Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-26 / 147. szám
1997. június 26., csütörtök Mozaik 7. oldal „Karriertörténet” A Legfelsőbb Bíróság elkezdte a híres-hírhedt Tribu- szer-ügy tárgyalását. A „karriertörténet” nem mindennapi: hogyan lesz a Mecseki Szénbányák bérelszámolónője először az ország egyik leggazdagabb üzletasszonya, majd pedig miként kerül gyanúba, hogy legalább ekkora kaliberű szélhámos. Mint ismeretes, a botrány 1994-ben robbant ki. Mintegy 15 ezer ember megközelítőleg 2,5 milliárd forint értékű betétet, készpénzt és valutát helyezett el letétben a T és KG Befektetésszervező és Tanácsadó Gazdasági Társaságnál, amelynek alaptőkéje mindössze 5 millió forint volt. A befektetőkkel kötött szerződésekben havi 10, negyedévre 40 százalékos kamatot ígértek. Ahogy ez a pilótajátékoknál lenni szokott, az első betéteseknek még kifizették a nekik járó 711 millió forintot az 543 milliós kamattal. Jól „kaszáltak” a beszervező ügynökök is, jutalékuk 180 millió forintot tett ki. Csakhogy a cégnek további 1,8 milliárd forintos tőkekövetelésnek és a vele járó hozamnak kellett volna eleget tennie, miközben semmilyen tényleges, jövedelmező gazdasági tevékenységet nem folytattak. A játék eleve egyesélyes volt. A betétesek még mindig nem kaptak vissza egy fillért sem a vizsgálat elején, 1994-ben lefoglalt 450 millió forintból. Nem értik, hogy miért nem. Hisztériák az átvilágítás körül A magam részéről egyre jobban unom, hogy rendszeressé válnak az ügynöktörvény környezetéből felröppenő bombasztikus hírek és álhírek. Ezek időről időre helyettesítik a politizálás, a közélet érdemi esemény-beszámolóit. . . Ilyenkor már-már irigyeljük az országokat, ahol jól vagy rosszul régen lezárták az ügynökproblémákat, a számonkéréseket. Nálunk, úgy látszik, kitart az 1998-as választásokig, s alapot szolgáltat a mindennapos botrányokhoz. Aszerint, hogy az átvilágító bírák munkálkodása, döntése éppen hová irányítja az átvilágító reflektort, úgy születnek meg a hisztérikus vagy csendes-tárgyilagos reagálások. Akár a kormányzópártok, akár az ellenzékiek sorában hetente, kéthetente lehet produkálni botrány híreket: a „közbizalom mérlegén” élő képviselők, főtisztviselők, sajtóirányítók köréből éppen most ki esik az ügynöktörvény hatálya alá, kinek kell lemondania, kinek lesz kötelező közhírré tenni problematikus múltja tényeit. Talán nem elég köztudott: az ügynöktörvény hatálya alá tartozik az is, aki korábbi beosztásánál fogva kapta és olvasta a jelentéseket, és az is, aki a titkosszolgálatok beszervezett ügynökeként írta azokat... Aki olvasta (s használta vagy nem használta) a titkos információkat, azért bűnös, mert „haszonélvezője" volt a konspirációs rendszernek, aki írta a jelentéseket, azért bűnös vagy ártatlan, mert politikai áldozatként csak rákényszerí- tették az ügynökszerepet. S az „érintettek", akár a hatalmon lévők oldaláról, akár az ellenzék vezéralakjai köréből reggel, délben, este ott feszítenek, magyarázkodnak a közélet képernyőin, a lapok címoldalain. S mi esszük a kefét: mitől olyan nagyon izgatottak a kérdezők és kérdezettek, hogy rendre egymás szavába vágnak? Tessék már végre tudomásul venni: az ország közvéleményét sem az „úgy rossz, ahogy van" minősítésű ügynöktörvény nem érdekli, sem a mai közszereplők érintettsége vagy feddhetetlensége. Nem csak azért, mert már megértük, hogy lelkes tömegek éljen- zik az ügynökpolitikust, aki bevallotta, hogy őt bizony beszervezték. Nem baj, Pista! Szeretünk, Pista! De elsősorban azért nem, mert az ügy- nökmúltúak, vagy jelentésol- vasók titokzatos előélete 1997- ben annyira befolyásolja a politikai szerepeket, teljesítményeket, mint a gyűrű alá szorult szappan a közegészség- ügyet... A múlt, az álszocializmus konspirációi és ellenkonspirációi ma már eleve megfejthetetlenek. S a polgárok többsége a maga munkahelyén amúgy is átélte a hétköznapi kiskonspirációkat. Jött a munkahelyünkre az ügynökök titokzatos főnöke, és órákra bezárkózott a mi főnökünkkel. Minden információt megkapott, amire csak szüksége volt „a gyanús elemek mozgásáról” . Ilyen világ volt! Ilyen szerepekre kényszerültek a becsületes polgárok és a tisztességtelen talpnyalók is. 1997- ben a közbizalom mérlegén senkit nem érdekelnek már ezek az amúgy is körbehazu- dott szerepek, csak az a fontos, hogy a mai közszereplők használnak az ország felemelkedésének, vagy nem. A képviselő hölgyek, urak múltjánál sokkal jobban érdekelné az embereket a mai konspirációk megfejtése. Miért kézigránátokkal üzengetnek egymásnak a maffiák? Miért nem olvasunk még egyetlen hírt sem olajszőkítő, meg borhamisító milliárdosok vagyonelkobzásáról? Miért igaz már nálunk is az amerikai aranyköpés: a kábítószer Isten botja, amellyel figyelmeztet, hogy túl sok a pénzünk, ahhoz képest milyen kevés az eszünk, és szókincsünk is gyakran csak öt-hatszáz szóra terjed ki... Az ügynöktörvény, az átvilágítás hisztériái bizony az élet dolgairól terelik el a figyelmet. Erdős István Ollós merénylet a mezőhegyesi ménesben „Leértékelt” paripák Tizennégy versenyló vesztette el a farkát a mezőhegyesi ménesbirtok istállójában. Az ismeretlen behatoló ollóval csonkította meg az egyenként 2-12 millió forintot érő paripákat. A nem mindennapi ügyben nyomozás indult. Dr. Szollár István, a ménesbirtok állatorvosa, a helyi lovas szakosztály vezetője elmondta, hogy valószínűleg a cégnek akart ártani az elkövető, akinek tudnia kellett, hogy a 35 férőhelyes istállóban hol tartják a legértékesebb lovakat. Az állatokat is ismerhette, egyébként nem mert volna a közelükbe menni. A díjugratásokon mindig kiváló eredménnyel szereplő mezőhegyesi paripákra kellemetlen napok várnak, hisz farok híján képtelenek elhessegetni magukról a legyeket, szúnyogokat, s az élősködőket elriasztó lemosó folyadék is csak átmeneti enyhülést hozhat. Arany? A szatirikus műfaj, a humor terén az elmúlt évben végzett kiemelkedő szerzői tevékenységéért Majláth Mikes László kapta idén a Karinthy Frigyes-gyűrűt. Külön érdekesség, hogy először részesült az elismerésben az édesapa után a fiú is, Mikes Györgyöt tizenkilenc évvel ezelőtt tüntették ki vele. Az immár huszonharmadik alkalommal odaítélt díjat Hajdú István, a rádió elnöke adta át Karinthy Frigyes születésének évfordulóján. fotó: feb/kallus györgy Mozgalom Salgótarjánból - Magyarországon elsőként: családvédelem egyetemisták és főiskolások részvételével Virágozzék a virágmozgalom! Önkéntes gyermekvédők A Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézete - fennállásának 25. éves jubileumi ünnepségei keretében - konferenciát tartott „Az egyetemisták és