kiürülnek a tárgyalótermek, mivel a bíróságok tör­vénykezési szünetet tartanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságok bezárják a kapukat, hiszen az élet nem áll meg. Halltirály Vízválasztóról - Pénteken, késő este Salgó­tarján szélén, a vízválasztói tóban horgászott Vas József (balra) és ifjabb Vas József (jobbra). Rendkívüli szerencséjük volt, hi­szen előbb egy 10, később pedig egy 25 kilogrammos busa akadt horogra. Utóbbi idén a megye legnagyobb hala! b. l. Negyvenezer aláírás a kultúráért — Sürgetik a törvény megalkotását Jusson a pénz a címzetteknek ! (Folytatás az 1. oldalról) hogy amennyiben a törvény- csomag az őszi ülésszak ele­jén, szeptemberben a parla­ment asztalára kerül, akkor november második felére tör­vény születhet belőle. Mi is ebben bízunk.- Petíciójukban a „ nyo­másgyakorlás kulturált eszkö­zének" nevezik a törvény meg­alkotásának szorgalmazását.- Két hét alatt sikerült ösz- szegyűjteni a közel 40 ezer aláírást a kultúrát, annak in­tézményeit „használó” polgá­rok köréből. Lehet, hogy sze­rénynek tűnik ez a szám, szá­munkra mégis értékes, mert ezzel akartuk demonstrálni követelésünk igazát.- Mik a fő követelések?- Kérjük, hogy az Ország- gyűlés sürgősséggel kezdje meg a törvényjavaslat vitáját, de csak akkor fogadja azt el, ha a kulturális alaptörvény 1997. évi hatálybalépéssel, 1998. ja­nuárjától állami normatív fi­nanszírozással: tisztázza az ál­lam és önkormányzatok köte­lező feladatait a közművelő­dés, a nyilvános könyvtári szolgáltatás, a kulturális tárgyi örökség védelme területén, ha a művelődési esélyek javítása érdekében elsősorban a min­den polgár számára szolgáltató állami és önkormányzati fenn­tartású intézmények működte­tését biztosítja, ha megteremti az értékálló kultúrafinanszíro­zás rendszerét, s ehhez évente a teljes tárgyévi költségvetési kiadások legalább egy száza­lékát megadja a fenntartóknak a művelődési házak, könyvtá­rak, múzeumok, levéltárak nyitva tartásához és a kultúra- közvetítő tevékenység támoga­tásához, végül a kulturális köz­feladatok ellátásához szüksé­ges foglalkoztatási feltételeket teremt és javítja a közalkalma­zottak, a munkavállalók bérét. Ezeket kérjük, s azt, hogy dön­téshozatal előtt vegyék figye­lembe a szakma véleményét.- A levéltárak csak részben érintettek a törvénytervezet­ben, mivel a közművelődési intézmények közül egyedül ennek a területnek van már 1995 óta szakmai törvénye. Mi késztette a levéltárosokat az állásfoglalásra — kérdez­tem A. Varga Lászlótól.- A törvénytervezet szak­mai részében a levéltárak csak annyiban érdekeltek, hogy az elmúlt két év tapasztalatai alapján ebben bizonyos fino­mításokra, pontosításra ke­rülne sor a levéltári törvényen. Ennek ellenére mégis úgy gondolta az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa, a Magyar Levéltárosok Egyesületével karöltve, hogy szolidaritást kell vállalnunk a többi kulturá­lis intézménnyel. így a KKDSZ felhívására mi is vé­leményt kértünk a lakosságtól, hogy fontosnak tartják-e a le­véltárakat, a múzeumokat, a könyvtárakat és a művelődési házakat, s ha igen, úgy mint adózó állampolgárok fejezzék ki szándékukat a kulturális alaptörvények mielőbbi meg­hozatala érdekében, továbbá nyilatkozzanak arról is, hogy ezen intézmények működteté­séhez szükséges anyagi garan­ciák is kellő súllyal legyenek benne a törvényben. Nos, ez az utóbbi, mármint az állam és az önkormányza­tok anyagi felelősségvállalása véleményem szerint legalább annyira fontos, ha nem fonto­sabb kérdés, mint a törvény- tervezet szakmai része. A probléma lényege ugyanis a rendszerváltás óta az, hogy a kulturális alapellátás költségei együtt szerepelnek az önkor­mányzatok költségvetésében az igazgatási kiadásokkal. S úgy vélem, nem kell óriási fantázia ahhoz, hogy elképzel­jük: az önkormányzatok nem az igazgatási kiadásokat csök­kentik drasztikusan a kulturá­lis kiadások növelése érdeké­ben, hanem fordítva. Össze­gezve: mit sem érnek a leg­jobb szakmai törvények, ha nem teszik mellé a feladatok színvonalas ellátását biztosító anyagiakat. Azonban, mint az előbbiekből is kitűnik, még ez is kevés. A törvényhozásnak a kultúrára szánt összegeket úgy kell „megcímkéznie”, hogy azokhoz a fenntartó önkor­mányzatok semmiképpen se férhessenek hozzá, s a kultú­rára szánt pénzt csak a kulturá­lis intézmények használhassák fel. Szabó Gy. Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents