Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12-13 / 161. szám
1997. július 12., szombat Látóhatár 7. oldal Másodszor volt a Salgótarjáni Nyári Egyetem vendége a marosvásárhelyi egyetem adjunktusa Igazi fordulatot ’96 novembere hozott Július 8-án kaptam egy kötetet „Communitas Emlékkönyv 1986-1996” címmel dr. Ábrám Zoltán marosvásárhelyi orvostól, az ottani egyetem adjunktusától, aki - immár másodszor - a TIT Salgótarjáni Nyári Egyetemének - hallgatója. A dátum mellé odaírta zárójelben: Madrid, utalván az aznapi hírre Magyarország NATO-csatlakozását illetően. Dr. Ábrám Zoltán — Ezek szerint Ón ezt sikernek tartja. És mit szólnak vajon Romániában a második körbe soroláshoz? - kérdeztem az erdélyi vendéget.- Reális döntés született, Magyarország ennyivel előbbre jár. Ugyanakkor ez egyfajta kényszerhelyzetet teremt a román vezetés számára is, hogy ne térjen le az elkezdett útról.-Apropó, új vezetés? Milyen most a politikai közhangulat Romániában és az erdélyi magyarság soraiban, hogy két miniszter is került ki közülük.- Egyértelműen kedvező irányba változott a helyzet. Most az ország élén jó szellemű, európai módon gondolkodó vezetők állnak. En gyakorlatilag múlt év novemberétői számítom az igazi fordulatot, hiszen az akkori választásokon tényleg a nép szava döntött. Persze vannak sajátos érdekcsoportok, az alapmentalitás rövid időn belül nem változik, de feltétlenül biztatónak tartom, hogy a szélsőséges politikai erőknek, gondolatoknak szűkül a terük, bázisuk. Jó példa erre a közelmúltban rendezett első marosvásárhelyi napok rendezvénysorozata, amelynek keretében a város sokezres ifjúsága együtt ünnepelt, szórakozott, függetlenül a nemzetiségétől. Számomra ebből az a tanulság, hogy politikának is le kell szállnia a mindennapok szintjére, az őszinte kapcsolatok, barátságok nem épülhetnek üres lózungokra. Ezért is volt nagyon fontos, s az 1990-es véres események után a megbékélés szimbólumának fogható fel Göncz Árpád és Cons- tantinescu román államfő vásárhelyi látogatása és találkozója.- Mi újság az RMDSZ háza táján? Megnyugodtak már a kedélyek?- Tagadhatatlanok a szervezet érdemei az új politikai erőviszonyok kialakulásában. Ugyanakkor a radikálisabb szárny több feltételt szabott volna a románok számára. Nyilván ők a türelmetlenebbek is, már az eltelt jó fél évben több eredményt reméltek a magyar politikusok élvonalbeli szereplésétől.-Melyek a szembetűnő különbségek manapság Magyar- ország és Románia között?- Jól érzékelhető, hogy Magyarország előbb és folyamatosan fogott hozzá a piacgazdaság építéséhez. Romániában az infrastruktúra jóval alacsonyabb szintű, különösen az utak vannak nagyon rossz állapotban. Több gond van a higiéné terén is, az azonban felháborító túlzás, hogy a pesti ember azért nem jön Erdélybe, mert ott kolerát lehet kapni.- Mit tartalmaz az Ón által szerkesztett emlékkönyv?- A marosvásárhelyi orvos- tanhallgatók Communitas körének 10. évfordulójára készült, egy válságos korban létrehozott és folyamatosan működtetett egyetemista csoportosulásnak állít emléket. Dokumentumértéke van, de az akkori hangulatot is jól tükrözi. A kötet hátsó borítójára Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke írt szöveget, amelyből szeretnék idézni: „Szellemi szomjúság és közösségépítő akarat jellemezte a Communi- tast. Szervezői arra a kérdésre adtak választ: hogyan lehetünk együtt, amikor mások ezt nem akarják. Hogyan lehetünk együtt? íme, így. így, ahogy a Communitas is együtt volt hajdanán itt Marosvásárhelyen.-Ön a marosvásárhelyi orvostudományi egyetemen felelős beosztásban dolgozik. Közben azonban rendkívül aktív közéleti életet is él: politizál, ír, szerkeszt, Magyarországra jár rendezvényekre. Hogyan viselik el ezt főnökei és hogyan tolerálja a családja?- Ha valaki szakmailag megbízható, ha elér valamit, ha stabil erkölcsi, emberi háttérrel rendelkezik, akkor megfelelő respektje van. Ami pedig a családomat illeti: feleségem nagyon megértő, hiszen ő, mint pedagógus ugyanilyen agilis, mozgékony ember. Marad azért időnk két kisfiúnk nevelésére is.- Tavaly vett részt először a Salgótarjáni Nyári Egyetem munkájában. Mivel magyarázható, hogy újra eljött.- Ennek több - számomra nyilvánvaló - oka van. Először is szakmai: hiszen közegészségtant tanítok az egyetemen, engem is nagyon érdekel az „Éltető örömök, pusztító szenvedélyek” témaköre. Másodszor az otthoni népfőiskola szervezőjeként szívesen szerzek tapasztalatokat az anyaországban. Végül, de nem utolsó- sorban: mindig szívesen jövök Magyarországra, különösen, ha - mint ide - a korábbi években megismert barátok közé jöhetek. Csongrády Béla Kép a Communitas című kötetből: 1988-ban Markó Béla költő, az RMDSZ jelenlegi elnöke (középen) is meghívott volt a maroseásárhelyi orvostanhallgatók körébe. Az eseményről annak idején Ábrám Zoltán tudósított Kolozsvári színészekkel Gyulai „Tragédia” Kolozsvári színészek játsz- szák a Gyulai Várszínházban Madách Imre „Az ember tragédiája” című müvét, amelyet július 10-étől, csütörtöktől hat estén láthat a Körös-parti nyári színház közönsége. A gyulai nyári teátrum idei legjelentősebb vállalkozása a nógrádi írózseni „Tragédiájának” színrevitele, a drámai költeményt Csiszár Imre, a Gyulai Várszínház művészeti vezetője állítja színpadra, s ő a díszlet- tervező is. A jelmezeket Szakács Györgyi tervezte, Ádám szerepében Kardos M. Róbert játszik, Éva Csutak Réka, Lucifer pedig Boér Ferenc lesz. A Körös-parti nyári színház harmincnegyedik évadjának e vállalkozásáról a rendező elmondotta, hogy a Madách-mű előadását eddig jellemző kétféle előadásmód, a látványos tabló-fölvonultatás, vagy a ma is dívó modernista előadás-kurtítás helyett a gyulai előadás csaknem száz százalékig szöveghű s egy felvidéki kúria udvarán játszódik 1860 táján, amikor a művet írója papírra vetette. Csiszár Imre rendezői elképzelése szerint a Madách-mű úgy jelenik meg a gyulai színpadon, ahogy a korabeli színjátszók előadták volna: ha nem is föltétien történelmi hűséggel, de azzal a hittel, hogy ezek a gondolatok egy bukott magyar szabadságharc után kimondhatok. A tervek szerint ősszel a Kolozsvári Állami Magyar Színházban folytatódik a gyulai Tragédia pályája. Gyulán a várszínpadon, júliusban esténként, fél kilenckor kezdődnek „Az ember tragédiájáénak előadásai. Roberto Rossellini és Ingrid Bergman lánya önmagát sem kíméli a „Valami belőlem” című könyvében Imádott apja tökéletlenségeit is erénnyé változtatta Életéről, szerelmeiről, szüleiről vall a New York-i Random Housenál most megjelent „Valami belőlem” című könyvében Isabella Rossellini. Furcsa, zaklatott lélekről vall a 45. életévét nemrégiben betöltött színésznő-modell könyve, amely bizonyára sokakat megbotránkoztat majd. Isabella betöltötte 45. életévét Isabella visszaemlékezéseiben apja, a híres rendező, Roberto Rossellini, a Róma, nyílt város, a Paisá, a Rovere tábornok, a Stromboli és más híres olasz neorealista filmek alkotója áll a középpontban.- Ha ketté kellene osztani az életemet, mint ahogy a történelem teszi Krisztus előtti és utáni időszakkal, az én demarkációs vonalam 1977. június 3. lenne, a nap, amikor apám meghalt - írja. Ezt a dátumot naptárában kis kereszt jelzi, csakúgy, mint anyja, Ingrid Bergman halálának napját. Naptára valóságos temetőre emlékezteti a művésznőt, aki egyáltalán nem idegenkedik a halottaktól, és a haláltól. Fiatal kora ellenére már elkészítette végrendeletét, és sírköve is áll a család temetőjében. Halottai éj—, szakánként meglátogatják, hosszan beszélgetnek vele, tanácsokat adnak neki nehéz döntések előtt, ő ezt természetesnek tartja, hisz' anyja is tartott titkos ceremóniákat halot- taival. Talán nem véletlen, hogy a szépséges svéd színésznő annyi titokzatos filmben játszott hajdanában, mint a Gázláng, a Forgószél, vagy a dr. Edwards háza. Isabella spirituális szeánszai során a leggyakrabban édesapját idézi meg.