főiskolások részvétele a gyermek- és családvételemben; az izraeli Perakh(Virág)-moz- galom salgótarjáni adaptációja” címmel. A konferencia témája már eleve figyelemre méltó volt két okból is. Egyrészt meglehetősen újnak, s fölöttébb szokatlannak tűnt, hogy egyetemista és főiskolás fiatalok szervezetten vesznek részt a család- és gyermekvédelem igencsak fontos, s manapság különösen időszerű munkájában! Másrészt nem kevésbé meglepő, hogy egy ilyen, több, mint dicséretes öntevékeny szerveződés éppen Salgótarjánban indult el, mégpedig olyan főiskoláról, amelynek sem nem pedagógiai, sem gyermekvédelmi, sem szociá- lismunkás-képzési feladatai nincsenek. Mint a konferencia témájából is kitűnt, izraeli, úgynevezett Perakh(Virág)-mozgalmi példát követett a pénzügyi és számviteli főiskola, éspedig két izraeli egyetemen végzett diák Herendi Tamás budapesti és ifi. Paróczai Péter salgótarjáni fiatalemberek kezdeményezésére és közvetítésével. Ötletük valóra váltásához jó kapocsnak bizonyult, hogy a salgótarjáni volt egyetemista szülei egyszersmind a helyi főiskola tanárai. A szülők, s a téma iránt érdeklődő tanártársaik, valamint a főiskola vezetői „vevők” voltak a nagyszerű ötletre. Végül, de korántsem utolsósorban annak köszönhetőek a kezdeményezés, s immár az elkezdődött munka sarjadzó sikerei, hogy egyhamar akadtak többen is olyan lelkes, tenni akaró, s a feladat nemes voltára dicséretesen ráérző fiatalok, akik a meglehetősen széles körű tanári és ifjúsági előkészítő munka után tettre készen álltak ennek a sajátos munkának, a megelőzésnek a frontvonalába. Működésük kezdeti bázisaként a Salgótarján-baglyasaljai Általános Iskolai Hétközi Diákotthont, mint megelőző gyermekvédelmi intézményt választották. Olyan gyermekek segítését, nevelését vállalták - karöltve az intézmény dolgozóival - akik a családi körükből még nem szakadtak ki, akiknek vannak ugyan szüleik, de akik közül intenzív megelőzés híján, talán többen is egykönnyen „élő szülők árváivá” válhatnának. Szívvel és lélekkel S hogy ez nem holmi pesszimista aggályoskodás, arra igazolásul szolgálhat a hétközi diákotthon igazgatójának a konferencián tartott előadása, illetve az előadásban vázolt nem egy igen-igen aggasztó családi háttér. A főiskolás fiatalok öntevékeny munkájukkal gyermeki személyiséget formálnak, családot, otthont védenek és mentenek. Kontra György írta, hogy „Az otthon akkor válik lírai témává, amikor nincs”, amikor a gyermek támasz nélkül marad. E kényszerű esetekben kell, vagy kellene legalább megközelítően családot pótló nevelő- otthoni, vagy az ennél jobb nevelőszülő elhelyezést biztosítani. Új forma és korszerűbb lehetőségként jöttek létre a kis létszámú, a családi modellt inkább közelítő úgynevezett családi házak. Nógrád megye ezen a területen úttörő szerepet vállalt, s ma is az elsők között van. Ám a manapság elfogadott, idevonatkozó törvény a vérszerinti családban tartás, a családban nevelés elsődlegességét határozza meg. Ezzel természetesen együtt jár, hogy a veszélyhelyzet elkerülése érdekében a gyermek részére a szülők a szükséges mértékű érzelmi és anyagi biztonságot teremtsék meg. S, hogy erre képes legyen a család, meg kell adnunk réj szére a lehetséges anyagi és erkölcsi segítséget! A pénzügyi és számviteli főiskola lelkes fiataljai a családoknak