Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-07-08 / 131. szám

1997. június 7., szombat Magazin 5. oldal Baranyi Ferenc: Második otthonomnak tekintem Salgótarjánt Kisemberek igaza - versekben A költő, Könyörgés apátiáért című kötetét a Balassi könyvtárban mutatta be fotó: gy. t. Nagyon találónak érzem a kiadó -jelesül a Mikszáth - megjegyzését a könyv elején: „A kö­tet megjelenését az olvasók támogatják”. Ugyanis, jogos remény, hogy Baranyi Ferenc­nek ebben a „versidegen’’ világban is van, lesz tábora. Annál is inkább, mert az utóbbi évek termését összefoglaló legújabb kötetében, - a Könyörgés apátiáért címűben - is a kisemberek igazának igyekszik érvényt szerezni. Napjainkban, ami­kor „A „perc-emberkék” tora dúl”, ö csak annyit módosított elvein, amennyivel bölcsebb lett hatvanadik évére, s amennyit a józan ész diktált számára. Mert tudja, vallja, hogy „ nincs kényesebb dolog az önigazolásnál”, s „a sem­minél még a betyárbecsület is több ebben a be- csületprédáló ínségben.” Persze új könyvében sem csak politizál. Ver­seiben az emberi létezés teljesség-igénye feje­ződik ki. Mint, ahogy a minap a salgótarjáni Balassi könyvtárban - Czigány György baráti házigazdaságával - tartott, nagy érdeklődéssel kísért irodalmi esten elmondta: „egy költő lelki­leg nem lehet botfülű”. S e mondatában nem­csak a zene iránti határtalan rajongása volt tet­ten érhető. - csongrády ­Az angol beteg: gróf Almásy László kalandos élettörténete a filmvásznon Magyar részesedés a kilenc Oscarból Ismét egy magyar Oscar-dí- jas! Nos, az az igazság, hogy e megállapítás sántít egy kicsit, ugyanis nem jött még el újra az az idő, amikor Szabó Ist­vánhoz hasonlóan egy tehet­séges hazai alkotó emelheti a magasba az első számú filmes kitüntetést. De mostanában sikerült Oscar-közelbe ke­rülnünk. Tavaly ugyanis a magyar bandatagokat is felvonultató gengsztereposz, a „Közönséges bűnözők” kapott két díjat, idén pedig a gróf Almásy László ka­landos életútját feldolgozó „Az angol beteg című” mónstré, majd háromórás háborús sze­relmi történet zsebelt be kilen­cet az Oscarokból. Szóval, azért emlegetnek minket is! Az érzelmekkel és könnyek­kel játszadozó Anthony Mingh- ella (Mr. Wonderful) rendező tavalyi filmje a díjkiosztó utáni óriási hírverést és világsikert követően elérkezett a főhős ha­zájába, Magyarországra is. Almásy László (Ralph Fien­nes), az ellentmondásos szemé­lyiségű sivatagkutató és feltéte­lezett kém élettörténetét látjuk a vászonra vetülni: a II. világ­háború a végéhez közeledik. Itáliában mindenki menekül az előrenyomuló szövetségesek elől, csupán Hana (Oscart ér­demelt: Juliette Binoche), az ápolónő és egy bizonyos Al­másy nevű súlyos beteg fokoza­tosan feltárja vigyázója és a né­zők előtt történetét, szerelmé­hez, Katherine-hez (Kristin Scott Thomas) fűződő tragikus viszonyát. Gyönyörű képek, izgalmas és egyben szívszorító cselek­mény, első osztályú színészek: minden adva van a kitűnő szó­rakozáshoz. A film Tarjánban június 5-től, Gyarmaton pedig június 12-től látható. Sz. G. Ismét országos megmérettetésre készülnek a Viganó ifjú táncosok Közösen lép fel a Bartók és a Nógrád nevű, sok évtizedes múltú Bar­tók táncegyüttessel közösen. Irány Szlovákia Aztán pedig egy besztercebá­nyai szíves invitálásnak szeret­nének eleget tenni, hisz' az ot­tani Urpin együttes már több­ször járt Salgótarjánban, és mintegy viszonzásképpen - már csak a testvérvárosi kap­csolat ápolásaként is - igen jó Hat továbbjutó Elismerésre méltó, hogy az áp­rilisi előzsűrizésen — amelyet Salgótarjánban tartották -, Északkelet-Magyarország mintegy harminc kis táncosa vett részt, s a tarjániak hat pro­dukciója jutott tovább a szarvasi versenyre.- Kik ők és milyen táncokkal képviselik szűkebb hazánkat az országos megmérettetésen?- A viganós gyerekek két pá­rosa: Bácskai Boglárka és Bácskái Balázs domaházai pa­lóc tánccal indul, illetve Albu- novics Helga és Kovács Ger­gely egy dél-alföldi produkciót ad elő. Szintén párosban indul Breznyánszki Edina Fodor Gá­borral, egy Küküllő menti tán­cot mutatnak be, de ők és a há­rom fiúszólista már a „nagy nógrádosok” csoporttársai, bár korban még általános iskolá­sok. Szintén Küküllő menti táncot ad elő Kohut Gábor és Szíva László. A táncuk „pontozó”, míg Knapiczius János a Györgyfalvai legényessel káp­ráztatja el a közönséget.- Ezek szerint a Nógrád Breznyánszki Edina és Fodor Gábor rábbi viganósok és Gagarin is­kolások alkotják az együttes magvát. Fővárosi vendégségben Hájas Tibor -aki egyben a Nógrád Táncegyüttes művé­szeti vezetője - még szólt a na­gyok, azaz a felnőtt csoport kö­zeli programjáról is, hiszen egész estét betöltő műsort ad­nak június 19-én Budapesten, a Fővárosi Művelődési Ház folk­lórcentrumában, a nagyon jó összeválogatott műsorszámok­kal készülnek a június végi tur­néra, de mivel meglepetésnek szánják, csak annyit lehet meg­tudni a készülő műsorról, hogy ha kint kiállja a „pudingpró­bát”, az ősz elején itthon is lát­hatunk belőle bőven. A Nógrád valamennyi sze­replésétől újabb sikerek várha­tók öregbítve nemcsak az együttes, hanem a megye és a város hímevét is. Deák Ferenc Nem éppen a szomszédban, kissé távolabb, Debrecenben tar­tották az elmúlt hét végén a „Szomszédolás” címet viselő or­szágos és nemzetközi gyermek néptáncfesztivált, amelyen a salgótarjáni Viganó kis táncosai is szerepeltek egy-egy rába­közi és rimóci játékos táncprodukcióval, a tőlük már megszo­kott sikerrel.- Reméljük, a mostani hét vége is hasonló eredményeket hoz, hiszen pihenésre nincs idejük a gyerekeknek, mert Szarvasra mennek az országos gyermek néptáncfesztiválra - mondja Hájas Tibor, aki Gyebnár Lá­szlóval együtt készítette fel a három párost és a három szó­lista legényt. Táncegyüttes zöme gyerekekből is áll?-Valóban, a régiek közül már sokan kimaradtak, „kiöre­gedtek”. Ennélfogva főleg a ko­Pályájának ötvenedik évfordulóját ünnepli Gina Lollobrigida „Már nem tartozom annyira a mozihoz” Minden jó, hajó a vége - Befejeződött a Keddi kabarésorozat Humorock kettesben Nagy őzike szem, fitos orr, hajlékony termet, igéző száj, provokatív keblek. így is­meri a világ Gina Lollobri- gidát, az egykori Miss Ró­mából, majd Miss Itáliából lett színésznőt. Úgy vonult be a mozi törté­netébe, mint a vadság és gyen­gédség, az ártatlanság és a rej­tett erotika szimbóluma. A há­rom amerikai „férjjel” is ren­delkező Mrs. Campbell pályá­jának ötvenedik évfordulóját ünnepli. Ma is sztárként fogadják mindenütt a világon, még ak­kor is, ha az elmúlt 25 évben viszonylag ritkán állt kamera elé, és inkább fotós és szobrász szenvedélyének hódolt.-Nem idegesíti Önt, hogy mindig a múltját idézik?-Nem, mert benne van az egész életem. Először 1947- ben a Szerelmi bájitalban sze­repeltem Silvana Manganóval. Leszálltunk a buszról és úgy rohantunk, mint tíz őrültek, hogy odaérjünk a stúdióba. Akkor végeztem el a Szépmű­vészeti Akadémiát és egy 12 ezer lírás szerződésem volt. A mai napig őrzöm ezt a papírt.- Véletlenül vagy tudatosan lett színésznő?- Véletlenül. Vittorio de Sica volt az első, aki erre a pá­lyára irányított.- A francia film csinált Ön­ből sztárt?