Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-06 / 130. szám

1997. június 6., péntek Mozaik 7. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban Nógrád megyében magasabb az országos átlagnál a nyugdíjasok aránya Elöregszik a magyar népesség Magyarországon nő a nyugdíjasok, csökken az aktív keresők száma. 1997 januárjában 2,7 millió nyugdíjas, járadékos és más nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy élt Magyaror­szágon. A rokkantsági nyugdíjasok száma nemzetközi össze­hasonlításban is igen magas (766 ezer fő), szaporodnak az öz­vegyi nyugdíjasok. Mindez megtudható a Központi Statiszti­kai Hivatal legújabb kiadványából, mely a számszerű adatok mellett részletesen elemzi a nyugdíjasok életkörülményeit. Tűzhelygyári nyugdíjasok a szakszervezetben Batyusbáli beszámoló A népesség elöregedését az öregedési indexszel mutatja be (60 éven felüliek száma a 14 éven aluliak százalékában), ami az 1949-es népszámlálás idején még nem érte el az 50 százalékot; 1980-ban 78, 1996-ban pedig már 110 szá­zalék volt, azaz jelenleg száz 14 éven aluli gyermekre 110 fő 60 éven felüli személy jut. Sok kedvezmény A nyugdíjasok számának nö­vekedése elsősorban az elöre­gedés következménye, de je­lentős szerepe van emellett a romló egészségi állapotnak, valamint a rendszerváltás után rohamosan növekvő munka- nélküliségnek. Az utóbbi években sokan éltek a koren­gedményes, valamint az elő­nyugdíj lehetőségével és jelen­tősen megnőtt a rokkantsági nyugdíjasok tábora. Ma a nyugdíjasok 61,2 százaléka öregségi, 28,6 százaléka rok­kantsági és 8,1 százaléka öz­vegyi nyugdíjas. Nógrád megyében mind a nyugdíjasok népességen belüli aránya, mind pedig a rokkant­nyugdíjasok aránya magasabb az országos átlagnál. Miközben a nyugdíjasok száma növekszik, az ország népessége, ezen belül az aktív keresők száma fogy. Az 1990- es évtized eddig eltelt idősza­kában Magyarország népes­sége 2 százalékkal, az aktív keresők száma 25 százalékkal csökkent, ugyanakkor a nyug­díjasok száma 11 százalékkal nőtt. Ennek következtében egyre szűkül az aktív keresők és a nyugdíjasok közötti kü­lönbség, ma 3,6 millió aktív keresővel szemben 2,7 millió nyugdíjas van. Kisebb ingadozás Az elöregedéssel együtt járó, a nyugdíjasokat fokozottan érintő kedvezőtlen folyamatok között a romló egészségi álla­potot, az elmagányosodást, az alkoholizmus terjedését, az elmebetegség és az öngyilkos­ságok szaporodását és a romló szociális helyzetet említi a ki­advány. A nyugdíj átlagos összege 1997 januárban 21 841 forint volt. Ezen belül a saját jogú öregségi nyugdíj 23 273 forint, a rokkantsági nyugdíj 20 938 forint, az özvegyi nyugdíj 16 138 forint volt. Ez az összeg a foglalkoztatottak nettó átlag- keresetének 67,5 százalékát tette ki az öregségi és 60,7 százalékát a rokkantsági nyugdíjak esetében. A nyugdíjasok közel 40 százaléka átlag körüli, 20-25 ezer forint közötti nyugdíjat kap. Az átlagtól jelentősen el­térő összegek jóval kisebb arányban fordulnak elő, mint a foglalkoztatottaknál. Egyetlen forrás Ez alapvetően két tényezőből adódik: -a nyugdíjba mene­telkor megállapított nyugdíjér­ték évtizedek óta nem kapcso­lódott szorosan az egész életút során befizetett járulékhoz; 1996-ig bezárólag a minden­kori nyugdíjemelésnek volt felső határa. E két tényező együttes hatása a nyugdíjba menetel után 5-10 év alatt je­lentősen nivellálta a nyugdíj összegét. A nyugdíjasok jöve­delmi helyzetét jelentősen be­folyásolja, hogy foglalkoztatá­suk egyre csökken, így sokuk­nak a nyugdíj az egyetlen jö­vedelmi forrása. A nyugdíjak reálértéke 1990 óta 18,3 száza­lékkal csökkent. (Az alkalma­zottak nettó keresetének reálértéke ugyanezen idő alatt 20,6 százalékkal lett keve­sebb.) A nyugdíjasok helyzete nagymértékben függ a háztar­tás összetételétől. A háztartás életszínvonalát alapvetően a háztartás