anyagilag nem tudnak, nem tudhatnak segíteni. Erkölcsileg viszont igen. Hiszen, akikkel foglalkoznak, akik felé a saját pozitív példájukkal is a tisztább, a becsületesebb, a káros, családrontó szenvedélyektől mentes élet perspektíváit vetítik ki, s enftek lehetőségét nemcsak elhitetik, de az emberibb élet „gyakorlását” velük együtt el is kezdik, azokon a gyerekeken keresztül közvetetten családot is nevelnek. Igen, mert akiket ezek a fiatalok maguknak megnyertek, s a személyiségük helyes irányba terelését sikerrel elindították, azok a gyerekek otthon, a családjukban, talán a szülők által is már érzékelhető javuló viselkedésükkel, esetleg gyermeki jobbító véleményükkel, kedvezően hathatnak vissza az elhanyagoló nevelést végző, vagy más módon veszélyeztető olyan szülőkre, akikben azért a saját gyermekük iránti szeretet és felelősség még él vagy pislákol, még nem hunyt ki helyrehozhatatlanul. A főiskolások gyermekekkel való foglalkozása azért is reményteljes, mert köztudott, hogy fiatal a fiatallal nyitottab- ban, gyorsabban és sikeresebben kommunikál. A gyermek a fiatal felnőttel való kapcsolata során aligha gondol a nevelésioktatási intézményekben megtapasztalt, s nemegyszer idegenkedve fogadott tanár-gyermek viszonyra. A főiskolások foglalkozásaik során indirekt módon nevelhetnek. Ezeknek az önkéntes és önzetlen főiskolás „gyermekvédőknek” nincs erre a munkára irányuló szakképzettségük, de van szívük és lelkűk! A gyermekekkel való foglalkozás során az empátiakészségük tovább szilárdulhat, és több sikert hozhat, mint egynémely amolyan sajnálatosan „maga minősítette” úgynevezett szakemberé. , n ..... Ók, mert amit csinálnak, együttérzően, lélekből csinálják, nem kívülről „lökdösik” a gyereket, de belülről „húzzák!”. Egymással karöltve A manapság gyakran, s tudjuk, indokoltan hangoztatott gyermeki jogokkal kapcsolatosan, ők már tudva tudják, amit minden pedagógusnak tudnia illik, hogy ami a gyermeknek jog, az a vele foglalkozó nevelőnek kötelesség! Gyakran hallottunk már a család-, gyermek- és ifjúságvédelemben a mindenki felelősségéről. Tapasztaltuk, nemegyszer a saját bőrünkön is éreztük, hogy a csak hangoztatott mindenki felelőssége gyakran a senki felelősségébe csapott át. Mindez persze nem mondhat ellent annak a megállapításunknak, hogy a család-, gyermek- és ifjúságvédelem ténylegesen mindannyiunk ügye. Hiszen ez az egyre sokasodó és gyakorta súlyosbodó társadalmi gond nap mint nap velünk van, kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de benne él a társadalom sejtjeiben. Á mostanában elfogadott törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról utal a különböző gyermekvédelmi feladatok összehangolásának szükségességére is. A sokféle család- és gyermekvédelmi tevékenység koordinálatlansága régi gond. Nagyon szerencsés lenne, ha az új törvény ereje rendet teremtene ezen a még eléggé rendezetlen területen. Hogy ne csak egymás mellett, netán egymás ellen, de egymással karöltve szolgálja mindenki a család- és gyermekvédelmet. Hogy a közös felelősség ne üres szólam legyen csupán. A salgótarjáni főiskolások eme gondoknak is, úgymond, elébe igyekeznek menni olyan módon, hogy a nagyszerűen kidolgozott programjukban a kapcsolatokat, s ezeken át a közvetlen segftségkérés módozatait és szintjeit is gondosan megtervezték. Nem állva várják a segítséget. Ők mennek a segítségért! Mennek a közvetlen segítőkhöz, a főiskola vezetéséhez, a tanáraikhoz, a hétközi diákotthon vezetőihez és nevelőihez, az általános iskolák vezetőihez és tanáraihoz. De mennek a közvetett segítségért is: a Népjóléti Képzési Központhoz tanácsadásért és oktatási célból a családsegítő központhoz, a nevelési tanácsadóhoz, a gyámhatósághoz, az ifjúsági tanácsadó irodához a segítségre szoruló gyermekek és családok felkutatásáért és végül, de nem utolsósorban a városi önkormányzathoz tanácsadásért és a szervezésbe való hatósági bekapcsolódásért. így hát ezeket a fiatalokat nemcsak azért illeti elismerés, mert a rászoruló gyermekekkel foglalkoznak, hanem azért is, mert a kapcsolatkereséssel, a kapcsolatok élővé tételével és működtetésével hathatósan szolgálják a fentebb említett törvényi célkitűzést is, azaz a sokszínű gyermekvédelmi tevékenység összehangolását. Azt mondják, visszatekintés nélkül nem lehet igazán előrenézni sem. Gáti Ferenc, a magyar gyermekvédelem kiemelkedő személyisége írta, hogy „ . . . Ami ma van, és ami a jövőben lesz a gyermekvédelemben, annak az alapjait a múltban vetették meg, vagy vetették el." A főiskolai konferencia előadásai kapcsán önkéntelenül révedt fel a gyermekvédelem történetéből, s ez egyszersmind a fent írtakat is erősíti, hogy 1904 körül az első gyermekvédelmi törvény megjelenésének harmadik éve után, mint azt Gergely Ferenc, a gyermekvédelem egyik krónikása írta, „kezdett kialakulni egy bizonyos egyensúlyi viszony a társadalom, az állami gyermekvédelem erői között... Ebben a kooperációban az állam elsősorban az anyagi alapot, a társadalom a lelket, a szívet adta.” Úgy tűnik, ez a régmúltbeli képlet napjainkban is adaptálható, ha az állam, illetve az ön- kormányzatok biztosítani tudják a szükséges anyagi alapot, s ha a társadalom, miként azt a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetének fiataljai teszik, hozzáadja a lelket és a szívet. így kellene ennek lennie, mert az önkormányzatok a már említett törvényi célt, a gyermekek lehetséges családban tartását és nevelését, s az ezzel kapcsolatosan megnövekedett gondokat, csupán anyagi támogatással, a társadalom hathatós erkölcsi segítsége nélkül aligha tudják megoldani. Múlt, jelen, jövő És, ha így lenne, talán elkerülhető az a már nem egy területen tapasztalt, s a gyermekvédelemben is leselkedő veszély, hogy a múlt és jelen határvonala nem áthidaló, természetes választóvonal lesz, de esetleg nehezen áthágható törésvonallá szélesedik. S talán majd elérhető az is, hogy a múlt és jelen mezsgyéjét a jelenbe és a jövőbe is ívelő szakmai egymásra épülés, s természetesen a szüntelen jobbítás jellemezze! S, hogy így is lehet, abban a salgótarjáni diákok is segítenek. S még többet segíthetnek majd ők is és az őket máshol is bízvást követő fiatalok, ha az általuk plántált, és immár nyiladozó mozgalom sikeresen továbbterjed, s „virágba borul” nemcsak Salgótarjánban, de Nógrád megyében, s bízunk, hogy egyhamar az országban is azoknak a gyermekeknek és családoknak a javára és épülésére, akikért ezt a nagyszerű mozgalmat városunk főiskolás fiataljai elindították. Nemes munkájukat e helyütt is ismerjük el és legyünk büszkék rájuk! Dr. Ponyi Béla a GYIVI nyugalmazott igazgatója