- Igen, és nagyon természe­tes módon a Királylány a fele­ségemmel. Az elején a francia producerek azt akarták, hogy változtassam meg a nevemet. A Lollóban a franciák számára volt valami közönséges. De én ragaszkodtam hozzá. Amikor a bemutatására meg is hívtak. Gyönyörű filmemlék a Párizsi Notre-Dame, amelyben Ant­hony Quinn ment meg az ink­vizíciótól és a Császári Vé­nusz, amelyben Napóleon hú­gát, Paulina Borghesét ját­szom. Nagyon szerettem Re- nato Castellani Gyötrelem című filmjét, ebben Jean-Paul Belmondo volt a partnerem.-Van-e valami, amit saj­nál?-Igen. Azt, hogy nem játszhattam el az Édes életben Marcello Mastroianni meny­asszonyának szerepét. A felké­rést a volt férjem tudtom nél­kül visszautasította, de ezt csak tíz évvel később mondta meg. Bunuel is rám gondolt a Viridianánál, de erről sem tud­tam. Megtettem volna mindent azért is, hogy Bergmannal for­gathassak. A szememben ő egy isten. Nincs olyan a film- művészetben, aki ne vehetett volna leckéket tőle. Nagyon meghatott, hogy a cannes-i fesztivál zsűrije odaítélte neki az Aranypálmát. Azt is sajná­lom, hogy sohasem lehettem zsűritag Cannes-ban.- Sok változás történt azóta. A fesztiválon és egyáltalán a filmben is.- Igen és én már nem tarto­zom annyira a ma mozijához. De most is vannak , nagy ren­dezők, mint például Spielberg.- Vannak-e filmes tervei?- Most fejeztük be Ariel Ze­toun új filmjét, az XXL-t. Egy zsidó mamát játszom benne, Boujenah és Depardieu olda­lán. De közben továbbra is hó­dolok fotós szenvedélyemnek - eddig öt albumot publikál­tam. G. N. L Maksa Zoltán, amint éppen „repül” a rajongástól filmet hirdették, Gerard Phi­lipe nevét nagy betűkkel írták, az enyémet sokkal kisebbek­kel. Egy hét után az én nevem gél, humorral. Öröm volt vele dolgozni, sokat tanultam tőle. Úgy szórakozott a forgatáso­kon, mint egy gyerek. A mindenütt szívesen látott sztár ma is gyönyörű is ugyanolyan nagy betűkkel volt a plakátokon. A francia közönség jóval előbb elfoga­dott, mint az olasz. Egyébként Gérard Philipe nagyon kedves ember volt, tele szellemessóg­- Ezek szerint francia film­jeit szereti a legjobban?-Többnyire igen. A Király­lány a feleségem a kedvencem. Nemrégiben készült el színes televíziós változata, ennek- Salgóbányán, az ifjúsági tá­borban nőttem fel - mondta Maksa Zoltán, utalva arra, hogy milyen sokat szerepelt ott annak idején -s máris megvolt a kontaktusa a tar­jám közönséggel. Bár itt-ott a politikát is meg­fricskázta -például amikor arra utalt, hogy néhány hetes zánkai nyaralás fejében minden további nélkül elénekelne ma is egy-két Lenin-dalt - műsora zenei stílus- paródiákra, egyik-másik rockze­nekar különc viselkedésmódjá­nak, koncertjeik szélsőséges kö­zönségének kifigurázására épült. Sorra vette azokat a helyzeteket, amikor vagy az úgynevezett ze­nészek, vagy a nem éppen sok tu­dású rajongóik esnek túlzásokba, egészen a fékevesztett alkohol­mámorig, a nagyon veszélyes drogfüggőségig jutva. Persze nem rideg ismeretter­jesztő előadást tartott, hanem él­vezetes, saját maga által -sok zenével, dallal - illusztrált kaba­rét, amely éppen egységes kere­tében tért el a sorozat megelőző programjaitól. Maksa, az 1990-es Humorfesz­tivál fődíjasa, a következő nem­zedék egyik ígéretes képviselőjét, a legutóbbi Humorista kerestetik közönségdíjasát, Aradi Tibort is „beépítette” a Humorockba. Jól tette, hasznára vált a műsorának. Hiszen a „faarcú”, ehhez a mű­fajhoz messze elegendő énektu­dással rendelkező Aradi nemcsak A „vendég” Aradi fotó: p. Tóth a hazai ilyen-olyan alkalmi, kü­lönböző etnikumú „dalnokokat” csipkedi meg szellemesen, de hi­teles a külföldiek sztárolásának parodizálásában is ......... Cs. B.

Next

/
Thumbnails
Contents