taglétszáma hatá­rozza meg, különös tekintettel az eltartott gyermekekre. Leg­kedvezőtlenebb a jövedelmi helyzete a nagycsaládosoknak, valamint a legidősebb korosz­tályba tartozó (zömmel egye­dül élő) nyugdíjasoknak. Vezet az élelmiszer A nyugdíjasok jövedelmük jó­val nagyobb hányadát költik élelmiszerekre és élvezeti cik­kekre, valamint lakásfenntar­tásra és lényegesen kisebb ré­szét ruházkodásra, tartós fo­gyasztási cikkekre, lakásépí­tésre, vásárlásra. A fontosabb élelmiszerek egy főre jutó fo­gyasztása tekintetében a nyug­díjasok helyzete nem rosszabb az aktív keresőkénél. A gyer­meküket egyedül nevelők, va­lamint a munkanélküliek vagy gyesen lévők háztartásaiban az egy főre jutó fogyasztás lé­nyegesen kevesebb, mint a nyugdíjas háztartásokban. A nyugdíjasháztartások létmini­muma 1996-ban-a háztartá­sok létszámától függően - személyenként 14 055 és 17 483 forint között volt. (A ma­gasabb érték az egyszemélyes háztartásoké.) Kerényi Kázmér KSH Nógrád Megyei Igazgatóságának igazgatója Bár a gyárnak sokszor vál­tozott a neve, ők már csak tűzhelygyáriaknak nevezik magukat. Szakszervezetük működéséről Bolka József titkár és helyettese, Pisch Ferenc adtak tájékoztatást. Rajtuk kívül az öt főből álló vezetőségből Kovács Mag­dolna gazdasági vezető tar­tozik a legaktívabbak közé. Tizennégy bizalmijuk van, (például Karancsberényben, Vizsláson). Általában becsü­lettel elvégzik munkájukat. A bizalmiakat félévenként tájé­koztatja a szakszervezet tit­kára. Szükségszerűen (évente ötször-hatszor) kérelem alap­ján segélyeznek. Temetési se­gélyt (kétezer forintot) min­dig tudnak adni. Ezt saját be­vételeikből fedezik. Hétfő­ként 12-15 óra között ügyeleti napot tartanak. Minden évben beszámol­nak a tagságnak az eredmé­nyekről, a gondokról, batyus- bállal kötik össze a beszámo­lót. Igény lenne meleg vizű fürdőre, de a tűzhelygyárnak nincs autóbusza, a nyugdíjas­közösség pedig az önköltsé­get nem tudja vállalni. Ez is csökkentette a létszámot. Je­lenleg százötven tagja van a szakszervezetnek. Korábban az ötszáz főt is meghaladta a tagság létszáma. 96-ban a Vasas Szakszer­vezettől hét főnek igényeltek támogatást, hármat elutasítot­tak, négyen viszont 5-8 ezer forint segélyt kaptak. A kollektív szerződés sze­rint évi négyszázezer forint támogatást kap a vállalattól a Tűzhelygyár a Nyugdíjasaiért Alapítvány, amelynek induló vagyona százezer forint volt. Az alapítványt 1991. decem­ber 17-ével hozta létre a gyár. Voltak aktív dolgozók, akik személyi jövedelemadójukból egy százalékot felajánlottak részükre, ami majd tovább gyarapítja az anyagi alapokat. Az alapítvány tavaly csaknem ezer embernek tudott nyolc­száz forint értékű vásárlási utalványt juttatni, többek ön­zetlensége révén. A Palóc Nagyker Kft. utólagos el­számolásra adta az utalvá­nyokat. Az SVT-Wamsler vezéri­gazgatója úgy döntött, hogy az alapítványt teljes egészé­ben átadja a nyugdíjasoknak, de a leendő kuratórium még nem működik, a kuratóriumi tagok felkérésére a vállalat részéről még nem került sor. A vagyonátadási jegyző­könyv sem készült még el. Gond az is, hozzáértő vállal­kozó (pénzügyi-számviteli szakember) a kuratóriumba eddig még nem akadt, a szak- szervezet megbízottja által felkért minden személy nemet mondott. A tűzhelygyári nyugdíja­sok képviselői elmondták: szeretnék, ha a Nógrád Me­gyei Hírlapban nyugdíjasro­vat indulna. Nagyon remélik, ezzel a cikkel is közelebb ke­rülnek a nyugdíjas társaikhoz. M. I. . ! fl v. kaknak On legjobb életbiztos (amikor & megelőzés már nem segít, az Oft ítsége viszont életeket menthet, a segítségnyújtás közvetlen és ezt a fiatalabb generá- Providencia, a Raueb, a aján­SK ^ v: ! Önnek egy idi program, de egyetlen y szervezői várják Ont és EVIDENCIA ICTAAK-WAGVAA BIZTOSÍTÓ AT Bővebb információ: a Providencia Hotline ínformóciószolgálotán a « Vt v-es