- Mindig Elektra-komple- xumom volt - vallja be. - Túlzottan szerettem. Nem akartam megölni anyámat, mint ahogy a görög tragédiában történik, de a kedvenc az apám volt. A könyvben állandóan visz- szatér a rendező alakja, hol, mint halhatatlan zseni, hol, mint gyógyíthatatlan idealista, aki nagylelkűsége miatt adósságokkal megterhelve halt meg, és főleg mint szerető apa. Még tökéletlenségei is erénnyé változtak, amelyeket utánozni akart. Mindenre büszke volt, amiben rá hasonlított.- Imádtam májfoltokkal teli kezét, és amikor ezek a foltok később az én kezemen is megjelentek, büszkén mutattam barátomnak, aki elszömyedt. Anyjával való kapcsolata korántsem volt ilyen felhőtlen.-A mozi után a nagy szerelme a takarítás volt -gonoszkodik. -Rögeszméje volt a portalanítás. Ez akkora boldogságot tudott kiváltani belőle, hogy orvoshoz kellett fordulnia. Nem tudta abbahagyni a törölgetést. Az, hogy külsőleg hasonlít rá, csak problémát okozott Isa- bellának. Máig sérelmesnek tartja, hogy a Vogue-ban egy űjságírónő azt írta róla, hogy karrierjét annak köszönheti, hogy úgy hasonlítanak egymásra Ingrid Bergmannal, mint két vízcsepp. Szülei válását annak tudja be, hogy Rossellini gyűlölte a klasszikus hollywoodi stílust, amiben viszont Bergman feltétlenül hitt. A színésznő csak idős korára „tért meg” amikor előbb Golda Mein, az izraeli miniszterelnök-asszonyt személyesítette meg, majd élete utolsó nagy szerepére végre találkozott nagy honfitársával, Ingmar Bergmannal az Őszi szonátában. És ebben éppen egy művésznő és a lánya közötti konfliktus a központi téma. Isabella egy egész fejezetet szentel művében Ingridnek, ikertestvérének.- Életünk olyan eltérő, hogy ha nem lennénk testvérek, soha nem is találkoztunk volna. Ingrid a család értelmiségi tagja. A szépnek, sikeresnek látszó sztár könyvében csokorba szedi frusztrációit, kudarcait. Részletesen leírja, például, mennyire megrázta, hogy a Lancome-cég, amelynek termékeit tizenegy éven át reklámozta, éppen negyvenedik születésnapján döntött úgy, hogy nem foglalkoztatja tovább. Ráadásul rá akarták venni, hogy a nyilvánosság előtt úgy szerepeljen a dolog, mintha ő akarta volna abbahagyni, de Isabella erről hallani sem akart.-Elutasítottam. Dühös voltam az igazságtalanság miatt, hogy minden érett nőt ki akarnak szorítani a reklámkampányokból, a magazinokból, a katalógusokból. Pedig nem is kell a sorok között olvasni ahhoz, hogy kiderüljön: a világhírű cégnek nem volt könnyű dolga a színésznővel, aki nem egyszer keveredett botrányos helyzetekbe. Ő maga vallja be, hogy többször megszegte a szerződésbe foglalt erkölcsi záradékot. Isabella Rossellini nem kíméli önmagát, de férfipartnereit sem a könyvében. Mérték- telenségét ő maga is érezhette, mert a prológusban bocsánatot kér mindenkitől a túlzásokért. A kíméletlen feltárulkozás, önirónia *«» gúny mellett, egy bizarr, dé lírai történet is bekerült a könyvbe, és természetesen ez is az apáról szól. A rendező halála után a hét örökös gyerek értesült arról, hogy széfje volt egy bankban. Amikor kinyitották, megdöbbenéssel látták, hogy nincs benne semmi egy zsebkendőn kívül, amit ki is dobtak. Csak később tudták meg, hogy ez ereklye volt. Apjuk élete vége felé beleszeretett egy Silvia nevű fiatal nőbe, majd felismerve kapcsolatuk lehetetlen voltát, szakított vele. A szakítás bejelentését a nő sírva fogadta, köny- nyeit a rendező itatta fel, majd a zsebkendőt visszatette zsebébe. Ám, pár nappal később elővette, csodálkozva tapasztalta, hogy az nedves maradt.- Isteni csoda - gondolta, és mint drága emléket, széfbe zárta. G. N. L. A miszticizmusban is hasonlít anyjára