telefonszámon és a Providencia kirendeltségeken. Ünnepi könyvhét ’97 - Száz éve született Veres Péter (2.) Vendég a tarjáni népi kollégiumban Valamikor fogalom volt a neve. Annak idején egy ország nevezte őt „Péter bácsinak”. Ma alig van jelen a köztudat­ban. Az évforduló mindenesetre alkalmat nyújt arra, hogy beszéljünk Veres Péterről. Hogy szóljunk a legmélyebb sze­génységből felemelkedő íróról s közéleti személyiségről. A magyar irodalom és történelem jelentős alakjának életéről, pályájáról. S Veres Péter salgótarjáni közszerepléseiről. A megyei lap, a „Szabad Nóg­rád” 1948. június 5-ei száma adta hírül, hogy Salgótarjánba érkezik Veres Péter honvé­delmi miniszter a politikai élet más személyiségeinek kísére­tében. A volt csendőrlaktanya egyik épületében működő népi kollé­gium diákjai elhatározták, hogy meghívják Veres Pétert. Á szándékkal egyetértett a kollé­gium vezetése is. Másnap - 1948. június 6-án, vasárnap - a nagygyűlés befe­jezése után, a színpad közelé­ben úgy irányították magukra a figyelmet, hogy ütemes taps kí­séretében jó hangosan skandál­ták az író nevét: „Péter bá­csi, . . Péter bácsi...” Azonnal felfigyeltek rájuk.- Kollégisták vagyunk, s szeretnénk Péter bácsit meg­hívni hozzánk a kollégiumba - mondták a diákok. Néhány másodpercnyi gon­dolkodás után Veres Péter igent mondott: - Ahová hívnak, ahol szívesen látnak, én oda mindig elmegyek. S állta a szavát. Aznap ellá­togatott a salgótarjáni népi kol­légiumba. Késő délután volt már, a diákok sorfala között vonult be kíséretével az udva­ron át az épületbe. A fiatalok tapsoltak és élje­neztek. A hangulat az 1945-48 közötti időszakra jellemzően igen lelkes volt. A kollégistákkal való talál­kozó az épület északi részében Az elfelejtett „Péter bácsi” a társalgóban zajlott le. Nem tanár, nem pap, nem egyenruhás katonatiszt lépett a terembe, hanem egy parasztember. Magas homlok, barna arc, ritkuló haj, dús ba­jusz, csillogó barátságos és si­mogató tekintet. Öltözéke a le­hető legegyszerűbb. Fekete csizma, szélesedő sötét posztó­nadrág, zakó, fehér ing, nyak­kendő nélkül. A kollégisták nézték Veres Pétert, és szemügyre vették kí­séretét is. Közülük többen azon csodálkoztak, hogy a honvé­delmi miniszter nem visel ka­tonaruhát, s kíséretében egyet­len egyenruhás sincs. Mikuska Imre, a népi kollé­gium igazgatója üdvözölte, s mutatta be a vendéget a zsúfo­lásig megtelt terem hallgatósá­gának. A helyiségben nem volt do­bogó, asztal, s nem voltak szé­kek sem. Mindenki állt Veres Péter is, kíséretének tajgaitól körülvéve. Beszédének tartalmát nehéz ma már visszaidézni. Szólt a keserves múltról, a súlyos örökségről, amit a há­ború az országra hagyott, s az ifjúságról, a hazáról, nemzetről, a parasztságról és a munkásság­ról. Szavainak ízét, hangulatát őrizték meg inkább a jelenlé­vők, nem annyira a konkrétu­mokat. A szókimondó bátorsá­got, a szónoki erőt, s talán a lo­gikus gondolatmenetet is, és az okos, megnyerő stílust. Nem látszott rajta - amit ma már mindnyájan tudhatunk -, hogy súlyos gondokkal küzd. Hogy tudatában van: honvé­delmi miniszterségének utolsó időszakát éli, s politikai pályá­jának végéhez közeledik. Akkor már csak napok vol­tak hátra az úgynevezett egye­sítő kongresszusig, amellyel merőben új szakasz kezdődött el a magyar politikai életben, népünk történelmében, s Veres Péter további sorsát illetően is. Annyit lehetett csupán érzé­kelni, hogy sietős a dolga'. Beszédének befejeztével Ve­res Péter és kísérete csendben, szinte észrevétlenül távozott. A megyei sajtó később érté­kelte a magyar-szovjet baráti társaság salgótarjáni rendez­vénysorozatát, amelyre eredeti­leg Veres Péter is érkezett. A salgótarjáni Petőfi Sándor Népi Kollégiumban tett látogatásáról azonban nem tett említést. Dr. Bozó Gyula . . a . * . . (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents